Vona Gábor (Jobbik)

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon egy történelmi jelentőségű választás volt Veszprém megye 3. választókerületében. Köszönet mindenkinek, aki élt a lehetőséggel és szavazott. Történelmi jelentőségű, hiszen a Jobbik első egyéni mandátumát szerezte meg, Rig Lajos fogja képviselni az ott élőket a jövőben. Ezt az egyéni mandátumot ráadásul tisztességes körülmények között, nem sárdobálással, nem mocskolódással értük el. A Dunántúlon értük el, és ráadásul egy olyan fideszesnek mondott vagy fideszesnek hitt fellegvárban, egy olyan választókerületben, ahol a kormányzó párt mindent bevetett, mindenkit bevetett. Jelen volt, ugye, Kubatov Gábor mozgósító csapata, jelen volt miniszterelnök úr is Tapolcán, ahol egyébként a Jobbik mind a tíz szavazókört megnyerte.

De nemcsak a mi szempontunkból történelmi jelentőségű ez a választás, hanem az ország egésze szempontjából is az, hiszen nem fordult elő olyan a rendszerváltozás óta, 1990 óta, hogy olyan párt nyerjen egyéni mandátumot, amely nem volt részese a rendszerváltozásnak. Ez az első alkalom volt, a tegnapi, hogy egy új párt, egy új politikai erő tudott egyéni mandátumot szerezni. Ennek szimbolikája, azt gondolom, igen beszédes.

Mondhatnánk úgy is, hogy a veszprémi választók a rendszerváltozás korhadó 25 éves építményéből végre kilöktek egy téglát. Mondhatnánk úgy is, hogy egy XXI. századi pártot segítettek győzelemre a XX. század pártjaival szemben. Nem szeretem ezt a kifejezést, de ha volt fülkeforradalom Magyarországon, akkor az tegnap történt meg Veszprém megye 3. választókerületében.

Néhány héttel, hónappal ezelőtt Veszprémben az volt a választások tétje, hogy van-e kormányváltó hangulat Magyarországon.

(13.40)

És akkor ott kiderült, hogy van. Nemcsak az ott élők számára, hanem az egész ország számára ez nyilvánvalóvá vált. A tegnapi nap tétje az volt, hogy ha van kormányváltó hangulat, akkor van-e kormányváltó erő is, amely képes szemtől szembe, egy az egyben megverni a Fideszt. És tegnap Tapolcán, Ajkán, Sümegen és a többi kistelepülésen megadták erre a kérdésre is a választ: van ilyen kormányváltó erő, s ez pedig a Jobbik.

Mindenképpen egyet kell hogy értsünk tehát abban, hogy megváltozott a magyar belpolitika helyzete, új helyzet van, ahogy azt egyébként Tóbiás József, az MSZP elnöke mondta tegnap, bár én egészen más szempontból érzem ezt új helyzetnek, mint ahogy azt ő tette. És egy ilyen új helyzet mindannyiunk számára, az önök számára és a mi számunkra is lehetőséget kínál arra, hogy újragondoljuk az eddigi történéseket, újragondoljuk a pártjaink stratégiáját, elképzeléseit, és ha megengedik, akkor mondanék néhány konstruktív javaslatot, ötletet, adott esetben kérést ehhez a gondolkodáshoz.

A Fidesztől és az MSZP-től, a XX. század pártjaitól én azt kérném, hogy a nácizást, a nyilasozást fejezzék be végre, ugyanis ez eddig sem vezetett sehová, és a jövőben sem fog sehová vezetni. És túl azon, hogy nem vezet sehová, nem igaz. Nem igaz, és ezt nemcsak én mondom csupán, hanem tegnap a választópolgárok mutatták és mondták ki egyértelműen az önök számára. Úgyhogy kérem önöket, hogy fogadják el végre, hogy a Jobbik egy néppárt, amelynek az alappillére egy határozott, kemény, ha úgy tetszik, radikális program, de emellett egy higgadt, nyugodt, ha önöknek úgy tetszik, polgári stílusban. (Zaj, moraj.) Ez a Jobbik, és én kérem önöket, hogy törődjenek ebbe bele, még ha az önök számára ez fáj is, mert ez az igazság. És lehet persze vadhajtásokat előráncigálni a múltból, néhány e-mailt, néhány Facebook-bejegyzést; a vadhajtásokat, ami a mi vadhajtásunk, bízzák rám. Önök is tapasztalták, láthatták, hogy mindig, minden egyes ilyen szituációban egyértelművé tettem, hogy mi a Jobbik, és mi az, ami már nem az. Én inkább azt javasolnám mind­annyiunknak, hogy mindenki a saját maga háza táján söprögessen, önök inkább a saját vadhajtásaikkal foglalkozzanak; ahol esetleg pökhendiség van, ott azt kellene levágni, ahol esetleg korrupció van, ott meg azt.

De ami a legfontosabb javaslatom az Országgyűlés számára, hogy próbáljuk meg az Országgyűlést abban a formában működtetni, ahogy azt kellene, próbáljunk meg végre szakmai, érdemi vitákat folytatni. Hála istennek, hogy a tapolcai választás előtt sikerült végre egy tévévitát tartani, és milyen jó volt látni a szakmai érvek ütközését! Erre volna itt szükség az Országgyűlésben is, és nem azzal a hozzáállással, hogy már eleve elutasítjuk a másik párt javaslatát. Tételezzük föl egymásról, hogy lehetnek bárkinek építő gondolatai, ezt kérném, különösen a kormánypárttól.

Magunktól, jobbikosoktól pedig én azt kérem, hogy ne zengjünk örömódát, ahogy azt L. Simon László már az MSZP felé, de nyilván nekünk is üzenve mondta; örüljünk, legyünk büszkék erre a tegnapi napra, de kellő tisztelettel, kellő alázattal folytassuk azt a néppárti munkát, amelyet megkezdtünk. Folytassuk azt a néppárti politikát, amely egyre több ember számára válik szimpatikussá, amely egyre több ember számára válik választható alternatívává, mondhatnám úgy is, hogy egyre inkább egyértelműen kormányváltó alternatívává; maradjunk az az ember közeli párt, amely eddig is voltunk, és amely a jövőben is leszünk.

Köszönöm a figyelmet. (Hosszan tartó taps a Jobbik soraiból.)