Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben a kormányzati kommunikáció attól zeng, hogy a devizahitelesek helyzetét a kormányzat látszólag megoldotta, és egy elszámolásinak vagy elszámoltatásinak nevezett folyamat mintha párhuzamosan zajlana, a helyzet az, hogy az érintettek ezt egy kicsit máshogyan látták. Meg is próbálták ezt több fórumon előadni, találkozókat kezdeményeztek frakcióvezetőkkel, képviselőkkel, mégis az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy akiknek a véleményét most itt képviselnem kell, kizárólag jobbikos képviselőket értek el ebben a körben. A devizahiteles-kerekasztal mellett megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel, egy olyan fórumon, ahova egyébként önök is, tehát az összes párt képviselője, vezetője, a Nemzetgazdasági Minisztérium, de még a Bankfelügyelet képviselője is meghívót kapott minden egyes alkalommal, de egyszer sem éltek vele. Ez ugyanakkor legyen az önök felelőssége.

A Devizaalapú Csalás Áldozatai csoportnak nagyságrendileg 6 ezer tagja van, és ebből legalább 30 különböző csoportosulás nőtt ki az idők folyamán, tehát látható, hogy egy igen széles körű, reprezentatívnak is mondható mintával rendelkező szövetségről van szó. S elmondható, hogy az a száz esetből és ügyből álló mintha, amit egyszer már volt alkalmam ismertetni a parlamentben, nem tartalmaz mást, mint azt, hogy az illető hány millió forintot vett fel, mennyit fizetett vissza, mennyivel tartozik még a bank kimutatása szerint, ebből pedig könnyen levezethető, hogy mennyi az a lopott pénz, amit indokolatlanul vettek el tőle.

Egyébként emlékeztetnék arra, hogy itt három kategóriában történt meg az a feldolgozás, ami nagyon könnyen reprezentatív mintává szélesíthető, tehát ez a százas minta az ötszázas felé fog közelíteni lassan. Az első csoportnál 0-7 millió forint közötti hitelösszegről van szó, ezek jellemzően autó-, szabad felhasználású hitelek és személyi kölcsönök voltak. Itt elmondható a nagy átlag tekintetében, hogy többéves fizetés után a mostani tartozás az eredetileg felvett összeget még mindig meghaladja, átlagosan 70,59 százalékkal, tehát átlagosan 4,5 millió felvett forintra, miután 4,2 milliót visszafizetett az illető, 7,7 millióval tartozik most még. Most azt a kiindulási alapot próbálom érzékeltetni, amire önök az elszámolást a későbbiekben rápakolták.

A második csoportnál tulajdonképpen ‑ ha nevezhetjük így ‑ átlagos devizahitel-károsultakat találunk. Itt 12 milliónyi összeget vett fel az érintett átlagosan. A helyzet az, hogy a bank kimutatása szerint a mostani tartozás 95,87 százalékkal nagyobb átlagosan, mint az eredetileg felvett összeg, tehát mondhatjuk, hogy a duplájával tartozik a delikvens többéves fizetést követően, mint amennyit felvett úgynevezett hitelként.

A harmadik említett csoportba pedig jelesül azok a magyar tulajdonú kisvállalkozások ‑ nem is mondom, hogy közepes, inkább mikro- és kisvállalkozások ‑ tartoznak, amelyek elértek ugyan hitelt, de a helyzet az az esetükben, hogy a mostani tartozásuk többéves fizetés után az eredetileg felvett összegnél még mindig 83,32 százalékkal magasabb, és mivel ezen cégek döntő többsége csődbe ment vagy mehetett, munkaadóként is eltűntek a piacról. Tehát kimutatható nemzetgazdasági károkat szenvedtünk el amiatt, hogy a kormányzat legalizálta a bankok szabadrablását, tehát indokolatlanul írt jóvá összegeket a bankok számlájára az érintettek, a polgárok kárára. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az az A- és B-listázás, amit a károsultak körében elkövettek. A szerencsésebbek, a gazdagabbak 180 forinton vég­törleszthettek ‑ véleményem szerint jó pár parlamenti képviselő is, nyilván jellemzően nem a mi sorainkban ‑, az úgynevezett „egyszerű” embernek pedig odalöktél a piaci árfolyamú forintosítást 256 forinton. Arcátlan megoldás volt ez is, de jelzi, hogy nem érzékelik a problémakör súlyát.

Amiről most vitatkoznunk kellene, az állításom szerint a magáncsőd intézménye. A magáncsőd intézménye, amit több párt sokszor javasolt ‑ a Jobbik is 2010 óta többször ‑, gyakorlatilag arról szólna, hogy a legnehezebb sorban lévőknek, de akik még rendelkeznek valamifajta jövedelemmel vagy munkaviszonnyal, tudjunk segítséget nyújtani, és százezrek nyögik elképesztő erőfeszítések árán a hiteleiket. A helyzet mégis az, hogy a KDNP ‑ bár 2010-ben már kampányolt ezzel ‑ évekig húzta, halasztotta, halogatta a megoldást, még most sincs előttünk az a vitatható törvényjavaslat, ami a sajtóhírek alapján egészen elképesztőnek néz ki. Mindenbe bele szeretne szólni a KDNP az ötletek szerint, ezért arra szólítjuk fel itt és most, ne akarjon beleszólni abba, hogy az idős családtag gyógykezelésére juthat-e pénz, abba se akarjon beleszólni, hogy a gyerek tanulhasson-e vagy sem. A magáncsőd intézményének a haladéktalan keresztülvezetésével érjük el, hogy legalább a minimális védelmet megkapják az érintettek, egész addig, amíg álláspontom szerint egy Jobbik-kormány végre nem hajtja a felvételkori árfolyamon történő forintosítást. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)