Magyar Levente

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Nem fogok minden felsorolt ponttal vitatkozni, merthogy biztosan vannak olyan meglátásai képviselő asszonynak, amellyel a kormány, illetve a Külgazdasági és Külügyminisztérium egyet tud érteni, ezért szeretnék először ezekre rátérni.

Képviselő asszony méltatta az 1989-90-es magyar külpolitikai sikereket, illetve azt a külpolitikai bizalmi tőkét, amit az ország ezekben az években tényleg egy kimagasló teljesítménnyel elért, és amire szert tett, szeretnék ehhez csatlakozni. Tehát az, hogy Magyarország a ’90-es években abba a státusba került a nyugati világ szemében, amibe került ‑ nyilván óriási áron, de ez mégiscsak sikerült ‑, az egy össznemzeti teljesítmény következménye, ennek köszönhető. Az már természetesen ebből fakadó sajnálatosság, hogy ezt a bizalmi tőkét és azt a rendkívül kedvező, alapvetően gazdasági politikai pozíciót, amit Magyarország elfoglalt, azt a 2000-es évek után gyakorlatilag eljátszottuk, és az uniós csatlakozást követő években Magyarország gyakorlatilag minden releváns mutató tekintetében, amely egykor éllovassá tette a régióban, az utolsó helyre vagy az utolsó helyek egyikére került, amely utolsó helyekről óriási munkával tudtuk, tudjuk csak visszaküzdeni magunkat oda, ahol egyszer már a ’90-es években voltunk. Tehát itt egészen bizonyára van egy egyetértés.

Képviselő asszony utalt arra a ‑ hadd mondjam így ‑ képzelt vagy önök által sugallt vitára, ami azonban, azt gondolom, hogy nem áll fenn, méghozzá, hogy Magyarország a Nyugat vagy a Kelet része-e. Magyarország teljesen egyértelműen az euroatlanti struktúrák immanens része, gyakorlatilag egész történelmünk során arra törekedtünk, hogy végérvényesen bekerüljünk ezekbe a struktúrákba, megkérdőjelezhetetlen módon a Nyugat részévé váljunk, ezért számos háborút kellett vívnunk, óriási áldozatokat hoztunk. Az a tény, hogy Magyarország a ’90-es évek végén, illetve a 2000-es évek közepén csatlakozhatott az euroatlanti biztonsági és politikai struktúrákhoz, családokhoz, azt gondolom, hogy egy történelmi léptékű eredmény, amit senki nem kérdőjelez meg.

Az természetesen, hogy a magyar kormány a nemzeti érdekérvényesítés alapú külpolitika jegyében orientálódik olyan irányokba is, amelyek korábban nem álltak a magyar külpolitika fő sodrában, nem tartottak számot olyan mértékű érdeklődésre és figyelemre, mint amilyenre súlyuk, világpolitikai szerepük, gazdasági teljesítményük alapján tarthattak volna, ez, azt gondolom, hogy egy természetes és kívánatos dolog. Ezt az újfajta külpolitikát, tehát hogy a Nyugat megkérdőjelezhetetlen részeként tárgyalásokat folytatunk olyan hatalmakkal, amelyektől gazdasági eredményeket várunk Magyarország számára, azt gondolom, hogy ez rendjén van, és az, hogy a miniszterelnök Kazahsztánba megy, az, hogy a miniszterelnök egy sor ázsiai és keleti országot az elmúlt időszakban végiglátogatott, egyértelmű bizonyítéka annak, hogy van fogadókészség ezen partnerek részéről a Magyarország által felajánlott nyitásra, és ennek megvannak a számszerű eredményei.

Képviselő asszony, nem fogok - kérésé­re - szá­mokba bocsátkozni, annyit viszont szeretnék elmondani, hogy az a szám, amely tekintetében rendkívül sok kritika ért bennünket éppen az önök részéről, az a szám éppen ellentétes azzal, mint amit ők sugallnak, nevezetesen, hogy Magyarország külkereskedelmi forgalmának egy egészen marginális része irányul az EU-n kívüli térségekbe, ezzel Magyarország az utolsó helyek egyikén van az uniós tagországok közül. Ha jól emlékszem, mindössze két vagy három tagország a 27-ből van ennél kedvezőtlenebb helyzetben, tehát a külkereskedelmi kapcsolatrendszerének a diverzifikáltságát illetően. Én azt gondolom, képviselő asszony, és bizonyára ezzel egyetért, hogy ezen változtatni kell, nem egészséges egy ilyen egyoldalú gazdasági függőség. Németország majdnem exportjának a felét az EU-n kívüli piacokon értékesíti. Magyarországnak is erre kell törekednie, a jelenleg 20 százalék körüli szintről szeretnénk elmozdulni, és ennek köszönhető az, hogy nyitunk a déli, illetve a keleti országok irányába.

Ami a V4-en belüli pozíciónkat illeti, Magyarország a kezdetektől fogva, amióta elindult a V4-es együttműködés, ennek éllovasa. Továbbra is térségpolitikánk alapvető pillérét, legfontosabb zálogát látjuk a V4-együttműködés további erősítésében. Az, hogy nyilvánvaló nézeteltérések adódnak bizonyos súlyos geopolitikai kérdésekben, ez megkerülhetetlen, ez nem jelenti azt, hogy Magyarország elkötelezettsége bármennyit, jottányit is gyengült volna.

Kérem, képviselő asszony, reálisan értékeljék a helyzetet, a számok önmagukért beszélnek, és ezek a számok azt bizonyítják, hogy Magyarország a ’90-es években elért eredmények alapján (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egy újfajta külpolitika keretében igenis sikeres tud lenni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)