Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mi eskünk arról szólt, hogy akkor is megpróbáljuk kiprovokálni a válaszokat, ha senki nem akarja ezeket biztosítani számunkra.

Az államtitkár urat még mindig kapacitálnánk arra, hogy a parlament méltóságát megőrizve vegyen részt egy vitában, adjon választ például az imént elhangzott nagyon fontos kérdésekre. Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy a Jobbik-frakció álláspontját mi fogja behatárolni, és ezt nagyon röviden fogom megtenni. Mégpedig azért teszem meg röviden, mert egyfajta beismerést is jelent az, amit a kormányzat elénk letett. A tervezet, a mostani lépés terve azt is jelenti egyben, hogy a Magyar Nemzeti Bankhoz kötődő hitelprogramja enyhén szólva nem úgy működik, ahogy azt eltervezte, ahogy azt ígérte. Mondhatnánk azt, hogy most már a reklámja is eltűnt ennek, és fogalmunk sincs, hogy a 6 milliárdos keretből mennyit és hova költöttek, merthogy nincs felügyelőbizottsága sem ezen intézménynek, amely ellenőrizhette volna ezt az elképesztő költekezést.

De látnunk kell, hogy a tervezett 2000 milliárd forintos kölcsön töredékét sikerült csak kihelyezni a múlt évben még a nagy reklámok ellenére is. Azt is láttuk, hogy az úgynevezett mikrohitelprogram esetében tulajdonképpen csak multinacionális cégek közepes méretű leányai jutottak forrásokhoz vagy egy-két szerencsés vállalkozás, de nem mondható ki, hogy túlnyomó részt magyar kis- és közepes méretű vállalkozásokat vagy klasztereket sikerült volna helyzetbe hozni. Ami látható, még egyszer mondom, hogy bár történtek nyitási kísérletek, az úgynevezett kereskedőházak tető alá hozása sem jött be igazán, hiszen lényegében nincs olyan független magyar termék, amely eladható lenne, az itteni külföldi multik pedig nyilvánvaló módon nem vették igénybe az ilyen piaci kapcsolatépítési típust. Egyértelműen következik ebből, hogy egyfajta új iparfejlesztési stratégiára lenne szükségünk, mert pénz, tőke rendelkezésre áll, és meglepő módon olcsó pénz is rendelkezésre áll. Nincs azonban értelmes jövőkép, hiszen ki kellene választanunk legalább néhány stratégiai termékcsoportot vagy technológiát, és abban a legfejlettebbé válniuk a magyar cégeknek legalább a térségben. Aztán beruházási hitel bevonásával nyilván végig lehetne gondolni, hogy ebből mit és hogyan lehetne piacra vinni. Látszólag ez a folyamat önöknél most megfordult, hiszen a piacra vitelt erőltetik több irányba, egyébként helyesek ezek a törekvések, csak nem tudják tartalommal megtölteni hátország nélkül.

Jelen indítvány és előterjesztés mentén elmondható, hogy ezen keresztül, ha önök jól csinálnák, tehát még egyszer mondom, ha válaszokat adnának az elhangzott kérdésekre, de üres padsorokhoz beszélünk most is, akkor az Eurázsiai Unió négy tagállamához rajtuk keresztül jobban odatalálnánk, közeledhetnénk, hiszen Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Örményország tekintetében nyilvánvaló módon a gazdaságot és a közös gazdasági kapcsolatokat erősítő lépést is tehetnénk, nagyon sok ilyet. Azt is elmondhatjuk, hogy bár az NBB moszkvai székhelyű, az Eurázsiai Unió központi bankja Almatiban székel, így ehhez a központi bankhoz is jó kapcsolatokat építhetnénk ki, nem kellene mindenáron az európai befektetéseitől függnünk.

(21.10)

De hát azt látjuk, hogy a magyarországi tőkemozgások tekintetében a nyugat-európai túlsúly még mindig elképesztő, és azt is láthatjuk, még egyszer mondom, sokadszor mondom és sokszor fogom elmondani, hogy hátország nélkül nem megy. Tehát ha ezt a nyugati irányú egyoldalú gazdasági függőséget fenn kívánja tartani a kormányzat, semmit nem tesz ezzel szemben, akkor ez, ami előttünk van, egy amúgy vagy megszavazható, vagy nem megszavazható keretrendszer, de semmiképpen nem megoldás.

Ha az önök céljai tiszták és átgondoltak lennének, akkor az indokolásban szerepelne, hogy miért akarják ezt az egészet, vagy szerepelnének, mondjuk, olyan célok, hogy ne csak irodát nyisson az NBB itt Magyarországon, hanem mi is hozzunk létre konzultációs irodát, üzlet-előkészítő, piac- és üzlettervező kapacitást, vagy szolgáltassunk a magyar vállalkozóknak ezzel kapcsolatban, de erről egyetlen árva szót sem látni.

Tehát onnantól lesz hiteles az önök szándéknyilatkozata, az önök előterjesztése, hogyha erről látunk egy átgondolt koncepciót, és mondjuk, mellétesszük, hogy az itteni állami bankok, mondjuk, a Magyar Külkereskedelmi Bank pedig a beruházási szolgáltatás mellé társulhat kereskedelmi finanszírozással. De amíg ezek a tervek nem látszanak, addig a szokásos üres biankó csekket teszik le elénk, amivel kapcsolatban elvárják az aláírást.

Nyilvánvaló, hogy ennek megszavazása pedig kizárólagosan attól tehető függővé, hogy ezen homályokat lesz-e valaki, aki eloszlatja, vagy pedig továbbra is üres padsorokhoz beszélünk egy ilyen fajsúlyú kérdésben. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)