Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem mondom, hogy megilletődve állok itt a vita során, hiszen a Jobbik frakciója tapasztalt már egyet és mást, de az, hogy egy ilyen horderejű törvényjavaslat esetén nemcsak a Fidesz, de a KDNP sem állít vezérszónokot, és ahogy látom, mindenkit beleszámolva kettő képviselője van a teremben (Boldog István: Három, de mindegy.), ez arcpirító, és nem ránk nézve. Nagyon fajsúlyos javaslat áll ugyanis előttünk. A sajtójelentések és az MSZP mondanivalója nagyjából egybecseng e tekintetben, tehát nagyon sok olyan cikket olvashattunk, amelynek értelmében az IMF-et elhajtotta a kormány, és most a KGST bankjához közeledik. Van ebben némi igazság, de azért nem ennyire egyszerű a helyzet.

A magam részéről az IMF elhajtását tudtam is üdvözölni ‑ bár nyilván ennek a módszertanát illetően vitatkozhatnánk nagyon sokat, és azzal kapcsolatban is, hogy a felelősök miért nem kerültek a vádlottak padjára azt illetően, hogy Magyarországnak elképesztő károkat okoztak ‑, a KGST bankja tekintetében ugyanakkor lehetne vitatkozni és kell is. Üdvözlendő lehetne a kormány felismerése, hogy a nemzetközi pénzügyi kapcsolatainkat végre ‑ szép és nem magyar szóval élve ‑ diverzifikálja, de mindenképpen szélesítse, csak hát látjuk, hogy pontosan a Fidesz-KDNP-kormány, az akkori Fidesz-KDNP-FKGP-kormány volt az, amely 2000-ben gyakorlatilag pont ellentétes cselekvési pályát futott be, mint amire most készül. A felismerés egyébként szép dolog, jó lett volna az indokolásban is ezt azért lefektetni.

Különösen fontos, hogy most egy olyan beruházási bankról tárgyalunk, ami fejlesztési források bevonását jelenthetné üzletalapon, mégpedig olyanokét, amelyek nem függnek sem az EU-tól, sem pedig az Amerikai Egyesült Államoktól, tehát papíron megvalósulhatna az, hogy valóban szélesebb lehetőségek közül válogasson Magyarország. Ráadásul olyan piacokról beszélünk, amelyekkel korábban jó kapcsolatunk volt, és bár talán itt a teremben a Jobbik frakciójától áll a legtávolabb minden, ami az úgynevezett kommunista rendszerrel kapcsolatos ‑ gondoljunk csak a lusztrációs javaslatainkra, a kommunista luxusnyugdíjak megnyirbálásával foglalkozó javaslatainkra ‑, de azért azt el kell mondani, hogy ezeket a régi kapcsolatokat nagyon rossz szemlélettel építette le Magyarország az utóbbi évtizedekben, és az, hogy korábbi piacainkkal lényegi kapcsolatunk nincsen, csak egy vergődéssel felérő, úgynevezett mostani kormányzati keleti nyitás irányába próbál, még egyszer mondom, nagyon gyenge kísérleteket tenni, mindenképpen cselekvésért kiált.

Fontos lenne az is, hogy egyébként az NBB kormányzótanácsába, igazgatótanácsába, ügyvezető igazgatóságába, sőt felügyelőbizottságába is végre ne jóbaráti alapon legyenek odahelyezve emberek, hanem megfelelő felkészültséggel és innovációs készséggel rendelkező szakemberek kerüljenek oda, mondhatnánk, hogy akár jobbikosok, de még nem a Jobbik van egyelőre kormányon (Boldog István: Nem is lesz!), és ne előlegezzünk meg ilyet addig, amíg a választók ezt nem teszik meg; ezt a kormánypárti belemagyarázó képviselőnek mondom. De most az lehet a célunk, hogy az előttünk fekvő javaslat véleményezése mentén valóban ne a jó barátok kerüljenek oda, hanem a felkészült szakemberek, ha eljutunk odáig.

És a cél. Mi lehet a legfontosabb cél egy ilyen diverzifikáció kapcsán? Hát az, hogy az állami beruházások, és ne csak az állami beruházások, hanem főként a vállalkozások és a magyar vállalkozások juthassanak forrásokhoz, hiszen láthatjuk, hogy az ide betelepült nyugati tőke mindig nagyon kényelmesen finanszírozta és finanszírozza magát lényegében a saját bankrendszerén keresztül, szemben a hazaiakkal, miáltal az utóbbi két és fél évtizedben mi folyamatos versenyhátrányban voltunk a saját nemzetgazdasági piacunkon. Ezen mindenképpen enyhíteni kell. De azt is látni kell, hogy ami előttünk fekszik, és ami ahhoz kapcsolódik, ma is hatályban lévő törvényerejű rendeletet rejt, ahol még a Magyar Népköztársaság megnevezés szerepel, tehát egy-két ilyen nagyon vicces formula azért megmaradt ebben a rendszerben; nyilvánvaló módon ez átgondolást igényelne.

De azt is látnunk kell, hogy lenne itt további út is Magyarország előtt, tehát nem feltétlen csak ez és nem kizárólag ez. A legfrissebb híradásokban is olvasható, hogy jelen pillanatban Németország, Franciaország és Olaszország is kéri felvételét a Kína által kezdeményezett Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank alapító tagjai sorába, és látható, hogy egy 50 milliárd dollár alaptőkével induló pénzintézet olyan piacokat mozgat meg, és olyan piacokra engedne betörési lehetőséget a csatlakozók számára, amelyek adott esetben hazánk számára is komoly lehetőségeket rejtenének. Nem mondhatjuk tehát, hogy az előttünk fekvő papíros az egyetlen, és akár kizárólagosan jó irányba mozdulhat el, azt mondhatjuk, hogy ennek van legalább lehetősége, de ez csak és kizárólag akkor következhet be, ha a kormányzat nemcsak azon gondolkodik, hogy milyen beruházási bankkal és hogyan vegye fel a kapcsolatot, nemcsak piacnyitásban gondolkodik és régi szövetségek újraindításában vagy pedig újak megtalálásában, hanem az ehhez szükséges hátország kiépítésében is.

És ha valamiben nagyon gyenge volt ez a kormányzat, mondhatjuk, hogy szánalmasan gyenge, az pontosan ezen hátország kiépítése. Ha csak a mezőgazdasági és agrártéren bekövetkezett kísérleteket nézzük, akkor azt látjuk, hogy keleti nyitás ide, piacnyitási kísérletek oda, kereskedőházak avatása amoda, nem sikerült elérni azt, hogy a magyar termelési volumen, az önálló hazai termelőkapacitás legalább a régi szinthez közeledve visszaálljon, elkezdjen visszaállni, tehát tulajdonképpen legyen mit a külpiacra vinnünk. Tehát a kapcsolatépítés terén próbálkoztak és kísérleteket tettek, de az, hogy a volumen növekedjen, ami külpiacra legyen juttatható, és az, hogy Magyarország ebből valóban profitálni tudjon, tulajdonképpen semmit nem változott, mint ahogy az sem, hogy a nyugati irányú egyoldalú függőség nyomasztja a gazdaság egy részét, továbbra is összeszerelő üzemek létesülnek, ha beruházások jönnek létre, a beruházások több mint 90 százaléka továbbra se magyar pénzből valósul meg, esetleg a visszaosztott uniós pénzünkből, és azt is látnunk kell, hogy ezzel szemben másfajta függőségeink is fennállnak, gondoljunk csak az energetikaira. Tehát a hátország kiépítése kapcsán hatalmas kihívásokkal szembesül ez a kormányzat, és akkor még nagyon enyhén fejeztük ki magunkat.

Még egyszer hangsúlyoznom kell, jó lehetne az az irány, amerre el szeretnének indulni, de ennek alátámasztottsága egyértelműen hiányzik, és önmagában egy szervezethez való csatlakozástól sikert várni legalábbis egy idealisztikus elképzelés, és azt kell mondjuk, lennének megoldások, de a hátország megerősítése nélkül mindez csak gyenge kísérletként kezelhető. Az általam felsorolt hibák kiküszöbölése nélkül pedig egyáltalán nem biztos, hogy olyan jó ez a javaslat, mint amilyennek az egyetlen előterjesztő és felvezető gondolja. Sajnálatos módon az ő szavai nem nyerhettek megerősítést semmilyen irányból, hiszen a Fidesz-KDNP padsorai gyakorlatilag üresek.

Sajnos, megszokhattuk már ezt fajsúlyos vitáknál, de az, hogy még egy vezérszónokot se állítsanak, egészen kiugró és egészen kivételes slendriánságként kezelhető, egyben a választópolgárokkal szemben is egy üzenet, még a tapolcai kampány kapcsán is egy üzenet, hogy sajnálatos módon ilyen fajsúlyos történések előtt egy-két héttel a saját munkáját ennyire nem veszi komolyan ez a kormányzat.

Ennek szellemében kellett tehát megosztanunk véleményünket a törvényjavaslatról, amit tisztelettel megtettünk. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

(21.00)