Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak annyit reagálnék, hogy lehet, hogy tisztában vannak, hogy Magyarországon mekkora a szegénység, csak igazából tenni nem tesznek ellene.

Egy mai cikk az önök által annyira kedvelt jobboldali sajtóorgánumban, a Magyar Nemzetben, ebből idéznék egyetlenegy mondatot, a szegénységről, a munkáltatói terhek alakulásáról készítettek egy összeállítást. Az utolsó mondata így szól: „Vagyis tényleg nincs még egy olyan az ország az Unióban, amely a gyermektelenséget és a szegénységet olyan mértékben büntetné, mint Magyarország.”

Egy kicsit a gyermektelenségre kitérnék. Amikor akkora problémáról beszélünk, hogy mennyire csökkent Magyarországon az elmúlt években a gyermek­születésszám, többször elmondtam már, hogy mekkora hangsúlyt kellene fektetni a meddőségi kezelésekre. Ma statisztikailag kimutatottan körülbelül 200 ezer pár küszködik Magyarországon meddőséggel, és ezeket a meddő párokat büntetik a legjobban a mostani adózási rendszerrel, nemhogy segítenék, mivelhogy ők semmiféle adójóváírásban nem részesülhetnek, mivelhogy nincsen gyermekük. De ez a 200 ezer fő csak egy statisztikai szám, mindenki azt mondja, hogy ettől sokkal többről beszélünk.

A másik, még a hajléktalanságról. Meg kell jegyeznem, hogy a rendszerváltás után nem volt jellemző az, hogy vidéken, kistelepüléseken szembesülhetnénk azzal, hogy hajléktalan emberek vannak. Most már azt láthatjuk, akár az én körzetemben is előfordul ‑ hiába nem vagyok egyéni körzetben megválasztott képviselő, de attól függetlenül ugyanúgy képviselő vagyok, tisztelt képviselő úr, mint ön ‑, ezerfős településeken is és kisebb településeken is vannak már hajléktalan, nagyon-nagyon szegény emberek. Eljutott idáig Magyarország, és ezt kellene végre észrevenni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)