Dr. Kiss László (MSZP)

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azzal kezdeném, amit Gúr képviselőtársam az előbb fejtegetett: nekem mint egyéni képviselőnek nem öröm arról beszámolni ebben a Házban, hogy milyen szegénység van, és nem öröm politikusként az elmúlt éveket például a lakásmaffia áldozataival való foglalkozással sem tölteni, amiről korábban beszéltem. Ez nem okoz örömet senkinek. Szerintem ez önöknek sem okoz örömet.

Ennek ellenére azt látjuk, s nemcsak ebből a beszámolóból, hanem a statisztikai adatokból is, hogy a szegénység ebben az országban csak nő és nő. Ez egyébként a választókörzetek többségében, így nálunk is így van, és mindenhol így van, ahol egy kicsit nyitott szemmel járnak. Ebből adódóan tehát nem cinizmus a részünkről, amikor erre felhívjuk a figyelmet, hanem őszinte aggódás. Mi nagyon szeretnénk, ha ez nem így lenne. Én magam is azt gondolom, hogy bármilyen programot támogatok országgyűlési képviselőként, ami a szegénység magyarországi felszámolását elhozza, még akkor is, ha azt nem az MSZP találta ki. Szívesen támogattam volna például a vasárnapi bérpótlék 100 százalékra emelését, amit az MSZP javasolt, de egy korábbi vitaszakaszban a kormányzat is, ám mégsem került benyújtásra. Sajnos erre se került sor. Azt gondolom tehát, hogy aki a szegénység növekedését nem látja ebben az országban, az szerintem egy kicsit nézzen körül jobban.

Ugyanakkor azonban erről a jelentésről tényleg lehet mondani sok olyan pontot, ami nagyon érdekes, vagy nagyon nyilvánvaló dolgokra is felhívja a figyelmet. Engedje meg az előterjesztő, hogy majd néhány kritikát is megfogalmazzak, de természetesen azokat is megfogalmazom, amik szerintem fontos dolgok, mert ebből a jelentésből ezeket is ki kell emelnünk.

Az egyik kérdést, amiről nagyon jó, hogy beszél a jelentés, klasszikusan úgy fogalmazza meg, hogy minden lakosra 50 liter víznek kellene jutnia egy nap. Szerintem ez egy olyan iránya ennek a jelentésnek, ami mindenképpen mellbevágó vagy meghökkentő. Amikor felhívjuk a figyelmet arra, hogy az emberi léthez, az emberi biológiai léthez ez az alapvető folyadék gyakran hiányzik, nem feltétlenül arról van szó, hogy szomjaznak az emberek, de arról igenis szó van, hogy például a hajléktalanellátásban az alapvető tisztálkodási lehetőségektől fosztották meg az embereket akkor, amikor 2012-ben Budapesten bezárták az egyik alapvető fertőtlenítő helyet. Erről ez a beszámoló szintén ír.

(15.30)

Nos, tehát azt gondolom, ez mindenképpen nagyon fontos és jó irány. Ha már a hajléktalan­ellátásról és a szegénységről beszéltünk, akkor, azt hiszem, nagyon fontos azt kiemelni, és ez a jelentésből is következik, hogy bizony-bizony a szegény ember nem ellenség, a szegény embert nem kriminalizálni kell, hanem segíteni kell, hogy ebből a státusából kitörjön. Ahogy a jelentés fogalmaz, nem az a megoldás, hogy hatósági vagy adminisztratív intézkedéseket alkalmazunk ellenük, hanem az ellátórendszerrel kell valamit tenni. Itt, azt gondolom, ez kicsit illeszkedik ahhoz a fajta felfogáshoz is, miszerint ember embernek társa, és eszerint kell viselkednünk.

Azt írja az ombudsmani jelentés, hogy a hajlék­talan­ellátásban az éjjeli menedékhelyek zsúfoltak ‑ buda­pesti menedékhelyekről beszél ‑, a személyzet sokszor erején felül teljesít, a kihasználtság gyakran meghaladja a 100 százalékot. Ez azért nagyon fontos, mert amikor ezt a kérdést az élére állítjuk, akkor nagyjából és hozzávetőlegesen a kormányzati kommunikáció, illetve kormánypárti kommunikáció leegyszerűsödik arra, hogy a hajléktalanok a hibásak azért, hogy közterületen tartózkodnak, miért nem mennek be a szállóba, miért nincsenek ott.

Aztán, amikor a választókörzetemben, a kerületemben, a III. kerületben járok nap mint nap, akkor azt látom, hogy nagyon sok helyen azóta vannak a közterületen életvitelszerűen hajléktalanok, amióta kitiltották őket a főváros központi helyeiről. Ez úgy igaz a Pók utcai lakótelepre, ahogy igaz az óbudai lakótelepre, ahol én magam lakom. Na most, nekem bárki bármit mondhat, csak amióta én ezen a területen lakom, például az óbudai lakótelepen több mint tíz éve, akkor meglehetősen jól meg tudtam figyelni, hogy ezek a szegény emberek mikor jelentek meg a környezetemben, és látok ilyen tendenciát a hajléktalanok megjelenése kapcsán.

Világos, hogy ezeknek az embereknek lenniük kell valahol. És arról is beszélni kell, hogy szemben azzal, amit a kormányzat állít, még az illetékes államtitkárság sem mondja azt, hogy elégséges férőhellyel rendelkeznek Budapesten a hajléktalanok számára. Logikus, hogy ha nincs elégséges férőhely, ugyanakkor önök folyamatosan háborút indítanak azok ellen a civil szervezetek ellen is, akik egyébként a hajléktalanellátásban részt vesznek, azok ellen az egyházak ellen is, amelyek részt vesznek ebben az ellátásban, akkor könnyen belátható, hogy azzal, hogy ha még az aluljárókból is kitiltjuk őket, kontraproduktívak vagyunk, nem érjük el a célt.

Persze, a cél az, hogy ne legyen hajléktalan, de ezt nem azzal kell megoldani, hogy büntetjük őket, hanem azzal, hogy az okokat szüntetjük meg, például a nyomort vagy például a lakásmaffiózók tevékenységét, amiről korábban szóltunk.

Beszél a jelentés a gyermekvédelmi jelzőrendszerről. Néhány hónappal ezelőtt itt volt egy vita arról, hogy ezt a jelzőrendszert a kormányzat felépíti vagy kiegészíti. Akkor megfogalmaztam a kritikámat, amit gyakorló tanárként is tapasztaltam, és ehhez képest azt mondta az államtitkár asszony, hogy propagandaszövegeket nyomunk. Pedig a valóság az, hogy önök a költségvetési törvényből kiszerkesztették a gyermekvédelmi felelőst mint az oktatásban kötelező intézményt. Innentől kezdve azok az intézmények foglalkoztathatnak a közoktatásban gyermekvédelmi felelőst, amelyeknek erre megvan a pénzük.

Mondanám ezt akkor, vagy igaz lenne ez a mondat akkor, ha nem lenne a KLIK rendszere. Mert van. És a KLIK, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ folyamatosan megakadályozza az intézményeket abban, hogy ha egyébként lennének forrásaik ilyen gyermekvédelmi felelősi státus létesítésére, akkor létesítsenek ilyet. A KLIK-ek ugyanis a lehető leggyakrabban nem hagyják jóvá azt a státusigénylést, ami a gyermekvédelmi felelős státusára vonatkozik. Így egyébként, még egyszer mondom, a helyzet rosszabb is az önök által kitalált Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak köszönhetően, mint ami következne a rendszerből.

Annak nagyon örülök, hogy önök az előző év végén definiálgattak egy keveset a gyermekvédelmi intézményrendszer kapcsán, ez nagyon helyes, hogy megtörtént, csak egyébként intézményrendszer meg nincs. 2013-ban is hasonló volt a helyzet, amire a jelentés volt szíves felhívni a figyelmet. Azt lehet mondani, hogy olyan események fordulnak elő a gyermekvédelem kapcsán, ami meghökkentő. Azt gondolnánk persze, hogy a gyermekvédelem kérdése alapvetően a szegény térségeket érinti csak, azonban a jelentést olvasva látszik az, hogy ez nem annyira igaz. Például Agárdon fordult elő egy eset, ha jól emlékszem, amikor egyébként jól szituált házaspártól kellett elvenni a gyereket, merthogy ők úgy gondolták, hogy a fényből elegendő táplálékot kap a gyermek; ez a híres fényevés. A szegény gyermek majdnem meghalt… ‑ illetve meghalt, elnézést kérek ‑, és az ombudsman jelentése ezzel az üggyel is foglalkozik. Hasonlóan jól szituált házaspárral történt ilyen eset a választókörzetemben, a III. kerületben is.

Tehát azt lehet mondani, hogy ez mindenképpen egy fontos kérdés, ami nem csak elszigetelt jelenség. Ehhez képest szükség lenne a gyermekvédelmi jelzőrendszerre, hogy ezeket a kérdéseket időben észleljék. Ez nem olyan területen történt, ahol „baj” van, ahol hagyományosan problémák vannak, hanem olyan helyen, ahol egyébként jól szituált közösségek élnek, ahol magas társadalmi státusú közösségek élnek. Ez jól mutatja, hogy mennyire szükség lenne intézménypszichológusokra, iskolapszichológusokra, és mennyire szükség lenne a gyermekvédelmi felelősökre. A politikum feladata, hogy ezt megoldja, az ombudsmani jelentés meg felhívta a figyelmet erre. Ezt mindenképpen nagyon köszönöm a jelentéstevőnek.

Amit talán kritikaként szeretnék megfogalmazni. Nagyon régóta foglalkozom az állatijog-véde­lemmel, ami nyilván nem annyira klasszikus kérdése a magyar politikának vagy a magyar jogalkotásnak. Nagyon helyesen, az ombudsmani jelentés egyébként kitér a fenntartható fejlődés kérdéseire, kitér a jövő nemzedékek kapcsán arra, hogy milyen Alaptörvényből származtatott jogaink vannak a környezetvédelem terén. Ugyanakkor azonban, azt gondolom, ebben az országban az állati jogok kapcsán, az állatvédelem terén is rendkívül sok tennivaló van. Már csak azért is, mert nagyon ritka az, amikor valaki csak egy állatot kínoz.

A leggyakoribb az, amikor valaki azért kínoz egy állatot, mert tudja, hogy ha ugyanezt emberrel tenné, akkor bizony súlyos következményei lennének annak. Bár megfordítva a kérdést, nem azért nem kínozza embertársait olyan módon, ahogy a szegény állatokat kínozza, mert egyébként nem szeretné, hanem mert úgy gondolja, hogy annak súlyosabb következményei lesznek. Ehhez sajnos asszisztál a magyar ügyészi gyakorlat, a magyar bírói gyakorlat is, hiszen nagyon gyakran lehetünk annak tanúi, hogy a brutális állatkínzásokat követően enyhe ítéletek következnek.

Ennek az az oka, hogy ugyan az állatvédelmi törvény, nagyon helyesen, szankcionálja az állatkínzást, és egyébként ennek a minősített esetét 1-3 évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtja, ugyanakkor, ha nagy nyilvánosság előtt történik az állatkínzás, és erre számos eset van, amikor emberek tömegei előtt kínoznak meg állatokat, és a garázdaság is felmerülne például ilyen esetben büntetésként, akkor az ügyészség a leggyakrabban, mivel a legegyszerűbb tételt biztosan be tudja majd bizonyítani, egy bűntett alapján vádolja be az illetőt, aminek a vége egy viszonylag enyhe börtönbüntetés. Ennek külön sarkalatos pontja például az, amikor adathordozóra felveszik az állatkínzást, a világhálón megosztják; ebben az esetben gyakorlatilag szinte büntetlenül tehetik ezt, amíg a felhasználót le nem tiltják, a tartalmat le nem törlik. Úgy gondolom, a későbbiekben ezzel is, nem biztos, hogy az ombudsmani jelentésben, de más műfajban mindenképpen fontos ezzel foglalkozni.

Nagyon lényegesnek tartom azt, ami az oktatási rendszerben kritikaként is megfogalmazódhat. Itt nem lehet elégszer hangsúlyozni a tankötelezettség leszállítását 16 éves korra. Nyilvánvalóan nem egy manuális szám az, ami a gyermekeket megvédi a lemorzsolódástól, de azért azt fontos látni, hogy az Unióban szinte egyedülálló módon az iskolaelhagyók statisztikai száma a lehető legrosszabb irányba változott; ugye, nőtt, amióta csökkent a tankötelezettség. És nem nagyon van példa arra az elmúlt néhány évtizedben, hogy a magukat, mondjuk, fejlettnek tartó kormányzatok a tankötelezettséget negatív irányba módosították volna.

A szegénységre még egy szóval visszatérve, nagyon fontos mondatnak tartom, és engedjék meg, hogy ezt szó szerint idézzem a jelentésből: „Egyértelmű, hogy a szegénységben élő emberek kiszolgáltatottabbak a jobb egzisztenciával élő embereknél.”

(15.40)

Azt gondolom, ez egy nagyon egyértelmű mondat. Ez azért fontos, mert látható, hogy bár hivatalosan, a törvény szerint mindenki egyenlő ebben az országban, azonban a szociális helyzet, a szegénység, a nyomor gyakorlatilag de facto, valójában is egyenlőtlenséget teremt, és azt gondolom, közös célja mindenkinek, aki itt ül, hogy ez az egyenlőtlenség megszűnjön.

Végezetül szeretném megköszönni, hogy a választókerületem egyik nagyon fontos problémájára, a római-parti gát ügyére a 2013-as jelentés reagált. Kicsit optimista volt ez a jelentés, hogy így mondjam, vagy másként fogalmazva, mondjuk, az idő nem igazolta a jelentés optimizmusát. Arról ír a jelentés, hogy két eltérő civil álláspont van a római-parti gát kapcsán, és maga az ombudsman is szeretné azt, illetve támogatta azt, hogy egyfajta közös álláspont alakuljon ki, és arról is ír, hogy a gátprojekt megváltozása reményt ad arra, hogy egyfajta közös megoldás alakuljon ebben az ügyben. Azt gondolom, fontos kimondani azt, hogy az itt élőknek az az igénye, hogy mondjuk, nem szeretnék azt, hogy meghatározott időnként kiöntse a Duna őket, mindenképpen jogos igény. Azt is lehetne mondani, hogy amennyiben a fővédvonal átszakad, akkor súlyosabb következményei lehetnek a Római-part elárasztásánál; a Pók utcai lakótelepnek és Békásmegyer egyes részeinek az elárasztása egy ilyen következmény lehet.

Ezért nagyon örülök annak, hogy az ombudsman úr jelentésében foglalkozott ezzel a kérdéssel, ám jelen pillanatban nem látszik ebben az ügyben a megoldás, de nagyon remélem, hogy valamiféle megoldás azért mégiscsak lesz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)