Petneházy Attila (Fidesz)

PETNEHÁZY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ugyanott vagyok kénytelen folytatni, ahol az előző napirendnél abbahagytam. Azt gondolom, és visszamehetnék napokkal ezelőttre vagy az elmúlt időszakba, hogy egyre inkább arra használódik sok-sok téma sajnos az ellenzék részéről is ‑ ezekre célzott a „cinizmus” szóval a képviselőtársam ‑, hogy a másikat megbántsák. Azt gondolom, attól nem lesz egyenes arányosan egyre inkább igazam, minél több embert megbántok a teremben. Én hiszek abban ‑ és remélem, nem naiv vagyok, hanem csak idealista ‑, ha az ember kifejti a véleményét, azt nem kell avval nyomatékosítani, hogy minél inkább a másiknak bántó dolgokat soroljon fel. Tehát a cinizmust így értette egyébként a drága képviselőtársam itt mellettem. Azt gondolom, pontosan ezért nem valók olyanok, hogy „rázzuk magunkat gatyába”, és ilyen, ehhez hasonlók, amit Gúr képviselő úr is mondott.

És az meg megint csak szerintem súlyos csúsztatás, hogy fölhasználunk egy témát arra, hogy az egész kormánypártot szociálisan érzéketlennek jelentsük ki. Itt a jelenlévők nevében bizton elmondhatom, mindannyiunk nevében, de magamról mindenképpen, hogy ezt messze elutasítom, és azt gondolom, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ‑ sajnos - egyé­ni képviselő, én a legnagyobb tehernek mindig azt tartom lelkileg, amikor szociálisan tényleg nehéz helyzetben lévő emberekkel kell találkozni. Úgyhogy én azt gondolom, mindannyiunk nevében visszautasíthatom, hogy ebben az egyébként nagyon nehéz és fontos témában, amiről ma beszélünk, a kormánypárt szociálisan érzéketlen volna. (Taps a kormánypártok soraiban.)