Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 2010-ben, amikor a Fidesz-KDNP az ország kormányzását átvette, akkor a rendvédelmi szervezetekkel kapcsolatban több vállalásunk is volt. Az első az, hogy megszüntetjük azt a rendszert, hogy a rendvédelmi szervezetek dolgozói különböző nyugdíjkorhatárhoz kötve mentek nyugdíjba, mert rendkívül káros volt mind a működésre, mind pedig az állomány összetételére nézve ez a rendszer. Azonkívül rendkívül igazságtalan is, hiszen tudjuk, hogy aki a korkedvezményes nyugdíjak eltörlése elleni küzdelem egyik élharcosa volt, ő pont egy újságíró tulajdonképpen, és semmi sem indokolja, hogy pont egy újságíró beosztásban valaki, mondjuk, 45 éves korában menjen nyugdíjba, éppúgy, ahogy adott esetben egy, az utcán szolgálatot teljesítő rendőr.

Ezen túlmenően az is indokolta ezt, hogy egy belső felmérés szerint a rendőri pályának vagy a rendvédelmi szervezeti pályának a legvonzóbb volta a korai nyugdíjba-meneteli lehetőség volt, ami azért abszurd egy kicsit, mert ha végső soron megkérdezzük, hogy tulajdonképpen miért is választottad ezt a pályát: hát azért, hogy mielőbb abbahagyhassam a munkát. Nem az, hogy a közszolgálat, a rend védelme, a polgárok biztonságának a szolgálata ‑ és ez látszott az állomány kortábláján is. De tudtuk, hogy ez nagyon komoly feszültségeket okoz, ezért azt is vállaltuk, hogy természetesen, ahogy a költségvetést és az ország gazdaságát rendbe tesszük, és mód nyílik rá, természetesen a béreket is a rendvédelmi szervezeteknél rendezni kell, hiszen 2000 óta érdemi bérfejlesztés ezekben az ágazatokban nem történt.

Az ország ‑ a kormány vezetésével ‑ áldozatos négy év után elmondhatja, hogy talpra állt a szocialisták által előállított katasztrófából, a költségvetés rendezett, a gazdaság növekszik. Most van az a lehetőség, hogy a béreket rendezzük, és ennek az ígéretnek megfelelően, hiszen ezt még Pintér Sándor belügyminiszter mondta a 2010-es évek elején, most ő az előterjesztője annak a törvénynek, ami tulajdonképpen pontot tesz az átalakítás végére, mert itt van az a bérfejlesztés ebben a törvényben, amit mi akkor bevállaltunk. Köszönjük szépen a rendvédelmi szervezetek dolgozóinak azt a türelmet és azt a bizalmat, amit többé-kevésbé megszavaztak nekünk, várván egyébként ennek a javaslatnak az elkészültét. Nagyon örülök annak, hogy ennek az ígéretnek is eleget tudunk tenni.

Átlagosan a bérfejlesztés durván ‑ ha az ötéves bérfejlesztési folyamat a végéhez ér ‑ 50 százalékos lesz a jelenlegihez képest. Természetesen a különböző beosztásokhoz és rendfokozatokhoz kötötten ez változik, hiszen az alapfeladatot ellátó tiszthelyettesi, zászlósi, tiszti állomány esetében ez 30 százalékos többlet lesz mindjárt az első lépésben, aki nem alapfeladatot lát el, az 25 százalékos, de még a vezetők esetében is 15 százalékos lesz. Külön előnye ennek a rendszernek, hogy sokkal átláthatóbb és tisztább rendszer, hiszen megszünteti a javaslat azt a harmincfajta különböző pótlékot, aminek az áttekintése még a bárszámfejtő számára sem volt különösebben egyszerű, és négy kategóriához kötötten fogalmaz meg pótlékokat, ami fizethető.

Egy nagyon fontos kérdés ugyanakkor, hogy tudjuk, hogy a rendőri állomány bizonyos feladatok ellátásához vagy a rendvédelmi szervezetek állománya bizonyos rendkívüli esetek előfordulása esetén nem elegendő ahhoz, hogy normál munkaidőben lehessen elvégezni a feladatokat, és ezért nagyon gyakran kerül túlmunkára sor. Az európai uniós általános munkaügyi szabályozás azt mondja, hogy ha túlmunkát rendel el a foglalkoztató, akkor azt egyébként a túlmunkát végzőnek szabadidőben ki kell adni. Erről szól egyébként az előterjesztés is, ami a parlament előtt van.

Ugyanakkor lehet látni és tudni, hogy ahhoz, hogy a szabadidőt ki lehessen adni az esetlegesen elrendelt túlmunkák után, a jelenlegi állományhoz képest 3-4 ezer közötti létszámnövekedésre lenne szükség, aminek az elérése nyilvánvalóan idő, hiszen ezeket az embereket ki kell képezni, fel kell tölteni az állományt. Mi ezért úgy látjuk, egy olyan kompromisszumos javaslatot tesz a frakció az előterjesztéshez, hogy bízzuk a rendvédelmi szervezetek dolgozóinak a döntésére, hogy ők mit kérjenek. Tehát az átmeneti időben, 2018-ig, amikor majd az állomány olyan mértékben lesz feltöltve, hogy ez a túlmunka-elrendelés esetleg nem jár már jelentős feszültségekkel, addig mondjuk azt a törvényben is a dolgozóknak, hogy ha túlmunkát rendelnek el, akkor döntsék el ők, hogy az általunk meghatározott feltételek mellett kifizetik, kifizettetik maguknak ezt a túlmunkát, vagy pedig azt kérik, hogy szabadidőben adjuk ki nekik a túlmunkát.

(9.50)

Akkor, azt gondolom, hogy részint nem sérül a dolgozók döntési szabadsága, mert nyilván különböző élethelyzetek vannak, van, akinek jól jön az, ha azt tudja mondani szabad akaratából, hogy igen, szívesen elvégzem a túlmunkát, engem fizessenek ki érte az előre meghatározott rendben, vagy pedig olyan élethelyzet is elképzelhető, amikor azt mondja, hogy én szeretném ezt a túlmunkára eső részt szabadságban kivenni. Úgy gondolom, hogy 2018-ig meg lehet teremteni a költségvetésben azokat a feltételeket, amik adott esetben szükségesek az elrendelt túlmunkák kapcsán, hiszen nem tudjuk előre megmondani, hogy lesz-e tavaszi árvíz, ősszel lesz-e olyan helyzet, amikor a rendvédelmi szervezetek dolgozóit nagyobb számban kell igénybe venni, mindig lehetnek olyan haváriahelyzetek bevándorlással kapcsolatban, nagy sportrendezvényekkel kapcsolatban, egyéb ügyekkel kapcsolatban, amikor egyébként túlmunkavégzésre kell kérni a munkatársakat, de az ő szabadságukra legyen bízva az 2018-ig, hogy egyébként ezt kifizetjük-e nekik, vagy pedig adjuk ki szabadságban.

Nagyon fontos, hogy rendbe teszi ez a javaslat azt a kicsit keszekusza helyzetet, hogy a mostani rendszerben a rendfokozat és a beosztás jelentős mértékben eltért egymástól, tehát nem volt szinkronban, és aki ismeri ezeket a hierarchizált szervezeteket, tudja, hogy adott esetben jelentősebb feszültséget, de minimum érhetetlen helyzeteket teremtett az, ha a beosztás és a rangfokozat nem tart szinkront egymással, mert adott esetben nem mindenkiről látszik eleve, hogy milyen beosztásban van ‑ a rendfokozata azonnal látszik ‑, és ez megtévesztő lehet. Ezt a javaslat kezeli, és köti egy bizonyos beosztási rendhez a rendfokozatokat, így ezt a kuszaságot is egyszerűbbé teszi.

Nagyon fontosnak gondoljuk azt, hogy ez az egész rendszer egy olyan életpályamodellt teremt meg, ami valóban nem teszi érdekeltté a rendőröket vagy a rendvédelmi szervezetek dolgozóit, ha jól végzik a munkájukat, ha a karrierjük szépen halad, vagy szeretik ezt a munkát, szívesen eltöltik ezzel az időt vagy dolgoznak ebben, hiszen valamifajta torz viszonyrendszer miatt idejekorán elhagyják ezt a pályát. Ez a javaslat pont ösztönzi egyébként a rendvédelmi szervezetek dolgozóit, hogy nyugdíjas korukig töltsék be ezeket az állásokat, hiszen a bérpótlékok kapcsán az életkorhoz kötött bérpótlék olyan exponenciálisan emelkedik, hogy 50 év fölött kifejezetten jelentős lesz ennek az ösztönző hatása.

Ha belegondolunk abba, hogy a mai viszonyok mellett egy 50 éves ember általános egészségügyi feltételek mellett is ‑ hát hogyha még egyébként figyel az egészségére ‑ tulajdonképpen ereje teljében van, tapasztalt, már kellő rutinja van, van még előtte aktív 15-20 év, van neki ambíciója, kiteljesedhet a pályája, teljesen abszurd volt az a korábbi rendszer, ami tulajdonképpen azt eredményezte, hogy a rendvédelmi szervezetek dolgozói állományának az átlagéletkora 30 és 35 év között mozgott. Tudjuk azt, hogy nemhogy a legjobb korban lévő, hanem a messze alatta lévő korban lévők, akik még nem is kellően tapasztaltak, már elhagyják a pályát. Ez azt jelenti, hogy minden szervezetnek, amely különböző okok miatt ‑ leginkább a szocialisták által teremtett, abszolút torz és beteges érdekeltségi rendszerek miatt ‑ így eltorzul, a teljesítménye még akkor is rosszabb lesz szükségszerűen, ha egyébként a benne dolgozók kellő rutinnal és lelkiismerettel végzik a feladataikat. Ez az életpályamodell és ez a rendszer ezt rendbe teszi. Még így is jó 5-10 évbe telik, amíg a jelenlegi 35 éves átlagéletkorról az állomány átlagéletkora felmegy 40-45 évre, ami már egy sokkal egészségesebb korfát eredményezhet.

Mindenesetre az, hogy a rendvédelmi szervezeti életpálya vonzó, illetményrendszere átlátható, kiszámítható, helyes módon ösztönzi az embereket, ez önmagában is egyébként a rendvédelmi szervezetek teljesítményét erősítheti vagy növelheti minden változatlan feltétel mellett. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a belügyminiszter úr előterjesztésében ez a javaslat itt van a Ház előtt.

Szeretnénk kérni a kormány kompromisszumkészségét a túlmunka kifizetésének ezen kombinált és a dolgozók szabadságára vagy választására apelláló rendszere mellett, hozzáteszem, hogy való igaz, rögzíteni kellene a törvényben azt, hogy ezt meddig tartjuk fenn, azért, hogy az átláthatóság és a kiszámíthatóság meglegyen. Ez egyfajta kényszert is jelent persze a kormány számára, hiszen ez azt is jelenti, hogy ha 2018. december 31-ig tartjuk fenn ezt a rendszert, és utána a fő szabály az, hogy ki kell adni a rendvédelmi dolgozóknak a túlmunkára a szabadidőt, ez azt jelenti, hogy nagyon komoly, legalább 3-4 ezres létszámfejlesztési kényszere van a szervezetnek.

Ráadásul azt is látni kell, hogy ez a rendszer csak akkor tartható fenn, ha egyébként a költségvetés rendben van, és a magyar gazdaság jól teljesít, a növekedés legalább 2-3 százalékos, hiszen lehet tudni azt, hogy például az életkorral kapcsolatos ösztönzőrendszer miatt, ahogy az állománynak egy egészségesebb korstruktúrája előáll, az bizony nagyobb költségvetési kiadással jár, mint a jelenlegi, amikor az állomány viszonylag fiatal, és az állomány viszonylag kevés része kaphatja meg az életkorral progresszíven emelkedő pótlékokat. De mi azt gondoljuk, hogy amennyiben ezek a folyamatok, amelyeket közös erőfeszítéssel elértünk, tartósak, akkor igenis ez a modell finanszírozható a költségvetésből.

Ezért én kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a javaslatot. Nagyon örülünk annak, hogy a kormány ezt beterjesztette, és még egyszer szeretném megköszönni a rendvédelmi dolgozóknak azt a kitartást és azt a bizalmat, ami lehetővé tette, hogy eljussunk idáig.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)