Mirkóczki Ádám (Jobbik)
2015-03-18 · 57. ülésnap · vezérszónoki felszólalás · 14:35 · jegyzőSzöveg11 291 karakter · 22 bekezdés · JSON
MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban én is szeretném megköszönni azt a lehetőséget, hogy a Belügyminisztérium ismét biztosított lehetőséget ‑ hasonlóan a nemzetbiztonsági törvény megalkotásának folyamatához ‑, hogy elmondjuk már előzetesen kritikáinkat, és e tekintetben bízom abban, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan kellően rugalmasak és konstruktívak lesznek nemcsak a különböző pártok szereplői, hanem maga a kormányzat és a minisztérium is, és valóban sikerül egy olyan formába önteni ezt a nagyon komoly fajsúlyú javaslatot, amelyet minél több párt tud majd jó szívvel támogatni.
Mi alapvetően a célokkal, az elérendő és kitűzött kritériumokkal ‑ hogy is mondjam ‑ egyetértünk, fontosnak és szükségesnek tartjuk, és nem halogatható tovább ez a javaslat, viszont számos olyan elem van, ami mellett úgymond nem tudunk szó nélkül elmenni, bízva abban, hogy mi is számos módosító indítvánnyal jobbá fogjuk tudni tenni ezt a javaslatot.
Az első ilyen, amelyet szinte minden hozzászóló részben vagy egészében érintett az előttem szólók közül, a szolgálati nyugdíj kérdése. Azzal mi maximálisan egyetértünk, és úgy gondolom, a magyar társadalom döntő hányada ‑ ha nem teljes egésze ‑ egyetértett, hogy az a gyakorlat nem volt járható, ami a szolgálati nyugdíjak elvételét megelőző időszakban volt, hogy boldog-boldogtalan idejekorán, ereje teljében el tudott menni nyugdíjba.
Viszont mi úgy gondoljuk, hogy az, amit az előző ciklusban a kormány e tekintetben tett, az pedig egy picit a ló túloldala, tehát hogy egy az egyben megszüntette ezt a rendszert, és nem tett különbséget különböző speciális feladatok vagy munkakörök között. Mi azt gondoljuk, hogy ez a javaslat, bár próbál most korrigálni ezen, de még mindig nem elégséges szinten.
(10.00)
Mi is azt gondoljuk, hogy aki szolgálati állományban van, de irodai munkát vagy semmifajta veszélyességi fokozattal nem bíró munkakört lát el, ott nem kell ilyen lehetőségeket és ilyen indokolatlan kedvezményeket biztosítani, viszont a végrehajtó állomány azon része, akik kifejezetten veszélyes munkakört látnak el, kifejezetten nehéz fizikai vagy éppen pszichés terhelés alatt vannak ‑ és itt beszélhetünk akár a tűzoltókról, akár a rendőrség különböző alakulatairól vagy osztályairól ‑, ott meg kellene adni azt a lehetőséget, főleg hogyha egészségkárosodás vagy olyan komoly trauma, akár fizikai, akár pszichikai eset áll fenn, ne adj’ isten egy-egy szörnyűség kapcsán, akkor legyen meg az a lehetősége, hogy a kormányzat ezt olyan módon is honorálja vagy honorálhatja, ami korábban megvolt. Tehát egy 20-25 éves tényleges szolgálatellátás és olyan speciális területen történő szolgálatellátás után, ami korábban is megvolt.
Ugyanakkor látunk erre törekvéseket, de talán itt még egy picit át lehetne ezt gondolni, viszont azzal egyetértünk, hogy a korábbi gyakorlatnak nincs helye, hogy visszatérjen.
Említették az előttem szólók, talán az MSZP vezérszónoka a különböző szabadságjogok korlátozását. Itt sok minden beleférhet ebbe, a megfigyelés, a technikai megfigyelés. Nekünk talán ezzel van problémánk; ez mintha egy indokolatlan Nagy Testvérnek vagy állami terrornak is felfogható lenne, ami önkorlátozáshoz vezet, vagy éppen frusztrálhatja az érintetteket. Ezt azért szeretnénk tisztába tenni, hogy ezt pontosan miért és hogyan képzelik, akár technikailag, akár anyagilag, akár humánpolitikai szinten, hiszen egy-egy megfigyelési esetben mindig az a nagy kérdés, hogy ki őrzi az őrzőket. Tehát itt jó lenne tudni, hogy részben ezek a technikai feltételek majd hogyan fognak kinézni, és részben milyen célból és kik által fognak ezzel élni vagy adott esetben visszaélni.
Vannak benne túlzások. Tehát azt, hogy most a saját mobiltelefont vagy bankkártyát nem lehet használni, ezt indokolatlan túlzásnak tartjuk. Ugyanakkor azzal, hogy az egyenruhás állomány vagy a szolgálatban lévő végrehajtó állomány, mondjuk, ne politizáljon és ne a közösségi hálón fejtse ki bizonyos, akár pártpolitikai, akár nem tudom, milyen véleményét, ezzel egyet is lehet érteni. Az ő feladatuk nem ez; én azt gondolom, hogy magánszemélyként azt csinál mindenki, amit akar; amikor szolgálatban van, akkor mi nem látunk abban kivetnivalót, hogy az ilyen ‑ hogy is mondjam ‑ kommunikációtól vagy cselekedetektől tartózkodjanak.
Ami a családbarát részét illeti a javaslatnak, ebben azért kritikusak vagyunk, és egyébként az ötpárti egyeztetésen is beszéltem róla. Nekünk van afelől aggályunk, én hiszek miniszter úrnak, ha ön azt mondta, hogy ezt felmérték, és ez a napi gyakorlat, hogy lehetőség van a napi háromórás utazásra is, tehát a munkába menet és a munkából való hazatérés esetén a másfél órát szabja meg a javaslat ‑ mi ezt egy picit soknak érezzük. Főleg egy olyan munkakörben, ahol a szolgálatteljesítés fizikailag is, pszichikailag is komoly igénybevételt jelent, ott ez nem egy családbarát megoldás, hogy még három óra hosszát utaztatjuk a szolgálattevőt.
Tehát mi azt gondoljuk, hogy ezen talán lehetne némi rugalmasságot elvárni önöktől, és mondjuk úgy, hogy ezt két órára vesszük vissza, tehát egy-egy óra, talán az is elég lehet. Majd meglátjuk, hogy ez hogyan sikerül.
Az sem biztos, hogy szerencsés, hogy a szabadságnak csak a 25 százalékával rendelkezhet a dolgozó. Ez 10 nap. Egy nagycsaládos szolgálattevő vagy állománytag esetében az évi tíz nap, itt alapesetben azt gondolja az ember, hogy ha elmegy egyszer nyaralni az illető, akkor ez pont elég. Viszont azért hangsúlyozom szándékosan a nagycsaládot, hogy számos olyan eset van, nem várt élethelyzet, amikor ne adj’ isten a gyerekekkel vagy valamelyik gyermekkel vagy családtaggal, férjjel, feleséggel történik valami, és akkor már kényszerből muszáj a szabadságához hozzányúlni. Tehát mi azt gondoljuk, hogy itt is ez a 25 százalék kevés; ha mód és lehetőség van rá, akkor azt kérjük, hogy ezt gondoljuk át vagy gondolják át önök is, és esetleg egy picit bővítsék ezt a százalékot.
Amit miniszter úr az expozéjában is elmondott, hogy kiből lehet tiszt és milyen elvárások vannak, itt egy teljesen jogos megkötés a nyelvtudás és a nyelvvizsga, viszont ahogy említettem a hétfői egyeztetésen is, mivel a javaslat taxatíve sorolja fel a különböző nyelveket, mi ott látunk hiányosságokat. Ezt itt is elmondom, hogy a jegyzőkönyvben is rögzüljön, és ne felejtsük el, bár hozzáteszem: módosító indítványban be fogjuk nyújtani. Tehát például ha valaki most spanyol vagy olasz nyelvvizsgával rendelkezik, akkor a jelen javaslat szerint nem lehet tiszt, hiszen a taxatív felsorolásban például ez a két nyelv nincs benne. Úgyhogy ezt mi úgy gondoljuk, hogy mindenképpen korrigálni szükséges.
Fennmarad egy korábbi, bevett gyakorlat egyes vezetők vagy köreik esetében ‑ és most nem szándékozom feltételezni a rosszat, de hallottunk már ilyenről ‑, ami különböző visszaélésekre adhat lehetőséget, és jogbizonytalanságot okozhat az állományban, hogy nagyon sok részletkérdés majd rendeleti úton lesz szabályozva, például a béremelések tekintetében is, ami nagyon fontos és nagyon előremutató, de jelenleg forintosítani nehezen tudjuk. Tehát a százalék az rendben van, viszont kézzelfogható számokat egyelőre nem látunk, és nem tudunk azzal számolni. Ezért itt is egy picit óvatosságra intenék, hogy pontosan forintosítva ez ma mit fog jelenteni az alapfeladatokat ellátó állomány részéről és a nem alapfeladatot ellátó állomány részéről.
Az illetmény kapcsán szó volt, és szinte mindenki szóvá tette, és előttem Kósa elnök úr is, hogy legyen lehetőség egy ideig választani, hogy a kifizetéssel oldja-e meg az illető a szabadságát vagy éppen csúsztatással. Én itt egy másik dologra szeretném felhívni a figyelmet, és ez érthető, bár nem találjuk benne, hogy ez tényleg 2018-ig szól-e vagy 2018-ban lép-e majd hatályba, de ez a javaslat, illetve amit miniszter úr is elmondott az ötpárti egyeztetésen, hogy azért van erre szükség, és azért tolják ki majd önök 2018-ig, hogy addig 3200 ember legyen kiképezve és ezáltal feltöltve az állomány.
Itt azért ez arra rávilágít, hogy amit öt éven keresztül vagy az elmúlt években mondtunk kritikát, hogy a rendőrség állománya helyenként és területenként nem mindenhol feltöltött, és hiányosságokkal küszködik, ez most itt van. Ez pontosan erről szól, hiszen a bűnügyi területen, és kifejezetten a bűnügyi területen, ahol sok az ügy és kevés a munkás ‑ ha úgy tetszik ‑, a rendőr, ott bizony, hogy ha ez nem 2018-ban, hanem holnap lépne hatályba, akkor össze is omolhatna a rendszer, hogyha nem lehet pénzen megváltani a túlmunkát. Tehát itt azt gondolom, hogy a minisztérium is elismerte ezzel, hogy azért még nincs minden rendben. Nincs ezzel baj, csak amikor mi is kritizálunk, akkor azt gondolom, hogy látható, hogy van alapja.
Amit még szeretnénk kiemelni ‑ és ez mindenképpen pozitívum ‑, az a lakhatási támogatás szabályozása. Ez eddig nem volt és nem ilyen formában. Mi azt gondoljuk, hogy ha életpályamodellről beszélünk, és a hivatást kiszámíthatóvá és egzisztenciális szinten vonzóvá akarjuk tenni, akkor ez egy nélkülözhetetlen lépés, és ez mindenképpen dicséretes és támogatandó.
Amin sajnos nem változtat vagy nem kellő mértékben a tervezet, ez még talán a Gergényi-időszakra is visszavezethető, az ő nevével fémjelzett, hogy a hivatásos állomány tagjai egyes esetben úgy érezhetik, hogy nem védi őket semmi. Hiszen akkoriban állandósult az a gyakorlat, hogy ha a rendőr vagy egy rendőr, mondjuk, valamit elkövetett, ami például nem feltétlenül bűncselekménnyel függött össze, akkor a szolgálat ellátása alól fel lehetett függeszteni, és most is ez van, hogy 18 hónapra lehetőség van a felfüggesztésre.
(10.10)
Ez azért probléma, mert ezen időszak alatt a juttatásoktól és az illetményektől eleshet. Tehát itt azért, hogyha megint visszatérünk a családbarát kérdésre, akkor ez kisgyermekes rendőrök esetében okozhat némi problémát. Tehát hogyha itt lehetne konkrétan módosítani és pontosítani azt, hogy mely esetek vagy mely konkrét esetek azok, amikor 18 hónapig is akár egy rendőr felfüggeszthető, akkor azokat tegyük meg. Tehát ne hagyjuk olyan gumiszabályokat vagy olyan rugalmassági elemeket, amikor egy-egy feljebbvaló ‑ hogy is mondjam ‑ szabadon dönthet arról, hogy most felfüggeszt-e adott esetben egy kollégát vagy sem. Ez lehet, hogy látszólag nem egy fajsúlyos dolog, de majd az érintetteknek ez, azt gondolom, egy nagyon komoly és életbevágó kérdés lesz, ha ilyen helyzetbe kerülnek.
Tehát összességében a javaslatról az mindenképpen megállapítható, hogy előremutató, a jelenlegi vagy a már hosszú évek óta kialakult tarthatatlan helyzetet próbálja kezelni. Számos olyan módosító indítványunk lesz, amely az elhangzott kritikákat próbálja valamilyen szinten orvosolni. Én abban bízom, amivel kezdtem is, hogy ha a korábbi nemzetbiztonsági törvény tárgyalása során folytatott gyakorlatot fogjuk követni, és fogják önök is követni, akkor azt gondolom, hogy ez nem kétharmados támogatottsággal fog bírni, hanem lényegesen nagyobbal. Mi a magunk részéről a konstruktív hozzáállást tudjuk garantálni és biztosítani.
Arra kérek én is mindenkit, hogy kizárólag szakmai alapon közelítsen ehhez a kérdéshez, aztán meglátjuk, hogy ez majd hogy sikerül, vagy milyen végeredményt fog szülni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
HivatkozásJSON
karzat: Mirkóczki Ádám — 2015-03-18, vezérszónoki felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl40/felszolalas/57-10.html
BibTeX
@misc{karzat-40-felszolalas-57-10,
title = {Mirkóczki Ádám — 2015-03-18, vezérszónoki felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl40/felszolalas/57-10.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
year = {2026}
}