Dúró Dóra (Jobbik)

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A határidő-módosításról van ugyebár szó ebben a törvényjavaslatban, de ennek kapcsán azért nagyon sok olyan kérdésre kell választ adnunk, ami a KLIK és az önkormányzatok együttműködésével kapcsolatban felmerül. Jómagam az idén már több mint egy tucat oktatási intézményben, köznevelési intézményben látogatást tettem, minden héten egy napomat arra szánom, hogy a rektorokkal folytatott találkozók mellett legalább egy köznevelési intézményt, szakképző intézményt is felkeressek, illetve igyekszem kulturális intézményekbe is ellátogatni.

A jelen javaslat kapcsán is szeretném önöknek az eddig megszerzett tapasztalataimat elmondani, konkrétan ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban például Gyöngyössolymos települése is érintett lehet, ahol a múlt héten Vona Gábor elnök úrral jártam. Hiszen a település lélekszáma most csökkent 2999 főre, tehát éppen most kerülnek át a 3 ezer fő alatti kategóriába, bár eddig is a KLIK működtette az intézményt. Ilyen értelemben tehát változás e tekintetben valószínűleg nem lesz. Ezzel ellentétes például a Gyöngyös városában szerzett tapasztalatom, ami egy nagy településnek mondható, az önkormányzat mégsem vállalta az iskolák működtetését, hanem a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ látja el a működtetői feladatokat is.

Az iskolalátogatásaim során azt a tapasztalatot sikerült megszereznem, hogy párhuzamos valóságok működnek az oktatási rendszerben Magyarországon. Ha egy tankerületi igazgatóval beszélget az ember, akkor azt hallja, hogy teljesen zökkenőmentes az egész rendszer, nincsenek krétaproblémák, az átadás-átvételnél minden teljesen világosan szabályozott volt, semmi fennakadás nem történt. Mind az iskola, mind az önkormányzat számára a KLIK végig elérhető volt, és az egész valóság rózsaszín. Ha egy intézményvezetővel beszélget az ember, akkor egészen más tapasztalatokról szerez tudomást. Nem tudják elérni a KLIK-et, olyan ügyintézések, amelyek korábban gördülékenyen mentek, most megnehezültek, nem partnerként tekintenek az intézményvezetőkre, hanem olyan stílusban beszélnek adott esetben velük, ami nem lenne megengedhető.

Ha úgy gondolják, hogy ez a rendszer, amit létrehoztak az előző ciklusban, tökéletes lenne, vagy csak finomhangolásra lenne szükség, akkor minden bizonnyal például az erre az ülésszakra tervezett törvényalkotási programban nem szerepelne az módosítás, ami a KLIK-en belüli feladatellátást alapvetően át fogja variálni, egészen át fogja a feladatokat strukturálni. Illetve nem került volna sor az előző ciklusban, néhány éve a KLIK-hez rendelt szakképzés új intézményfenntartó alá, illetve az NGM alá sorolására. Láthatóan ez nyilvánvaló beismerése annak, hogy a szakképzésnek a KLIK rendszerébe való betagozódása nem sikerült jól, új fenntartóra van szükség, új irányításra van szükség. A korábbi álláspontjukat tehát e tekintetben felülvizsgálták, és most más döntést hoztak, mert látták a tapasztalatból, a működésből, hogy ez nem volt jó döntés. Ez ennek a beismerése. Ha nem így gondolnák, akkor nyilván nem tennék át az NGM-hez és egy új intézményfenntartóhoz a szakképzést.

Ugyanígy a KLIK-en belüli feladatmegosztást sem variálnák át, nem erősítenék meg a megyei központokat, amiről lehet hallani, hogy erre készülnek, ha a jelenlegi rendszer működésképtelenségét, nehézkes működését nem látnák be. Fontos, hogy az önkorrekcióra képes legyen egy kormányzat, de el kell ismerni, ha az ember hibázott, kellő alázattal kell a saját munkájukhoz is viszonyulni.

Olyan nem várt, illetve korábban tagadott nehézségek is megjelentek a KLIK bevezetésével, amelyek a tankönyvfelelős pedagógusokat sújtják. Például többen jelezték nekem, hogy a 100 forint/gyermek után járó juttatást, ami a pedagógusnak jár, még mindig nem kapták meg, mert a KLIK-en keresztül történik ennek az ügyintézése, a KLIK kötött szerződést a terjesztővel, és egész egyszerűen a mai napig nem került sor arra, hogy magához a pedagógushoz eljusson ez a pénz.

A korábbi években, a korábbi rendszerben erre sem volt példa, hogy ez ilyen hosszú folyamat legyen. Tehát a tanárokkal való ügyintézése sem gördülékeny a KLIK-nek, nemhogy akkor majd az önkormányzatokkal a különböző átadás-átvételi problémákat meg tudnák oldani.

A pedagógiai munkát segítők sem feltétlenül jártak jól az új rendszerrel. Az egyik legfőbb legitimációs indoka a kormányzatnak az állami fenntartásba vétel mellett az volt, hogy majd kiegyenlítődnek a jövedelmi különbségek, a pedagógusok esetében az életpályamodell bevezetésével és az állami fenntartásba vétellel erre valóban részlegesen sor került, ezt el kell ismerni. Helyes az az elgondolás is, hogy csökkentsük a különbséget a különböző települési önkormányzatok iskoláiba járó diákok, illetve pedagógusok között. Azonban a pedagógiai munkát segítőkről elfelejtkezett a kormányzat.

Az ő létszámuk rendkívül alacsony Magyarországon. Az OECD-országok átlagának mindössze egyharmada a pedagógiai munkát segítők létszáma Magyarországon, ami azt mutatja, hogy rendkívül leterheltek, vagy pedig a pedagógusok végzik el azt a feladatot is, amit normál esetben nekik kellene elvégezniük. Másrészt ők sem kaptak béremelést, most már hét éve nem történt meg a bérük rendezése, ami igen hosszú időszak, és rendkívül nagy szükség lenne rá. Hiszen áldozatos munkát végeznek, és az ő munkájuk nélkül sem tudnának működni az iskolák. Tehát kérem, hogy legyenek erre is tekintettel.

Amikor szóbeli kérdést intéztem, Rétvári Bence államtitkár úr válaszolt rá, akkor még nem tudta megmondani azt az időpontot, hogy mikor kerülhet sor az ő bérük rendezésére. De ahogy a pedagógusok bérének rendezésére egy életpályamodell során valamilyen megoldást nyújtottak, úgy bérfeszültség keletkezett, illetve az még inkább kiéleződött az iskolákban dolgozók között. Így kérem, hogy erre is legyenek tekintettel.

És ha már a pedagógusok esetében figyelemmel voltak arra, hogy kiegyenlítsék a béreket, így elengedhetetlenül szükséges és égető most már, hogy a pedagógiai munkát segítők bérét is rendezzék. Köszönöm a figyelmet.