Vágó Sebestyén (Jobbik)

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Másfél héttel ezelőtt a magyar médiában bombaként robbant a hír, hogy a szigetszentmiklósi pár a legenyhébb büntetést kapta a bíróságon első fokon, és így ‑ kitöltve a büntetését - sza­badulhatott is.

A másik bomba az ügyészség sajtótájékoztatója volt, amelyben feltárták azokat a tényeket, hogy milyen bizonyítékokkal támasztották alá, hogy ebben a családban ténylegesen ‑ már amennyire családnak nevezhető, én inkább életközösségnek nevezném ‑ milyen brutális cselekedetek történtek a gyermekekkel szemben: fekáliával etették őket, rendszeresen pornófilmet nézettek velük, megerőszakolták őket, kipróbáltatták velük azt, amit azokon a bizonyos megnézett filmeken láttak, embertelen körülmények között tartották őket, napokig nem mosakodhattak, koszban-mocsokban kellett élniük.

A következő felháborító hír tehát ez volt, hogy bár az ügyészség a megfelelő bizonyítékokat a bíróság elé tárta, a bíróság mégis úgy döntött, hogy ezeknek az erőszakos cselekményeknek a nagy része nem történt meg, és a kirendelt pszichológiai szakértőnek az inkompetenciájára hivatkozva enyhítette a büntetéseket, el is ejtette a nemi erőszak vádját, pedig az az ügyészség elmondása szerint és a bűnüldözésben részt vevő dörzsölt személyek szerint is egyértelműsíthető volt, és a megfelelő szakvizsgával rendelkező pszichológus szakértő szerint is egyértelműek voltak ezek a cselekedetek.

A harmadik médiabomba, amit ezzel az üggyel kapcsolatban hallottunk, a pár védőügyvédjének a nyilatkozata volt, hogy amennyiben másodfokon nem történik meg a büntetés súlyosbítása, akkor ez a pár még kártérítési igénnyel is élhet a magyar állam felé. Hát hol tartunk ma Magyarországon?!

Igenis szükség van az ilyen típusú bűncselekmények elkövetőivel szemben a zéró toleranciára. Igenis szükség van az ilyen típusú bűncselekmény elkövetőivel szemben a büntetési tételek megemelésére! És igenis szükség van a gyermekvédelmi jelzőrendszer megújítására, a gyermekvédelmi jelzőrendszer olyan működtetésére, hogy az ilyen esetek még csírájában kibukjanak; egyrészt azért, hogy ezek a gyermekek, ezek a kiskorú személyek minél kisebb sérülést szenvedjenek, mert véleményem szerint ‑ szociális szakemberként azt mondom ‑ az ilyen mértékű cselekmények fölérnek a gyilkossággal, az emberöléssel is. Itt tulajdonképpen nem fizikai állapotukban, hanem lelkükben, személyiségükben gyilkolták meg ezek az emberek a saját gyermekeiket.

Ha normálisan működött volna a gyermekvédelmi jelzőrendszer, és időben, csírájában nyomon lehetett volna követni, tetten lehetett volna érni ezeket a cselekedeteket, akkor perdöntő bizonyítékok lettek volna arra, hogy ezek a cselekedetek meg is történtek, és nem lehetett volna arra hivatkozni, hogy inkompetens a pszichológus, és különben is az eltelt idő fényében már nem igazán lehet tudni azt, hogy ezeket a cselekményeket csak a gyermekek fantáziája szülte, vagy ténylegesen megtörténtek ‑ akkor egyértelműen bizonyítható lett volna, hogy ezek a dolgok megtörténtek. És akkor itt hibás volt a gyerekorvos, a védőnő, a gyermekjóléti szolgálat és az oktatási intézmények. Ugyanis ezek a gyermekek oktatási intézményekbe jártak, és csak akkor derült fény ezekre a brutális cselekedetekre, amikor egy szökés után a gyámhatóság kiemelte ezeket a gyermekeket a családjukból, és a nevelőszülőknél, már egy biztonságos környezetben mertek beszélni azokról a dolgokról, amik velük éveken keresztül megtörténtek.

Majdnem két évtizeddel vagyunk a gyermekvédelmi törvény hatálybalépése után, és még mindig ott tartunk, hogy ilyen cselekmények megtörténhetnek egy olyan közegben, ahol a gyermekvédelmi jelzőrendszer minden tagjának a látókörében volt ez a család. Mi motiválta azt, hogy nem tették meg a megfelelő lépéseket, a megfelelő jelzést? El tudom képzelni azt is, hogy nagyon sokszor a félelem miatt. Ezért mondtuk azt is, hogy a gyermekvédelemben, a szociális területen dolgozóknak igenis kijár a törvény általi fokozottabb védelem. Ugyanis nekik nagyon sokszor egy-egy település szegregált környezetébe kell kimenniük nap mint nap, hétről hétre, és találkozniuk kell azokkal a családokkal, akikkel szemben nagyon sok esetben a gyermekek védelmében intézkedni kell. Kijár nekik a fokozottabb védelem. De kijár nekik ‑ idézőjelben kijár nekik ‑ a súlyosabb szankció is egy ilyen tetten érhető mulasztás esetén.

Mert arról még nem hallottunk, hogy akár ebben a konkrét esetben a gyermekvédelmi jelzőrendszer bármelyik tagját szankció érte volna, pedig ha ők megfelelően végzik a munkájukat ‑ egyébként tisztelet mindazoknak, akik a joghiány ellenében is becsülettel végzik a feladatukat, és a jelzőrendszer aktív tagjaként teszik a kötelességüket, tehát ők mulasztottak ‑, akkor ezeket a cselekményeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) csírájában elfojtva nagyon sok negatív következménytől mentesülni tudtak volna akár ezek a gyermekek, akár az összmagyar gyermekség. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)