Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatáspolitikai elképzelések szerint a kormányzat a jelenlegi 20-25 százalékkal szemben a jövőben már egy-egy korosztály ennél lényegesen nagyobb részét akarja a szakiskolai képzés felé terelni.

Az egyébként támogatható és nem az ördögtől való duális képzés keretein belül viszont brutálisan csökkentették a közismereti órák számát. Így a továbblépésből, a diploma, de még az érettségi megszerzéséből is szinte törvényszerűen rekesztik ki egy-egy generáció jelentős részét, gyökeresen szembemenve az ország felzárkózását szolgáló célokkal, még inkább szétszakítva az amúgy is szakadéknyi törésvonalaktól szabdalt társadalmat. Hiszen hiába a sokat hangoztatott 3+2-es képzés, amelynek értelmében a 3 éves szakmai képzést 2 év érettségire való felkészítés követné, ha a ciklus első részében csak heti 12 közismereti óra van, melyből összesen 6 a testnevelés és az osztályfőnöki óra. Vajon a maradék 6 óra milyen alapot tud teremteni, hogyan tudja megalapozni a további tanulmányok sikerességét? Nyilván sehogy, különösen, ha azt is számításba vesszük, hogy a PISA-felmérések szerint a zömmel a szakképző iskolákba kerülő hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok nagy része már eleve komoly lemaradással érkezik ebbe az iskolatípusba. Ezt a hátrányt ilyen óraszámok mellett ledolgozni lehetetlenség. De más kérdés is felmerül.

Kérem, engedjék meg, hogy ezt egy ‑ tíz évig szakképző iskolában tanító történelemtanárként is ‑ kissé más oldalról megközelítsem. A meghirdetett óraszámok kerettantervi tartalma mellett szinte lehetetlen a szakképzés rendszerébe kerülő diákok megismertetése a magyarság történelmével, művészeti, kulturális értékeivel, közös kultúrkincseink, történelmünk összeforrasztó ismeretanyaga nélkül a nemzeti kohézió amúgy is szétforgácsolódó erői még inkább meggyengülnek. És nem csak szűken vett nemzetpolitikai megfontolásról van szó, hiszen a történelemtanítás tökéletesen alkalmas a szociális és narratív kompetenciák fejlesztésére, a szövegértés javítására, a kritikai gondolkodásra való képesség megerősítésére, amelyek megléte nélkül bizony ezeknek a fiataloknak esélye sem lesz a munkaerőpiacon való sikeres szereplésre. De ha afféle beszélő szerszámokat, futószalag mellett rabszolgamunkán tartott biorobotokat, amolyan modern munkaerőállatokat kívánnak egy-egy generáció negyedéből képezni, akkor jó úton járnak.

(15.20)

A humán tárgyak lefokozása egyenesen vezet a nemzeti identitás alappilléreinek számító szellemi javak erodálásához is. Nyilván fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a magyar diákok azon része, amelyik szakiskolában köt majd ki, fog-e tudni, fog-e hallani a magyarság szerves egységbe foglalt, gazdag történelméről. Egy diákért is kár lenne, de itt egy-egy évjáratról, a jövő generációjának negyedéről van szó.

Furcsa ellenérzést kelt, hogy a legvadabb neoliberális dogmák, eleddig sikeresen elhárított elképzelések pont egy jobboldali irányultságú kormány alatt valósulnak meg. Folyton-folyvást integrációról papolnak, de félelmetes következményei lehetnek annak, ha belegondolunk a mostani, úgynevezett reform esetleges következményeibe. Az általános iskola után a cigány fiatalok döntő része szakiskolában folytatja tanulmányait. Arról, hogy oda zömmel milyen ismeretekkel érkeznek a diákok, már sokszor volt szó, arról viszont nem, hogy mi lesz akkor, ha ilyen ismeretanyaggal mennek is majd tovább.

Mi a cél? Milyen generációkat akarnak kinevelni? Mit fog tudni a magyarság históriájáról, Magyarország múltjáról, történelmi okokról, okozatokról például az a lakatosként végző cigány fiatal, akit az érvényben lévő társadalomismeret-kerettanterv útmutatása alapján oktattak? És mielőtt az oktatáspolitika, a szakképzési reform felelőseiben felvetődne a kérdés, hogy minek egyáltalán nekik az ilyesféle tudás, szeretném jelezni, hogy volt már cigány származású diákom, akivel országos történelemverseny döntőjébe kerültünk. Innen is sok szerencsét kívánok neki az életben.

És nyilván nem csupán egy széles kisebbségi réteg magyarságtól való végzetes elidegenítésének veszélyes lehetőségét hordozza mindez magában. Akkor viszont ne csodálkozzunk, hogy, idézem: „a Szent Korona egy István nevű alak sosem hordott tökfödője” lesz majd nemcsak néhány senkiházi gazember, hanem sajnos az elbutított széles tömegek számára is.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)