Novák Előd (Jobbik)

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a Népesedési Kerekasztal bár szavazati joggal nem rendelkező, de állandó meghívottjaként most én ismertethessem azt az állásfoglalást, amelyben néhány módosító javaslatomat is elfogadta ez a szakmai testület.

„Az alacsony születésszámok és a kivándorlás veszélyezteti a társadalombiztosítás és az államháztartás jövőjét, beárnyékolja növekedési kilátásainkat” ‑ ez a címe annak az állásfoglalásnak, amelynek mottója: nem akkor kell kutat ásni, amikor már szomjasak vagyunk. Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a népesedési helyzet súlyos feszültségeket hordoz, azonban ennek gazdasági következményeivel még nem szembesült kellően a magyar társadalom. A népesedési folyamatok hatása a nyugdíjrendszerre és az államháztartásra néhány évtizeden belül drámai lesz, és korlátot jelenthet az ország növekedési kilátásaira is. Mindezt a nemzetközi migrációs trendek gyorsíthatják és súlyosbíthatják.

Míg 2041-re a nyugdíjjárulékot leginkább befizető 15 és 59 év közöttiek száma óvatos becslés szerint, a migráció hatásait figyelmen kívül hagyva is, várhatóan ötödével csökken, addig a 60 év felettieké egyharmaddal nőni fog, ami nemcsak a kirovó-kiosztó elven működő nyugdíjrendszert borítja fel, de az államháztartás egészét érinteni fogja az eltartók és eltartottak arányának átalakulásával. 2050-re a 60 év felettiek száma várhatóan meghaladja a gazdasági termelés döntő többségét megvalósító 25-59 évesek közöttiekét, akik 30 százalékkal kevesebben lesznek, mint ma. Az államnak addig van lehetősége e trendekbe beavatkozni, amíg a fiatalok még nagyjából elegendő gyermeket terveznek az elöregedés ütemének mérsékléséhez, a népesség egyszerű újratermeléséhez. Magyarország a 24. órában van.

Noha a kormányzat példaértékűen felismerte a gyermekvállalás fontosságát, és európai összehasonlításban kiemelkedően támogatja a gyermekes családokat, a magyar társadalombiztosítás nem kedvezményezi eléggé a gyermeket vállaló szülőket. Szigorúan a biztosítási elvre támaszkodva, csak a munkaviszonyból eredő jövedelmek pénzben fizetett járulékai alapján keletkeztet jogalapot a nyugdíjra. Így éppen azok a több gyermeket vállaló szülők számíthatnak a legkevesebb nyugdíjra hasonló foglalkozású társaikhoz képest, akik a legtöbb és legkvalifikáltabb munkaerőt, humán tőkét ‑ természetben fizetve a járulékot ‑ biztosították a társadalom számára.

A nyugdíjbiztosítás, amint ezt 2014-ben a kormány részéről is deklarálták, 2030-ig finanszírozhatónak tűnik. Korábban még megszülettek azok a gyermekek, akik képesek előteremteni az idősebb korosztály számára a nyugdíj jövedelemalapját. Ugyanakkor 2030-at követően a hirtelen és zuhanásszerűen csökkenő gyermekszületések miatt már nem lesz elegendő járulékfizető. A rendszerváltáskor még 130 ezer gyermek született évente, ma csak 90 ezer. Népbetegséggé vált a meddőség is, tehát aki akar, azok közül sem mindenki tud gyermeket vállalni. Különösen azért nagy a gond, mert az utóbbi évtizedben radikálisan csökkent a 20 és 30 év közötti korosztályokban a házas elköteleződés, ami a gyermeknevelés és a taníttatás számára a legbiztonságosabb keret. Ezen évjáratok létszámkiesése a korfán egy kisebb háború hatásával ér fel.

(15.10)

Jelenleg közel azonos a nyugdíjkasszába való be- és kifizetések összege, de néhány évtized múlva, amikor a befizetők csökkenése mellett a járulékjogosultak száma 50 százalékkal nő, nyilvánvalóan fenntarthatatlan lesz ez a rendszer. Már most is csak egyre kevesebbeknek egyre kevesebbet és egyre későbbtől kezdődően nyújt. Valószínűleg a probléma még hamarabb fog jelentkezni. Ennek oka az a mintegy 500 ezer, külföldön munkát vállaló honfitársunk ‑ én teszem hozzá, hogy egyes becslések szerint már egymillió fölött is van a gazdasági menekültek száma, de ami még fontosabb, hogy eljusson Orbán Viktorhoz, aki rendszeresen élteti, méltatja a Nyugatra gazdasági menekültként távozó magyarokat, de idézem tovább a Népesedési Kerekasztal állásfoglalását ‑, aki nem fizet be a hazai államháztartásba járulékot ‑ mert róluk van szó ‑, adót sem, de még fogyasztási adót sem, hiszen jelentős részben külföldön költik el a jövedelmüket. Ha a külföldön munkát vállalók itthon dolgoztak volna, és befizették volna utánuk ‑ csak átlagkereset alapján becsülve ‑ az adókat és járulékokat, akkor a költségvetés 2014-ben nem hiánnyal, hanem szerény többlettel zárt volna.

Mivel e személyek ‑ a kint tartózkodás időszakának megfelelően ‑ a nyugdíjat is a munkaadó országtól kapják majd, ahová most a járulékot fizetik, ez később tehermentesíti itthon a nyugdíjkasszát. Azonban, ha kint maradnak ‑ márpedig a KSH 2014 őszén publikált felmérése szerint csak 10 százalékuk tervezi, hogy visszajön ‑, akkor még majd nekünk kell a számukra nyugdíjat átutalni az itthon töltött, munkaviszonynak számító idő után, miközben a felnevelt gyermekeik is zömmel odakint fizetnek járulékot és adót.

Tisztelt Országgyűlés! Most nincs időm egy napirend utáni felszólalás keretében az egész állásfoglalást ismertetni, azonban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) bízom benne, hogy a kormány a rendelkezésére álló öt perc alatt hozzá fogja tenni, el fogja mondani mindazt, amit ehhez hozzá tud tenni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)