Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Kerestem a Fidesz honlapján a nőnapi köszöntőjüket, de nem találtam. Az emberi erőforrások miniszterének egy közleményét leltem, amiből szeretnék idézni. (Pócs János közbeszól.) „Sokat léptünk előre az elmúlt évek során annak érdekében, hogy segítsük a nőket (Jobbikos képviselők fideszes képviselőkkel konzultálnak. ‑ Az elnök csenget.) azokban az élethelyzetekben, amikor leginkább kiszolgáltatottak, de még korántsem értünk a munka végére.” Nagyon álságos ezeket a szavakat hallgatni az után a szavazás után, amikor a Fidesz-KDNP képviselőcsoportja leszavazta az isztambuli egyezményt. Még egy mondatot elolvasnék. „Fontos, hogy megadjuk a választás szabadságát, és segítsük a nőket abban, hogy a munkahelyet és a családi életet egymással összehan­golják.”

Most nem az isztambuli egyezményről szeretnék beszélni, hanem pontosan a választás lehetőségéről, és hogy hogyan lehet összehangolni egy nőnek, egy családanyának a munkáját a magánéletével, a családi életével. Köztudott, hogy vasárnap volt az a nap, amikor utoljára lehettek nyitva többségében a boltok Magyarországon. 530 ezer foglalkoztatottal rendel­kezik ma a kereskedelmi szektor. Ennek több mint 70-80 százaléka nő vagy édesanya.

Szeretnék egy újságcikkből idézni, hogy mit is jelent ezeknek az édesanyáknak mostantól fogva a vasárnapi zárva tartás: „Tegnap voltak nyitva utoljára a boltok vasárnap, mostantól hétfőtől szombatig szinte minden üzlet meghosszabbítja a nyitva tartást. Van olyan dolgozó, akinek emiatt 13 órát kell lehúznia egyhuzamban, és van, akinek éjszaka kell pakolnia. Sokan direkt vasárnapra kérték magukat a pótlék miatt, most nekik ugrik az alkalmankénti körülbelül 10 ezer forint. A szombatjaikat is tönkreteszi az egész vasárnapi boltbezárás miatti cécó, és szabadnapjaik is kaotikusan alakulnak majd. Sok a dühös alkalmazott az országban.”

Idéznék még ebből a cikkből: „Azzal pedig a jelek szerint végképp nem igazán számoltak a döntéshozók, hogy a vasárnapi boltbezárás miatt a dolgozók nem is igazán az elmaradó vasárnapi pótlékok miatt keseregnek majd, hanem azért dühösek, mert látástól vakulásig lesznek kénytelenek dolgozni.” Itt jelzem, az 530 ezer munkavállaló 70-80 százaléka nők és édesanyák. Idéznék egy dolgozótól: „Eddig olyan hírek érkeztek, hogy ha tizenkétóráznunk kell, akkor váltott műszakot kell majd végigtolni, és ilyenkor majd egy óra ebédidőt kapunk. Vagyis 13 órát leszünk itt” ‑ magyarázta. „Ami a korábbi nyitást és későbbi zárást illeti, a boltban több olyan dolgozó is van, akik egy-másfél óra alatt érnek haza. Nekik ez a változás kész istencsapása lesz.” Tudják, kedves képviselőtársaim, ilyenkor szoktunk arról beszélni, hogy családbarát kormányunk van. Az a családbarát kormány, aki mondjuk, egy édesanyát 13-14 órai napi munkára tud kényszeríteni az utazással együtt.

Idéznék tovább: „Egy budapesti Auchanban dolgozó eladó azt panaszolta, hogy a kieső vasárnapok helyett éjjel kell majd bemenniük pakolni, készletet feltölteni. Ebből egyelőre azt a problémát látják a legnagyobbaknál, hogy zárás után leáll az áruházi rendszer, így árakat kiírni, készletet ellenőrizni nem is tudnak majd, csak rakodni.” Most úgy tudják, hogy az éjszakai műszakokra szombaton este 9-től vagy 11-től vasárnap reggel 5.30-ig kerülhet sor. Az eladó szerint ez így sokkal rosszabb lett, mint az eddigi vasárnapi nyugiban, mikor nyugodtan pakolhattak.”

(14.50)

Egyet még idéznék; Kecskeméten egy Coop ajtaján látható az új nyitva tartás, és az egyik dolgozó ezt mondta, szó szerint fogom idézni: „Ebbe nyomnám a fejét annak ‑ itt egy bödönről beszélünk ‑, aki ezt kitalálta. Teljesen összekavarta az életünket, és beleszól a családunkéba is. Mire fel? Hát most miért nem vagyok én olyan nagykorú, mint a szavazáskor, hogy eldönthessem, mit akarok én tenni vasárnap?”

Én azt gondolom, hogy ezek az idézetek jól tükrözik azt, hogy mit okoztak önök több százezer magyar édesanyának és családanyának. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)