Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Olyan alkalomból kérem az önök figyelmét, amely egyszerre tartozik a magyar történelem szomorú, nagy napjaihoz s a jelenhez, az erdélyi magyar közösség megmaradásának kérdéséhez. A székely szabadság napjára szeretném felhívni a figyelmüket, emlékeztetni erre önöket.

Minden év márciusában ráébredhetünk, hogy milyen méltatlanul keveset tudunk egyáltalán 1854 székely mártírjairól, azokról a hősökről, akik nem törődtek bele az elnyomásba, akiknek a hó, a csend és a halál légkörében volt merszük és hitük ellenállni.

Öt évvel a világosi fegyverletétel után, öt évvel az aradi kivégzések után Magyarország ismét jelét adta, hogy nem fogadja el a Bach-rendszert és a Habsburg-abszolutizmus szolgaságát. Megmutatták: a szabadságért, jogegyenlőségért és a nemzeti önállóságért vívott harcot leverhette az orosz-osztrák túlerő, de a nemzet csak szunnyadt, a hamu felszíne alatt pedig ott pislákolt a forradalom parazsa. A Makk József tüzérezredes által szervezett nemzeti felkelés gondolata Erdélyben, Székelyföldön hullott a legtermőbb talajra. Városi polgárok, kisnemesek, értelmiségiek egyaránt őrizték a hitet, hogy a szabadság kivívható, a haza felszabadítása pedig reális cél. Nem rajtuk múlott, hogy máshogy történt. Soraikba áruló férkőzött, a résztvevőket letartóztatták, és sokukat 1854 tavaszán kivégezték.

Megindító fejezete ez a történelmünknek önmagában is, de különös súlyt és jelentőséget ad az idei évfordulónak az elmúlt évek és hónapok méltatlan hercehurcája a román hatóságokkal. Ma már szabadon élhetünk a nyugat-európai államok családjának egyenrangú tagjaként, sőt, e család tagja szomszédunk, Románia is, mégis ott tartunk, hogy erdélyi honfitársaink idén sem ünnepelhetik szabadon a székely szabadság napját.

Legfiatalabb képviselőtársaimat leszámítva mind jól emlékezhetünk az 1980-as évek puha diktatúrájára, amikor adminisztratív zaklatással, mondvacsinált okokkal igyekeztek ellehetetleníteni az ellenzéki kezdeményezéseket is. Székely barátaink elmondása szerint nagyon hasonló a helyzet most a határ túloldalán is: adminisztratív eszközökkel, például a forgalom akadályozására hivatkozva tiltják be a székelyek megemlékező menetét. Ez történik idén is, ez történik jövőre is. De miért? Azért, mert az elmúlt években a székely szabadság napja összeforrott a területi autonómia igényével és a tervezett közigazgatási reform elleni tiltakozás ügyével. E reform ellen szót emel Erdélyben mindenki, aki tiszteli a közösségek, kultúrák integritását. Ez az úgynevezett reform szétcincálná a magyarlakta járásokat, és ezzel újabb lökést adna az asszimilációnak, a magyar közösségek el- és beolvadásának.

Ebben az ügyben mi sem maradhatunk némák. Ki kell mondanunk, tisztelt képviselőtársaim: aki akadályozza az emlékezést, az a magyar közösség önazonosságához való jogát korlátozza. Ki kell mondanunk: akik akadályozzák a jogos követelést az autonómia ellen, azok árkokat ásnak az erdélyi nemzetiségek közé, azok a XX. és a XIX. század válaszainál nem tudnak jobbat a ma kérdéseire. Márpedig a magunk mögött hagyott két évszázad katasztrófák sorozatát hozta minden erdélyi család, közösség és település számára. Nem térhetünk vissza e korba.

Innen is nyomatékosan kérem a romániai hatóságokat, hogy változtassanak hozzáállásukon, mert ez megoldást nem ígér, ellenben további komoly feszültségek forrása lehet. 2015-ben ugyanis a Kárpát-medencében nem lehet elvitatni az önazonossághoz való jogot. Éppen úgy nem lehet ezt megtenni az erdélyi magyarokkal, mint a nálunk élő román kisebbséggel vagy a térség többtucatnyi etnikai közösségével.

Nem is tudják megakadályozni ezt a megemlékezést. Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson székely zászlóval és gyertyagyújtással emlékeznek 1854 mártírjaira. Nem lehet egyetlen tollvonással visszaparancsolni a szellemet a palackba. Az autonómia támogatói, a közigazgatási reform ellenzői ott lesznek idén is, hogy megmutathassák, hogy hisznek ebben az ügyben. Ott leszünk mi is, az LMP delegációja is hamarosan megérkezik Marosvásárhelyre. Holnap a székely vértanúk emlékművénél helyezzük el a koszorút.

Vajon kormányunk, amely gyakran tetszeleg a határon túli magyarság felkent védelmezőjének szerepében, kész kiállni most székely honfitársainkért? Hamarosan kiderül ez is. Élve azokkal a jogokkal, amelyekért Makk József és társai küzdöttek, meg kell mutatnunk, valóban kiállunk az erdélyi magyarság önrendelkezése, önigazgatása mellett; tavaly, idén és jövőre is, ameddig csak szükséges. Köszönöm. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiban.)