Hende Csaba (Fidesz)

HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Megvallom, nehéz helyzetben vagyok, nem számítottam arra, hogy egy ennyire szeszélyesen csapongó és bizony színvonalában itt-ott méltatlan vita következik az expozém után, ahol nagyon sok ‑ a költő szavával szólva ‑ meg nem gondolt gondolat is elhangzik, és kétségbe vagyok esve attól, hogy vajon mindez milyen hatást váltott ki a rendkívül színvonaltalan felszólalásokat figyelemmel követő hallgatóságban. (Dr. Staudt Gábor közbeszól.)

Engedjék meg, hogy a többórás vita egyes elemeire reagáljak, pusztán azért, hogy a tudatlanságból, tájékozatlanságból vagy éppen szándékos csúsztatásból eredő tévedéseket, legalább a tárgyi tévedéseket helyreigazítsuk, és megadjuk a lehetőséget arra az igen tisztelt hallgatóknak, tévénézőknek, hogy kialakíthassák a maguk álláspontját, és egyáltalán értelmezhessék az itt elhangzottakat.

Gyöngyösi Márton képviselőtársunk felszólalásában sérelmezte, hogy az Országgyűlés nem dönt a mai beszámolóban ismertetett katonai küldetésekről, hanem csupán a kormány a döntése után beszámol az Országgyűlésnek.

Szeretném tájékoztatni, tisztelt képviselő úr, hogy ez egyáltalán nem így van. Vannak olyan katonai missziók, amelyekről a kormány dönt, ezek körét az 1998-ban megalkotott alkotmánymódosítás és ennek nyomán az új Alaptörvény is konzekvensen meghatározza. Ezek a nemzetközi szervezetek által indított katonai misszióink, a NATO-, az ENSZ- és az EU-missziók. Ezekről valóban, a ’98-as politikai konszenzus értelmében ‑ akkor az önök pártja még nem létezett ‑ egyhangúlag a kormány kezébe adták a politikai erők a döntést, és az Országgyűlés magának kétharmados többséggel az ezen kívül eső kérdésekben való döntést tartotta fenn. Ilyen például napjainkban az Iszlám Állam elleni küldetésben való esetleges magyar részvétel. Tehát tárgyi tévedésben van a képviselő úr.

A képviselő úr azt mondta, hogy illúziókat kerget vagy nem normális az, aki az 5. cikkelyben, egy papírfecniben hisz. Meg vagyok döbbenve, képviselő úr. Az 1949-ben Washingtonban létrejött NATO a világtörténelem legsikeresebb katonai szövetsége. Nincs arra példa, hogy ilyen hosszú időn keresztül ‑ hiszen már 66. éve fennáll ez a szövetség ‑ egy katonai szövetség százszázalékos biztonságot tudott volna nyújtani ‑ az emberiség történetében nincs erre példa! ‑ valamennyi tagjának. Mert miről szól a washingtoni szerződés 5. cikkelye? Ez arról szól, tisztelt képviselő úr, hogy a NATO bármelyik tagját, legyen az kicsi, nagy vagy közepes katonai erejű tagállam, amennyiben külső támadás vagy fenyegetés éri, az összes többi tagállam úgy tekinti ezt a támadást, mint ha azt közvetlenül ő maga ellen intézték volna, és gyakorlatilag automatikusan hadba lép az agresszor ellen.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A NATO-nak, mint mondtam, 28 tagállama van, vannak közöttük egészen kicsi és katonai értelemben szerény erejű és kedvezőtlen fekvésű tagállamok is. Gondolhatunk Luxemburgra, amelynek fekvése kedvező, de katonai ereje csekély, vagy Izlandra, amely már egy kicsit rosszabb helyen fekszik, de katonai erővel ugyancsak alig rendelkezik, és mégsem támadta meg senki az elmúlt évtizedekben ezeket az országokat. Azért nem, mert senki nincs abban az erőállapotban ma a világon ‑ tegyük hozzá, hála istennek ‑, aki a 28 tagállam, benne az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és persze Magyarország egyesített haderejével merne szembenézni és merne ujjat húzni. Hogy mondhatja ön azt, hogy ez a biztonsági garancia egy papírfecni, képviselő úr? Ez döbbenetes! (Gyöngyösi Márton közbeszól.)

Azt mondja a képviselő úr, hogy az aszimmetrikus hadviselés korában már nem a katonai képességek számítanak. Kérem ezt még tüzetes vizsgálat tárgyává tenni, és javaslom, hogy revideálja az álláspontját. (Gyöngyösi Márton közbeszól.)

Azt mondja a képviselő úr, hogy csak egy egypólusú világrendben volna értelme NATO-tagsá­gunk­nak, többpólusú világrendben az értelmetlen. Fordítva van, képviselő úr. Éppen fordítva van. Mert egy egypólusú világrendben valóban meg lehet azt kérdezni, hogy egy ügydöntő hatalom van, ugyan ki fenyegetne minket, hát ugyan minek a katonáskodással foglalkozni; míg ellenben egy többpólusú világrendben ‑ és ebben egyetértek, hogy efelé halad a világ ‑ éppenséggel nagyon is fontos az, hogy egy hazánkhoz hasonló méretű ország azt a teljes körű biztonsági garanciát élvezze, amiről az imént már beszéltem. Tehát amit mond ön, tisztelt képviselő úr, annak éppen az ellenkezője az igaz.

Azt fejtegette itt hosszasan, hogy nem igaz az, hogy minden NATO-tagnak minden akcióban részt kell vennie, éppen ezért át kell értékelni NATO-tagságunkat. Ön nincs tisztában, Gyöngyösi képviselő úr, a NATO döntéshozatali mechanizmusával. Ön összekeveri ezt a Varsói Szerződéssel. (Gyöngyösi Márton közbeszól.) A NATO-ban egyetlen tagnak sincs kötelezettsége vagy egyetlen tag irányában sem érvényesül jogi kényszer arra, hogy bármelyik misszióban részt vegyen. (Gyöngyösi Márton közbeszól.) Tisztelt Képviselő Úr! A tagállamok a saját döntésük alapján vesznek részt vagy mellőzik a részvételt bizonyos katonai akciókban. Engedje most el nekem mindennek a további részletezését, és engedje meg azt elmondanom, hogy a NATO döntéshozatali mechanizmusa egyébként, amikor döntések születnek, a teljes konszenzuson alapszik. Tehát amikor a NATO mint NATO hoz egy döntést, akkor nem a többségi elv és nem a nagy országok ereje dönt, hanem mindegyik tagállamnak ugyanakkora szava és súlya van. Magyarország soha nem volt még ilyen megbecsült és ennyire egyenlő partner története során egyetlen szövetségi rendszerben sem.

Felteszi ön a kérdést ‑ és ez némileg kapcsolódik Staudt Gábor képviselő úr felvetéseihez ‑, hogy mibe kerülne a semlegesség. Itt felhozták Svájcot, felhozták Finnországot. Nem akarván megismételni Kósa Lajos képviselőtársunknak, a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnökének e tárgyban már kifejtett álláspontját, szeretném elmondani önnek, hogy készültek ilyen elemzések természetesen. Körülbelül tízszeres honvédelmi költségvetés, többéves kötelező sorkatonai szolgálat, feltehetően a hölgyek számára is ‑ ez lenne körülbelül az ára annak, amiről önök beszélnek.

Ha a Jobbiknak ez az álláspontja, ám hirdesse meg ezt a programot, és szerezzen mellé többséget! Egy dologra szeretném azonban ráirányítani az önök figyelmét, tisztelt jobbikos képviselőtársaink.(Gyöngyösi Márton közbeszól.) Mielőtt Magyarország belépett a NATO-ba, egy népszavazást tartottak erről ebben az országban. (Gyöngyösi Márton közbeszól.) A résztvevők 85 százaléka szavazott igennel a NATO-tagság mellett, ismerve a NATO-tagságból fakadó kötelezettséget és annak körülményeit is. Tehát nyilvánvalóan fel lehet vetni a NATO-ból való kilépést; ahhoz egy népszavazás kellene.

Az olyan csacskaságokat, hogy NATO-n belüli semlegesség, azt valóban nem tudom értelmezni. Ezt már írásban közöltem egyszer Staudt képviselő úrral; ő most idehozta ezt a kérdést, vett egy nagy levegőt, és ő most elmondja nekünk, hogy milyen is az a NATO-n belüli semlegesség.

(12.00)

Nem sikerült kihüvelyeznem, kihámoznom a szavaiból, tisztelt képviselőtársam. Javaslom, hogy erre majd még tegyen egy-két biztató kísérletet. (Dr. Staudt Gábor: Megpróbálok, miniszter úr, megpróbálok. Mindenképpen.)

A jobbikos képviselőtársakra való reakció után engedjék meg, mert időrendben így következett, hogy Demeter Márta képviselő asszonynak válaszoljak röviden. Szeretném megnyugtatni önt, hogy rendkívüli módon megbecsüljük a missziót megjárt honvédjeinket, hiszen az ő tapasztalatuk, tudásuk, megszerzett gyakorlatuk a legnagyobb kincse ma a Magyar Honvédségnek, és bizony biztosítjuk azt, hogy mindenkinek helye legyen a Magyar Honvédségben, aki misszióból hazatér. Ez már csak azért is így van, mert tagja volt az állománynak, mielőtt kiküldték a misszióba, és értelemszerűen azt a helyet nem töltjük be, amely idő alatt ő külföldön tartózkodik, tehát pro forma is megvan mindenkinek a helye.

A költségvetési kérdésekről. Tisztelt Képviselő Asszony! Ön helyesen vázolta azt, hogy a 2008-as pénzügyi világválság egyik pusztító következménye volt az egész katonai szövetségen belül a katonai, honvédelmi költségvetések csökkenése. Ez odavezetett, hogy 2009-13 között több mint 20 százalékkal csökkent a NATO-tagállamok honvédelmi költségvetése. Ez alól a legnagyobb és legerősebb tagállamok sem számítottak kivételnek, ez ugyanúgy igaz a brit, a német, a francia és az amerikai katonai költségvetésre is, és ez a csökkenés érintette a magyar Honvédelmi Minisztérium költségvetését is.

Az már csak hab a tortán, hogy a mintegy 30 milliárd forintos átfutó tételt, ahogy azt Kósa Lajos képviselő úr is elmondta, amely a költségvetés kiegészítő pénzügyi hozzájárulása volt a nyugdíjintézet részére, a nyugdíjbiztosítás felé a korkedvezményes nyugdíjban részesülő katonák számára, ezt korábban szerepeltették a katonai költségvetésben, ennek az átvezetése az Államkincstárhoz egy technikai, könyvelési művelet, és nem jelent valós költségvetés-csökkentést. De ezen túlmenően is egyébként nominális értékben valóban csökkent a magyar költségvetés, ugyanúgy, mint a többi országé. Csak összehasonlítás: ugyanebben az időszakban Oroszország 50 százalékkal növelte a katonai költségvetését.

Na, ez az az ellentmondás, amely a megváltozott biztonsági helyzet és az ukrajnai feszültség tekintetében 2014 szeptemberében arra indította a NATO állam- és kormányfőit, hogy a walesi csúcsértekezletükön politikai nyilatkozatban parancsoljanak megálljt a költségvetés csökkentésének, és tűzzék ki célul azt, hogy tíz éven belül valamennyi tagállam honvédelmi költségvetése érje el vagy legalább közelítse meg a GDP 2, azaz kettő százalékát.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ezt követően került sor a nemzeti költségvetések elfogadására a nemzeti parlamentekben. A magyar honvédelmi költségvetésről azt lehet elmondani, hogy a 2014-eshez képest a kiadási főösszegben a költségvetési törvényben szereplő módon 9 milliárd forinttal nőtt a kiadási főösszeg. Ehhez hozzá kell adni azt a több mint 10 milliárd forintot, amely az ön által is említett 44 milliárd forintból törvény által hamarosan garantáltan ‑ mert a kormány be fogja hozni az életpályákról szóló törvényt ‑, pótlólagosan az év közepétől biztosításra kerül a Honvédelmi Minisztérium számára. Ez így együttesen mintegy 20, azaz húszmilliárd forint, tisztelt képviselő asszony. Ha ezt a 2014-es kiadási főösszeghez hasonlítja, akkor rá fog jönni, hogy ez majdnem 8,5 százalékos növekedés. És miután nincs infláció, érdemben nincs infláció ma Magyarországon, ez mintegy 8 százalékos reálérték-növekedést jelent.

Hadd tegyek fel most akkor egy költői kérdést, tisztelt képviselő asszony: tudja-e ön azt, hogy a walesi csúcsértekezleten elhatározottakhoz képest hogy alakult az európai NATO-tagállamok 2015-ös honvédelmi költségvetése? Megmondom önnek: jellemzően és szignifikánsan tovább csökkent. Magyarország, igen, Magyarország az, amely a legnagyobb mértékű honvédelmi költségvetés-növelést hajtotta és hajtja végre 2014-hez képest 2015-ben.

A helikopterbeszerzésről röviden annyit, hogy a Honvédelmi Minisztérium elvégezte a szükséges előkészítő munkát, ez a beszerzés szükséges és elengedhetetlen. A tender kiírására akkor kerülhet sor, amikor a kormány a szükséges döntést meghozza és a szükséges forrást hozzárendeli.

Ön azt mondta, hogy 2015-ben csökken GDP-arányosan a ráfordítás. Ez a mondottak szerint nem valós. Ön azt mondta, hogy nem több, mint 1,5 milliárd forint a növekedés. Közel 20 milliárd forint a növekedés, tisztelt képviselő asszony. Csak azért mondom ezt el, nehogy a félrevezető kijelentések és hamis számok megragadjanak.

A jobbikos képviselők közül Staudt Gábor felszólalt ismételten, és felrótta Magyarországnak, a Magyar Honvédségnek és a honvédelmi kormányzatnak egyrészt azt, hogy milyen gyenge a Magyar Honvédség. Ezt sok értelemben, sok hangszeren zenésítették meg meglehetősen félrevezető és felelőtlen módon. Aztán a másik mondatában meg felrótta nekünk azt, hogy hogyan vállalhatjuk a Baltikum légterének a védelmét és a felügyeletét.

Nincs itt egy pici ellentmondás, tisztelt képviselő úr? Ha egyszer Magyarország a saját légterének a védelmén és légtérrendészeti ellenőrzésén belül képes arra is, hogy tavaly ősz óta Szlovénia légterének felügyeletét is ellássa, és idén ősszel pedig négy hónapos időtartamban a három balti állam légterét is el fogjuk látni, akkor ez azt jelenti, hogy nekünk vannak olyan képességeink, amelyekkel más NATO-tagállamok egyébként nem rendelkeznek. Sem Szlovénia, sem a három balti ország nem tart fenn vadászgépeket és ilyen képességű légierőt. Ők így léptek be a NATO-ba, ennek tudatában vette fel őket a szövetség. Ők más módon, más területeken kompenzálják azt a hiányt. Egyébként az úgynevezett host nation support, a befogadó nemzeti támogatás keretében anyagilag is hozzájárulnak a számukra ezen képességeket és védelmet biztosító országok költségeinek a megtérítéséhez.

Nos, nem tetszelgünk semmiféle jó fiú képében, semmiféle kényszer nincs, nemzeti érdekeink szerint, kizárólag nemzeti érdekeink által vezérelve veszünk részt nemzetközi katonai akciókban.

Kérdést intézett képviselő úr is, hogy hol vannak az előző HM-vezetés elleni felelősségre vonások és feljelentések. Ön elfelejtette, úgy látszik, képviselő úr, hogy több mint száz bűncselekmény miatt magam tettem feljelentést a szerveknél, büntetőeljárásban eljárni képes szervezeteknél. Ezen eljárások közül több már elsőfokú ítélettel zárult le. Emlékeztetnék például arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium egyik társaságának a volt ügyvezetőjét 5 év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Nem öröm, hogy ilyen feljelentéseket kellett tenni, de hát 2010-ben, amikor átvettem a minisztérium vezetését, kénytelen voltam egy teljes körű átvilágítást elrendelni, és ennek a mintegy 10 ezer oldalnyi átvilágítási anyagnak az értékelése kapcsán került sor több mint száz bűncselekmény miatt feljelentések megtételére.

(12.10)

Én köszönöm szépen a vitában való aktív részvételüket. Azt sajnálom, hogy a vita egy kicsit elkanyarodott az eredeti tárgyától, és azt is sajnálom, hogy sok téves és félrevezető felszólalás is elhangzott.

Köszönöm szépen még egyszer az aktív részvételt. (Taps a kormánypártok soraiból.)