Bana Tibor (Jobbik)

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! „Sose hidd azt, hogy a háború ‑ bármilyen szükséges vagy indokolt is az ‑ nem bűn.” ‑ Ernest Hemingway. Ez az idézet szerepel a szombathelyi önkormányzat meghívóján, amely a mai, Szombathely bombázásának 70. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésre szólt. A Jobbik e gondolatokkal teljes mértékben azonosulni tud, hiszen a világban, így a szomszédságunkban zajló sajnálatos események kapcsán is egyértelműen kinyilvánítottuk, hogy a béke pártján állunk.

Nézzük a hetven évvel ezelőtti események történelmi hátterét! 1944. március 19-én a németek megszállták az országot, így minden magyar település potenciális célponttá vált, egész Magyarország hadműveleti terület lett. Szombathely az első légicsapást 1944. július 26-án szenvedte el, ekkor még csak a repülőtér volt a célpont. Nagyobb kár nem esett, a bombák nem találták telibe a repteret. 1944 nyarán több hullámban támadták a szombathelyi repülőteret. Az egyik legnagyobb ilyen támadás az augusztus 8-ára virradó éjszaka történt: komoly károk keletkeztek a kifutópályában és a kiszolgáló épületekben, a dolgozókat sem engedték több napig a területre. A lakosságot ért egyik legnagyobb csapás 1944. október 7-én következett be: súlyos találatot kapott a pályaudvar és a szövőgyár, bombák hullottak a Petőfi és a Nádasdy utcára, a Széll Kálmán és a Szent Márton utca keleti részére, valamint az Éhen Gyula térre. A légitámadás következtében 53 szombathelyi halt meg, az áldozatok többsége nő és gyermek volt. A legtöbben a Sas és a Szövő utcában vesztették életüket.

Október 21-én az első csapást a Legáth-ház hátsó traktusa kapta a Fő téren ‑ akkor Erzsébet királyné utca 1. szám ‑, a következő hullámban kapott az áramszolgáltató generátorállomása. A három hullámból egy a kórházat érte, valamint az Akacs Mihály utcai Oncsa-házakat. Csak itt 19 halott volt. Az utolsó hullám a Pick-telepet érte és Szőlőst, ekkor kapott végzetes találatot a szőlősi Jézus Szíve-templom. 1945 tavaszára azonban enyhült a veszélyérzete a szombathelyieknek, mivel 1944. december 6. óta nem érte légitámadás a várost.

1944 őszére az ország keleti része már szovjet kézen volt, a lakosság egy része, a katonaság és az állami intézmények is nyugatra menekültek. Szombathely lakossága a menekültekkel együtt 1944 márciusában 100 ezer fő körül mozgott. ’44 végén és ’45 elején megkezdődtek a Nyugat-Dunántúl stratégiailag fontos célpontjainak bombázásai, így termelő hadiipari üzemeké, katonai védelmi állásoké és közlekedési csomópontoké.

E bombázások után Szombathely lakossága már nem tartott attól, hogy további támadások érik a várost, hiszen minden stratégiai célpont elpusztult. Bár a szirénák rendszeresen megszólaltak, a bombázók mindig továbbmentek északnak. 1945. március 4-én Olaszországból azonban amerikai bombázók indultak ‑ vadászgépekkel kiegészülve, összesen 118 gép ‑ Szombathely bombázására. A vasi megyeszékhelyen a szirénák 11 óra 46 perckor szólaltak meg. Abom­bázók ezután még hosszú ideig köröztek a város felett, majd 12 óra 40 perckor megkezdődött a bombázás.

Maga a támadás mindössze húsz percig tartott, öt hullámban közel 260 tonna bombát dobtak le a városra a gépek. Az első hullám a vasút környékét érte, de találat ért egy elemi iskolát és egy temetőt is. A második hullámban elpusztult többek között egy malom, a rendőrőrsöt és a rendőriskolát súlyos kár érte. A harmadik sorozatban találatot kapott a Kultúrmúzeum, az új víztorony és rengeteg lakóépület. A negyedik hullám a mai Fő tér környékét érte, leomlott a Palace szálló északi szárnya, és megrongálódott a Mezőgazdasági Kamara épülete is. A legrosszabb mégis az ötödik hullám volt: ennek esett áldozatául a székesegyház, a városháza, a Püspökvár és a megyeháza. A Kossuth Lajos utcában egyetlen ház sem maradt épen.

Ez alatt a húsz perc alatt Szombathely 4471 lakóházából 3575 sérült meg, vagyis a lakóházak 80 százaléka. 312 ház teljesen elpusztult, 1028 komoly károkat szenvedett. A legnagyobb tragédia mégis az, hogy az értelmetlen támadásban 303-an vesztették életüket.

A történészek, szakértők szerint a március 4-ei bombatámadásnak nem voltak katonai, stratégiai indokai, a támadók célja a sokat szenvedett polgári lakosság demoralizálása és a bosszú volt. A támadást ma már terrorbombázásnak nevezik. A vasi megyeszékhely az ország ötödik legromosabb városaként érte meg a háború végét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szombathely gyásznapjára emlékezni kötelességünk, a terrorizmus ellen pedig mindig és minden körülmények között küzdenünk kell. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)