Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében itt én is át fogok menni bulvárértelmezésbe, hogyha egyébként már Vigh László képviselőtársam is belement a bulvárértelmezésbe, használva államtitkár úr szavait. Nagyívű beszédében egyébként Vigh László, ami akár az önéletrajzánál a publikáció menürovatban is benne lehetne, hiszen ott úgy láttam, még hiányos, szintén közzétehetné ezt a kiváló információt, amit megosztott; úgy látszik, egy állócsillag születésénél vagyunk jelen. Tehát a bulvárértelmezést egyébként én magam is ilyen téren magamévá fogom tenni, de előtte le kell szögezni, hogy természetesen a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak is elkötelezettsége a személyiségi jogok védelme, és a személyiségi jogok védelmének eszközében az ilyen peres eszközöknek is helye van.

Azonban mindenképpen azt is fontos megfontolni, valóban ‑ ahogy egyébként az MSZP-sek is említették ‑, hogy személyre szabott jogalkotással találkozunk-e. Nagyon sok olyan jel van az elmúlt időben, amelyben úgy tűnik, hogy a Fidesznek, a Fideszhez közel álló, egyébként nem politikus, hanem a családjukba tartozó vagy családjuk körébe tartozó magánszemélyeknek egyre több takargatnivalójuk van, s úgy tűnik, nemcsak a vagyonnyilatkozataikat szeretnék takargatni, hanem most már a fényképeiket is szeretnék majd takargatni. Talán itt soha többé nem lesz az egyébként általam kevésbé kedvelt 444.hu oldalon princesszként, Disney-princesszként, királykisasszonyként ábrázolva például Orbán Ráhel, ahogy a saját felvételei alapján, a barátaival pezsgőzik a királyi páholyban a Magyar Állami Operaházban, tehát azért ilyen unikumokat most ki fognak törölni önök itt a mindennapoktól.

Tehát úgy gondolom, hogy egyébként is van olyan, ami abba az irányba mutat, hogy személyre szabott jogalkotás folyik, de egyébként mutat abba az irányba is sok minden az eljárásjogi kérdésekhez ragadva, de azért nem maga mögött hagyva az anyagi jogi kérdéseket, hogy bizonyos korbeliségre, illetve időbeliségre kíván a kormány reagálni azzal, hogy ezt a javaslatot most idehozza, és a Pp.-t egy ilyen különleges eljárással kívánja kiegészíteni. De ez az én álláspontom szerint pont hogy nem az idejevalóságát, hanem az idejemúltságát fogja jelenteni, ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy azok a szabadságjogok, illetve azok a személyiségi jogok, amiket védeni kívánunk ‑ a személy integritása és a képmása, valamint a hangfelvételhez való joga ‑ pont hogy nem ebbe a szűkítő határba mutat az elmúlt időszakban, hanem az információtechnológiai fejlődés vonalán ezeknek a határoknak inkább a fellazulása felé mutat, és sok esetben már a haladó jogszemlélet azzal, illetve sok jogalkotás azzal küzd, hogy hogyan tudná megtalálni egyébként az emberek szokásainak megfelelő jogi választ ezekre a kihívásokra, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a szokás teljesen más irányba halad, és nagyon úgy néz ki, hogy ezzel, amivel most elő kívánunk állni, nemhogy jó példát, hanem inkább egy olyan példát adunk, amely nem tud lépést tartani az információtechnológia, az okos eszközök, a telefonok, a számítógépek terjedésével.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát nagyon úgy tűnik, hogy egy kicsit kiestünk az időszerűségből, és nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy talán már a Ptk. is ki volt esve az időszerűségből, és egy más dogmatikai alappal, nyilvánvaló, a jogok integritásával indult el, inkább egy alkotmányos vonalon közelítette meg, mint hogy egyébként a gyakorlathoz ragadtan közelítette volna meg. A gyakorlathoz ragadtságnál itt szintén megjegyezném, hogy a kikristályosodott gyakorlatról, bírói gyakorlatról beszélt Vejkey képviselőtársunk, de én úgy gondolom, hogy a kikristályosodott gyakorlat pont ebben a vonatkozásban nem áll fönn, hiszen folyamatosan láthattuk azokat a huzavonákat akár közszereplő, akár magánszemélyeknél, hogy saját magával is képes volt egyébként a Kúria ‑ korábban Legfelsőbb Bíróság ‑ is szembehelyezkedni. Tehát úgy tűnik, hogy egy olyan dinamikus jogértelmezés van, amelyre most megint egy béklyót fogunk kötni, és nem hagyjuk szerintem ‑ és ez az én álláspontom ‑, nem hagyjuk, hogy egy új vagy innovatívabb eljárással, vagy egy innovatívabb jogértelmezéssel álljunk hozzá.

Csak gondoljunk bele azokba a kihívásokba, amit például a közösségi média fog nyújtani. A közösségi médiában a használók önkéntesen használják, mondhatjuk úgy, ha nem is közszereplők, de közösségi szereplőkké válnak, nemcsak a barátaik, hanem a barátaik ismerőseinek a körében is, sőt úgy, hogy saját maguk nagyon sokszor nem is tudnak mit tenni, hiszen a szabályzat egy rendkívül bonyolult algoritmus szerint generálja azt, hogy az arcképük kinél hogy jelenik meg, vagy az általuk közzétett képek hogy jelennek meg. Lényegében nem biztos, hogy azok a keretek, amelyek most például a közösségi médiában vagy az információtechnológiában jelen vannak, egy ilyen jogi szabályozás tesztjén például át tudnak menni, és én inkább azt látom benne, hogy egy folyamatos visszaélési lehetőséget fog biztosítani ez a peres eljárás azoknak, akik egyébként akár személyeskedően vagy akár bosszúhadjáratból szeretnének bárki ellen pert indítani.

Tehát arra kívánom felhívni elsősorban a figyelmet, hogy talán a technológia és a szokás - sőt, nyugodtan itt vehetjük alá a szokásjogot is ‑ teljesen ellenkező irányba látszik haladni, teljesen magától értetődő, hogy a korábbi és az alkotmány által is és a Ptk. által is védett jogok integritása fellazulóban, átalakulóban van. Én azon gondolkoztam mindvégig, amíg készültem erre, hogy előbb-utóbb erre kell valami megoldást találnunk, és talán a Ptk. későbbi módosítását is egy ilyen irányba kell elindítani. Én bízom benne, hogy egyébként az Igazságügyi Minisztériumban is ezeknek a szokásoknak a változását, a modernitás adta kihívásokat követik, és előbb-utóbb majd a Ptk.-ba is ezek inkorporálódni fognak, hiszen nagyon fontos, ahogy egyébként a régi Ptk. is nagyon nehezen birkózott már meg új jogintézményekkel, illetve a magánjog is, lásd biztosítások kérdése, ugyanígy a mostani Ptk. is nagyon nehezen fog megbirkózni azokkal a jogintézményekkel majd, amik a modernitásból fognak fakadni.

A probléma itt a nyilvánosságra hozatal nélküli képkészítésnél is megvan, hiszen nyilván államtitkár úr azt mondta, hogy bulvárértelmezés, hogy nem lehet az utcán képet készíteni ‑ és mi van, hogyha valaki mégis készít, és mégis közzéteszi? Nyilvánvalóan a kép készítése megtörtént, nem kért rá engedélyt, hiszen hogy is kérhetne engedélyt a körülötte állóktól, majd a közösségi médiában adott esetben automatikusan posztolja, nem egy helyen, több helyen, használva az Instagramot, a Twittert és egyéb ilyeneket, a közösségi médiában használt lehetőségeket. De vajon milyen kérdés… ‑ csak felteszek egy olyan kérdést, amire érdemes lenne választ adni.

Például igaza lehet-e annak a peres félnek vagy annak a személynek, aki a bankhoz bemegy, és azt mondja, hogy én megtiltom, hogy rólam felvételt készítsenek? Vajon a banknak jogos érdeke lesz-e az, hogy a biztonsága érdekében mindenkiről készítsen felvételt? De igaza lehet-e, mondjuk, már egy sokkal kisebb volumenben is érdekérvényesítő képességgel rendelkező kiskereskedőnek, hogy készít ilyen felvételeket, vagy mit fog kezdeni azokkal a visszatérő és háklis vendégekkel, akik azt fogják mondani, hogy de én tudom, hogy jogom van rá, hogy rólam ne készítsen felvételt? Vagy igaza lehet-e az okostelefon-használónak, vagy igaza lehet-e a taxisnak vagy a magánautósnak, amikor felvételeket készít? Hiszen az engedély nélküli felvételkészítés is ebbe a kategóriába tartozik, amelynek szigorú következményei folytán a Pp. alapján a szankciója, illetve az utána járó, mondjuk úgy, szankció ‑ bár nem ez a helyes megfogalmazása ‑, sérelemdíj lesz, ami automatikusan járni fog.

Tehát még nem is a jogsértés súlyától fog ebben az esetben vagy nem is azon fog múlni. Tehát itt egy nagyon érdekes ütközési lehetőség van, amire úgymond a modernitás talaján kell majd választ adni, sokkal később, illetve lehet, hogy nem is annyira később, már Ptk.-szinten és nem Pp.-szinten.

Hogyha eljárási szabályokról beszélünk, talán pont a védett jogtárgy alakulásánál szintén fel lehet azt vetni, hogy indokolt-e ekkora védelem, indokolt-e az, hogy lehetőség szerint kettő, illetve akár, mondhatjuk úgy, hogy három eljárási lehetőséget is adunk, ugyanis itt van a Pp.-nek ez a különleges eljárása, amelyben van úgymond két szakasz, amit igénybe lehet venni, hogy elhárítsuk, úgymond a jogvitát, de van egy másik általános lehetőség, amit szintén nem érint a különleges eljárás, az az általános szabályok szerinti személyiségi jogi védelem. Indokolt-e talán egy ennyire gyorsan változó közegben, mint a közösségi média, ilyen hosszú időre kiterjeszteni például a kereshetőségének a lehetőségét? Mert a mostani szabályok szerint elképzelhető, hogy ha ez alapján érvényesíti, akkor jó szigorú szabályokat szabtunk neki viszonylag rövid határidőkkel, de az általános kereshetőségi joga viszont jóval tovább megmarad.

Tehát ki fogja-e állni a próbáját például annak, hogy valaki az évekkel ez előtti fotóját ‑ és akkor mostantól indul nyilvánvalóan ez az évekkel ezelőtti, tehát 2-3 év távlatában ‑, ki fogja-e állni az idő próbáját az, hogy a megromlott viszony tekintetében azt mondja, hogy a 2-3 évvel ezelőtt közzétett fotómat nem szerettem volna, hogy te közzétedd, és most be foglak perelni, mert közöttünk megromlott a viszony? Mert bizony adhat… ‑ és ez talán az egyik legnagyobb kihívása, a jelenlegi Pp.-szabályok pont akár a dupla lehetőséggel vagy akár a bizonyítási tehernek a ‑ mondjuk úgy ‑ nagyon egyszerűségével és pontosan a hátrányaival adhat arra okot, hogy hátrányosan és visszaélésszerűen fogják ezeket alkalmazni egyes pereskedő felek. És azt ne mondja senki, hogy mindenki a kulturált jogkeresésben van, hiszen saját praxisom alatt is, de úgy gondolom, az önök praxisa alapján is voltak olyanok, akik bizony notórius pereskedők, akik ebben élik ki magukat, és ilyen pereknek a tucatjára lehet számítani, és gyakorlatilag majdnem hogy zaklatás módon lehet beadni ez alapján az anyagi jogi és egyébként a segítő polgári eljárásjogi szabályok alapján.

(13.40)

A másik probléma, amit felvetettünk és jelzünk, a bizonyítási teher komoly nehézsége, amely egyébként szinte kódolja a perveszteséget. Tehát úgy tűnik, hogy majdnem 98 százalékos perveszteséget fog eredményezni azoknak, akik a felvételt elkészítették, mert neki kell majd bizonyítania a beleegyezését, illetve azt, hogy a másik fél megadta a hozzájárulását, és ki fog megállni a bíróság előtt ebben a nagyon nehéz helyzetben.

Tehát szinte az eljárásjogban kódolva lesz a perveszteség, és kódolva van az is, hogy visszaélésszerűen lehet benne a jogokat gyakorolni.

A másik, amiről szóltam, az ítélkezési gyakorlat volt. Úgy gondolom, hogy a képmásvédelemben nemhogy kikristályosodottság van vagy töretlenség, hanem sokkal inkább egy bizonytalanság érezhető, és különböző összetételű tanácsok, különböző összetételű bíróságok, törvényszékek eltérő jogalkalmazásban és eltérő jogértelmezésben is vannak ebben az esetben. Tehát nagyon komoly, úgy gondolom, tisztánlátásra lenne szükség, amit, mondom ismételten, a modernitásnak való megfeleléssel lehetne megtenni.

Összességében az vitathatatlan, hogy mindenképpen szükség van a személyiségijog-védelemre, azonban a személyiségijog-védelemnek az ilyen eszközeinél fontos lenne, hogy az Igazságügyi Minisztérium is érzékelje azokat az időszerű kihívásokat, amik a modernitásból fakadnak, és túl azon, hogy ezt elfogadjuk és támogatjuk a jelenlegi Pp.-szabályokat vagy a Pp. módosítását, el kellene gondolkodni azon, hogy milyen irányba fejlesszük például a képmás, illetve a hang védelmét az anyagi jogban, és hogyan tudjuk lezárni, illetve kiküszöbölni a visszaélésszerű joggyakorlást például a polgári eljárásokban, aminél kiváló javaslat lenne, hogy a bizonyítási terhet sokkal egyenletesebben osszuk el, és tegyünk át valamelyest úgymond a sértett félnek, ebben az esetben a pert indító félnek az oldalára is komolyabb bizonyítási terheket, hiszen ezzel is megakadályozható lenne a visszaélésszerű joggyakorlás.

Tehát a Jobbik abban az esetben és abban a reményben tudja egyébként ezt a javaslatot támogatni, hogy ésszerű keretek között lesz alkalmazva, nem egyedi jogalkotás, és hogy nem visszaélésszerűen fogják gyakorolni a jogukat kereső állampolgárok, mert rejti ezeket a veszélyeket magában ez a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)