Dr. Szél Bernadett (LMP)

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A sajtóban már elég nagy port kavart az előttünk fekvő törvényjavaslat, és mindenképpen egy olyan helyzetről van szó, ami egy ideje húzódik itt Magyarországon. A jogalkotó az új Ptk.-val gyakorlatilag két éve szabályozott egy olyan helyzetet, amelynek egy külön eljárási hátteret adtak hozzá a mostani törvényjavaslatban, amivel gyakorlatilag gyorsítják azokat az eljárásokat, amelyeken keresztül érvényt lehet szerezni az új Ptk. intézkedéseinek.

Tehát, amely javaslat előttünk fekszik, annak az újdonsága alapvetően a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog érvényesítésére javasolt külön eljárás, illetve legfőképpen ennek az eljárásnak a gyorsasága. A kritikák már jó ideje nyilvánvalóak az ország számára az eljárási szabályok kapcsán. Egyrészt arról van szó, hogy az új Ptk. már a felvétel elkészítésekor előírja a rajta szereplő hozzájárulásának a szükségességét. Ezt a hozzájárulást érthető módon meglehetősen nehézkes előzetesen beszerezni, és egyébként, ha még lehetséges is, akkor is nagymértékben befolyásolja a fotózás hatékonyságát, amely így tulajdonképpen a sajtófotózás, tehát a sajtószabadság lényegét is veszélyezteti.

Az ellenvetéseknek egy másik fontos köre arról a gondolatról híresült el, hogy akár egy magunkról készített úgynevezett selfie is jogsértő lehet, amennyiben ott hátul látszanak rajta különböző más személyek, idegen emberek arca, akiknek az engedélyét nem kértük el a fotó elkészítéséhez. Ugyanakkor tény az, hogy valóban már két évvel ezelőtt az új Ptk.-ban hatályba léptek azok az intézkedések, amelyek már kiterjedtek a felvétel elkészítésének a problematikusságára is, abban az esetben, ha nincsen engedély hozzá.

A fenti kritikákkal abban az értelemben egyet lehet érteni, hiszen ha helytelen jogalkalmazás van, akkor már létezik, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadják, egy eljárási háttér, hogy a magánszféra védelmének úgynevezett álcájában gyors eljárásban esetleg a nyilvánosságra tartozó kép- és hangfelvételeket távolítsanak el azok, akik ezt így gondolják. Ebből a szempontból fontos, hogy az Alkotmánybíróság már tavaly ősszel világossá tette ‑ és ez fontos iránymutatás lehet, mondjuk, a bíróságok számára ‑, hogy ha nyilvános helyen készült a fotó, közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázolja, akkor ez elkészíthető és nyilvánosságra hozható engedély nélkül.

Az LMP álláspontja az, hogy az új Ptk. vitatott szabályát is erre tekintettel kell értelmezni, így az a sajtószabadság terén visszalépést semmiképpen nem eredményezhet. Ugyanakkor… ‑ és itt rögtön hozzáteszem, hogy számos komoly aggályunk van ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, és a kritikákat is abszolút jogosnak érezzük, hiszen egész egyszerűen, amíg nincsen garancia arra, hogy a közhatalmat gyakorló közszereplő többet tűrjön, addig a kritikák jogosak, aki tehát közhatalomban jár el, azt a személyt álláspontunk szerint jogunkban áll minden lehetséges körülmények között beazonosítani.

Az intézkedő rendőrök kapcsán merült fel ez a példa. Teljesen nonszensz és életszerűtlen az, hogy ha, mondjuk, eljárás van, tehát valakit éppen megszondáztatnak, amikor közlekedik az autójával, akkor a rendőrnek be kell mutatkoznia, meg kell mondania a pontos jelzését, és a napszaknak megfelelően kell köszönnie. Teljesen életszerűtlen, hogy ha ezt mind meg kell csinálnia, akkor az arca úgymond miért nem látszódhat bármilyen felvételen, főleg azért, mert itt egy közhatalmat gyakorló személyről van szó, aki a közhatalom nevében jár el.

Ráadásul, ha Európában egy kicsit körbenézünk, akkor látjuk, hogy például Németországban felvételhez nem szükséges az érintett engedélye, ha közszereplőről van szó. Olaszországban sem szükséges az ábrázolt személy beleegyezése, ha a képmásának felhasználását közszereplői minősége, állami tisztségviselői mivolta vagy az igazságszolgáltatás működése igazolja. Lengyelországban sem szükséges. Tehát a példákat még hosszasan sorolhatnám, viszont nézzük meg azt, hogy a magyar jog ezzel kapcsolatban hogyan rendelkezik.

És itt van véleményem szerint egy nagyon fontos pontja ennek az egész szabályozásnak, méghozzá az, hogy Magyarországon a közszereplés úgymond kategorizálása nem megfelelően cizellált. Ezzel kapcsolatban egyébként a Lehet Más a Politika már a Ptk. vitájában beadott módosítókat, ami a közszereplők részletesebb szabályozását tartalmazza. Azt gondolom, hogy amíg ezt a helyzetet nem tisztázzuk, addig nagyon komoly bizonytalanságok és jogsérelmek állhatnak elő, ha ezen az úton megy tovább a tisztelt minisztérium.

Az új Ptk. kimondja, hogy a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. Ugyanez a Ptk. néhány szakasszal lejjebb azt is kimondja, hogy nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szerepléssel készült felvétel esetén.

Sajnálatos azonban, és itt jönnek a problémák, hogy a közszereplő fogalom mint olyan nincs definiálva, illetve cizellálva a polgári jogban. Ugyanis arról van itt szó, hogy az elmúlt évek különböző személyiségi jogi perei arra mutattak rá, hogy a közszereplői státusnak egészen különböző vonatkozásai vannak. Szélsőséges példákat tudok hozni. Volt például olyan jogeset, amelyben egy társasházi közös képviselő fordult bírósághoz azért, mert a ténykedését a házban lakók szerinte méltánytalanul bírálták. A Fővárosi Bíróság ebben az esetben nagyon helyesen megállapította azt, hogy a társasházi közös képviselő a társasház belső életét illetően egyfajta közszereplőnek minősül, ezért bizony jobban kell tűrnie a bírálatot.

Megint más a helyzet persze, ha olyan közszereplőkről van szó, akik semmilyen közhatalmat nem gyakorolnak, például a médiasztárok, vagy ha parlamenti képviselőkről van szó, kormánytagokról. Más a közszereplői minőség akkor, ha a közszereplői tevékenység egy rendőr tevékenységével valósul meg. Tehát mi azt gondoljuk, hogy a polgári jogban ezeket a különböző tevékenységeket, élethelyzeteket differenciáltan kellene kezelni, és ezen keresztül a jogalkalmazásnak is máshogy kellene viszonyulni ezekhez a különböző helyzetekhez.

Az is természetes, hogy még azok esetében is, tehát mondjuk, a parlamenti képviselők esetében is, ahol a tűrési kötelezettség a legnagyobb, nyilvánvalóan van egy olyan mag, ami nem közügy, amikor az illető ember emberi méltóságáról van szó, vagy közügyekkel össze nem függő cselekedetéről van szó. Persze, természetesen ez nyilván védhető. Mindazonáltal világosan látszik, hogy amíg ilyen szabályozás nincsen, addig nagyon ingatag lábakon áll mindenfajta további javaslat, és ezért azokat a kritikákat, amelyeket a mostani eljárással kapcsolatban is megfogalmaznak, önök nem tudják elhárítani.

(13.50)

Amíg ezt nem szabályozzák le, addig ezek a kritikák megállnak, az aggodalmak jogosak.

Visszatérve: a rendőrök képmásához való joga egy állatorvosi példája a szabályozási hiányosságoknak és a jogalkalmazás hiányosságainak. Az Alkotmánybíróság tavaly ősszel egy fontos döntéssel védte meg a sajtószabadságot attól az abszurd bírói gyakorlattól, amely az intézkedő rendőrről készült felvételeket minden esetben csak az érintett rendőr hozzájárulásával engedte közzétenni. Az Ab-döntéssel felülbírált bírói gyakorlatot rögzítő korábbi jogegységi határozat azonban továbbra is jogrendszerben van, tehát még mindig bizonytalanság van ebben a kérdésben, ez még mindig nem dőlt el.

Összességében tehát azt tudom önöknek mondani, hogy amíg nincs garancia arra, hogy a közhatalmat gyakorló közszereplő többet tűrjön, addig a kritikák jogosak. Aki pedig közhatalomban jár el, azt jogunkban áll beazonosítani. Ezt kell tudni a törvényeknek garantálni.

Még egyszer a tisztelt figyelmükbe ajánlom azokat a Ptk.-módosítókat, amelyeket anno a Ptk. vitája kapcsán beadtunk. Ez véleményünk szerint meglehetősen megnyugtatóan rendezné a közszereplők szabályozását, és onnantól kezdve lehetne úgy védeni a privát szférát, hogy az nem adna visszaélésekre, illetve a sajtószabadság korlátozására okot, és a félreértések elkerülhetők lennének. Amíg azonban ez nem történik meg, addig számos kritika, ami ezzel a javaslattal kapcsolatos, megáll. Köszönöm.