Ikotity István (LMP)
2015-02-18 · 46. ülésnap · vezérszónoki felszólalás · 8:16Szöveg7 314 karakter · 16 bekezdés · JSON
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány épp e törvényjavaslat pénteki benyújtásával egy időben jelentette be, hogy a fair piaci értékbecsléshez képest közel kétszeres áron, mintegy 214 milliárd forintért vásárolja meg a Budapest Bankot. A múlt héten pedig a magyar kormány nemcsak az Erste Bank résztulajdonosa lett, hanem egy olyan megállapodáscsomagot is elfogadott, amivel gyakorlatilag bezárta a bankok elszámoltatását.
Az új kiegyezés vesztesei azonban ezúttal is a legsérülékenyebb emberek, az adósságuk miatt a tönk szélére került családok lettek, akik az elmúlt négy évben sem kaptak semmilyen segítséget, most pedig a reményt is elvesztik, hogy ez változni fog. Az EBRD gyámkodása mellett a napokban megkötött egyezség alapján a kormány többet között vállalja, hogy tartózkodik az ingatlanárverések és a kilakoltatások további szigorításától. Vállalta azt is, hogy a magáncsőd intézményét és más, fizetésképtelenné vált adósokat védő intézkedést csak a Bankszövetség egyetértésével fogadhat el. Ehhez jön az az elképesztő ígéret, hogy a kormány nem hoz a bankok profitjára negatívan ható intézkedést. Ezzel a kormány lényegében lemond a pénzügyi fogyasztóvédelem erősítéséről, a bajba jutott adósok védelméről és a pénzügyi intézmények esetleges túlkapásainak korlátozásáról.
Az Orbán-kormány az elmúlt négy év alatt a legmostohábban azokkal bánt, akik egyébként is nehéz helyzetbe kerültek a deviza- vagy más adósságok miatt. Mind a végtörlesztés, mind a forintosítás elsősorban a fizetni még tudó adósoknak jelent könnyebbséget, azonban a hiteleiket és így gyakran otthonukat elbukók nem kaptak semmilyen támaszt. Nekik, a leszakadóknak a kormány nem adott semmit. Pont azoknak nem nyújtott segítséget, akiknek a leginkább szükségük lenne rá. A családok tömegeit nyomorba döntő hitelcsapda elleni lépések nem nyújtottak elegendő segítséget. Sőt, az a tény, hogy a Magyar Nemzeti Bank 309 forintos árfolyamon váltja át a devizahiteleket, miközben jóval olcsóbban, körülbelül 250 forintos átlagárfolyamon jutott hozzá az euróhoz, azt is jelenti, hogy az elmúlt évek devizahitelezéssel összefüggő árfolyamkockázatának egészét a hiteladósok viselik. Hiába nyújtott be az LMP is javaslatokat az adósságplafonról, a faktorálás tilalmáról, a jogerős ítélet nélküli kilakoltatás tilalmáról vagy támogatta a magáncsőd intézményét, a kormány ezeket lesöpörte az asztalról.
A kormány a mostani kiegyezéssel sokadszorra bizonyítja, hogy számára a legszegényebbek egyszerűen nem léteznek. Ma már mindenki tudja, amit elsőként Róna Péter mondott ki: a devizahitel hibás termék. Azonban a kormánynak négy éven keresztül hiába mondtuk, hogy a forintosítást meg kell lépni. 2010-ben, a kormányváltáskor még 265 forint volt az euró, ha akkor meglépik, nemcsak a 309 forintos devizahitel-átváltási árfolyamhoz képesti különbséget nyertük volna meg, hanem négy év függőséget is megspórolhattunk volna.
Jó lenne a közösségi célokat ezúttal időben felismerni, és a fogyasztóknak nyújtott hitelekről, továbbá a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvények módosításakor javaslom az LMP hiteladósok védelmét szolgáló javaslatait figyelembe venni, törvényi szintre emelni.
Elsőként, hogy a kilakoltatásra ne kerülhessen sor jogerős bírósági ítélet nélkül. Az eddigi devizahiteles-mentőcsomagok szinte kizárólag az eleve módosabb adósokat segítették, a párt viszont elkötelezett az igazán elesetteket is megvédő intézkedések mellett. Itt gátat kíván szabni annak, hogy bírói ítélet, illetve szerződések érvényességének megvizsgálása nélkül lakoltathassanak ki embereket.
Másodsorban a bankok követeléseiket ne adhassák el behajtó cégeknek. A javaslatunk más módon is megnehezítené a bankok számára a végrehajtást. Megtiltaná ugyanis, hogy engedélyezzék a lakáscélú hitelszerződésből vagy lízingszerződésből eredő követelést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a pénzintézetek nem adhatnák el a tartozást erre szakosodott követelésrendező cégeknek, hanem ha hozzá akarnak jutni a pénzükhöz, maguknak kellene végigjárni a jogi utat. Ez nyilvánvalóan kellemetlen lenne a bankoknak, főleg, hogy a bíróságon kiderülhet, érvénytelen az egész szerződés. Valószínűleg jobban hajlanának így a megegyezésre is.
Harmadsorban be kell vezetni a védett számla intézményét. A szerződés felmondásának egyenes következménye a pénzügyi intézmény követelésének eladása, faktorálása, illetve a követelés végrehajtásának átadása. A fogyasztóvédelmi szervezetek tájékoztatása, rendszeres beszámolói és szabályozási javaslatai alapján a legnagyobb fogyasztói sérelmek akkor következnek be igazán, amikor a hitelnyújtó részéről a szabadulás iránti igény bekövetkezik. A fogyasztóvédelmi szabályok megerősítése a követelésvásárló pénzügyi intézmények magatartásának szabályozását és szigorítását, a végrehajtással kapcsolatos jogszabályok módosítását, a bíróságon kívüli végrehajtás szabályainak módosítását, illetve új jogintézmények bevezetését sürgeti.
Sok panasz érkezik, hogy a végrehajtó által behajtott beszedési megbízást a bankok kritika nélkül teljesítik, és a bankszámla egyenlegéről a végrehajtás alá nem vonható pénzösszegeket, illetve a bankszámlára a végrehajtási törvényben védett jogcímeken érkező összegeket is beszedik a végrehajtást kérő számára. Erre szolgálna megoldásként az úgynevezett védett számla. A védett számlát minden bank ingyenesen, számlavezetési díj nélkül lenne köteles a számlatulajdonos számára biztosítani.
(12.40)
Erre a számlára kizárólag olyan jogcímeken érkezhetne utalás, amelyek a végrehajtási törvény értelmében mentesek a végrehajtás alól. Az ezen pénzforgalmi számlán található egyenlegre semmilyen esetben sem lehetne végrehajtást bevezetni. A számlára azonban a védett jogcímeken történő jóváíráson és a védett jogcímeken utalókon kívül más nem teljesíthetne utalást, ezzel meg lehetne akadályozni, hogy az adósok a végrehajtás alól kivonják a jövedelmüket, vagyonukat.
Negyedrészt be kell vezetni a magáncsőd intézményét. Valamennyi államban ismert a magáncsőd intézménye, amely a csődtörvényhez kapcsolódó csődvédelmi szabályokat tartalmaz magánszemély fizetésképtelen helyzetének kezelése esetére.
Az IRM nagyon alapos és részletesen kidolgozott szabályozási javaslatot nyújtott be 2009-ben az Országgyűlés elé, amelynek a tárgyalására azonban nem került sor, pedig azt elfogadhatónak tartjuk. A magáncsőd intézményének bevezetése azért elengedhetetlen, mert hosszú távon ez biztosítja a teljesen elszegényedők védelmét. A magáncsőd intézményének bevezetése jelentős ellenállást váltott ki a banki lobbiból, mivel hátrányosan érintené a jelzáloggal biztosított követelések érvényesítését.
Végül ötödsorban, utoljára: jelentősebb lépéseket kell tenni a pénzügyi ismeretterjesztés és a fogyasztóvédelem terén. A kormány megfeledkezett a Kúria döntésének egy nagyon fontos eleméről, miszerint a devizaalapú szerződések hibásak lehetnek, amennyiben az adós nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat lehetséges mértékéről.
A kormány nem tárta fel, hogy a tájékoztatás mennyiben maradt el a törvényileg megkövetelttől, és nem építette be az általa megalkotott szerkezetbe a tájékoztatás rendszerszerű elmaradásának következményét. Kérem, hogy ezen pontok beépítésében legyenek partnerek.
Köszönöm szépen a figyelmet.
HivatkozásJSON
karzat: Ikotity István — 2015-02-18, vezérszónoki felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl40/felszolalas/46-78.html
BibTeX
@misc{karzat-40-felszolalas-46-78,
title = {Ikotity István — 2015-02-18, vezérszónoki felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl40/felszolalas/46-78.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
year = {2026}
}