Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a méltányos és tisztességes eljárást a Ház falai között, mint majdhogynem az egyik újonc politikusnak, ez nagyon megtisztelő, hogy tanúsít az irányomba ilyen megtiszteltetést.

Mindenesetre a gondolataim össze voltak szedve, ugyanis a gondolataim már korábban is össze voltak azáltal szedve, hogy a Törvényalkotási bizottság ülésén már egyszer említettem azokat, amelyekre rá szeretnék mutatni a törvényjavaslattal kapcsolatosan.

Az egyik része ‑ és két részre bontanám ‑ az MNB-nek a közérdekű keresettel kapcsolatos problematikájára mutat rá, méghozzá abból a megközelítésből, hogy az MNB-t, mondhatjuk úgy, hogy üdvözölhetjük egy olyan klubban, amibe 2010 óta vagy még korábbról is a devizahitelesek és a devizakárosultak jártak.

Ugyanis az én olvasatomban ‑ és ezt mondta el egyébként államtitkár úr is ‑ az MNB saját maga tapasztalta meg azokat a nehézségeket, hogy milyen egy-egy pénzügyi intézmény, egy-egy bank ellen pert indítani, milyen nehéz ellenük a keresetlevelet egyáltalán szabályszerűen úgy beadni, hogy a megfelelő adatok benne legyenek.

Éppen ezért szükséges ez a törvénymódosítás. De hát ebből mindenki láthatja, hogy 2010-től, amikor a magánfelek a magánérdeküket próbálták érvényesíteni, és ők próbáltak egyébként a bankból olyan információkat kicsikarni, amely által a keresetükben a tisztességtelenséget meg tudták állapítani, ezeknek a magánfeleknek igencsak nehéz feladatuk volt. Nem egy esetben gyakorlatilag a pereiket ezen gáncsolták el, hiszen a bankok legalább annyira vagy még sokkal jobban nem voltak együttműködőek, mint ahogy egyébként most az MNB-vel sem együttműködőek, és nem véletlenül van szükség egyrészt a határidő módosítására, másrészt pedig a részletes szabályok megállapítására, hiszen ők maguk is azzal a fallal találkoztak, amivel a devizahitelesek találkoztak. És hogy kinek köszönhetjük azt, hogy ezekkel a falakkal találkoztak? Én úgy gondolom, hogy az akkori kormány is felelős érte, hogy azok az emberek, akik 2010-ben megpróbáltak saját szakállukra, saját érdekeikből pereskedni, nem találtak segítségre a kormány részéről.

Most az MNB talált segítségre a kormány részéről, már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy a kormány nagy barátja az MNB-nek. De hogyha megfordítjuk a gondolatmenetet, akkor csak az marad meg, hogy a kormány nem volt barátja azoknak az embereknek, akik 2010-től vagy még azt megelőzően, vagy azután folyamatosan pereskedtek. Tehát jó lett volna, hogyha az ügyfeleknek is barátja lett volna a kormány, és ugyanilyen törvénymódosításokat vezettek volna be.

Ezzel csatlakozom az előttem szólókhoz, hogy ez az ügy nem jelenlegi, 2015. januári ügy, hanem ez 2010 óta, sőt már azt megelőzően egy folyamatosan húzódó kérdés, és most az az ékes példája, hogy az MNB-nek segíteni kell, az a bizonyítéka annak, hogy 2010-től a magánfeleket, a magánérdekeket is legalább így kellett volna segíteni az egyes eljárásokban.

Tehát úgy gondolom, hogy akkor is figyelemmel kellett volna lenni, még hogyha nem Matolcsy György is diktálja, hogy milyen módosításokat kell végezni, hanem lehetett volna valamelyik fideszes egyéni képviselő, aki felállt volna, és azt mondta volna, hogy az én fogadóórámon folyamatosan jöttek azok a devizakárosultak, akik a bankok ellen pereket indítottak, és folyamatosan gáncsolták el őket, mert olyan bizonyítási terheik voltak, amelyekben a bankok nem segítettek, nem is akartak segíteni, nem is állt érdekükben a segítség, és folyamatosan gáncsolták el és vitték őket mészárszékre, gyakorlatilag az egyes pereket és az egyes peres feleket a magyar bíróságokon.

A másik, amivel kapcsolatosan hozzá szerettem volna szólni, az szintén csak egy észrevétel a gyakorlat oldaláról, ez pedig a Ptké. módosítása. Itt a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel és az alapító okiratoknak a módosításával kapcsolatos a polémia. Az mindenki által egy ismert helyzet volt, hogy az új Ptk.-val előállt az a helyzet, hogy valamennyi gazdasági társaságnak az új Ptk.-val összhangba kell hoznia az alapító okiratát.

Itt hasonló problémákkal állt szemben a céges világ és a cégeket és a céges tisztségviselőket képviselő ügyvédi irodák, ügyvédek és egyéb jogi képviselőknek a hada, hogy már találkoztak ilyen problémával. Ilyen volt a tevékenységi köröknek az átvezetése, vagy ilyenek voltak egyébként a szigorú, mondjuk, székhelyszabályok és a székhelyeknek a bejelentése, de rengeteg olyan analóg módot lehetne mondani, amivel már találkoztak a cégvezetők. És lám, megint ugyanaz a probléma került elő, és a kormány megint ugyanabba a problémába és kötelezettségbe esett bele, hogy lépnie kell, hiszen az idő szorít, hiszen bizonyos, például közkereseti társaságoknál és betéti társaságoknál 2015. március 15-ével lejártak volna azok a határidők, amelyek egyébként bírsággal fenyegették a cégeket.

Na hát, most ebből kerestek megint egy kiutat, és ez már a sokadik ilyen kiútkeresés. Tehát nyugodtan ebből is egy általánosítást levonhatunk, amiből az látszik, hogy a prudenseknek, akik előre készültek, számukra ez egy könnyítő, de már hátrányos szabályozás, azoknak, akik pedig spekulánsan várták, hogy majd a kormány jó ígéretéhez és jó szokásához híven megint az utolsó pillanatokban menekíti ki a cégvezetőket, ők pedig jól jártak. Mindenesetre minden ilyen könnyítés a cégeknek, tehát azt nem szabad véka alá rejteni, hogy a cégeknek a mindennapi életében és a működésében egy könnyítést fog jelenteni ez a törvénymódosítás, de egy nagyon rossz folyamatra mutat rá, ami úgy tűnik, már egy szokássá vált a cégekkel, illetve a gazdasági társaságokkal kapcsolatosan.

A másik problémája pedig ‑ és ezt a jogi képviselők oldaláról is lehet mondani ‑, hogy tervezhetetlenné teszi például a cégek alapító okiratának az átalakítását, hiszen ha valaki időben hozzákezdett, az azt látta, hogy utána feleslegesen fizetett olyan munkáért vagy végzett olyan szolgáltatást, amiért most lehet, hogy nem akarnak fizetni vagy vonakodnak fizetni, hiszen pont ez a törvény fogja lerontani az általuk végzett munkát.

Tehát egyrészt egy könnyítés, másrészt pedig egy kapkodásnak tűnik az egész, és ezek a kapkodó megoldások végigkísérték 2010 óta a gazdasági társaságokkal kapcsolatos koncepciót, itt most nem a Ptk.-ra vonatkozó koncepcióra, hanem a tényleges cégnyilvántartási és cégbírósági eljárásra vonatkozóan.

Én azt javasolnám, hogy további és ennél jóval nagyobb higgadtsággal közelítsük meg ezt a témát, és ne a kapkodó megoldások legyenek, és ne rendszerint a legrosszabb megoldásokat válasszuk, és ne kerüljünk megint olyan helyzetbe, hogy egy határidő lejárta előtt 10, illetve 20 nappal kell megint hozzányúlni a jogszabályhoz, csak azért, hogy könnyítsünk a cégeken.

Alkossunk inkább egy olyan jogszabályt, ami alapvetően könnyű a cégeknek, könnyen átvezethető, ezt már rögtön a Ptké.-ba ‑ amit most megfogalmaztunk benne, illetve a törvényjavaslat megfogalmaz ‑ ezen a módon lehetett volna beépíteni, és felesleges zűrzavarokat, felesleges munkákat lehetett volna megspórolni, mind a gazdasági társaságok, mind a gazdasági társaságokat képviselő jogi képviselők oldalán. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.50)