Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A lefolytatott eddigi vita az én számomra egyértelművé tette, hogy ennek az egyébként kis terjedelmű törvénynek meglehetősen széles körben lesz, és azt kell mondanom, minden bizonnyal fontos visszhangja.

Az elhangzott vita a szokásos mederben folyt, politikai érvek, szakmai érvek egyaránt megjelentek, amelyek mindegyikének itt a helye a parlamentben. Nagyobb probléma az, és ezt elöljáróban is szeretném mondani, hogy szűk baráti körben folytatjuk ezt a vitát.

(10.40)

Ismételten el kell mondanom, ceterum censeo est, hogy ‑ Magyarországon, ha jól számolom, öt közcsatorna működik ‑ javasolom elöljáróban, hogy időnként bizonyos sportesemények között jó lenne, ha megjelenne a parlament is, sokat javíthatna egyébként a megbecsülésünkön, mert ez a vita, ami eddig elhangzott itt a parlamentben, bármelyik európai parlamentben elhangozhatott volna, sem durvább nem volt, sem gyengébb nem volt. Volt annyira szakmai, mint amit egy svéd, egy holland vagy bármelyik európai országban lehet hallani, végig lehet hallgatni.

A szakmai résszel is szeretnék röviden foglalkozni, mert azt gondolom, hogy mégiscsak ez a lényeg. Az egész világon érdeklődést váltott ki bizonyos áfaügy, bizonyos áfaügyek, ez vitathatatlan, ezért erre választ kellett adni. Jó-e a válasz, amit a kormány választott? Helyes és teljes körű-e az a válasz, amit a kormány itt most a parlament elé terjesztett? Meggyőződésem szerint a lehetőségek határain belül helyes az út, amelyen elindult. Miért mondom ezt? Hiszen az alapvető vita ‑ és ez egy jogi vita is ‑ az, hogy vajon kell-e mindent törvénnyel szabályozni, vagy helyes, ha helyet adunk annak a válaszlehetőségnek, amely egyértelműen a rendeletek világában jelenik meg. Hiszen azt kifogásolja az ellenzék ‑ nem teljesen alaptalanul ‑, hogy talán kései egy-egy válasz éppen az áfacsalások egy-egy formájára, egy-egy változatára. De ezeknek a gyors válaszoknak a megadására szolgálnak azok a rendeletek, amelyekre utal a törvénytervezet, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy gyors válaszok érkezzenek, és e gyors válaszokkal helyes irányba tudjuk terelni azt az egyébként e pillanatban talán nem túl kedvező helyzetet, ami az áfa világában megjelenik.

Azt világosan tudomásul kell venni, hogy mióta a világ világ, azóta az adószabályozásokkal együtt az adócsalások is jelen vannak. Ezek kormányoktól függetlenül léteznek, és a jövőben is megmaradnak. Az a kérdés, milyen mértékben. És az a kérdés, hogy megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy ezek az áfacsalások ne érvényesülhessenek, hanem a lehető legszűkebb körre kerüljenek visszaszorításra. A törvény meggyőződésem szerint ebben egy helyes lépést tesz, és ez a helyes lépés éppen az, amely áttereli a felelősséget ‑ ezt is ki kell mondani - éppen­séggel a kormány irányába. Azoknak a rendeleteknek, amelyek majd e törvény alapján megszületnek, egyértelműen nem a parlament az első számú felelőse, hanem a kormány lesz az első számú felelőse. De amióta Magyarországon felelős kormány van, a felelős kormánynak ezt a felelősséget viselni kell. Akkor tehát azt kifogásolni, hogy a kormány átvállalja azt a lehetőséget, hogy az elkövetkezendőkben a részletes szabályok tekintetében keresi tovább azokat az utakat és módokat, amelyek az áfacsalásokat vissza tudják szorítani, meggyőződésem szerint nem a helyes irány.

Végül, de nem utolsósorban szeretném elmondani, hogy azt is jól kell látni, hogy minden olyan lépés, amely az adócsalások visszaszorítását szolgálja, sajnálatos módon egyben az adminisztratív terheket is többnyire megnöveli. Ez egyszerűen elkerülhetetlen. Ha nagyobb ellenőrzést akarok, akkor nagyobb adminisztratív terhek is jelen lesznek.

Mégis azt kell mondanom, hogy ezek a terhek arányban állnak az elérhető eredménnyel, következésképpen, ha ez az arányosság fennmarad, akkor a terhek ilyen mértékű megnövelése elfogadható, elfogadható kell hogy legyen. Akkor joggal kifogásolja valaki, ha ez a teher már az ő működését zavarja, ha az ő működésének a fenntartását teszi kétségessé. De erről nincs szó. Ilyen észrevétel vagy ilyen kifogás nem hangzott el.

A politikai jellegű kifogások, amelyek megpróbálják, megpróbálták tulajdonképpen a felszólalások egy jelentős részében az áfacsalások ügyét valahova visszavezetni éppen a jelenleg regnáló kormányra, nemcsak indokolatlanok, méltánytalanok is. Hiszen teljesen világos, hogy az áfacsalások világa nem az elmúlt néhány esztendőben alakult ki, hanem sajnálatos módon valóban ‑ és ebben osztom az egyik felszólaló véleményét ‑ hosszú idő alatt, évtizedek alatt alakult ki; amióta áfa létezik Magyarországon, azóta új és új módszerekkel igyekeznek az áfát megkerülni és igyekeznek az áfát valamilyen módon kijátszani. Meg kell mondjam, ez egyértelműen így volt, és én ki merem jelenteni, nagyrészt olyan értelemben így is marad, hogy a szándék bizonyos körökben fenn fog maradni és az áfacsalások irányába fog mutatni.

A kormánynak tehát erre vonatkozóan a legerősebb eszközöket kell megragadnia, és ezek az eszközök az elkövetkezendő időben döntő mértékben éppen a kormányzati szerveknél lesznek. Ezért meggyőződésem szerint az elkövetkezendő idő többek közt arról szól, hogy azok a fajta rendeletek, amelyek majd megjelennek, és amelyek kiteljesítik a jelenlegi törvényt, milyen irányba mutatnak, milyen súllyal jelennek meg, mit fognak jelenteni.

Még egy végső szót azért kell mondanom. A mezőgazdaság tekintetében kétségtelenül vannak bizonyos aggályok, hiszen nem utolsósorban ezért is kértem szót. Nem vitás, hogy a mezőgazdaságon belül mindig a legnehezebb az adminisztratív terheket elviselni, hiszen ott jelenik meg a leginkább képzetlen, és ezt nem bántó szándékkal mondom távolról sem a sajátjaimról, de a legkevésbé fölkészült, az adó teljesítésére, pláne az adó elkerülésére képtelen réteg, amely örül, ha el tudja végezni a saját munkáját, örül, ha képes, hogy a mindennapi kenyerét megkeresse, és ez alapján nyilvánvalóan igyekszik a piacra úgy eljutni, hogy az a legrövidebb út legyen, igyekszik úgy eljutni a piacra, hogy a piacra jutás lehetőleg egyben a saját fennmaradását is biztosítsa.

Én azt gondolom, hogy itt kell nagyon-nagyon odafigyelni, és itt már nem egyedül a most itt megnevezett tárca kell hogy érdekelt legyen, hanem itt bizony annak a tárcának, amelyik a mezőgazdaságban érdekelteket kell hogy képviselje ‑ hiszen erről szól az FM szerepe ‑, meg kell tudni jelenni, amikor arról szól a történet, hogy hol milyen mértékű adminisztráció jelenik meg.

Én fájdalmasan láttam azt ‑ koromnál fogva én már nem tartozom az elektronikus eszközöket és az elektronikus kütyüket jól kezelők társaságába ‑, hogy milyen nehéz, nem a hozzám hasonló korúaknak, a jóval fiatalabbaknak is eligazodni ebben a világban. Ezért az a feladatunk ‑ és mindannyiunk feladata ‑, hogy segítsük ebben a világban azokat, akiknek meg kell tudni élni, meg kell tudni maradni. Ez az éléslehetőség, a megélés lehetősége, ez az, ami központi kérdés, és amit egy pillanatig sem szabad majd a felelős kormánynak elfelejtenie; mint ahogy eddig sem tette, meggyőződésem szerint a következőkben is ez lesz az egyik fő irányultság.

Ha így fog érvényesülni a törvény, akkor jó szívvel lehet támogatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)