Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sok minden hangzott el, és amit eredetileg mondani akartam, egy picit át is kell alakítsam, mert szeretnék néhány dologra reagálni, ami elhangzott.

Az államtitkár úr felvezetőjében egy nagyon ütős és veretes mondattal kezdte ‑ elnézést, ha nem szó szerint tudtam leírni -: az atomenergiának nincs versenyképes alternatívája Európában, ezért is kötelezte el magát Magyarország ennek fejlesztése mellett. Azt hiszem, ez volt az első mondat. (Dr. Aradszki András: Nem ez volt.)

Rögtön szöget ütött a fejemben az, hogy szó nincs arról, hogy Magyarország elkötelezte volna magát, és semmi nem is utal erre, hogy elkötelezte volna magát. A Fidesz-KDNP kormányzása volt az, aki elkötelezte Magyarországot. De Magyarország nem kért ebből. Teljesen felfoghatatlan számomra az, hogy hogy lehet Magyarországról beszélni olyan közvélemény-kutatási adatok mellett, amiről már itt többször szó esett.

Vejkey Imre képviselő úr is utalt a Tóth Bertalan által elmondottakra, amikor arról ment a vita, hogy vajon elvesztette-e a támogatottságát a paksi projekt, vagy sem. Én nem is láttam azt, hogy valaha lett volna, de szerintem önök sem látták ezt. Ugyanis egyetlenegyszer nem merték felvállalni azt, hogy a magyar választókat, a magyar társadalmat megkérdezzék erről. Nem mertek egy népszavazást kiírni erről, nem mertek egy társadalmi konzultációt kiírni, miközben Deutsch Tamás most levelekkel bombáz bennünket az internetadóról. Hogy milyen legyen Magyarország energetikájának a következő száz éve, arról nem merték megkérdezni a magyar társadalmat. És emiatt van az, hogy most gyakorlatilag itt vagyunk, és vitázhatunk arról, hogy a magyar társadalmat ki képviseli hitelesebben, jobban.

Nagyon-nagyon furcsa dolgok államtitkár úr mondandójában ‑ elnézést kérek megint, ha nem szó szerint jegyzeteltem -: nincs elegendő energia vagy szükséges az energia az alumínium-, vas- és acélipar számára. Ez is elhangzott. Nekem kicsit mókásan hangzott ez egy nappal Vlagyimir Putyin látogatása után, hogy máris bejelentjük újra, hogy a vas- és acélipar országa leszünk, miközben olyan fejlesztésekre, amiben valós természeti erőforrásaink vannak, mint például a termőföldben rejlő lehetőségek és a mezőgazdasági fejlesztések, arra nem fordítjuk töredékét sem, és érdemi fejlesztéseket sem.

Ugyanígy meglepő az, hogy vajon milyen gondolkodás késztethet egy kormányzó pártot arra, hogy olyan iparágakat akarjon fejleszteni, amelynek a természetierőforrás-háttere esetleg másutt van meg. Mert ha mondjuk, Izlandon beszélnek alumíniumiparról, az teljesen érthető. De az, hogy Magyarországon ezt tartjuk egy kiugró lehetőségnek, nyilvánvalóan egy olyan pártnak, amelynek fontos lenne az, hogy az ország függetlensége és minden szempontból a természeti erőforrásokkal történő fenntartható használata biztosítsa a társadalom számára a hosszú távú jólétet, az biztosított legyen, mi ezt meglepve nézzük.

Utána kezdődött az MSZP vezérszónoklatával. Engem az ellenségeim sem vádolhatnak azzal, hogy túl sok mindenben egy követ fújnék az MSZP-vel, de teljes egészében egyet kell értenem az első mondattal, ami elhangzott. Ezt mondta Tóth Bertalan: elképesztő és vállalhatatlan, a korrupció melegágya ez a jogszabálytervezet. Ez sajnos teljes egészében tükrözi az én véleményemet is. Ugyanezt látom ebből a tervezetből, és utána számos esetben erre történik visszautalás.

Vejkey Imre képviselő úr elmondta azt ‑ és alig vártam, hogy mikor jön elő ez az érv ‑, hogy Tolna megyében ez tízezer munkahelyet jelent; hogy ez mennyire jó fejlesztés, és mennyire várják ott az emberek. Megint szeretnék rámutatni a Fidesz-kormányzás azon szempontjaira, hogy miközben itt ezek szerint 300 millió forintból tud létrehozni egy munkahelyet, addig a magyarországi kis- és középvállalkozásoktól 3 millióért, 5 millióból várja azt el, hogy munkahelyeket hozzon létre. Ezt az egészet bemutatni munkahelyteremtő programként, szerintem teljesen elképesztő, és érvként használni ezt szintúgy az.

(16.00)

De ez vissza fog térni később, mert nem akartam volt ellenzéki képviselőtársaimmal vitázni, és nem is tettem volna meg, ha Kepli Lajos képviselő úr nem a Jobbikot említi, mint a Fidesszel szöges ellentétben lévő másik véleményt. Köszönöm szépen, azt hiszem, valamilyen szinten megtisztelt bennünket. Igen, valóban mi vagyunk a másik vélemény, valóban mi vagyunk a másik póluson, és valóban mi képviseljük azt, amit a Fidesz nem tesz, legyen szó kisbirtokról, nagybirtokról, vagy legyen szó atomenergiáról és energiafüggetlenségről. Valóban a másik pólust képviseljük ahhoz képest, amit a Fidesz a magyar társadalom számára nyújt.

Amikor Vejkey képviselő úr, illetve más szónoka a Fidesznek újból és újból előjött egy szóval, ami az intézményi rendszer átalakítását, az engedélyezési eljárást segítené, akkor eszembe jutott Bangóné képviselő asszonynak egy korábbi napirend kapcsán az a tájékoztatása, amelyben elmondta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában a politikai korrektség kommunikációja hogyan alakul át, hogy a terhességet áldott állapotnak, a stadiont pedig sportlétesítménynek nevezzük. A politikai korrektség itt meg azt mondatja, hogy a gazemberséget innentől kezdve hatékonyságnak hívhatjuk, mert nagyjából az következik abból, amit elmondanak ezzel a jogszabálytervezettel. Mert szerintem, bár elnézésüket kérem, mert én nem feltételezem egyikőjükről sem, hogy rosszat akarna a magyar társadalomnak, de őrületesen tévednek, amikor azt gondolják, hogy a hatékonyság bármilyen szempontból itt cél lehet és szolgálhatja a magyar emberek érdekeit. A megfontolatlanság, az egy kézben lévő erőösszpontosítás, a hatalom, illetve az engedélyezés összevonása csak azt segíti elő, hogy minél több szempont ne jöhessen be a képbe az engedélyezés során; minél több szempontot ki lehessen zárni és minél szűkebb látókörű szakemberek tudják eldönteni ennek az indokoltságát.

De még mindig megyek tovább a felszólalással, mert mint mondottam volt, Kepli Lajos képviselő úr megszólított bennünket. Szintén a stabil munkahelyekkel jött a fejlesztés indokoltságaként. Ismét felmerült bennem, hogy vajon a Jobbik a magyar vidék számára mit kíván, ha ilyen jellegű tervet tart indokoltnak a jó, magasan kvalifikált munkahelyek érdekében. Elég szomorú lennék, ha minden megyébe tennénk egy atomerőművet azért, hogy tízezer munkahelyet hozzunk létre. Úgy, hogy nem vagyok paksi, meggyőződésem, hogy a paksi embereknek más, magasan kvalifikált munkahelyek is jók lennének. Másmilyen iparra is lenne lehetőség, ha ennyi pénzből kellene gazdálkodni, és lényegesen több kapacitást lehetne megteremteni, ha 3000 milliárdot kellene felhasználni azért, hogy az ott élő embereknek segítsünk és nem feltétlenül erről.

A zsigeri érzelmekről is beszélt a zöldek kapcsán. Ez megint megütötte a fülemet a képviselő úr szavaiból, hiszen nem a mi pártunk tagjai azok, akik romák gyilkolásáról posztolnak a Facebook-oldalon. Tehát arról beszélni, hogy az LMP zsigeri érzelmekre próbál hatni, szerintem kicsit túlzás, mert jelen pillanatban úgy veszem észre, hogy mikor a viták sorra kerülnek, próbálunk viszonylag tárgyilagosan arra utalni, hogy mi miatt lehetne más, mi miatt szolgálhatna egy másmilyen fejlesztés jobban magyar energetikai célokat.

Szintén Kepli képviselő úr elmondta, hogy a Jobbik elkötelezett Magyarország energiafüggetlensége mellett. Igen, én ezt nem vitatom, de az LMP meg Magyarország politikai függetlensége mellett elkötelezett, és ezért nem szeretné, hogy Putyin országaként tevékenykedjünk. Ezért nem szeretnénk azt, hogy egy külföldi tőke befolyásolja hosszú távon a magyarországi energiaipart, és ezért szeretnénk azt, hogy sokkal több kistérségi, magyarországi természeti erőforrásokon, megújuló energiaforrásokon alapuló, vidéki fejlesztéseket segítő energiapolitika valósuljon meg; pont azért, mert mi Magyarország függetlenségét szeretnénk elérni, ami a mi szavainkban, retorikánkban nagyon sokszor átfed a „fenntarthatóság” szóval, azzal, hogy azt szeretnénk, az ország minden tekintetben független legyen. Mindig mókás, amikor akár fideszes, akár jobbikos oldalról hallom az energiafüggetlenség kifejezést, mert nem értem meg, hogy miért pont az energiafüggetlenség az, amiről ennyit beszélünk, miközben Magyarország élelmiszer-ellátásának jelentős része külföldről jön. Miért fontosabb az energiafüggetlenség, mint az élelmiszer-függetlenség vagy az egészségügyi függetlenség, vagy egy halom más dolog, amiben szintén függünk külföldi tényezőktől? Mindennek a folyományaként újra-újra felmerül az, hogy vajon milyen célokat szolgál ez a jogszabály.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hogy konkrétan rátérjek most már az eredeti mondandómra, a jogszabály tervezetére, abban számos gondot, problémát látunk, mint azt vezérszónokunk is elmondta. Azonban jó néhány olyan apróság is felmerül ezekkel kapcsolatban, amelyekről nem lehet nem szót ejteni. Azt hiszem, az ellenzék nem győzi hangsúlyozni azt a szempontot, hogy egy 15 évre titkosított rendszer, egy fejlesztés, egy szolgáltatás semmilyen formában nem szolgálhatja Magyarország érdekeit, Magyarország állampolgárainak érdekeit. Ez gyakorlatilag egyet szolgálhat: azt, hogy a gazdasági érdekcsoportokat hogy lehessen úgy kiszolgálni, hogy arra ne derüljön fény. Ez semmi mást nem szolgálhat.

Ez azt szolgálhatja, hogy hogy lehessen a Btk.-ban meghatározott elévülési időn túl fényt deríteni azokra a disznóságokra, amelyek esetleg most felmerülhetnek az egész fejlesztés és a 3000 milliárd felhasználása kapcsán. Ebből adódóan ‑ a korábbi szóhasználattal élve ‑ lehet-e zsigerinek venni azt az indulatot, amit érezhetnek rajtunk? Pedig nem az, csak felháborodás, amit magyar állampolgárként, nem is országgyűlési képviselőként érzünk azzal kapcsolatban, hogy egy olyan közvagyonra semmilyen rálátást nem engedélyeznek, amit a mi gyermekeinknek és unokáinknak a munkájából, adóforintjaiból kell majd törleszteni, ami nekik tervez önök szerint energiát. Ebbe nem látunk bele semmilyen formában. Ez az, ami vállalhatatlan! Ez az, ami elfogadhatatlan, és ez az, ami miatt teljes mértékben csak elutasítást tudunk ígérni egy ilyen jogszabállyal kapcsolatban. Nem mehet így tovább az ország, hogy még inkább dugdossuk a szennyest, még inkább el akarjuk dugni azt, mi is történik a hátunk mögött a közvagyonnal.

Nagyon készültem arra, hogy hosszú idézeteket mondok majd fideszes politikusoktól, akik 2002 és 2010 között folyamatosan felszólították az akkor regnáló kormányt, hogy tegyék átláthatóvá a közpénzek felhasználását, a magyar fejlesztéseket, hogy tegyék átláthatóvá, hogy a magyar állampolgárok számára megismerhető legyen, hogyan történnek a fejlesztések, hogyan kelljen közbeszerzéseket lefolytatni, és hogyan kelljen a leghatékonyabb, legjobb megoldásokat találni a fejlesztésekre. De igazából időm sincs erre, meg annyi esetben vannak a saját véleményükkel szemben, hogy kár idézni. Önöknek is tisztában kell lenniük azzal, amikor tükörbe néznek, hogy 2002 és 2010 között az önök pártja teljes mellszélességgel kiállt amellett, hogy közbeszerzéseket hajtsanak végre az országban, hogy a közvagyont ne herdálják el. Önök ezt ígérték 2010-ben a magyar választóknak megválasztásuk előtt, és olyanokért kritizálták az akkori kormányokat, amiket most halmozottan és hatványozottan követnek el.

Nyilvánvalóan a jogszabálynak jó néhány olyan pontja is van, amely tételesen aggályokat vet fel. Előbb találtam még egy ilyet is a 7. §-nál, ami az Euratom tanácsi irányelvre, az atombiztonságra, illetve a felelősségbiztosításra utal, egy 2011. VII. hó 19-ei szabállyal, miközben Paksnak jelen pillanatban sincs olyan felelősségbiztosítása, amely esetleges baleset esetén a károkat érdemben tudná fedezni. Tehát a meglévő biztosítás, ha jól tudjuk, 36 milliárdról szól, és ez nem fedezte a 2003-as üzemzavar kárait sem. Nem beszélve arról, hogy az ilyen jellegű felelőtlenség az országban növekszik. Azért fontos erről beszélni, mert például a kolontári katasztrófa kapcsán, ha környezetbiztonságról beszélünk, elmondhatjuk, hogy az ott élőknek még a mai napig nincs meg a megoldás arra, hogy az életük hogyan álljon helyre egy környezeti katasztrófa után.

Az előző felszólalásokban hallottunk jó néhány példát arra, hogy Európában, a nagyvilágban hogyan változik az energiabiztonság, az energiapolitika, az energiatermelés helyzete. Nekem nincs más lehetőségem, mint hogy tudomásul vegyem, a magyar társadalom önöket felhatalmazta arra, hogy többséggel döntéseket hozzanak, ugyanakkor nem érzem semmilyen szinten feladatomnak azt, hogy elfogadjam ezeket a döntéseket. Jelen pillanatban nem tudok elvonatkoztatni attól saját szakmámból adódóan, hogy a nukleáris energia, a sugárzás alapvetően az örökítőanyagot, a DNS-t veszélyezteti. Annál evolúcióellenesebbet nem tudok, mint hogy egy faj olyan rendszereket hozzon létre, amely a saját hátterét, az örökítőanyagát fogja veszélyeztetni és erre tegye fel a jövőjét.

Nyilvánvalóan vannak a világban olyan atomerőművek, ahol még nem történt baleset, és azt kívánom, hogy soha sehol ne is történjen másutt sem, de ha lenne lehetőség arra, hogy Magyarország az önök és a Jobbik által is emlegetett energiafüggetlenség útjára lépjen, akkor az nem történhetne másként, mint úgy, hogy helyi erőforrásokból helyi embereknek térségekben elosztva, helyi környezeti viszonyokhoz legyen biztosított. Ez ügyben mindig felmerül az, mikor önök azt mondják, hogy számos elképzelés van már arra, hogy Magyarországon megoldást találjunk, ugye, a kiégett fűtőelemek végleges tárolására. Ez jelenleg is megoldatlan, ezeket Pakson tárolják az erőmű területén. Utoljára a kilencvenes években volt kiszállítás. Nem tudjuk, hogy hosszú távon mi lesz. Nincs rá nemzeti megoldás. Nincs rá hosszú távú megoldás. Várjuk a választ, hogy mi lesz, hogy fogja ez megteremteni a környezetbiztonságot.

A mai napig nem tudunk arról, ezért jó a nyilvánosság, semmit nem lehet tudni arról, hogy a tervezett új blokkok hűtése hogyan lesz megoldott. Mi lesz az a projekt, amely a magyar Atomenergia Kutató Intézet kapcsán felmerülő aggályokra választ ad, milyen megoldás fog jelentkezni arra, hogy a jelenlegi blokkokat nem lehet megfelelően hűteni, miután a geológiai adottság olyan, ami nem változtatható.

(16.10)

Itt csak egyvalamit lehet látni: önök egy hatalmas összeget, egy közpénzt el akarnak költeni. Úgy akarnak elkölteni, hogy az lehetőleg ne tűnjön fel senkinek, lehetőleg ne lásson senki benne információt.

Elmondom, hogy engem miért zavar ez legjobban. A rendszerváltáskor azt tapasztaltuk ‑ és önök ezt szerintem láthatták ‑, hogy az akkori kommunista hatalom hogyan próbálta átörökíteni gazdasági hatalommá politikai hatalmát, amikor már látszódott, hogy megy a levesbe, és valószínűleg változás lesz. Ez látható most ezen a törekvésen: hogy lehet gazdasági hatalmat szerezni politikai hatalom helyett, amikor meggyengülnek a gerendák? Hogyan lehet a gazdasági hatalomhoz tőkét szerezni, vagyont szerezni, és hogy lehet azt átláthatatlanná tenni úgy, hogy mindenféle Btk.-s elévülési időn túl lehessen egyáltalán nyilvánosságot tudni erre.

Ez és jó néhány számos más érv, amit majd később elmondok, amelyek miatt elfogadhatatlannak ítéljük ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)