Dr. Kepli Lajos (Jobbik)
2015-02-18 · 46. ülésnap · vezérszónoki felszólalás · 13:57Szöveg13 014 karakter · 22 bekezdés · JSON
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjék meg, hogy egy kicsit megpróbáljam megtörni vagy megpróbáljak életet vinni ebbe a kis vasárnap délutáni szieszta hangulatba, ami eluralkodott itt az atomenergia-törvény vitája kapcsán.
Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Napjainkban a világ különböző részein eltérően viszonyulnak a nukleáris energia békés célú felhasználásához.
(15.10)
Van, ahol most kezdik felfedezni és használni, van, ahol a reneszánszát éli, és persze van, ahol kézzel-lábbal küzdenek ellene, és megpróbálják kiiktatni, lehetőség szerint megszabadulni tőle.
De mi a helyzet nálunk? Magyarországon is meglehetősen megosztott a társadalom, ha az atomenergiáról van szó. A támogatók tiszta, klímabarát energiáról beszélnek, míg az ellenzők általában Csernobillal és Fukusimával példálóznak. Ami a két csoportban közös, hogy egyik sem hajlandó megfontolni a másik érveit, csökönyösen ragaszkodik saját, kizárólagos igazához. A vitában sokszor mindkét álláspont képviselői a végletekig hajlandóak elmenni, pedig a helyzet itt sem tisztán fehér vagy fekete. Tény, hogy bár a világban az elmúlt évtizedekben történtek tragikus hatással bíró nukleáris balesetek, az atomenergia hazai erőművi alkalmazása ennek ellenére egyértelműen sikertörténetnek számít.
A magyar mérnökök és az erőművet működtető dolgozók kiemelkedő szaktudásának és lelkiismeretes, precíz munkájának köszönhetően ma Pakson és környékén egyértelműen pozitívan tekintenek a nukleáris létesítményre. Nem véletlenül, hisz 30 éve a környék legnagyobb és nem mellesleg legjobb karrier- és munkalehetőséget biztosító munkáltatója, ebből adódóan a fluktuáció rendkívül alacsony. Magam is jó néhány embert tudok említeni, akár saját rokonságomból vagy ismeretségi körömből, akik a kezdetektől ott dolgoznak ebben a létesítményben. Manapság milyen ritka ez! És pontosan ez a stabilitás, ez a megbízhatóság az, ami nélkülözhetetlen egy atomerőmű biztonságos üzemeltetéséhez. Márpedig az elmúlt évtizedek nukleáris balesetei egyértelműen megmutatták, hogy többnyire az ember a gyenge láncszem.
A felelőtlen kísérletezgetések és emberi mulasztások, a technológiai fegyelem megsértése, figyelmen kívül hagyása végzetes lehet. Igen, tisztelt képviselőtársaim, ezért olyan súlyos a kormány bűne akkor, amikor felelőtlenül több száz ember elbocsátásáról és külföldi menedzsment alkalmazásáról kezd beszélni, mert az az ember, aki egzisztenciáját félti, nap mint nap létbizonytalansággal telve megy be a munkahelyére dolgozni, az nem tud százszázalékosan a munkájára koncentrálni.
A Paksi Atomerőmű tavaly a hazai villamosenergia-termelés 53 százalékát adta, ezzel messze a legnagyobb és legstabilabb eleme energiamixünknek. Mára a négy darab, egyenként 500 megawattos blokkjával nemcsak a legtöbb, de a legolcsóbb áramot is állítja elő a hazai termelők közül. Felelős politikai erőként tehát nem tehettünk mást és nem tehetünk mást, mint hogy támogattuk a négy meglévő blokk üzemidő-hosszabbításával kapcsolatos jogszabálytervezeteket.
Igen ám, de mi a helyzet az új blokkok megépítésével? Valóban szükség van-e rájuk? Kell-e újabb 2400 megawattnyi atomenergia? Miért kötelezzük el magunkat újabb száz évre az atomenergia mellett? Lehet-e, kell-e ilyen időtávlatra tervezni hazánk energiaellátását? Felelős döntés-e egy esetleges atomkatasztrófa kockázatát száz évvel kitolni? Talán mi nem érzünk felelősséget gyermekeink, unokáink jövőjéért? Talán mi nem szeretjük hazánkat, ha támogatunk egy ilyen döntést? Megannyi súlyos kérdés, tisztelt képviselőtársaim, amelyek nemcsak bennünk, döntéshozó politikusokban merülnek fel, hanem bizony az állampolgárok részéről is sorozatosan áramlanak felénk az ilyenek és ehhez hasonlók. Ilyen helyzetben felelős politikusként döntést hozni, higgyék el, nem egyszerű. Egyik oldalról a kiöregedő hazai erőműpark, az ellátásbiztonság drasztikus romlásának folyamatos réme fenyeget, a másik oldalról az örök dilemma, az atomenergia-biztonság kérdése.
Az eddigi hazai tapasztalatok rendkívül jók, a szakembergárda magasan képzett és felelősen látja el feladatát, ez tehát mellette szól. De nézzük tovább! Energiapolitikai szempontból azt látjuk, hogy a megépülő két új blokk ‑ a néhány évi párhuzamos működés időszakát leszámítva ‑ csupán helyettesíti a 2032-37 között kieső atomerőművi kapacitást. Na de mi történik mindeközben a hazai energiatermelésben? Azt látjuk, hogy több ezer megawattnyi kapacitás esik ki különböző elöregedett, elégtelen teljesítményű szenes és egyéb erőművek tervezett leállítása miatt. Miért probléma ez? ‑ kérdezhetnék. Majd épülnek újak helyettük. Igen ám, ha épülnek. Jelen pillanatban ugyanis a hazai jogi szabályozási környezet, a nemzetközi gazdasági helyzet, az energiaárak és az Európai Unió torz energiapiaci szerkezete egyaránt az erőműépítés ellen hatnak.
Az elmúlt években a hazai erőműpark néhány nagy öregjét ‑ a Vértesi Erőművet, a mátrai szenes erőművet és néhány gázmotoros erőművet ‑ kivéve csak a Paksi Atomerőmű termelt folyamatosan és megbízhatóan áramot, a többi erőművünk időszakosan üzemelt. Ennek oka a megújuló energia nyugat-európai támogatási rendszere miatt kialakult túlkínálat és az ebből következő rendkívül alacsony tőzsdei villamosenergia-árak. Előfordult nemegyszer, hogy a gázmotoros erőművek csak előállítási költségüknél alacsonyabb, negatív áron tudták volna értékesíteni a megtermelt villamos energiát, így inkább nem üzemeltek. Az alaperőműveink, ahol a leállítás és az újraindítás költsége meghaladta volna az alacsony áramár miatti veszteségeket, természetesen folyamatosan üzemeltek. Ilyen körülmények között azonban piaci szereplő új erőmű építésébe nem vág bele, valljuk be, érthető módon.
Előttünk tehát a feladat: megoldani Magyarország energiabiztonsági kérdését évtizedekre. Így döntöttünk mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom a paksi új blokkok építésének támogatása mellett. Kategorikusan elutasítjuk azonban, hogy mindezt azért tettük volna, mert az atomenergia lobbistái avagy pláne szerelmesei lennénk. Elvtelenül és galád módon hazudik az, aki azt mondja, hogy a Jobbik az orosz beruházói érdekeket képviseli. Mi egyetlen dologra hallgatunk csupán, a felelősségérzetünkre, amelyet Magyarország, hazánk jövője iránt táplálunk. Ez a felelősségérzet ma azt mondja nekünk, hogy mindenféle álzöld, alaptalan demagógia ellenére a kapacitás kiváltása új blokkokkal ma még elkerülhetetlen lépés. Itt tartunk ma, és ezért a döntésünkért, tisztelt képviselőtársaim, a politikai felelősséget teljes egészében vállaljuk, vállaljuk teljes egészében, mert tiszta lelkiismerettel hoztuk meg ezt a döntést.
De mit tett eközben a többi párt? Vajon ők is felelősségteljesen viselkedtek? Aligha hinném. Amit tőlük tapasztalhattunk ebben a kérdésben, az egyrészről a haveri kör minden szempontnál előbbre való zsíros megrendelésekhez juttatása, másrészről pedig a nukleáris energia békés célú felhasználásának minden észérvet nélkülöző, nemegyszer zsigeri indulatokból fakadó támadása. Előbbi a mindenkori kormánypártok, a Fidesz és az MSZP sajátja volt, az utóbbi pedig az LMP eszköze az elmúlt időszakban. Egyik oldalról az ellenérveket gondolkodás nélkül az asztalról lesöprő hatalmi gőg és arrogancia, a másik oldalról a ki tudja, milyen érdekcsoportok által vezérelt, ki tudja, milyen érdekcsoportoknak mindenáron megfelelni kívánó zsigeri elutasítás agresszív verbalitása nyilvánult meg. (Dr. Szél Bernadett és Ikotity István közbeszól. ‑ Dr. Szél Bernadett: Béla hol van?) A nyugodt, higgadt szakmai érveket ezúttal is a Jobbik képviselte.
Jellemző érv az atomenergia ellenzői részéről, hogy nyugatról dömpingáron importálhatunk tengerparti szélerőművekben fillérekért megtermelt áramot. Igen, valóban egyre nagyobb az import aránya, ez tény, egyben sajnálatos tény. Az is tény, hogy a hazai erőműveink nagy része ehhez képest magasabb áron termelte volna meg az áramot, ezért is működtek a gázturbináink olyan alacsony óraszámban, és ezért kúszott az importáram részaránya 40 százalék közelébe. De az álzöld és félrevezető propagandával szemben a valóság mégiscsak az, hogy 2013-ban importunk döntő hányada lengyel és cseh szénerőművekben, valamint ukrán atomerőművekben megtermelt áramból tevődött össze ‑ tessék a Mavir adatait megnézni az interneten ‑, mert az egységesített villamosenergia-piacon a kereskedők ehhez jutottak hozzá a legkedvezőbb áron.
Tehát jól értjük, az atomerőmű-ellenes zöldpropaganda tulajdonképpen a fosszilis erőművekben termelt áram mellett kampányol, hiszen importrészarányuk fokozásával még inkább ezek kerülnének előtérbe, tisztelt képviselőtársaim. Akárcsak Németországban, ahol elhamarkodott politikai döntés következtében az atomenergiát kivonják a forgalomból, a kiesett villamos energiát pedig jobb híján szenes erőművekkel fogják pótolni. Ráadásul a szenes erőművek által megtermelt áram olcsósága is relatív, hiszen addig tart ez az olcsóság, amíg a szén-dioxid-kvóták ára a padlón van. Mennyire álságos és félrevezető tehát ez az úgynevezett zöldérvelés! A rendkívül fontos szempontot már csak mellékesen említem meg, hogy Magyarország energiafüggetlensége számára ez egy tőrdöfés a szívbe, az ilyen és hasonló érvelés.
A másik oldalon ott áll az elmúlt 25 év két nagy levitézlett kormánypártja, a Fidesz és az MSZP. Rendkívüli következetességgel támogatnak ők minden nagyberuházást kormányon és elleneznek ellenzékben, természetesen minden szakmai alapot nélkülözve, csupán a zsíros megrendeléshez juttatható, erős pártkötődéssel rendelkező vállalkozások érdekeit szem előtt tartva. Energiapolitikájuk átgondolatlan és ad hoc jellegű. Saját írott és a parlament által elfogadott energiastratégiájukkal is szembemennek, ha az érdekek úgy kívánják.
(15.20)
Így történhetett meg az, hogy a következő húsz év energiastratégiáját deklaráltan az atom-szén-zöld háromszögben elképzelő kormánypárt intézkedései között csak a legutóbbi időszakot nézve a megújuló energiát termelő berendezések megadóztatása ugyanúgy helyet kap, mint az ország utolsó mélyművelésű szénbányájának bezárása. Atom-szén-zöld forgatókönyv, még egyszer mondom.
Az atomenergiát illetően pedig itt fekszik előttünk ez a törvény, amely jogi alapjait kéne hogy jelentse hazánk elmúlt évtizedekbéli legnagyobb beruházásának. Az egyes törvényi szakaszokkal kapcsolatos véleményünket normál felszólalás formájában fogjuk elmondani a későbbiekben. Az azonban egyértelműen látszik, hogy a következetlenség, a kapkodás, az ismeretlen vállalkozói érdekeknek történő alárendelődés ebben a törvényjavaslatban is tetten érhető. Hatósági jogköröket rendez át, többletjogosítványokat ad, könnyítéseket csempész az eljárásjogi szabályozás, az engedélyeztetés tárgyköreibe, a titkosításokról nem is beszélve. Lehet persze az eljárás ésszerű időn belül történő lefolytatása magyarázat, de amennyiben ez a nyilvánosság indokolatlan korlátozását jelenti, vagy a biztonság rovására megy, azt mi nem tudjuk támogatni, sőt minden eszközünkkel ellenezni fogjuk. Kifejezetten örülünk annak, hogy a preambulumba foglalták a Paksi Atomerőmű Zrt.-t mint a létesítmény jövőbeni üzemeltetőjét. Az atomerőmű szakembergárdája az elmúlt harminc évben már bizonyította, hogy rátermett a feladatra. Reméljük, hogy nyugati menedzserek importálásának veszélyével nem növelik a dolgozók körében sajnos jelenleg amúgy is jelen lévő bizonytalanságot.
Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom elkötelezett Magyarország energiafüggetlensége mellett. Vessünk tehát véget az elmúlt 25 év sehová nem vezető, destruktív ellenzéki parlamenti magatartásának. Legyen az energiafüggetlenség a nemzeti minimum! Álláspontunk szerint a kormánynak minden egyes, az atomenergiára fordított költségvetési forint mellé oda kellene tennie egy másikat az energiahatékonyság javítására és a megújuló energiaforrások elterjedésének biztosítására. Csak így biztosítható hosszú távú egyensúly ez energiabiztonság, az önellátás és a fenntarthatóság mint célkitűzések között.
Forduljunk végre a jövő felé, mert Magyarországnak erre van most szüksége. A folytonos szembenállás ebben a kérdésben nem előremutató és nem vezet sehová. A paksi bővítés kérdése, úgy tűnik, eldőlt, azonban annak mikéntje, a milliárdok elköltésének átláthatósága kizárólag a mindenkori kormány felelőssége. Ehhez ne kérjék az ellenzék asszisztálását. A pénzlenyúlást mi megállítani szeretnénk, nem pedig igazolni. Ezért amíg a kormány nem hajlandó azt az ellenzéki kezdeményezést támogatni, hogy egy ciklusokon átívelő parlamenti bizottság felügyelje a beruházás megtörténtét és a pénzek elköltését, addig az ilyen jellegű törvényjavaslatokhoz nem tudjuk nyugodt lelkiismerettel a támogatásunkat biztosítani.
Ez esetben jó esetben egy tartózkodással tudjuk kifejezni azt, hogy bár a paksi bővítést, az új blokkok megépítését a korábbiakban is támogattuk és most is támogatjuk, azonban ennek a mikéntjét és a beruházásban érintett milliárdok elköltését mi sokkal átláthatóbban képzeljük el, és az emberek számára hozzáférhetőbben. Köszönöm szépen.
HivatkozásJSON
karzat: Dr. Kepli Lajos — 2015-02-18, vezérszónoki felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl40/felszolalas/46-126.html
BibTeX
@misc{karzat-40-felszolalas-46-126,
title = {Dr. Kepli Lajos — 2015-02-18, vezérszónoki felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl40/felszolalas/46-126.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
year = {2026}
}