Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr beszédében megfogalmazta, hogy mi a célja ennek a jogszabálynak. Természetesen a legfontosabb feladata, amit ő is elmondott, a közszférába vetett bizalom, a közbizalom erősítése, erősödése. Mikor van szükség egy ilyenre? Amikor úgy érzik az emberek, hogy Magyarországon probléma van a közbizalommal, és probléma van azzal, hogy adott esetben köztisztviselők, de menjünk tovább, mint elhangzott, akik adott esetben őket irányítják, politikusok, politikai vezetők felelőssége is felmerül ebben a témában. Amikor az elmúlt 25 évben Magyarországon szinte másról sem hallunk, csak az előző kormányok korrupciójáról, illetve az ellenzék folyamatosan korrupcióval vádolja a parlamenti többséget, amikor ezeknek a korrupciós folyamatoknak a végrehajtása valahol a kormányzati szinten vagy attól lejjebb valósul meg, akkor azt látjuk, hogy a korrupció gyakorlatilag mindenhová behatol.

Azt gondolom, hogy Magyarországon önmagában a korrupciónak a felszámolása teljes mértékben nyilván lehetetlen, de a nagymértékben való visszaszorítása is hatalmas eredmény lenne. Napvilágra kerültek azok a kimutatások, amelyek megmutatják, hogy Magyarországon az elmúlt 25 évben a korrupcióval az államtól megszerzett vagyon összege jóval nagyobb, mint az elmúlt 25 évben felhalmozott államadósság összege. Tehát önmagában láthatjuk, hogy mekkora tétel és mekkora téma az, hogy korrupció vagy nem korrupció, és igenis érthető, hogy akkor, amikor a televízióból, a sajtóból, az ellenzék padsoraiból semmi mást nem hallunk, hanem folyamatosan csak azt, hogy korrupció, korrupció, korrupció, akkor megértjük, hogy a kormány valóban megpróbál olyan törvényjavaslatot is beterjeszteni és a kétharmados többség olyat elfogadtatni, ami önmagában is erősíti, illetve próbálja azt a látszatot kelteni, mintha a korrupció felszámolására tennének hathatós intézkedéseket. De remélünk és bízunk a kormányban, és bízunk abban, hogy itt valóban erről van szó.

Egyébként valóban rendkívül fontos az, hogy a közszférában feddhetetlen emberek dolgozzanak, olyan emberek, akik iránt megvan a bizalom. Amikor akár a bíróság, akár a közhivatalok valamilyen vitában valakinek a javára döntenek, akkor annak, akinek a javára döntöttek, ezt nyilván könnyű elfogadni, de ha valakinek nem a javára, hanem az ellenére születik meg egy-egy döntés, akkor nyilván sokan korrupcióról is beszélhetnek, és a közbizalmat kell erősíteni, hogy ilyen ne merüljön fel. E tekintetben nyilván szükséges az, hogy megfelelő legyen azoknak a személyeknek a kiválasztása, akik betöltik ezeket a pozíciókat a közszférában. E tekintetben jó a jogszabálynak ez a célja, tehát a közszférába vetett bizalom, a közbizalom erősítése.

Azzal is egyetértek, amit Répássy államtitkár úr kifejtett, ami az együttműködési kötelezettségről és azon belül a tájékoztatási kötelezettségről beszél. Ez egy nagyon problémás terület, hiszen az eddigiekben személyiségi jogokra hivatkozva a munkáltató nem tudhatott róla. Ha a munkavállaló nem adott arról tájékoztatást, vagy az újságban nem jelent meg, vagy szóbeszéd szintjén nem jelent meg, a munkáltató sok esetben nem is tud arról, hogy adott esetben egy közbizalmi funkciót betöltő munkavállalója, köztisztviselője vagy közalkalmazottja valamilyen súlyos bűncselekményt követett el. Ez a törvény valóban alkalmas arra, alkalmas kell legyen arra, hogy az ilyen eseteket meggátolja, és legyen mérlegelési jogköre a munkáltatónak arra, hogy ebben az esetben mit fog csinálni.

Nagyon érdekes az, hogy akár olyan szituáció is kikerülhet, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a bírósági eljárások milyen hosszan tartó folyamatok eredményeiként szülik meg végül az ítéletet, hogy maga az ítélet négy-öt-nyolc évig is eltarthat, és egy olyan munkavállaló maradhat olyan közbizalmi vagy pénzkezelői munkakörben, amit egyébként az általa elkövetett bűncselekmény alapján be sem tölthetne, de legalábbis nem lenne meg a munkáltatójának a bizalma, sőt a köznek sem lenne meg a bizalma, hogy azt a feladatot ő ellássa a közigazgatásban, és köztisztviselőként, közalkalmazottként vagy akár szolgálati jogviszonyban lévő személyként továbbra is dolgozzon.

Van egy másik cél is, a közigazgatás rugalmasabbá tétele. Hát ebben már találunk olyan szabályokat, amelyekbe könnyebben lehet belekötni, illetve nemcsak belekötni, hanem nem biztos, hogy ezen belül minden teljesen célszerű, ami a szabályozás során megfelel. Nyilván a célt, hogy nehézzé vált a humán erőforrás átszervezése a közszférában, ezt megértjük, és azt is, hogy szükség van arra, hogy ezen belül legyen változás. A jogszabály indokolása nagyon nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a megfelelő garanciális szabályozások mellett kerülhessen erre sor. No, ezeket a garanciális szabályokat nem látjuk olyan mértékben a törvényben, mint ahogy mi azt e tekintetben szeretnénk látni.

Például a kirendeléssel, a kinevezés módosításával kapcsolatosan vannak olyan szabályok, amelyekben talán több garanciára lenne szükség. Az egyoldalú szerződésmódosítás nyilván egy olyan falat, amit nehéz megemészteni, főleg adott esetben a munkavállalónak. Mindig fura az, amikor egy adott szerződést, egy kinevezést egyoldalúan módosítunk. Mert egyoldalú módosításra kinek van lehetősége? Egyedül a munkáltatónak van lehetősége. Általános szabály volt régen a munka törvénykönyvében, hogy minden egyoldalú munkaszerződés módosításánál, amely a dolgozó számára hátrányt okoz, a dolgozó mindig a bírósághoz fordulhatott, tehát ott megjelent garanciaként a bírósági felülvizsgálat lehetősége. Jelen esetben erről nem mindig beszélhetünk.

De menjünk bele részletesen a törvényjavaslatba! Első részében a közalkalmazottak jogállását tárgyalja a jogszabálytervezet. Teljesen egyetértünk azzal, hogy hatósági bizonyítvánnyal kell igazolni a büntetlen előéletet és azzal, hogy a büntetőeljárás hatálya alatti precíz felsorolásban benne van, hogy milyen esetben lehet közalkalmazottal jogviszonyt létesíteni. Teljesen egyértelmű, hogy vannak olyan bűncselekmények, amelyek elkövetése bizonyos gondatlansággal jár együtt, de a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének vagy létesítésének ez ne legyen a feltétele, hiszen nagyon sok esetben csak a végén derül ki, hogy az eljárás megalapozott volt-e vagy nem, születik-e benne jogerős marasztaló határozat vagy nem. Tehát a gondatlan bűncselekmények nem szerepelnek ebben, csak a súlyos bűncselekmények, és ez így helyes is a jelen esetben.

(21.00)

A fegyveres szervezeteknél, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainál szintén helyes, hogy közváddal üldözendő bűntett megalapozott gyanúját, amennyiben közölték, akkor ezt jelenteni kell, illetve meg van határozva, hogy milyen esetekben van igazolásnak helye, ha ezt nem jelenti valaki, és nagyon helyesen fegyelemsértésnek minősül az az eset, ha a bejelentési kötelezettséget a fegyveres szerv hivatásos állományú tagja nem teszi meg.

Egy új jogintézmény kerül úgymond bevezetésre a következő szakaszban, amikor az ügyészséget tárgyalja a büntető eljárásban. A bevezetőmben már beszéltem arról, hogy nagyon helyes az, hogy az ügyészségnek jeleznie kell a munkáltató felé, tehát bejelentési kötelezettség terheli abban az esetben, amennyiben a terhelttel szemben az ügyész megállapítja, hogy büntetőeljárás indult a terhelttel szemben, és a munkáltató tudomására hozza. Ez az ügyész szignalizációs kötelezettsége. Sok esetben, ha a munkavállaló nem akarja bevallani, nem szól idejében, akkor mindenképpen az ügyészi szakaszban az ügyésznek ezt jeleznie kell. Nyilván az ügyészségnek is bele kell szoknia, hogy az új rendszer szerint ezt majd minden esetben megtegye. Nyilván a kérdésekben ennek is szerepelnie kell, de adott esetben majd mindig megkérdezi a protokoll szerint a munkáltatót, hogy dolgozik-e, milyen jogviszony keretében. Ez ki fog derülni, tehát számára egyértelmű lesz, hogy mik azok az esetek, amikor neki jeleznie kell, szignalizációs kötelezettségével élnie kell.

Egy látszólag kis tétel a következő, a bírák jogállásáról szóló törvényben egyébként az ülnökök szerepéről van szó. Amennyiben az ülnökök elosztásánál zavar van, tehát valahol a jogszabályban meghatározott okok miatt az ülnökök száma nem elegendő, abban az esetben a törvényszék átcsoportosíthat. Ez is egy helyes jogszabályváltozás, hiszen erre is mindenféleképpen szükség van.

A kinevezés egyoldalú módosítása a Kkt.-törvény szerint a hatálya alá tartozó dolgozók esetében. A kinevezés egyoldalú módosítására van lehetőség a munkahelyre történő beutazással kapcsolatban. Itt kicsit sokalljuk azt, hogy három órát is utaznia kell a munkavállalónak, illetve a köztisztviselőnek. Ez a három óra utazás azért jelentősen megnöveli az ő munkaidejét, és sajnos itt nem arról van szó, hogy ő erre vállalkozik, hanem itt gyakorlatilag egyoldalú módosítással a munkáltató átcsoportosíthatja, és ennek alapján teljesen mások lesznek a munkakörülményei, a munkavégzése is mássá válik. Sajnos, itt nincs lehetőség arra, hogy megfelelő garanciális jogorvoslati eljárás legyen, tehát akár, mondjuk, bíróságon tudja megtámadni ezt az egyoldalú módosítást.

A következő a kirendelés kérdése, a kirendelés a kormányhivatalok között. Ez nyilván azért szerepel ebben a jogszabályban, mert az élet hozta ennek szükségességét, és teljesen nyilvánvaló az, hogy azért, hogy szakszerű munka folyjék, és a szakszerű munka elvégzése során sehol ne legyen hiány megfelelő képzettségű, szakértelmű köztisztviselőben, ezért bizonyos esetekben át kell csoportosítani. Erre szolgál a kirendelés intézménye. Ez nagyon helyes, ezzel egyetértünk. Azonban annak lehetőségével, hogy gyakorlatilag korlátlan időtartamra rendeljünk ki egy munkavállalót, már nem tudunk egyetérteni.

A jogszabály ebben az esetben egy maximum 6 hónapos kirendelési időt állapít meg, de azután ezt a 6 hónapos maximumot is naptári évenként, hangsúlyozom, ami nagyon fontos, tehát akár fél évre ki lehet egy-egy naptári évben rendelni, ebben az esetben is meg lehet hosszabbítani még ezt a fél évet is bizonyos esetekben, ha csak hosszabb idő alatt biztosítható a kirendelésben meghatározott feladatkör ellátása. Ebben az esetben meghosszabbodik. Arra az esetre vonatkozott ez a 6 hónap plusz bármennyi, amennyiben ugyanazon a településen van a kirendelés. Ha más településre rendelnek ki valakit, akkor ez 50 napi időtartamra vonatkozik.

Aztán új jogintézmény a méltatlansági eljárás megindítása. Itt első olvasatra az ember elgondolkodhatna azon, hogy vajon az ártatlanság vélelme mennyire érvényesül ebben az esetben, hiszen nyilván nem állapították meg a büntetőeljárás során, hogy a köztisztviselő elkövette azt a bűncselekményt. Azonban teljesen egyértelmű az is, hogy a munkáltatónak megvan az az igénye, hogy olyan munkaerő lássa el a feladatát, a meghatározott jogszabály szerint megállapított feladatokat, akiben a közbizalom megvan. Ebben az esetben nyilván az ártatlanság vélelme és a közbizalom kérdése konkurál egymással.

Itt a szabály, amit itt felállít a méltatlansági eljárás során a jogszabály, valamilyen szinten azért lehetőséget nyújt a dolgozónak arra, hogy a védekezését megfelelően ki tudja fejteni, hiszen a méltatlansági eljárás során azért háromféle döntést hozhat a munkáltató. Egyrészt megszünteti az eljárást, amennyiben nem követett el semmilyen fegyelmi vétséget, illetve vétséget szerinte. Illetve amennyiben az, amit elkövetett, nem olyan nagyon súlyos, hogy ezért a jogviszonyát meg kellene szüntetni, ebben az esetben más munkakörbe helyezheti át. Illetve, amennyiben a hivatalára méltatlan, úgy felfüggesztheti, ebben az esetben továbbra is fizeti a jogerős döntés meghozataláig majd a fizetésének, illetményének 50 százalékát, 50 százalékát pedig visszatartja. Akkor kerül kifizetésre a teljes összeg, amennyiben ártatlannak bizonyul, amennyiben elítélik őt, elveszti.

Tehát azt látjuk, hogy ebben a törvényben nagyon sok olyan szabály van, ami a közbizalmat erősítené. Amennyiben elfogadásra kerülnek majd a módosító javaslataink, akkor elgondolkodunk, hogy támogatjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)