Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is, ami a törvény célját illeti, azért szerintem hasznos lenne mindenekelőtt tisztába tenni valamit. Önök azt állítják, hogy erre a törvényjavaslatra azért van szükség, mert itt a jogállási törvények korrigálásával, esetleg szigorúbb fenyítési szabályokkal a köztisztviselőkkel szemben a közbizalmat lehet erősíteni. Hát szerintem tévedésben vannak. Tudniillik nem itt kéne kezdeni a történetet.

Megtehették volna azt, hogy például azt az antikorrupciós törvénycsomagot, amit tavaly, talán novemberben, amikor éppen a kitiltási botrány kapcsán képtelenek voltak arról számot adni, a mai napig is képtelenek számot adni, hogy kik azok az állami tisztviselők, akiket kitiltottak korrupciós váddal az Egyesült Államok területéről… ‑ ezt a törvénycsomagot beterjesztettük. Önök azt sem engedték, hogy ezt megtárgyalja a Ház. Sőt, még az sem történt meg, hogy mi beterjesztjük a törvénycsomagot, elutálják, merthogy ellenzéki javaslat, és esetleg, mondjuk, Vas Imre a nevére venné. Mert, ugye, erre is van lehetőség, láttunk már ilyen csodát. Van egy remek ellenzéki javaslat, nem akarják, hogy ellenzéki siker legyen, és Vas Imre, mondjuk, a nevére veszi, a Ház megtárgyalja és elfogadja. Itt kellett volna kezdeni. Mármint nem ott, hogy Vas Imre a nevére veszi, hanem ott, hogy egy átfogó antikorrupciós törvénycsomagot önök elfogadnak. Nem tették.

Ha már a köztisztviselői karról beszélünk, sokkal konkrétabb dolgokkal lehetne növelni a közbizalmat. 2013 nyarán volt, ha jól emlékszem, az az eset, hogy a fejlesztési tárcánál, ami akkor a városi legenda szerint még Simicska Lajos felségterülete volt, volt egy olyan helyettes államtitkár, akiről kiderült, hogy komoly offshore érdekeltségei vannak. Mi akkor terjesztettünk elő egy olyan javaslatot, hogy egyáltalán ne lehessen állami vezető, politikai vezető, kormánytisztviselő olyan személy, akinek offshore érdekeltségei vannak. Elfogadták ezt a javaslatot? Tárgyalni sem voltak hajlandóak.

Államtitkár Úr! Az a helyzet, hogy addig, amíg önök engedik azt, zöld jelzést adnak annak, hogy kormánytisztviselők, köztisztviselők, állami politikai vezetők offshore érdekeltséggel legyenek érintettek, offshore paradicsomokba szivattyúzzák ki az itt, Magyarországon megtermelt jövedelmet, amíg ezt önök engedik, hogy az államélet legfelsőbb szintjein legyenek offshore lovagok, addig teljesen fölösleges itt a közbizalom helyreállításáról beszélni.

(21.10)

Miért akarnak egyszerű tisztviselőket fenyíteni addig, amíg az állami vezetés élén álló személyek szabadon szivattyúznak ki Magyarországról itt megtermelt jövedelmet, hogy kevesebbet kelljen adózni? Amíg engedik azt az állami vezetőknek, hogy szabadon lopjanak, raboljanak, kerüljék ki a magyar adószabályokat, addig eléggé képmutató dolog arról beszélni, hogy önök a közbizalmat akarják azzal helyreállítani, hogy az egyszerű köztisztviselők számára keményebb fegyelmi szabályokat írnak elő. Ez egész egyszerűen pofátlanság!

A másik pedig, hogy ha már a köztisztviselői közigazgatási állományról beszélünk, a történetet talán ott kéne kezdeni, hogy legalább 8 éve, de van az már 9 is, érdemi illetményfejlesztés a közigazgatási hierarchia alsó felén dolgozók esetében nem történt. Nem azokról beszélek, akik a kirakatban dolgoznak, mondjuk, a kormányablakokban. Nem azokról van szó, akik az egykulcsos adórendszer nyertesei lettek, mert helyettes államtitkárok, államtitkárok, kormánybiztosok, miniszteri biztosok, esetleg úgy kormánybiztosok és miniszteri biztosok, hogy mellette álláshalmozóként parlamenti képviselők is, és ezért két csatornán húznak jövedelmet az államháztartásból.

Ezek a személyek azok, akik politikai kinevezettjei a Fidesznek a közigazgatás élén, természetesen jól jártak, jobban teljesítettek az elmúlt négy évben, hiszen ők az egykulcsos adórendszernek nettó nyertesei. Akik viszont intézik a magyar állampolgárok társadalombiztosítási, nyugdíjügyeit, azok az egyszerű adóellenőrök, akiktől azt várjuk, hogy például a láncolatos áfacsalásokat földerítsék, azok az ÁNTSZ-tisztviselők, akiktől azt várjuk, hogy betartassák az alapvető közegészségügyi normákat, azok a hatósági tisztviselők, akiktől azt várjuk, hogy a mérgezett, jelöletlen, romlott termékeket levegyék a polcokról, azok a természetvédelmi őrök, akikből egyre kevesebb van, és azt várjuk, hogy segítsenek megakadályozni a falopásokat, segítsenek megakadályozni azt, hogy ebek harmincadjára kerüljenek természetvédelmi területek, na, az ő illetményüket a kutya nem fejlesztette.

Addig, amíg az alapvető közfeladatokat ellátó személyzet illetményét nem fejlesztik, teljesen hiábavaló dolog arról álmodozni, hogy Magyarországon a közérdek érvényesítésére alkalmas közigazgatási apparátus van. Az elmúlt évek arról szóltak, hogy a közigazgatásnak azt az alsó szintjét, ami nem a látványkonyha, ami nem a miniszteri biztosok, kormánybiztosok armadája, hanem azok az emberek, akik arra vannak, hogy a köz érdekét érvényesítsék akkor, amikor a természeti értékeinkről van szó, amikor az élelmiszer-biztonságról van szó, amikor az adók behajtásáról van szó, ezeknél a közigazgatási szerveknél ezeket a közfeladatokat ma egyre kevesebb pénzért látják el emberek. Erről kéne nyíltan, tisztességesen beszélni, és ki kéne mondani azt, hogy az elmúlt négy évben az önök számára nem a közérdek volt a fontos, hanem a magánérdek. Hogyan lehet tollasodniuk a csókosoknak, hogyan lehet tollasodni azoknak, akiket politikai megbízottként egy minisztérium élére raknak, és mellette még azt is megengedik, hogy offshore érdekeltségbe pumpálják ki a jövedelmet? Erről kéne beszélni.

A törvényjavaslatot illetően három konkrét kifogása van a Lehet Más a Politikának. Először is, amit részben egyébként ellenzéki képviselőtársaim is érintettek már, az egyik aggályos eleme ennek a törvényjavaslatnak az, hogy lehetővé tetszik a kormányhivatalok közötti rugalmas kirendelést, tehát hogy legfeljebb évi 50 napra más helységbe lehessen átirányítani egy tisztviselőt, kormányhivatalból kormányhivatalba. Nem tudunk másra gondolni, mint hogy teljesen eszement vagy éppen nagyon is megfontolt módon, például a plázastopos törvénynél valamiért a Hajdú Megyei Kormányhivatalt ruházták fel országos hatáskörökkel.

Nem véletlenül arról van szó, hogy kicsit kevés az építési ügyintéző a Hajdú Megyei Kormányhivatalban, és ezért akarnak például Zala megyéből megfelelő szakképzett személyzetet átmozdítani Hajdú megyébe 50 napra? Akkor ezt ki kéne mondani. Illetve nem ki kéne mondani, fel kéne számolni azt a gyakorlatot, hogy teljesen önkényes módon felruháznak bizonyos kormányhivatalokat országos hatáskörökkel. Nyilvánvaló, hogy egy kormányhivatal, legyen az a Hajdú-Bihar megyei vagy bármelyik, nem rendelkezik azzal az apparátussal, amivel alkalmas lenne országos feladatok ellátására.

Tehát nem a munkavállalói kiszolgáltatottságot kéne növelni azzal, hogy a kirendelési időt meghosszabbítják, és adott esetben valakit a családjától vagy elszakítanak, vagy adott esetben egy kormánytisztviselő a gyerekét kénytelen kivenni az iskolából, ha látni akarja. Nem ezeknek a tisztviselőknek az életét kéne megnyomorítani, hanem föl kéne hagyni azzal a gyakorlattal, hogy az oligarchaérdekeiknek és az oligarchakapcsolataiknak megfelelően ruháznak fel kormányhivatalokat országos hatáskörrel. Ráadásul úgy hosszabbítják meg 22-ről 50 munkanapra a kirendelés maximális időtartamát, hogy természetesen ezek a hivatalnokok rosszul fizetettek, tehát erősítik azt a tendenciát, hogy a megfelelő, szakképzett állomány egyre inkább vagy a magánszférában keres boldogulást, vagy egész egyszerűen elvándorol ebből az országból.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak nagyon jellemző húzása az, ahogy megtiltja a szakszervezeti tisztviselőknek, hogy a magyar kormány-tisztviselői karban testületi tagok vagy tisztségviselők legyenek. Ezt a történetet egyszer már eljátszották a Magyar Rendvédelmi Karral. Az önök politikája öt éve nem szól másról, mint hogy az egyébként is rossz helyzetben, rossz állapotban lévő magyar szakszervezeti mozgalmat egész egyszerűen föl akarják számolni. Tökéletesen kiszolgáltatottá akarják tenni a magyar embereket, mert az orbáni Magyarország arról szól, hogy bérrabszolgák minimális bérére lehet alkudni Japánban meg Szaúd-Arábiában. Ebbe a képletbe nem fér bele egy erős szakszervezeti mozgalom, nem fér bele az, hogy adott esetben a közszférában vannak erős szakszervezetek.

Mert nézzük meg, hogy a megelőző 20 évben, 2010-et megelőzően hol voltak erős nyomást gyakorló szakszervezetek, amelyek adott esetben áttételesen kiálltak az ipari munkásságért is! Ott, ahol alapvetően a köz volt a fenntartó, a közszolgálatban. A közszolgálati cégeknél és a közszférában voltak erős szakszervezetek. Az, hogy önök lépten-nyomon szorítják vissza a szakszervezetek szervezkedési lehetőségét, a munkavállalók szervezkedési lehetőségét, pontosan azt az orbáni víziót teljesíti be, ami arról szól, hogy a munkavállaló örüljön annak, ha éhbéréért valahol dolgozhat, örüljön annak, ha például közmunkás lehet megszégyenítő fizetségért. Ne akarjon szervezkedni, ne szervezkedjen, ne akarjon kikövetelni jobb munkakörülményeket, hiszen az orbáni gazdaságstratégia arról szól, hogy Magyarország a rossz munkakörülményekkel, a gyenge szabályzókkal, a gyenge közérdek-érvényesítéssel és a megalázóan alacsony bérekkel akar versenyre kelni távoli országokkal.

Szégyen-gyalázat, amit művelnek, és ez a törvény azért illeszkedik bele erősen ebbe a koncepcióba, mert a megelőző 20 évben, ha valahol volt ellenállás, az a közszféra volt.

Harmadrészt pedig én is kénytelen vagyok kitérni arra, amikor a minimális jogállami követelményeket is megszégyenítő módon próbálnak plusz mellékbüntetést becsempészni köztisztviselőknek, amennyiben büntetőeljárás indult ellenük. Ugye, arról van szó, hogy ha megindul a büntetőeljárás, a felfüggesztés megszüntetéséig az illetmény 50 százalékát vissza kell tartani. A visszatartott összeget pedig a büntetőeljárás lezárását követően csak akkor kell kifizetni, ha az eljárás eredményeképpen a kormánytisztviselő büntetőjogi felelősségének megállapítására nem kerül sor. Ez nem más, mint egy kvázi mellékbüntetés.

Na most, az a helyzet, hogy mellékbüntetéseket nem egy kormány-tisztviselői törvényben szokás előírni, hanem a büntető törvénykönyvben. Ezt államtitkár úr nagyon pontosan tudja. Hát micsoda világ az, ahol egy jogállási törvényben rendelkezik a törvényhozás egy mellékbüntetésről. És még egyet: egy hasonló rendszer természetesen, én is tudom, van már a magyar jogrendben, éspedig a polgármesterek esetében.

(21.20)

Csakhogy a polgármesterek esetében van egy nem peres eljárás, amivel az eljárás alá vont személy az illetménymegvonással szemben jogorvoslatot kérhet. A kérdésem az, államtitkár úr, hogy a kormánytisztviselőnek miért nem áll rendelkezésére jogorvoslati jog akkor, amikor az illetményétől - miköz­ben a büntetőeljárásnak még vége sincs ‑ egész egyszerűen megfosztják.

Tehát ez a rendelkezés durván sérti az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati jogot, hiszen úgy alkalmaz szankciót, hogy semmiféle jogorvoslati lehetőséget nem biztosít, homogén csoporton belül alkotmányellenes módon megkülönböztet. Hiszen miért van az, hogy a polgármester esetében jár az a jogorvoslati lehetőség egy nem peres eljárás keretében, ami a kormánytisztviselő esetében nem jár? És az a helyzet, hogy önmagában is nagyon komoly jogbiztonsági aggályokat vet fel az, hogy egy kvázi mellékbüntetést szab ki gyakorlatilag a munkáltató és nem egy büntetőbíróság és nem a büntető törvénykönyv alapján, hanem a jogállási törvény alapján, ha a bűncselekményt nem más követi el, hanem egy kormánytisztviselő.

Még valami: Bárándy képviselőtársamhoz hasonlóan én is tennék egy tiszteletkört, hogy természetesen nem a bűnt akarom védeni, de gondoljunk bele abba, hogy itt ez az előterjesztés korántsem csak a korrupciós cselekményekről szól, korántsem csak a kormány-tisztviselői jogviszonnyal összefüggésben elkövetett cselekményekről szól. Mi van akkor, ha mondjuk, valaki szabad idejében leissza magát és garázdaságot követ el?

Vagy menjünk tovább: mi van akkor, ha gondatlanságból elkövet egy közlekedési bűncselekményt? Akkor is megvonják a fele fizetését? Mindenféle büntető ítélet nélkül? Hogy gondolják ezt? Valamirevaló jogállamban büntetésről, mellékbüntetésről a büntetőtörvény rendelkezik, és nem a főnök, a munkáltató szabja ki, hanem a büntetőbíróság. Önök erre tökéletesen fittyet hánytak.

Ez a rendelkezés ezért legalább három ízben egyrészt a homogén csoporton belüli megkülönböztetés tilalmába ütközik, sérti a jogorvoslathoz való alaptörvényi jogot, és egyébként pedig alapvető jogbiztonsági normákat sért, ezért tökéletesen elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)