Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először arról a látszatról szeretnék beszélni, amit önök elénk festenek. Én ezt végigéltem. Végigéltem alpolgár­mesterként egy városban, ahol rengeteg kis üzlet volt, és megjelentek a nagy multinacionális üzletláncok. Nyilvánvalóan volt ott is érdeksérelem: a kis üzletek féltették a saját érdekeiket, a nagy üzletek hozták a saját szolgáltatásaikat, és persze nekik el kellett mondani és meg kellett velük értetni, hogy nézzük mi nagyon sok kis üzlet érdekét, de nagyon szívesen nézzük a város teljes lakosságának érdekét, és márpedig nekik az olcsóbb és magasabb színvonalú szolgáltatás jó. És ez az ő érdeküket szolgálja.

És ha még mindig ugyanannál a látszatnál maradok, amit önök elénk akarnak festeni, már hogy a látszat az, hogy önöket egy picit is érdekli egyébként, hogy ki dolgozik vasárnap meg ki dolgozik hétfőn. Nem erről van itt szó.

De ha itt maradok, még mindig azt a kritikát is el kell mondanom, hogy önök valószínűleg olyan szinten elrugaszkodtak a valóságtól, hogy nem tudják, mi történik a magyar kkv-kban, nem tudják, hogy mi történik a kisebb boltokban, a kisebb üzletekben, a kisebb cégekben. Nem tudják, hogy mikor kell dolgozni egy magyar kkv-ban.

Nagyon szívesen megmondom önöknek. Tudják, mikor kell dolgozni egy magyar kkv-ban? Amikor a főnök mondja! Teljesen mindegy, hogy ez vasárnap este van, hétfőn hajnalban van, pénteken délután van; amikor a főnök azt mondja, hogy be kell jönni, a mai magyar munkaerőpiacon a mínusz, nem tudom, hányról indulva az, aki a kereskedelemben tud dolgozni, bemegy és dolgozik. Ami otthon a kezében van, azt elengedi, bemegy és dolgozik. Ez van a magyar kkv-kban.

Ha önök ezt szerették volna megoldani, hogy az embereknek legyen szabadideje, ha önök azt akarták volna megoldani, hogy a multinacionális cégekben, amelyek egyébként kiskereskedelmet folytatnak, az ott dolgozó emberek munkakörülményei, a szabadidejük eltöltése, kiszámíthatóbban, nem tudom, hogyan legyen, akkor önök nem ezt tették volna. Ebből indulok ki akkor, amikor arra gondolok, hogy ez a látszat.

Ez egy színes kép, amit szépen elénk festettek, hogy mi erről vitatkozzunk, holott emögött nincs más, csak egy egyszerű, öncélú, voluntarista törvény­alkotás, amelynek önök pontosan kiszámí­tották a kockázatait is, a követ­kezményeit is.

Pontosan tudják önök, hogy ez rossz. Pontosan tudják azt, hogy az, hogy az embereknek meg­mondjuk, hogy bizonyos szakmákban nem lehet vasárnap dolgozni, attól nem lesz jobb egyébként sem az embernek, sem a cégnek, sem a magyar társadalomnak, senkinek az égegyadta világon.

(20.00)

Tudják pontosan, hogy egyes cégcsoportoknak rossz lesz, és pontosan kijelölték azt is, hogy kinek lesz jobb. Jobb lesz majd az új magyar üzletláncnak, meg a régi magyar üzletláncnak, nevén nevezve a CBA-nak, és jobb lesz azoknak, akik hamar át tudnak állni arra a rendszerre, amelyet önök most ide elénk letettek.

Ezt azért mondom, mert úgy gondolom, minden jogalkotási feladatnál fel kell tenni maguknak az első kérdést, amit minden jogászba belevernek. A mi szakmánkban az első kérdés, hogy kinek az érdekében, cui prodest. Itt pontosan behatárolható az, hogy kinek az érdekében van: egy, maximum két üzletlánc érdekében van. Dehogy érdekli az önöket, hogy ki dolgozik vasárnap, meg hogy ki nem dolgozik vasárnap, meg hogy mit kellene csinálni! Ha önök tényleg meg akarnák oldani azt a problémát, amivel nap mint nap szembesülnek ezek a dolgozók, hogy nem fizetik ki a túlmunkát, ha elvezénylik őket innen oda, akkor az útiköltségüket sem fizetik ki, no pláne nem az arra jutó munkabért; örüljön, ha megélhet, és örüljön, ha megtarthatja a munkáját ‑ nemhogy pótlékokat kapnának! Ha önök ezt akarnák megoldani, akkor ezt próbálnák megoldani. Nemhogy az érdekképviseleteket próbálnák meg valamilyen szinten ráncba szedni! Vagy a szakképzést! Mondjuk, azt, amit látunk mi is nap mint nap ezekben az üzletekben járva. Néha a gyakornoknak valószínűleg már nem kellene éjjeli műszakban benn lenni, merthogy hát nem lehet. De önök nem ezt akarják! Nem ezt akarják megregulázni! Nem ahhoz az eszközhöz nyúlnak, amihez kell! Ez csak a köntös.

Nagyon fontos, hogy amikor ezek az üzletláncok ideérkeztek, megértették a kiskereskedők, hogy a nagyobbakkal nem kell harcolni. Kiszámíthatóbb lesz az életük, meg tudták oldani, és úgy gondolom, hogy ők jó szakemberek voltak. Azóta nagyot fordult a világ, amit önök nem követtek. Nem követték, hogy a magyar munkavállalóknak milyen feladatai, milyen kötelességei vannak, amelyek napról napra ugyanúgy változnak. Mert ezt önök engedték. A munka törvénykönyve szerint, amit a főnök mond, amit a tulajdonos mond, nagyjában-egészében azt kell csinálni. Önöknek ezeket az érdekeket kellene védeni, nem egy vagy kettő magyar vagy magyarnak mondott üzletlánc érdekét! Nem kellene beárazni, hogy ennek mi lesz a bukás oldalán, mi lesz ennek a kálója, ha már a kereskedelemről beszélünk, azt el tudjuk-e viselni, és helyzetbe tudunk-e hozni egy vagy kettő üzletláncot.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez a fajta voluntarista törvényalkotás folyamatosan jellemzi ezt a ciklust, és a korábbi ciklust is természetesen, és persze ez egy-két embernek a fejéből pattan ki. Miért nem folytatnak le egyeztetéseket? Miért nem kérdezik meg a szereplőket? Miért csak azokat a szereplőket kérdezik meg, akikről tudják, hogy milyen választ fognak adni? Azért, mert a hatalom nem egyeztet; ugye, ez a nemzeti együttműködés rendszere. A hatalom nem kérdez vissza, a hatalom nem egyeztet, a hatalom elmondja, hogy mi lesz. Csak legalább akkor annyit tegyenek meg, hogy vállalják fel, ne bújtassák bele ebbe a köntösbe, mintha önöket egy picikét is érdekelné, hogy ki milyen körülmények között dolgozik! Ha érdekelné, akkor azokat kellene megoldani, amiket felsoroltam. A munkakörülményeket, a pótlékot, a megélhetést, a bért, a munka törvénykönyvében pedig visszaállítani a munkavállalók jogait.

Ne számítsák ki a kockázatot, kormányozzák az országot! Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)