Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azok után, hogy a kisebbik kormánypárt javaslatára a kétharmad megszavazta a boltok vasárnapi nyitva tartásáról szóló törvényjavaslatot, a KDNP most azzal rukkolt elő, hogy aki vasárnap dolgozik, az kapjon több pénzt. A Szatmáry Krsitóf és Harrach Péter képviselők által jegyzett törvényjavaslat ugyanis nem szól másról, mint hogy a kiskereskedelemben 100 százalékos bérpótlékot kapjon az a munkavállaló, aki vasárnap dolgozik. A javaslat azt is rögzítené, hogy a munkavállalót vasárnap rendes munkaidőben való munkavégzésre legfeljebb havi két alkalommal lehessen kötelezni.

A vasárnapi pótlék emelését és a vasárnapra eső munkanapok számának korlátozását az LMP természetesen támogatni tudja és fogja is, de ezt önmagában kevésnek tartjuk a munkavállalók helyzete szempontjából, emellett cinikusnak tartunk egy ilyen javaslatot a munkavállalói jogok szisztematikus letöréséhez eddig asszisztáló kereszténydemokrata párt részéről. Először arról beszélnék, miért gondolom, azt, hogy nem áll jól a KDNP-nek ez, és a kormánynak sem.

A 2010-ben hatalomra került második Orbán-kormány egyik legemlékezetesebb lépése a kizsákmányolás törvénykönyvének az elfogadása volt. Orbán Viktor a válság kellős közepén, amikor éppen hogy a munkahelyek megőrzése, a munkavállalók szociális biztonságának növelése és kiszolgáltatottságuk csökkentése lett volna egy felelős kormány feladata, elengedte a dolgozók kezét. Cserbenhagyta a munkahelyüket féltő és állandó létbizonytalanságban élő dolgozókat és családjaikat, szétverte a szociális párbeszéd rendszerét, kiüresítette a sztrájkjogot, és letörte az egyéni és kollektív munkavállalói jogokat.

Az ominózus munka törvénykönyve, ami ellen az LMP tiltakozott a leghangosabban annak idején, többek közt a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó könnyítéseket is tartalmazott, aminek nyilván a munkavállalók itták meg a levét. A régi munka törvénykönyve kimondta egyrészt, hogy a munkavállalót hetenként megillető két pihenőnap közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Ha valaki mégis dolgozott vasárnap, akkor 100 százalék bérpótlékra volt jogosult, vagy 50 százalékra, ha kapott egy plusz pihenőnapot.

A Fidesz-KDNP-kormány által bevezetett szabályok szerint már csak havonta egy alkalommal kell biztosítani, hogy a pihenőnap vasárnapra essen. A bérpótlékra vonatkozó szabályt pedig felpuhították azzal, hogy vasárnapi munkavégzés esetén már csak 50 százalék bérpótlék jár. A kormány tehát az új munkajogi szabályokkal kifejezetten ösztönözte a vasárnapi munkavégzést, az azzal kapcsolatos munkáltatói terhek csökkentésén keresztül. Az új munka törvénykönyve hatása általánosságban az lett, hogy nőtt a dolgozók munkaideje, miközben fizetésük ugyanazon munkáért csökkent. A kormány nyíltan kimondta, hogy a cél a jogszabály gyakorlathoz igazítása és a munkáltatói kötelességek csökkentése a munkavállalók rovására. A munkaidőt növelte mesterségesen az az új szabály, amelynek értelmében a munkaközi szünet már nem a munkaidő része. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 8 órás munka esetén évente plusz 11 napot kell dolgozni. Számos eset van arra, hogy a munkavállalók ezzel a lehetőséggel éltek is, és szombaton dolgozták le az összegyűlt 20 perc szüneteket.

A munkaidő növekedése mellett csökkentek a fizetések is. Csökkent bizonyos munkavállalói csoportok nominálbére a műszakpótlékok megváltozása, a délutáni műszakpótlék eltörlése miatt. A bérek azonban csökkenhettek az immár kifizetetlen túlórák miatt is, aminek egyik oka lehetett a munkaidőkeret egyoldalú bevezetése vagy az éves munkaidőalap növekedése. A munka törvénykönyve számos jogszabályi lehetőséget, kiskaput hagyott a munkáltatóknak arra, hogy ugyanazon munkáért a munkaidő-beosztás, a munkarend megváltoztatásán keresztül kevesebbet kelljen fizetnie. Márpedig, ha ebben a gazdasági helyzetben a munkáltató csökkenteni akarja a kiadásait, megtalálja változatos módjait a kiadások csökkentésének a jogszabály adta keretek között is. Ha pedig emiatt rosszabb helyzetbe kerülnek a munkavállalók, akkor ez egyértelműen ennek a kormánynak köszönhető.

Azért is cinikus a KDNP-s képviselők javaslata, hiszen éppen ők voltak a vasárnapi zárva tartás értelmi szerzői. Paradox módon a KDNP és az őket támogató kormány úgy akarja megadni a magasabb pótlékot a vasárnap dolgozóknak, hogy közben évi öt alkalmat leszámítva megtiltja a vasárnapi munkavégzést. A 100 százalékos vasárnapi pótléknak éppen a vasárnapi zárva tartás alternatívájaként lehetett volna értelme.

Ha valóban a dolgozók érdekeit tartotta volna szem előtt a kormány, akkor úgy is korlátozhatta volna a vasárnapi munkavégzést, amivel a dolgozók is jól jártak volna. A bérpótlék megduplázását és a vasárnapi munka önkéntes nyilatkozathoz kötését több szakszervezet is felvetette, de ezt érdemi megfontolás nélkül lesöpörte a kormány, pedig értelmes felvetés lehetett volna egy olyan vitában, amely a kereskedelemben dolgozók helyzetének javításáról szólt volna. A bérpótlék növelése most sovány vigasz azoknak, akiknek a vasárnapi zárva tartás miatt csökken a jövedelmük. A kiesés kompenzálására teljesen alkalmatlan a megemelt bérpótlék, az ugyanis csak pár alkalommal jár nekik az évben. Azoknak pedig nemhogy nem vigasz a magasabb bérpótlék, hanem úgymond, halottnak a csók, akik a vasárnapi zárva tartás miatt veszítik vagy veszítették el az állásukat.

Mára már senki nem vitatja és a Nemzetgazdasági Minisztérium is elismerte, hogy a zárva tartás igenis elbocsátásokkal fog járni, vita csak annak mértékében van. Megfigyelhető az is, hogy a kereskedelmi vállalatok a vasárnapi zárva tartásra hivatkozva jelentik be tömeges leépítéseiket. Függetlenül attól, hogy milyen valódi ok áll az elbocsátások hátterében, a vasárnapi zárva tartás egy hivatkozási alap lett, amelynek hatására a vállalatok is bátran hozzák meg leépítési döntéseiket, sőt a béremelések elmaradásának indokaként is megjelenik a vasárnapi zárva tartásra való hivatkozás, ami világosan mutatja, hogy a vasárnapi zárva tartás már a bevezetése előtt rengeteg kárt okoz az embereknek.

A KDNP-s képviselők által benyújtott javaslatot tehát támogatni fogja az LMP, de önmagában ezt a lépést egy szépségtapasznak tartjuk, ami édeskevés a dolgozók helyzete szempontjából. A munkavállalók helyzetét érdemben javítani képes lépésekre lenne szükség, amitől mereven elzárkózik a kormány. Néhány pontban összefoglalnám ezt, egészen pontosan öt pontban.

A legfontosabb a bérrendezés lenne, ami nem halogatható tovább. A kereskedelemben bruttó 120 ezer forint körüli az átlagkereset, ami nagyon alacsony, megélni nem lehet belőle, ennek ellenére az alacsony keresetűeket hátrányosan érintő egykulcsos adóhoz ragaszkodik a kormány, pedig csak az alacsony keresetűek terheinek csökkentésével lehetne jelentős nettó béremelést elérni. A hosszú távú felzárkózásról a kormány és a munkavállalók hallani sem akarnak, ezt mutatták a tavalyi bértárgyalások is, márpedig a 2015. évre szóló 3-4 százalékos bérajánlás és a 3,4 százalékos minimálbér-emelés gyakorlatilag érzékelhetetlen béremelkedést jelent a dolgozóknak. A minimálbér jelenleg még a létminimum 80 százalékát sem éri el, emellett esélye sincs a munkavállalónak, hogy heti ötnapi munkából rendesen megéljen. Ha ez így folytatódik, csak tovább fog nőni a dolgozói szegénység.

Második pontban azt javasoljuk, hogy meg kell találni a szociális párbeszéd új, működőképes formáit, létre kell hozni az érdekegyeztetés új rendszerét.

(19.20)

Emellett olyan jogszabály-alkotási tempóra van szükség, ami időt hagy egy-egy lépés előkészítésének, a munka világának szereplőivel való egyeztetésnek. Amíg nincs szociális párbeszéd, addig nem tekinti a kormány partnernek a munkavállalókat és a munkáltatókat. Addig nincs értelme az olyan üres gesztusoknak sem, mint amilyen ez a javaslat.

Harmadik pontként felül kell vizsgálni a munka törvénykönyvét a szociális partnerek bevonásával. Erre vonatkozóan volt egy ígérete a kormánynak tavaly év végén a szakszervezetekkel kötött megállapodásban, de a mai napig nem kezdődtek meg a tárgyalások.

Negyedik pontként a dolgozóknak vissza kell adni a sztrájkhoz való jogot. Olyan sztrájktörvényt kell alkotni, amely nem üresíti ki a sztrájkjogot, mint azt tette 2011-ben az egyéni képviselői indítvánnyal keresztülvert sztrájktörvény-módosítás. A törvény jelenleg teljesíthetetlen feltételekhez köti a sztrájkjogot. A módosítás óta kizárólag az elégséges szolgáltatás mértékéről kötött megállapodás birtokában lehet sztrájkolni a közszolgáltatóknál, ennek hiányában pedig az arról döntő munkaügyi bíróság határozatának megszületése után lehet csak szó munkabeszüntetésről. A bíróság a legtöbb esetben elutasítja a kérelmeket, így a dolgozóknak nincs lehetőségük jogszerű sztrájkra.

És ötödik, utolsó pontként meg kell erősíteni a munkaügyi ellenőrzéseket is. Miközben évről évre növekszik a munkaügyi jogsértések száma, egyre csökken az ellenőrzés alá vont munkaadók száma, egyre kevesebb a munkaügyi ellenőr. A Munkaügyi Hivatal legutóbbi jelentése szerint a 2014 első háromnegyed évében végzett ellenőrzés tapasztalatai szerint a foglalkoztatók 69 százalékánál és a foglalkoztatottak 70 százalékánál tapasztaltak munkaügyi jogsértéseket. Egy éve ezek a mutatók 67 százalékon álltak. A számok tehát brutálisak, hiányzik a valódi politikai akarat a munkaügyi jogsértések felszámolására.

Köszönöm szépen a figyelmet.