Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem csodálkozom azon, hogy Harrach képviselőtársam kicsit késve érkezett meg, hiszen délelőtt még Szatmáry Kristóf ‑ azt hiszem, hogy közös előterjesztésben tették a törvényjavaslatot ‑ úgy nyilatkozott, hogy ma délután ez nem kerül a parlament elé. Tehát igazából maguk az előterjesztők sem voltak azzal tisztában, hogy akkor mi is lesz itt a mai nap folyamán: itt lesz a Parlament falai között, nem lesz itt a Parlament falai között, bizottsági ülésen tárgyalni kell, vagy nem kell tárgyalni. Hát még szerencse, hogy Becsó képviselőtársam tisztességesen üli a padot, és az ellenzéki vezérszónoki vélekedést (Sic!) így meg tudta fogalmazni.

Na de nézzük a tartalmi részét a dolgoknak. Itt, képviselőtársaim, nemcsak és most az előterjesztésről, hanem erről a becsukom-kinyitom, kinyitom-becsukom törvénytervezetről is beszélnek. Tehát ezért kénytelen vagyok én is néhány bevezető gondolatot ehhez illesztetten mondani.

Rá kell nézni csak a közvetlen környezetünkre. Most nem Magyarországra gondolok, hanem mondjuk, Európára, és Európán belül azokra az országokra, akik meggondolták, megfontolták, megcsinálták, a vasárnapi bezárásra gondolok, és most meg araszolgatnak visszafelé, mert látják, hogy nincs ez így rendjén, gazdaságilag, az emberek igényeihez illesztetten, sok minden másból kifolyólag.

Azt gondolom, hogy egy parlamenti pártnak a gondolkodása miatt talán nem lett volna szabad így direkt elhatározásra jutni, amely a magyar szokásjogokat rúgja fel, hiszen itt nem arról szól a történet, hogy az emberek vasárnap ne menjenek vásárolni bármi olyan okból kifolyólag, hogy jobb ajánlatot tesznek a számukra, más kínálati felületet biztosítanak, hanem arról szól a történet, hogy ne lehessen gyakorlatilag ezekben az egységekben vásárolni. Ez az egyik része a történetnek.

Szerintem alapvetően elhibázott, de hát mindegy, túl vagyunk a döntésen, önök decemberben vállalták ennek az ódiumát, amivel majd szembe kell nézni, és amikor majd araszolgatni kell visszafelé, mint amit mondtam, akkor szeretném, ha ugyanolyan elánnal védenék ennek a törvénynek az elfogadását, amely látható módon hibás, amely látható módon nemtetszését fogja a társadalomnak kiváltani.

Egyébként meg, ha komolyan gondolják azt, amit csinálnak, hogy ez így van rendjén, ahogy, akkor nem kellene minden eszközzel gátolni meg korlátozni mondjuk azt, hogy akár népszavazás is kialakulhasson egy ilyen kérdéskör tekintetében. Mert azért folyamatosan azt látni, hogy különféle szerepvállalókat keresnek ahhoz, hogy hogyan és miképpen nyújtsanak be akár hibás kezdeményezéseket is arra vonatkozóan, hogy az időt lehessen húzni, hogy mondjuk, egy évig ne lehessen ezzel a kérdéskörrel foglalkozni. Na de, hát lelkük rajta, lelkük rajta!

Önök így gondolják, úgy gondolják, hogy önök hatalmat gyakorolnak, nem szolgálatot teljesítenek, hatalmat gyakorolnak, és ebből fakadóan mindezt megtehetik. Ám tegyék! Aztán majd az értékítélet kialakul az idő elteltével, és mondom, akkor, amikor majd araszolgatni kell visszafelé, akkor legalább olyan hangosan tegyék meg ezt az araszolgatást, mint ahogy tették a döntés pillanatában.

(19.00)

Nézzék, nemcsak az a baj, hogy a vasárnapot ilyeténképpen korlátok közé szorítják, hanem az is, hogy több tízezer embertől nem a vásárlás lehetőségét, hanem a munkavégzés lehetőségét is elveszik. Az a baj, tudják, hogy nemcsak direkt módon kell és lehet számolni az egyes kiskereskedelmi egységek keretei közötti foglalkoztatotti létszám csökkenését, hanem indirekten is, ami minderre rárakódik, és ami ezzel kapcsolatban kiszolgálói tevékenységként megjelenik.

Egy szó mint száz, lehet bármit mondani, az élet igazolja sajnos mindazt, amit én mondok, hogy nagyságrendileg tízezres ‑ és lehet, hogy több tízezres nagyságrendű ‑ foglalkoztatáscsökkenést hoz önmagában ez a történet. Ezzel is szembe kell nézni, ezt is vállalni kell, dicsőn, és azt kell mondani, hogy igen, mi úgy gondoltuk, hogy nem baj az, hogyha 10-15-20 ezer fővel csökken a foglalkoztatotti létszám, nem érdekes, nem számít az, hogy ezek az emberek nem tudnak kenyérre valót keresni, és nemhogy vasárnap, hétköznap sem tudnak mit adni a gyereknek. Nem számít, egy a lényeg, vasárnap ne lehessen boltba járni, vasárnap ne lehessen vásárolni.

Ha meg már vasárnapi munkavégzés, akkor azt mondom, képviselőtársaim, hogy ha kirukkoltak ezzel a javaslattal, amely javaslat egyébként az önök csúfos 2012. évi I. törvényének, a munka törvénykönyvnek a szabályozási rendszeréből fakadóan születik, akkor érdemes lenne kiterjeszteni, tudja, akkor nemcsak arra vonatkoztatva megtenni, mint amit most itt a törvény keretei között szültek, hanem azt mondani, hogy a vasárnapi munkavégzés, a vasárnapi munkavégzés nemcsak a kiskereskedelmi egységek keretei között, hanem mindenütt, bárhol, a vasárnapi munkavégzés keretei között. Nem a tilalom, nem, ha munkavégzés van, akkor a százszázalékos bérpótlék, vasárnapi bérpótlék mindenkinek akkor. Nem úgy, hogy valakiknek meg annak a felének, meg a negyedének, meg a töredéknek. Nem, ha vasárnap munkavégzés, akkor bizony a kereszténydemokrata előterjesztés keretei között én azt a minimumot elvárnám, és el is várom, hogy akkor terjessze ki százszázalékos mértékben bárki esetében, aki vasárnap kényszeredett módon munkatevékenységet kell hogy végezzen, hogy akkor az százszázalékos bérpótlékkal párosuljon.

Nagyon egyszerű a történet: vannak olyan szolgáltatások ‑ ezt tudja Harrach képviselőtársam is mint volt miniszter ‑, amelyek gyakorlatilag a vasárnap kihagyását nem engedhetik meg, nem tudják megtenni, hogy vasárnap ilyen tevékenységet ne végezzenek. Most mindegy, hogy tűzoltókról, mentősökről, bárki másról beszélek, de akár az állattenyésztésben dolgozó emberek sokaságáról vagy sok minden másról szólhatnék. Hát itt is vasárnapi munkavégzésről van szó, akkor bizony itt is a százszázalékos mértékű bérpótléknak, vasárnapi pótléknak a kiterjesztéséről kell gondoskodni. Aki át mond e tekintetben, az mondjon bét is, az mondja el az ábécét, és mindenkire vonatkoztatva tegye igazzá azt, amiről beszélünk.

Tudják, 2012-ben a munka törvénykönyve átírásával ‑ amely alapvetően kiszolgáltatottságot hozott a munkavállalókra ‑, emlékezzen vissza, képviselőtársam, és büszkén tegye mindezt, megszüntették a délutános pótlékokat, csökkentették az éjszakai pótlékokat. Más egyéb dolgok sokaságáról ne is beszéljek, mondjuk, olyanokról se akarok már különösképpen, hogy a kollektív szerződések tekintetében olyan intézkedéseket szültek, hogy az állam által működtetett cégek keretei között a munka törvénykönyvétől pozitívabban eltérő kollektív szerződés nem születhetett. Pedig a kollektív szerződésnek az a sajátossága, hogy a biblia ‑ a biblia, tudja, képviselőtársam ‑, a munka törvénykönyve ez esetben, attól pozitívabb eltérítéseket lehessen tenni a kollektív szerződés keretei között. Na most, önök azt bélyegezték be 2012-ben, hogy ilyet ne lehessen tenni. De még egyszer visszatérek arra, hogy a pótlékok tekintetében a délutánost megszüntették, az éjszakait csökkentették. Hiteltelen mindaz az én számomra, amit önök mondanak e tekintetben, csak a politikai érdekeik medrében haladva próbálnak meg kezet nyújtani ‑ idézőjelbe tetten ‑, vagy nyalókákat adni az emberek szájába, hogy szopogassák el, és érezzék jól magukat. Ez nem arról szól, hogy önök ‑ hogy mondjam ‑ úgy igazi, jóérzésű belső gondolatokra alapozva teszik meg mindazt, amit tennék az én értékrendem szerint és értékítéletem szerint, mert akkor ‑ mint mondtam ‑ teljes egészében kiterjesztenék a vasárnap kényszeredett módon munkát végző emberek számára a százszázalékos bérpótlék finanszírozását.

De azt is el kell mondani ehhez illesztetten, hogy ha rátekintünk az elmúlt öt esztendőre, akkor például a munka törvénykönyve szabályozásán és egyéb intézkedéseken keresztül sikerült eljutnunk Magyarországon oda, hogy lehet többet dolgozni ebben az országban, mint korábban, és nagyon sok esetben kevesebb pénzért. Ezt is ön is tudja nagyon jól, én csak ilyen címszavas példákat mondok, hogy serkentsem a változtatási szándékát képviselőtársamnak e tekintetben, nemcsak a közfoglalkoztatottakról beszélve, akik az egyharmadát elveszítették a pénzük értékének ebben az időszakban, hanem azokról a minimálbéresekről is szólva, akik gyakorlatilag ma ötezer forinttal kevesebbet érő pénzért dolgoznak, mint öt évvel ezelőtt, miközben az ön által nagyra becsült miniszterelnök azt hirdette orrba-szájba plakátokon keresztül, hogy nő a minimálbér. De a köztisztviselők esetében is, öt éve, amióta kormányoznak, egyetlenegy árva fillérrel nem változott az illetményalap mértéke. Csak azért mondom, hogy tudja, ha nem tudja, akkor tudja, ha tudja, akkor erősödjön meg önben is: 38 650 forint változatlan mértékben.

És azt is akarom, hogy tudja, hogy példaként a NAV- tudja, ez a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ‑ 2013. évre vonatkoztatva a kimutatásaival azt igazolja vissza, hogy Magyarországon abból a durván 4,3 millió emberből, aki adóbevallást tesz, 2,2 millió, tehát több mint a fele olyanokból tevődik össze, aki a létminimum összegét elérő pénzt nem keres. A létminimum összegét elérő pénzt nem keres! Remélem, azt is tudja, hogy a jövedelmet szerzők felső 10 százaléka elviszi a jövedelmek 36 százalékát, a jövedelmet szerzők alsó 10 százaléka meg a 2 százalékát sem keresi meg. Remélem, azt is tudja, hogy több mint az 50 százaléka a jövedelmet szerzőknek a teljes jövedelem 19 százalékát sem keresi meg. Na és ezek azok az emberek, akik általában olyan munkatevékenységet végeznek, amelyhez illesztetten a vasárnapi bérpótléknak, a vasárnapi pótléknak a kérdése nem lehetne kérdés, nem szegmentáltan valahol és valakiket érintően, hanem globálisan mindenkit érintően, aki vasárnap munkatevékenységet végez.

Úgyhogy, képviselőtársam, azt szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy ha már ilyen rövid tömörséggel tett törvényjavaslattal állnak elő, akkor globalizálják ezt jó értelemben vetten, akkor minden magyar munkavállalót érintően, aki vasárnap kényszeredett módon munkatevékenységet végez, rájuk vonatkoztatva százszázalékos bérpótlék megfizetését írják elő. És akkor, azt gondolom, hogy egy következetes, egy olyan típusú magatartást foganatosítanak, amely a magyar munkavállalók számára talán hozadékkal is párosul.

Szeretném jelezni, hogy egy ilyen módosító javaslatot egyébként benyújtottunk képviselőtársaimmal együtt. Ha ez esetleg nem felel meg önöknek bármi miatt, bennünk semmi rossz érzés nem születik, hogyha önök ezt más szóhasználattal, egy „a” betűvel kiegészítve, vagy egy „és”-t elvéve belőle a sajátjukénak tekintik, és így kívánják majd életre hívni, így kívánják megvalósítani. Nincs gond vele, nem az a lényeg, hogy a mi nevünkhöz kötődjön a módosító javaslat elfogadása, hanem az a lényeg, hogy végre konzekvensen történjen meg mindaz, aminek meg kell történni.

És ha valahol összegezni és szummázni kell az egészet, akkor azt szeretném mondani, hogy lebegjen mindig képviselőtársam szeme előtt az, hogy hány tízezer családban vette el a kenyeret ezzel az intézkedéssel, ami a vasárnapi bezárással kapcsolatosan életre hívódik; hogy hány tízezer gyermek sínyli meg mindazt, aminek az a következménye, hogy a szülő nem tud jövedelemhez jutni, vagy csökkentett mértékű jövedelemhez jut, vagy éppen ő az, akinek a munkaviszonya megszűnik ezeknek az intézkedéseknek a következtében. És akkor gondolom, egy másik úton, egy másik formában, más keretek között meg gondoskodni fognak arról, hogy természetszerűleg ezek az emberek másutt munkalehetőséget nyerjenek és kapjanak, és jobb jövedelmi viszonyok közepette végezhessék a munkájukat és élhessék az életüket. Na nem közfoglalkoztatás keretei között, nem olyan közfoglalkoztatás keretei között, mint például Gyöngyfán, ahol, ha jól emlékszem, Németh István polgármester azért mondott le, mert nem tudott tovább azonosulni azzal a közfoglalkoztatási rendszerrel, amit önök évek hosszú sora óta működtetnek, merthogy nem lehet 36 emberrel 300 folyóméternyi vízárkot fél éven keresztül tisztíttatni, vagyis hogy lehet, csak az nem értékteremtő közfoglalkoztatásnak számít.

(19.10)

Szo-szo, nem akarok nagyon elrugaszkodni mindattól, amiről szó esik, szeretném megerősíteni tehát azt, hogy képviselőtársam, hogyha komolyan gondolja, hogy a munkavállalók érdekében akar cselekedni, akkor terjessze ki a gondolkodását, terjessze ki a javaslatsorát a tekintetben, még egyszer, hogy mindenkire vonatkoztassa mindazt, amit gondol a vasárnapi munkavégzés tekintetében, és mindenki esetében tegye igazzá és erősítse meg a kormánypárti padsorban lévő politikustársaival egyetemben, és ígérem, meg fogjuk támogatni ennek a gondolkodását, ebben a szavazásnál ott leszünk. (Apáti István közbeszól.) Igen, köszönöm szépen.

Igenis, mindenki, aki vasárnap munkatevékenységet végez, az 100 százalékos bérpótlékot kapjon, s ne csak a kiváltságosok és ne csak azok, akiket önök adott esetben úgy gondolnak. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)