Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, hogy nehezen találom a szavakat, mert kicsit olyan érzésem van, minthogyha nem Magyarországon járnék. Tehát olyan kifejezéseket (Bangóné Borbély Ildikó: Hát nem egy országban élünk, mi is így érezzük!) Olyan kifejezéseket hallottam, hogy olyan ez a költségvetési politika és a gazdaságpolitika, mint a rák, aki vagdalózik és hátrafelé halad; azt hallom, hogy a bukás költségvetéséről beszélünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg a statisztikai adatokat! A bukás költségvetéséről sajnos Magyarország esetében sokszor beszélhettünk, lehet, hogy képviselő asszony nem hallotta még tőlem azt a statisztikát, hogy az önök kormányzása idején volt (Bangóné Borbély Ildikó: Na, végre!), igen, igen, tényszerűen volt hat olyan év, amikor a huszonhét tagállamból vagy a legnagyobb volt Magyarországon az államháztartási hiány, vagy a második. Igen, sajnos ezt a kifejezést alkalmazhatjuk Magyarország esetén. (Dr. Répássy Róbert: Bizony!) Én azt gondolom, hogy érték az, hogy kilenc év után lekerültünk a szégyenpadról, a túlzottdeficit-eljárásból. Ma senki nem kérdőjelezi meg azt, hogy az államháztartási ügyek rendben vannak.

A képviselő asszony azt kérdezi, hogy milyen áron, és hadd térjek oda vissza, hogy merre halad az ország. Statisztikai adatok alapján, nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal, hanem az Európai Unió statisztikai szervének adatai alapján Magyarországon a foglalkoztatottság növekszik. (Bangóné Borbély Ildikó: Közmunka!) A foglalkoztatási adatok bőven húsz éven túli magasságokat mutatnak – hozzá­teszem, képviselő asszony, nem csak a közmunkának köszönhetően. Igen, a közmunkának köszönhetően is, kérem, ellenőrizze a számokat, az elmúlt időszakban egyértelműen a versenyszféra húzta a foglalkoztatási adatokat.

Beszélhetünk arról, hogy milyen gazdasági növekedés van. Z. Kárpát Dániel azt mondta, hogy mi dübörgő gazdaságról beszélünk. Képviselő úr, azt kell mondjam, hogy nem mi vagy nemcsak mi, hanem az Európai Bizottság is. Nézze meg az Európai Bizottság előrejelzését, és ez alapján az látszik, hogy idén a 28 tagállamból Magyarország növekedése a második legnagyobb várható értéket mutatja. Igen, tényszerűen mondhatjuk, hogy hál’ istennek, van érdemi gazdasági növekedés, és ez az a plusz gazdasági növekedés, amely megteremti a fedezetet egy csomó területén a többletkiadásoknak.

Nemcsak a kultúra az ilyen terület, ahol többletkiadásokról beszélhetünk, hanem számos más terület is. (Bangóné Borbély Ildikó: Számok?) Képviselő asszony, előttem van a költségvetési javaslat (Bangóné Borbély Ildikó: Nekem is!), pontosan a számokkal, és ebből azt látom, hogy mind a közoktatásra több forrás jut, mind a gyermekek táboroztatására ? vagy igen, a gyermekek étkeztetésére is.

Akkor, képviselő asszony, ha megengedi, reagálnék tényszerűen az ön felvetéseire. Kérném azt, hogy nevezze meg azokat az ellátásokat, amelyek konkrétan az egyes személyek tekintetében csökkennek. Sajnos, a demográfiai folyamatok alapján látunk olyan kiadási előirányzatot, amely abszolút összegében csökken, de az egyének szintjén semmilyen csökkenés nincsen. Miért csökkennek abszolút összegben a költségvetés egészét tekintve családi támogatási tételek? Azért, mert egy olyan demográfiai folyamat van, amit meg kell fordítani. És akkor nézzük meg, hogy mit tesz ennek érdekében a kormány és mit tett az elmúlt időszakban.

Ön azt mondta, hogy gyakorló anyaként látja, hogy milyen nehézségekkel kell szembesülni. Akkor azt is kérdeznem kell, hogy gyakorló anyaként ön tudja, hogy a családi kedvezmény bevezetésével mennyi pluszforrás maradt a családoknál. Gyakorló anyaként ön tudja, hogy a gyes, a gyed extra bevezetése mit jelent az embereknek. Gyakorló anyaként tudja, és kérem, ellenőrizze a statisztikai adatokat (Bangóné Borbély Ildikó: Szoktam!), hogy a szociális hozzájárulási adókedvezmény rendszerének bevezetésével a gyermeket vállaló nők sokkal könnyebben tudnak visszatérni a munkaerőpiacra, és megint, ellenőrizzük a nyilvános statisztikai adatokat, azt mutatják ezek az adatok, hogy növekszik a nők foglalkoztatása ezen intézkedéseknek is köszönhetően.

Abban igaza van, hogy a demográfiai kérdés egy rendkívül égető kérdés. Én azt mondom, hogy a demográfiai fordulat érdekében a kormányzat és az Országgyűlés számos intézkedést tett, és azt gondolom, hogy ennek a családok látják az eredményét. (Bangóné Borbély Ildikó: Hogyne! Szülnek is már!)

Hadd reagáljak néhány mondatban a devizahitelesek kérdésére, amelyet Z. Kárpát Dániel képviselő úr emelt ki. Maximálisan egyetértek a képviselő úrral abban, hogy egy olyan problémáról beszélünk a devizahitelesek tekintetében, amely nemcsak az egyének problémája, hanem az egész gazdaság problémája.

A magyar gazdaság sérülékenységét az is okozta, hogy nemcsak a lakosság, nemcsak az állam, az önkormányzatok, hanem bizony a vállalati szektor is eladósodott volt, és jelentős részben devizában. Ez az egész gazdaság sérülékenységét növelte, tehát nemcsak egyéni problémáról van szó, egy nagyon súlyos egyéni problémáról, hanem súlyos makrogazdasági problémáról is. Na, ezt a problémát, én úgy gondolom, hogy a kormány bátor lépésekkel kezelte, olyan lépésekkel, amelyeket sok már ország nem tett meg, nem mert meglépni.

Az Európai Unió országaiban is látunk más tagállamokat, ahol a devizahitelezés probléma volt, és el kell mondjam, hogy sokszor ugyan nem hivatalosan, de más országok tisztviselői megdicsérik a magyar kormányzatot, megdicsérik Magyarországot annak tekintetében, hogy mert lépni ebben az igen nehéz kérdésben, és azt gondolom, hogy a banki elszámoltatás költségvetése, a fair bankoknak a rendszere 2015-ben lezárja azt a folyamatot, amelyet 2010-ben a kormány elkezdett.

Ismét számos számítás támasztja alá, hogy a fair bankok rendszerében 1000-1100 milliárd forintnyi forrás jut vissza az ügyfelekhez, ez az összeg jelenik meg a lakosságnál. Ha csak ezt az egy utolsó lépést említem, akkor azt gondolom, hogy Magyarország, a kormányzat, az Országgyűlés sokat tett és sokat tesz annak érdekében, hogy végképp lezárjuk ezt a problémás időszakot.

Ami azt illeti, hogy a lakásteremtési kérdés és a devizahitelesek problémájának megoldása hogyan kapcsolható össze, a képviselő úr kiemelt egy elemet, a Nemzeti Eszközkezelő rendszerét. A képviselő úr azt említette, hogy az arcátlanság magasiskolája az, amikor a devizahitelesek problémájának kezeléseképp sikerként vagy pozitív lépésként aposztrofálja a kormányzat a Nemzeti Eszközkezelő működését.

Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy azok a családok, amelyek megtarthatták otthonukat, amelyek nem az utcára kerültek, hanem a lakásukat továbbra is használhatják ? igen, bérlőként, és nem az utcán vannak ?, azok ezt a programot inkább pozitívumként értékelik, mint negatívumként. Mi lett volna akkor, hogyha ezt az intézkedést nem vezeti be Magyarország? Az történt volna, hogy ezek az emberek az utcára kerülnek, tényszerűen ez a helyzet.

Ami pedig a lakáspiac élénkülését, illetőleg a kormányzati intézkedéseket illeti, én maximálisan egyetértek a képviselő úrral abban, hogy szükség van intézkedésekre, pont ezt tartalmazza a jövő évi költségvetési törvényjavaslat a sokszor emlegetett családi otthonteremtési programmal, ami, abban bízom, hogy mind a lakáspiac kérdéseiben érdemi segítséget tud biztosítani, mind a gyermekvállalás tekintetében pozitív lépés lesz a jövő év közepétől. Ez ismét egy olyan tétel, amellyel a jövő évi költségvetési törvényjavaslat számol.

De ami a lakásteremtést illeti, az otthonteremtést, illetőleg a lakásszerzés megkönnyítését illeti, nemcsak a Nemzeti Eszközkezelő intézményét, nemcsak az otthonteremtési programot kell hogy kiemeljem, hanem a lakástámogatások rendszerében a kamatfizetési kötelezettség vagy teher csökkenését is.

A tegnapi napon az egyik szocialista képviselő azt emelte ki, hogy vannak olyan előirányzatok, lakástámogatási előirányzatok, ahol csökkennek. Igen, azért, mert a jegybanki alapkamat és a kereskedelmi banki kamatok csökkennek. Azoknak a hiteleseknek, akik forrást vettek föl lakásszerzés érdekében, most már, hál’ istennek, kevesebb kamatot kell fizetni azért, igen, képviselő asszony, mert ez egy felelős gazdaságpolitika, felelős költségvetés, amelyet a kormány elkészített és a tisztelt Országgyűlés elé beterjesztett. Ez is eredményezte azt, hogy az államadósság finanszírozása most már olcsóbb, mert elhiszik a Magyarországon befektetők, elhiszik az állampapírt vásárlók, hogy a magyar állam képes visszafizetni az adósságát.

(19.40)

Képviselő asszony, nem mindig volt ez így. Emlékezhetünk olyan időszakra, amikor senki nem volt hajlandó Magyarországot hitelezni, csak nemzetközi szervezetek. Nézzük meg, hogy milyen kamatköltséget fizettünk utána!

Azt mondom, és a benyújtott dokumentum tartalmazza, hogy hála istennek, a kamatköltségek csökkennek, és nemcsak az állam kamatköltségei csökkennek, hanem azoknak az embereknek a kamatköltségei is csökkennek, akik például lakásszerzés érdekében hitelt vettek föl.

Én azt gondolom tehát, és itt engedjék meg, hogy visszatérjek a bevezető mondatra, elismerve azt, hogy számos feladat van még előttünk, amelyet meg kell oldani, mégis én azt gondolom, az elmúlt időszak lépéseit sikeresnek tartom, sikeresnek nemcsak a makrogazdasági számok szintjén, hanem az egyének szintjén, és azt gondolom, hogy a jövő évi költségvetési törvényjavaslat ezt a gazdaságpolitikát folytatja, és bízom abban, hogy ha önök megszavazzák, akkor ez a folyamat 2015-ben is valóság lesz.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)