Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szé­pen, elnök úr. Még egyetlenegy kérdésem lenne, ha eset­leg az előterjesztő tudna erre válaszolni, mert er­ről egyáltalán nincs információnk. Mondják már meg, hogy mennyi a kár! Önöknek, ha ilyen infor­má­cióik vannak az ügyészségtől és mindentől, akkor csak tudják azt, hogy egyáltalán mennyi összegre nyújtották be most ezt a határozati javaslatot, kö­rül­belül milyen összeget kell majd kártérítésként kifi­zet­ni. Ezt fontos lenne tudni, hiszen itt azért röp­köd­nek csak pár százezer forintos tételek is, tehát azért nem mindegy, hogy pár százezer forintról beszélünk vagy mondjuk, százmilliókról. Szerintem egyik szám sem megfelelő.

Még annyit, valóban a gyorsaság kérdése, hogy miért nem törvényjavaslattal jöttek ide a Ház elé ‑ ez is jogos kérdés, és erre is válaszolhatnának. Ha tényleg segíteni akarnának, akkor még egy dologra fel­hívnám a figyelmüket. Semmiből nem tartana, ha önök, mondjuk, úgy gondolnák, mert önök kor­má­nyoznak és önök vannak kormányon, hogy azzal is se­gítenék a diákokat, azzal is segítenék a munkát vállalni kívánó diákokat, hogy az iskolában kellő fel­világosítással szolgálnának, és kellő felvilá­gosí­tá­so­kat tartanának ezeknek a diákoknak, hogy ha elmen­nek bármelyik iskolaszövetkezethez diákmunkára, akkor mik a jogaik.

Ez semmiből nem tartana, hiszen véleményem szerint egy felelős kormánynak az kellene lennie a legfontosabb céljának, hogy ezeket a diákokat minél nagyobb mértékben meg tudja védeni az olyan em­berektől, akik megpróbálják őket kihasználni. Ahhoz viszont, hogy ez megtörténjen, például semmi más nem kellene, mint hogy akár az oktatásban fel­világosítsák őket arról, hogy ha elmennek, akkor milyen jogaik vannak, mit követelhetnek tőlük és mit nem követelhetnek tőlük, és ha bármi problémájuk van, akkor pedig, még egyszer mondom, létre kellene hozni egy olyan szervezetet vagy egy olyan lehe­tő­séget nekik, ahol panasszal élhetnek a munkál­tatókkal szemben, ha őket jogsérelem éri. Köszönöm, hogy meghallgattak.