Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy túl nagy érdeklődés nem mutatkozik se a kormánypártok, se az ellenzék részéről ezen témák iránt, pedig ami előttünk fekszik, az több szempontból is fontosabb annál, mint ami elhangzott. Bár én nem kétlem, hogy az a szándék, ami a kormánypárti felszólalók részéről megfogalmazódott, pozitív elemeket is tartalmaz, de én ki fogok térni egy-két olyan problémás kérdésre, amely a jelen javaslatból, korábbi kormányhatározatokból és az előttünk álló kicsit zűrzavaros jövőből származik.

Az szépen hangzik, hogy legyen egy kézben a végrehajtás, az szépen hangzik, hogy a NAV-ot bízzuk meg ezekkel a feladatokkal, de ez a gyakorlatban sajnos nem pont ezt fogja jelenteni, és félő, hogy azok a pluszforrások, amiket a NAV is megkapott ezekre a célokra, nem biztos, hogy pont arra kerülnek majd elköltésre, amire a kormányzat szánta, és a hatékonyság és az államnak a behajtások, a végrehajtások területén nemhogy meg fogja érni az új rendszer, hanem komoly, jelentős veszteségeket is fog okozni.

Miről is van szó? Először beszéljünk az új rendszerről, és utána a cégek szempontjából is kitérnék arra, hogy milyen jogokat fog korlátozni a jelenlegi rendszer. Viszont először azt kell elmondanom önöknek, hogy én nem olyan régen, igaz, hogy az Igazságügyi Minisztériumhoz, de egy írásbeli kérdéssel fordultam, mert tudomásomra jutott ‑ ami a Közlönyben megjelent, csak hát az ember a Közlönynek minden oldalát nem olvassa végig, hanem ha valami figyelemfelhívást kap, akkor az adott kormányhatározatokat okkal és alaposan elolvassa ‑, hogy augusztus 11-én született egy elég furcsa kormányhatározat, amelynek az egyik mondata úgy szól, hogy a kormány úgy dönt, hogy a jövőben a törvényszéki végrehajtási feladatokat a NAV-hoz fogja delegálni, s erre és egyéb informatikai fejlesztésekre 4,8 milliárd forint többletforrást biztosít az Adó- és Vámhivatalnak már ebben az évben, tehát meg sem várva azt, hogy ez a rendszer hogy és milyen módon fog felállni. Tehát az a mondat, hogy a kormány egyetért azzal, hogy a törvényszéki végrehajtási feladatokat 2019. január 1-jétől az adó- és vámhatóság lássa el, megjelent a határozatban, kimondásra került így a levegőbe.

(15.30)

De ha mögötte a törvényi hátteret megnézzük, és az írásbeli kérdésemben ez is szerepelt, akkor ez kétharmados jogszabályokat is érint. Egy olyan kérdés, ami az igazságszolgáltatást és a végrehajtási rendszerét alapjaiban alakítja át. Egyébként az írásbeli kérdésemben pontosan idéztem azokat a törvényeket, amelyeket meg kell változtatni. Tehát nemhogy kormányhatározattal nem lehet ezt eldönteni, hanem törvénymódosítást kell behozni, és néhány törvény nemcsak sima, feles többséget igényel, hanem sarkalatos rendelkezéseket is tartalmaz. Egyébként ilyen a bírósági végrehajtásról szóló törvény, de akár a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényt is idesorolhatnám.

Egy kicsit furcsa volt számomra, hogy mi az, ami még előttünk áll, és ezt hogy próbálja a kormány végigvinni. A válasz, amit az igazságügyi minisztertől kaptam, nemhogy megnyugtató nem volt, hanem egészen egyszerűen tényként kezelték, hogy a kormány döntése majd át fog futni a parlamenten. Akkor még nem tudtunk erről a javaslatról sem, ami most előttünk van. És ha ez nem lenne elég, akkor, ahogy mondtam, nyilván még jó pár törvényt a jövőben, akár sarkalatos törvényeket is módosítani kell.

Tehát a rendszer nem olyan egyértelmű, hogy egy kormányhatározat mindenféle indokolás nélkül, jogilag nem is jó, nem is elegáns, ha megindít egy olyan folyamatot, ami az igazságszolgáltatásra ily mértékben hatással van. Egyébként a 3076/2017. alkotmánybírósági határozat is, hogy egy mondatot idézzek belőle, teljesen egyértelművé teszi, hogy az Alkotmánybíróság megítélése szerint a végrehajtói szervezetrendszer változását érintő kérdés alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés. És részletesen leírja az Alkotmánybíróság, hogy ezeket a kérdéseket mint alapvető alkotmányossági kérdéseket és az igazságszolgáltatást érintő kérdéseket sarkalatos törvényben és csak megfelelő módon tudja az Országgyűlés is meghatározni. Tehát nemhogy kormányhatározatban nem lehet erről dönteni, hanem még, ahogy elmondtam, egy sima jogszabály sem megfelelő ehhez.

Ilyenkor mindig felmerül, hogy megindul egy folyamat, de mi lehet az indoka ennek. Erről semmit nem tudunk, mert az igazságügyi miniszter válasza sajnos nem vitt minket előrébb. Egy zavaros magyarázkodást kaptam meg ebben a válaszban, elérhető az Országgyűlés honlapján. Egyrészt hivatkoznak arra, hogy szerintük alacsony az a végrehajtási százalék, a végrehajtási hatékonyság, amit elérnek a törvényszéki végrehajtók. Ők 10 százalékról beszélnek, de azt tudni kell, és itt valószínűleg az, aki a választ fogalmazta az Igazságügyi Minisztériumban, nincs tisztában azzal, hogy a statisztikák hogyan készülnek a törvényszéki végrehajtásokról. Egyébként magának az egész statisztikai rendszernek a felülvizsgálatát a törvényszéki végrehajtók és az őket képviselő szervezetek többször indítványozták. Tehát a később befolyó összegek, vagy amikor egy letiltás történik valakinek a jövedelméből, és csak évek múltán térül meg az összeg, és nyilvánvalóan a megtérülési arány folyamatosan növekszik, sokszor nem jelenik meg az adott statisztikákban.

Azt persze elismeri a miniszteri válasz is, hogy olyan ügyekről van szó, amelyekben a végrehajtás igencsak nehézkes, tehát legalább ez a félmondat belekerült. De ami ennél is furcsább, hogy egy olyan hivatkozás van benne, hogy az Országos Bírósági Hivatal kérte azt, hogy történjen meg a rendszer átalakítása. És képzeljék el, úgy tűnik, hogy az Országos Bírósági Hivatalnál meg hajlamosak arra hivatkozni, amikor őket kérdezik, mondjuk, a törvényszéki végrehajtók, hogy ez egy kormányzati döntés volt, a kormányzat részéről jött a döntés, hogy a rendszert meg kell változtatni. Tehát megy a sakkozás és a probléma dobálása egyik oldalról a másikra.

De hogy miért fontos ez az egész rendszer a jövő szempontjából? Ha még csak arról lenne szó, hogy a NAV részére átadásra kerülne a jövőben a törvényszéki végrehajtási feladatok ellátása, ezt egyébként illene kimondani, és először a sarkalatos törvényeket megváltoztatni, hogy utána lehessen a megfelelő törvényeket és ez után a megfelelő kormányhatározatokat megalkotni; jogállami keretek között ez így zajlana. De még ha erről is van szó, hogy az állam az egyik zsebéből a másik zsebébe rakja a feladatot, akkor még szakmai vitát lehetne folytatni, hogy ez hatékonyabb vagy nem. Zárójelben jegyzem meg, hogy a törvényszéki végrehajtók esetében is előírásra került, ugyanúgy, ahogy az önálló bírósági végrehajtóknál a jogi egyetemi végzettség. Ez a NAV-nál nem előírás, ott csak egy középfokú végzettség és egy kiegészítő vizsga kell, hogy valaki a végrehajtási ügyeken dolgozhasson. Tehát az biztos, hogy szakértelemben ez nem fog előrelépést eredményezni.

De ami ennél is vészjóslóbb, hogy valószínűleg az fog történni, és ezt a részemre írt miniszteri válasz sem cáfolja, hanem a lehetőségét lebegteti, hogy ezeknek az ügyeknek egy része az önálló bírósági végrehajtóknál fog kikötni. És hogy ez miért baj, azon túl, hogy számtalan kritika fogalmazódik meg az egyébként piaci alapon működő önálló bírósági végrehajtókról? Ez azért probléma, mert ezek a végrehajtók, az önálló bírósági végrehajtókról beszélünk, költségátalány, munkadíj megelőlegezése nélkül meg sem fognak mozdulni.

Ki fogja ezt megelőlegezni? Hát az állam. Hogy milyen módon, a NAV-on keresztül vagy hogyan, ez egy másik kérdés. Az állam pénzt fizet azért, költségátalányt és munkadíjelőleget, hogy az önálló végrehajtók elkezdjenek eljárni, akik természetesen nem tudják behajtani ezeket a tartozásokat, vagy java részüket ugyanúgy nem fogják tudni behajtani, vagy nem lesznek még olyan hatékonyak sem, mint a törvényszéki végrehajtók; majd lezárják az ügyeket, berakják irattárba, szépen elévülnek. És ugyanott vagyunk: a hatékonyság nem nő, viszont az állam egy csomó pénzt kifizetett az önálló bírósági végrehajtóknak.

Ez azért is így lesz, mert a miniszteri válasz, egyébként Galambos képviselőtársam nézze meg, elérhető, Völner Pál írta alá államtitkárként, már meglebegteti ezt a lehetőséget. És ha ez nem lenne elég, és önök nem hiszik el, akkor kérdezzenek utána. Mert olyan információkat kaptam, hogy mit ad isten, a NAV képviselője egy, az elmúlt hetekben tartott konferencián ‑ akár Tállai államtitkár úr is mint a NAV vezetője utánakérdezhet, hogy történt-e ilyen ‑, állítólag az önálló bírósági végrehajtók konferenciáján megjelent, és elmondta nekik, hogy nyugodjanak meg, az új törvény, gondolom, erre utalhatott, ami előttünk van, az új szabályozásra, ami akár jövőre elfogadásra kerül, ezek után ők is jól fognak járni. Mármint az önálló bírósági végrehajtók. Valószínűleg erre történt az utalás, hogy az ügyek egy része náluk jelenhet meg. És ahogy mondtam, nemcsak arról lesz szó, hogy mennyit hajtanak be, hanem bizony már előre a munkadíj és a költségátalány egy részét meg fogják kapni.

Egyébként az a hivatkozás, ami szintén jelen indoklásban és a miniszteri válaszban is szerepel, hogy informatikailag sincs meg a háttere a törvényszéki végrehajtóknál, való igaz. Tehát a személyi, informatikai és egyéb körülményekre a bíróságok szinte semmit nem költöttek. Képzeljék el, például egy helyszíni eljárás költsége ’94 óta nem változott, 700 forint. A jelentős ügyet gyakorlatilag olyan rendszerben kellett ellátniuk, hogy… Tudják önök is, hogy a bíróságoknál sem a csúcstechnológia van a számítógéppark tekintetében használatban. Nos, úgy nézett ki a rendszer, hogy ami már a bíróságokon is leselejtezésre került, azt kapták meg a törvényszéki végrehajtók, és még a bírósági rendszerben is a legleharcoltabb gépekkel kellett dolgozni.

Így meg előre 4,8 milliárdot megkap a NAV, egyébként ennek a töredékéből a törvényszéki végrehajtói rendszer informatikai hátterét ki lehetett volna megfelelő módon alakítani. Így könnyű, szokás mondani, hogy 5 milliárdot már úgy odaad a kormány, hogy még meg sem mozdult a NAV, és tulajdonképpen még a törvényi háttér kidolgozásra sem került. Úgyhogy ennyit erről a részéről. Nyilván még az Országgyűlés elé kell kerüljön a téma, de ez egy eléggé nemtelen eljárássorozat volt, ahogy így, rejtőzködő módon a kormány előhozza ezeket a módosításokat.

Amit viszont még a törvényről gyorsan meg kell említenem, és itt a jogi garanciák szempontjából ez fontos lehet, szakemberek elmondták, hogy annak ellenére, hogy szépen hangzó szlogeneket hallhatunk a kormánytól, ezek a változások komolyan csorbíthatják az olyan vállalkozások jogorvoslati lehetőségeit is, amelyek egyébként nem szeretnének rosszhiszeműen eljárni.

(15.40)

De az, hogy a fellebbezési eljárásban már nem lehet semmilyen új tényt állítani, új dokumentumot, akár közhiteles számlákat vagy egyéb nyilvántartásokat bemutatni, nem lehet figyelembe venni ezeket, ez jelentős csorbítás. Tehát hiába van fellebbezési lehetőség, hiába van sokrétű jogorvoslati lehetőség, ha egészen egyszerűen korábban nem kerültek elő az elsőfokú eljárás során ezek a bizonyítékok, akkor tulajdonképpen már később sem hivatkozhat arra a cég, hogy meglelte ezeket a dokumentumokat, vagy akkor döbbent rá, hogy mit kellett volna benyújtani. És jól tudjuk, hogy ez is a kis- és középvállalkozásokat fogja sújtani, mert a nagy cégeknél sokkal több pénz van arra, hogy komoly jogi és adójogi szakembereket foglalkoztassanak. Ők egy pillanat alatt elő tudják venni ezeket a dokumentumokat, a kis- és középvállalkozások meg hogyha kifutnak ebből az időből, akkor hiába kerül elő a dokumentum, már nem tudnak mit csinálni. A gyakorlat az, hogy vannak bizony olyan dokumentumok, amelyek a bírósági szakban kerülnek elő, ezekkel cáfolható lenne az adóhatóság érvelése, de ezeket nem tudják majd figyelembe venni a bíróságok. Illetve a jövőben szabálytalan kézbesítés okán a kézbesítési kifogás legkésőbb 45 napos jogvesztő határidőn belül támadható meg a vélelem beálltától.

Ez sem túl korrekt a cégek felé. Eddig ennek a határideje 6 hónap volt. Tehát ha valaki később jön rá, hogy nem kapott meg egy hivatalos levelet, amit meg kellett volna kapnia, és ebből a másfél hónapból kicsúszik, akkor tulajdonképpen már rögtön lépni fog az adóhatóság.

Úgyhogy még azért a kormánytól ennek a javaslatnak az újragondolását kérjük. Még közel sem tökéletes. Köszönöm szépen, elnök úr.