Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel évek óta harsogjuk a járulékcsökkentés szükségességét, nagyon furcsa lenne, ha a Jobbik a hasonló irányú indítványokat nem támogatná. Ugyanakkor meg kell mondjuk, kozmetikai jellegű az a csomag, ami előttünk van, hiszen a piaci jelzések alapján legalább egy átfogó, 10 százalékpontos és jobb esetben egy lépésben végrehajtott csökkentésre tudnának a piaci szereplők igazán pozitívan reagálni. Hiszen gondoljunk csak bele, ha a felszabaduló forrásokból, mondjuk, beruházásokat kívánunk eszközölni, eszközöltetni, nyilvánvaló módon egy nagyobb méretű társaságnál, egy nagyobb méretű köze­pes vállalkozásnál vagy nagyvállalkozásnál, adott eset­ben egy multicég érdekeltségénél felszabadul annyi forrás, amiből érdemi beruházásokat lehet keresztülvinni, egy mikro- vagy kisvállalkozásnál egyáltalán nem. Tehát egy sokkal rugalmasabb rendszerben nagyobb mértékű csökkentéssel lehetne, kellene élni.

Tehát piaci szempontból ez a kozmetikai jellegű, bár jó irányú, mondhatjuk úgy, hogy aranyos gesztus mindenképp támogatandó, de biztos, hogy piaci hatását tekintve elhanyagolható ahhoz képest, ami kellene, és ami beleférne a költségvetési mozgástérbe. Az indítvány egyik hibája, hogy egyáltalán nem tartalmaz számokat azt illetően, hogy mekkora költségvetési vonzata lesz mindennek. Tállai államtitkár úr már gazdagított bennünket annyival, hogy mondott számokat. Elismerésem érte, mert általában fideszes államtitkárok nem szoktak ilyeneket mondani. Most ez végre megtörtént. Látjuk, hogy a félszázalékos engedmény egy 40 milliárdos skálán mozog az előrejelzések szerint, hiszen nyilván ezt azért nem lehet forintra pontosan megbecsülni.

Összességében egy 200 milliárdnyi engedményt kívánnának a munkaadók, munkáltatók irányába ezzel szavatolni. Itt adódik a kérdés, hogy a magyar vállalkozások felé ebből mennyi fog lecsapódni. Tehát a magyar kis és középes méretű, adott esetben mikrocégek felé mi lesz az a hatás, ami mérhetővé válik. És hát láthatjuk, hogy mikrohatásokról beszélünk ebben az esetben is. Az ugyanis, ami a munkaerőfronton előállt, tehát az elképesztő munkaerőhiánynak a költségei a sokszorosát teszik ki annak a kozmetikai jellegű engedménynek, ami bár támogatandó, és ami előttünk fekszik, de mégiscsak elhanyagolható a negatív gazdasági hatásokhoz képest. Ettől várni pedig a foglalkoztatás bővülését, álláspontunk szerint dőreség lenne. Az utóbbi években a Fidesz jellemzően a statisztikai adatok kozmetikázásával és hamisításával tudta azt a látszatot fenntartani, hogy Magyarországon aktív munkahelyek tömege jön létre. A helyzet ugyanis ezzel szemben az, hogy még azok a szocialisták, akiknek a gazdasági teljesítményéről az én véleményem igen-igen lesújtó, még ők sem számolták bele például a diákmunkásokat abba a körbe, akik aktív dolgozónak számítanak, aktív adófizetőnek Magyarországon. Ugyanily módon közmunkafronton van olyan dolgozó, aki adott esetben csak néhány órányi munkát vállal hetente, viszont a statisztika beszámítja a teljes körben, teljes mértékben dolgozók közé. Tehát azok közé, akik után mérhető adóbevétele lesz ennek az országnak. És ha még hozzáadjuk ehhez azt is, hogy bizony több tízezer külföldön dolgozó magyar ember benne van a magyarországi statisztikában, ezeket összeadogatjuk, akkor azt látjuk, hogy majdnem félmilliós az a különbözet, akik bár munkavállalóként jelennek meg, adófizetésük szempontjából mégsem mérhetően egy lapon azokkal, akik 8 órás klasszikus munkahelyen, a klasszikus körülmények között vállalnak feladatokat, és vállalnak nagyon komoly nehézségeket.

(14.10)

Tehát nekem sokkal jobban tetszett volna az, amikor itt ellenzéki képviselőtársam felhozta a demográfiai, népesedési viszonyokat, ha a fideszes képviselőtársunk nem azt nyögte volna be rögtön, hogy „rosszul tudja”, mert nem tudja rosszul az ellenzéki képviselő. Igenis, a demográfiai kérdéskör a legsúlyosabb, és ebben meg kell őt védenem. Nekünk itt őszinte vitákat kéne arról folytatnunk, hogy ezt a demográfiai télt, telet, katasztrófát hogy tudjuk elhárítani, hiszen egyértelműen látható, hogy már a mostani munkaerőhiányos helyzetben is nehezen pöfög az a bizonyos gazdaság. Mi lesz itt akkor, ha az aktív korosztályok még nagyobb hányada, még nagyobb aránya hagyja el ezt az országot? Már most az egészségügyi szakdolgozók tekintetében, amikor ügyeleteket alig tudnak ellátni, különböző kft.-kkel, vetésforgóban, rotációs rendszerben dolgoztatnak nővéreket, látszik, hogy ez a rendszer recseg-ropog.

Tehát a mi feladatunk egyértelműen az lenne, hogy őszintén szembesüljünk ezzel a helyzettel. Teljesen mindegy, hogy kormánypárti vagy ellenzéki képviselő veti fel, és kormányokon átívelő módon megoldásokat találjunk, mondjuk, egy lakhatási programot, mondjuk, olyan ösztönzőket, amelyek által könnyebben maradnak magyar emberek Magyarországon, és vállalnak itt feladatot. Hozzáteszem, a Jobbik béruniós kezdeményezése is ezt célozza meg. Nemhogy nem akarna átadni jogköröket Brüsszelnek, hanem erősítené Magyarországot Brüsszellel szemben azáltal, hogy minél több magyar munkavállalót tudjon Magyarországon tartani. Éppen ezért ennek támogatása is elvárható lenne. De annak mentén felháborodásomat kell kifejeznem, hogy ha a demográfiai kérdéskör, tehát a legnagyobb problémánk felmerül, akkor ezt fideszes képviselőtársaim megpróbálják elbagatellizálni, viccesnek szánt benyögésekkel tarkítják a vitát, miközben ez egy elképesztő nemzeti sorstragédia. Erre megoldási javaslatokkal kellene rendelkeznünk, és amíg az éves élve születések száma százezer alatt van, addig senki nem lehet ebben az országban büszke semmilyen gazdasági teljesítményre, semmilyen mutatóra. Hiába lett az 1,25-ből 1,43 bizonyos kimutatások szerint, én ennek nagyon örülök, nagyon szeretném, ha ez tovább javulna. De amíg az élve születések száma a reprodukciós határt nem közelíti meg, addig bizony az ünneplésnek semmiféle helye nincs, és nem is lehet.

Összefoglalva tehát támogatni fogjuk ezt a kozmetikai jellegű könnyítést, de rendszerszintű változásra, változtatásra lenne szükség. Sokkal nagyobb mértékű járulékcsökkentésre, olyanra, amelynek a gazdasági hatásai a törvényjavaslatban is megjelennek, nem csak Tállai államtitkár úr szavaiból idézhető módon. És ha már a gazdasági hatásokat megfejtettük, akkor a járulékcsökkentési koncepciónál el kell tudnunk mondani azt is, hogy a különböző szociális ellátórendszerekből hiányzó költségvetési tízmilliárdokat honnan fogjuk tudni pótolni, és milyen gazdasági aktíva, milyen gazdasági teljesítmény lesz képes ezen hiánynak az ellensúlyozására. Ez így lenne professzionális munka, de ami még fontosabb, így lenne korrekt feladatvállalás. Köszönöm a figyelmet.