Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tavaly novemberben döntött arról a kormány, hogy a munkavállalók helyett a munkaadók bérterheit kezdi csökkenteni, figyelemmel arra, hogy Magyarországon az egyik legnagyobb az élőmunka adóterhe, a minimálbér adóztatásában pedig az OECD abszolút első helyezettjei vagyunk. Így a 27 százalékos szochokulcsot hat év alatt 11,5 százalékra fogják csökkenteni. Magyarra lefordítva: önök nem azzal foglalkoznak, hogy a munkavállalók adóterhét csökkentsék, hanem a munkaadók adóterhét kezdik el csökkenteni.

A napokban jelent meg az a hír, hogy európai uniós segítséget kér Orbán Viktor a Magyarországon kialakult munkaerőhiány megoldására. Akkor, tisztelt képviselő urak, valami nagyon nem működik. Azt is el kell mondani, hogy amikor arról beszélnek, hogy az átlagbérek hogyan növekedtek Magyarországon, akkor a kormánypárt folyamatosan azt kommunikálja, hogy a bruttó bérek hogyan növekedtek, de a nettó bérekről nem beszél.

És nem beszél azokról a különbségekről, amik kialakultak Magyarországon a régiók és a megyék között. Míg Budapesten és Budapest vonzáskörzetében a nettó átlagkereset… ‑ nettó, és a nettó azért nagyon fontos, mert a munkavállalónak a zsebébe az kerül, azt tudja elkölteni, 248 ezer forintról beszélünk, addig, mondjuk, Borsod megyében 134 ezer forintos nettó keresetekről beszélünk. De ha Hajdú-Bihar megyét veszem, ahonnan én jövök, ott sem sokkal jobban állunk. Érzékelik a különbséget, ugye, tisztelt kormánypárti képviselők?

(14.00)

És ha azt nézzük, hogy hány százezer ember hagyta itt ezt az országot a jobb megélhetés reményében, mert hiába mondják azt sikerpropagandaként, hogy mennyivel növekedtek a bérek, akkor elég komoly számokról számolhatunk be. Gúr Nándor képviselőtársam már többször elmondta a mai napon is, hogy 600 ezer emberről beszélünk. De vannak felmérések, amelyek már azt mondják, hogy ezek nagyon-nagyon kozmetikázott számok, mert akár a 800 ezret is elérheti. (Cseresnyés Péter felé:) Ne rázza állam­titkár úr a fejét, mert ténylegesen így van.

Ferge Zsuzsát a héten államtitkár úrtól, Rétvári Bencétől hallottam, a napirend előtti felszólalásomra reagált. Amikor Magyarországon a szegénységről beszéltem, akkor 2008-as Ferge Zsuzsa-idézeteket mondott nekem, és én ajánlottam a figyelmébe a 2016-os vagy ’17-es Ferge Zsuzsa-tanulmányokat, hogy milyenek Magyarországon a szegénységi mutatók, és milyen helyzetben vagyunk most. Pontosan ezek a tanulmányok azok, amelyek azt mondják, hogy ha 2018-ban önök maradnak továbbra is kormányon, további 1 millió ember akarja ezt az országot elhagyni.

Ma arról beszélünk, hogy ma minden második 18 év alatti magyar fiatal tervezi azt, hogy elhagyja ezt az országot. A felsőoktatásba készülő fiatalok több mint 10 százaléka gondolja úgy, hogy ma már nem Magyarországra kell jelentkeznie felsőoktatásba, hanem külföldre. Már meg sem akarja próbálni Magyarországon, hanem a külföldet célozza meg. De beszélhetünk arról a korosztályról, amelynek el kellene ezt az országot tartania, a középkorúakról, a 35-40-45 évesekről, 30-35 százalékuk gondolja úgy, hogy el kellene hagyniuk ezt az országot.

Kedves Képviselőtársaim! Akkor, azt gondolom, sikerről, az elmúlt nyolc év kormányzásának sikeréről nem beszélhetünk. De ha megnézzük a születési adatokat, amivel önök olyan szépen szoktak a családpolitikájukról beszélni, ebben sem sikerült áttörést elérni. A válság kitörésekor még 96 ezer gyermek tudott Magyarországon születni, majd ‑ 2011-ben, azt elfelejtik, hogy 2011-ben volt az a mélypont, amikor a 88 ezret alig haladta meg a gyermek­szüle­tésszám Magyarországon ‑ ehhez képest egy icipicit javult a helyzet. Jöttek is itt a parlamentben különböző államtitkárok, nőtt a nők hajlandósága a szülésre, és hogy most már mekkora áttörést értünk el, mert sikerült feltornázni 93 ezerre.

Csak akkor ajánlanék figyelmükbe megint egy kiadványt, meg a KSH-t is el lehet olvasni. A Ratkó-korszak unokái ők, ami ’73-tól ’77-ig tart, ez a korosztály, amely most betöltötte, még a ’77-ben születettek is a 40 évet az idén, most már nem tudnak szülni. Lassan kifogyunk abból az időből, hogy ez a korosztály szüljön. Azért fontos ez a szám, a ’77, mert ’77 után drasztikusan csökkent Magyarországon a gyermekszületésszám, és innentől fogva drasztikusan csökkent a szülőképes korú nők száma. És arról is beszélni kell, hogy ma a szülőképes korú nők nagyon-nagyon magas százaléka, ez a 10 százalékot eléri, külföldön van, és minden hatodik magyar gyermek nem Magyarországon születik meg, hanem külföldön.

Ehhez képest, amikor önök arról beszélnek, hogy önálló indítványként benyújtanak egy újabb adócsökkentést, akkor nem arról beszélünk, hogy hogyan lehetne a munkavállalók terhét csökkenteni. Persze, azzal egyet lehet érteni, hogy Magyarországon csökkentsük a kisvállalkozók, magyar vállalkozók terhét, mert szükség van rá, hogy munkahelyeket tudjanak létrehozni, de emellett arról is nagyon fontos lenne beszélnünk, hogy a munkavállalók terhét hogyan tudjuk csökkenteni, hogyan lehetne a munkavállalókat jobban védeni.

Itt akkor majd képviselőtársam biztosan fog beszélni a munka törvénykönyvéről, mert itt akkor arról is beszélhetünk, és nagyon komolyan beszélni kell. Mondjuk, csak egyetlenegy számot mondanék el: a munkabért terhelő adókat és járulékokat a garantált bérminimumra, a 161 ezer forintra vetítve. A bruttó, mondom, a bruttó 161 ezer forintból 107 065 forintot visz haza a munkavállaló, mert az a fontos, amit ő hazavisz, és amiből meg akar élni vagy megpróbál megélni. Ennek a munkaadói kötelezettsége 37 835 forint, a munkavállalóé 53 935 forint. Érti, államtitkár úr? A munkavállalói 53 935 forint, a munkaadói 37 835. Ez együtt 91 770 forint, amit önök államként beszednek, ami meg a munkavállaló zsebében marad, 107 065 forint. Azt gondolom, hogy nagyon jól jelzi, hogy mekkora irányba tolódik el a munkavállalók felé. Azt mondhatjuk, hogy 2018-ban a munkavállaló adóterhe 21 százalékról 33,5 százalékra tolódik, ami egy 50 százalékos terhet jelent a munkáltatóval szemben.

Azt gondolom, ez nagyon nincs rendben. Szeretnénk már olyan indítványokat is látni, ahol önök arról beszélnek, és azt gondoljuk, azt próbálnák megoldani, hogyan biztosítanak tisztességes megélhetést, tisztességes fizetést az embereknek, hogyan tudják azt az ígéretüket még az elkövetkező pár hónapban megpróbálni betartani, hogy önök 1 millió piaci alapú munkahelyet hoznak létre; nem közmunkát, államtitkár úr, nem közmunkát, piaci alapú munkahelyet. És hogyan próbálják azt megoldani, legalább törekednének rá, hogy valahogyan tényleg haza kellene csábítani abból a jó néhány százezer külföldre ment munkavállalóból legalább pár százezret, hogy az a fajta munkaerőhiány megoldódjon Magyarországon, amit most már Orbán Viktor legalább néhanapján kiejt a száján? Igaz, önök ezt nem fogják elismerni. És persze azt várnám, hogy olyan indítványokat tesznek, olyan módosításokat, amik azt a problémát is megoldják, hogy az a fajta fizetéskülönbség, ami kialakult bizonyos régiók és megyék között, ezt oldanák meg, hogy ne történjen az meg, hogy feleannyit keres egy Kelet-Magyarországon élő ember ugyanazért a munkáért, mint amit, mondjuk, Budapesten kap. Úgyhogy, ha azt látjuk majd, hogy egyszer ezzel is foglalkoznak, akkor nagyon szívesen tudjuk azt a fajta törvényt támogatni, ezt nem tudjuk, államtitkár úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)