Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A szociális hozzájárulással kapcsolatos adónak a csökkentéséről szóló törvénytervezet, ez gyakorlatilag arról szól, hogy a munkaadói terhek további csökkenése következik be. Azt egy pillanatig sem vitatom el, hogy Magyarországon az élőmunkára rakódó járulékterhek magasak, úgyhogy minden olyan lépés, ami gyakorlatilag ezen terheknek a csökkentését szolgálja, az megítélésem szerint is szükségszerű, de a prioritási sorban nálam nem ez a kérdés áll az első fokon, az első lépcsőfokon.

Azt látom, hogy a munkavállalókat érintő adók bérterheinek, járulékok bérterheinek a csökkentése helyett a kormány azt az utat járja, hogy a munkaadóknál próbál meg csökkentéseket eszközölni. Szerintem nem jó ezt a prioritási sorrend. Nem jó, konkrét példán keresztül mutatom meg a történetet, hogy miért nem jó. Ha nézzük a minimálbéresek kérdéskörét, akkor azt látjuk, hogy már önmagában az, hogy a minimálbért megadóztatták, az is elfogadhatatlan, 2010 előtt ez adómentes volt, adójóváírási lehetőséggel gyakorlatilag adómentes volt, most pedig az, hogy jelen esztendőben 15 százalékos mértékű adóteherrel sújtott, ez azt jelenti, hogy az OECD országait górcső alá véve, ezen országok közül az első helyen vagyunk az adóztatás mértékében a minimálbérhez illesztetten. Ez nem jó.

Az sem jó, hogy míg 2010-ben összességében 32 ezer forint volt az adó-, járulékteher, amit a munkaadók és a munkavállalók együttesen fizettek meg a minimálbér után, addig mára oda alakult ezt a mérték, hogy 2017-ben, hét év eltelte után a 32 ezer forintos szummázott összeggel szemben ez 73 ezer forint. 42 ezer forinttal több adó-, járulékterhet fizetnek a munkaadók és a munkavállalók együttesen egyhavi minimálbér után, mint 2010-ben. Miközben a minimálbér összegszerűsége kevesebb, a vásárlóerő-értéke meg még kevesebbet nőtt. Öt éven keresztül meg kevesebb vásárlóerő-értékkel bíró pénzt kerestek a minimálbéresek. Ez a tényhelyzet. 2010-ben, képviselőtársam, 2010-ben 60 200 forint volt a minimálbér nettója. Az utána lévő öt esztendőben ettől kevesebbet ért a minimálbér, majd most, a mostani időszakban a minimálbér és a garantált bérminimum emelése hozta azt a helyzetet, hogy abszolút értékben is és vásárlóerő-értékben is némileg magasabb a minimálbér összege, mint 2010-ben volt. De öt éven keresztül kárt szenvedtek el ezek a minimálbéres emberek. Most önök a kárt ellentételezik, valójában semmi mást nem tesznek, de ezt is úgy teszik, még egyszer visszatérek hozzá, hogy közben jóval nagyobb adó- és járulékterhet zúdítanak az egyhavi minimálbér összegéhez illesztetten a munkaadóra és a munkavállalóra. Mondtam, 2010-ben 60 200 forintos nettó minimálbérhez illesztetten a 32 ezer forintos mértékű adó-, járulékteher volt, most 74 ezer forintot kapnak kézbe a minimálbéresek, ebben a hét évben 20 százalék infláció, 15 ezer forint mínusz, vegye le, képviselőtársam, hogy akkor hova jutottunk. Odajutottunk, hogy ott vagyunk, ahol a 2010-es minimálbér nettó összege vásárlóértéken, de mellette vagy közben azzal kell szembenézni, hogy 32 ezer forint járulékteherrel szemben 73 ezer forint járulékterhet kell megfizetni.

Ez tény. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Ez tényadat. (Cseresnyés Péter: Szocialista számítási módszer…) Államtitkár úr, nem én beszélek ezekről a számokról, ezek tényszerűek. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban.) Nem, ezek tényszerű számok. Ezek tényszerű számok.

(14.20)

Sajnálom, hogy önöket annyira nem érdekli ez a dolog, hogy legalább azért, hogy hülyeségeket nem beszéljenek a Parlament falai között (Dr. Rétvári Bence: Na, na, a parlamentben vagyunk…), saját maguk is megnéznék, megvizsgálnák, végiggondolnák, és utána azért cselekednének, hogy ne a minimálbér meg a garantált bérminimum bruttóját emeljék az egekig, mert a bruttó emelésének az egekig történő bekövetkezte hozza magával azt, hogy a járulékterhek növekedése megtörténik, és az állam nem képes lemondani a bevételi többletekről, és ezek a bevételi többletek szolgálják azt, hogy adott esetben a haverok között szétszórják ezeket a forrásokat. Nem, nem ott kellene szétszórni, hanem ott kellene hagyni a munkaadónál, nem kellene ilyenfajta járulékteher-többletet kivetni rájuk, pontosan annak érdekében, hogy béresülni tudjanak ezek a forintok, és akkor ma ott tartanánk, hogy 100 ezer forint feletti nettó minimálbérek lennének ebben az országban. Lehetnének, igen, lennének is akkor, ha önök nem mindent be akarnának szedni és szétszórni a haverok között, hanem ott akarnák hagyni a munkaadóknál a munkavállalók javát szolgáló intézkedések megtétele érdekében. Az alapvető problémák itt vannak.

A Fidesz-kormányt, nyugodt lelkülettel mondhatom, nem érdeklik a dolgozó emberek, leg­kivált­képp azok az emberek, akik az alacsonyabb jövedelmi sávban végzik a munkatevékenységet. A munkavállalók hátrányára tolódik el egyébként az adóteher mértéke is. A dolgozók nagyjából 50 százalékkal nagyobb terhet viselnek a munkáltatókhoz képest ebben a felbontásban is, amiről az előbbiekben beszéltem. Nézhetjük, a minimálbérhez illesztetten, ahhoz a 73 ezer forinthoz mérten a munkaadók nagyjából 30 ezer forint terhet fizetnek meg ‑ csak a munkaadók, annyit, mint 2010-ben együttesen a munkaadók és a munkavállalók fizettek meg ‑, és ezen túl a munkavállaló 43 ezer forintos mértékű járulék-, adóterhet fizet a minimálbérét érintően. Tehát látható módon nagyjából 50 százalékkal többet fizet a munkavállaló, mint a munkaadó, együttesen 73 ezer forintot, 41-gyel többet, mint 2010-ben, amikor 32 ezer forint volt. Ennyire egyszerű! Ez nem matek, ez csak számtan. Ez csak számtan.

De ha a garantált bérminimumon keresőket nézzük, akkor is hasonló kép tárulkozik elénk, mert ott a munkaadók egyhavi garantált bérminimum 161 ezer forintos bruttó összege után 38 ezer forint terhet fizetnek meg, és a munkavállalók kiadása, teherviselése 54 ezer forintos mértékű. Itt is több mint 40-45 százalékos mértékű gyakorlatilag a munkavállalói teher a munkaadói teherhez képest, annyival több.

Szóval, azt akarom mondani, visszatérve az első mondathoz, hogy számomra az elsődleges prioritás az kellene hogy legyen, hogy a munkavállalót terhelő járulék-, adóterhek csökkentését kellene megtenni.

A másik része a történetnek pedig az, hogy mivel önök ezt nem teszik meg, az ilyen és ehhez hasonló intézkedések sokasága és a szerintem nem helyes gazdaságpolitikájuk hozta azt, hogy a hátunk mögött lévő 7-7,5 esztendőben több mint 600 ezer ember elhagyta ezt az országot. (Cseresnyés Péter közbeszól.)

S mi a jövő? Sajnos nem tárulkozik jobb kép elénk a jövőt érintően sem, mert az elhagyási szándékok sajnálatos módon nem csökkenőek, hanem még ehhez képest is növekednek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) A bérekről beszéltünk az előbb, egy kitekintést tettünk az előző napirendi pontnál, és akkor engem az nem nyugtat meg, hogy mondjuk, a monetáris tanács tagjainak a bérezése tekintetében az elmúlt öt évben 700 százalékos mértékű növekedés, azaz 700 százalékos mértékű növekedés következik be, miközben, mondjuk, a minimálbérhez illesztetten meg 10 százalékos mértékű reáliákban történő erősödés következik be.

Az a fajta születési arányokat mutató számsor, ami meg arról beszél ‑ és ez beszédes is sajnos ‑, hogy a magyar anyák egy jelentős része nem Magyarországon szüli a gyermekeit, hanem minden hatodik-hetedik gyermek külföldön születik meg, ez meg tragédia. Ez meg tragédia, azért, mert ebből a jövőre előre prognosztizálható, hogy hová alakul.

Persze mindezek mellett olyan intézkedések sokaságát foganatosították ‑ mondok egy példát: 2011-ben a munka törvénykönyve ‑, ahol a munkavállalókra nézve alapvetően hátrányos helyzetű intézkedéseket szültek, olyanokat, amelyekkel adott esetekben még az ugyanazzal a munkával megszerezhető jövedelmüket is csökkentették, de számos példát lehetne erre mondani, csak azt akarom érzékeltetni, hogy a munka világát érintő köztes intézkedései sem segítették azokat a folyamatokat, amelyek az itthon maradást erősítették volna vagy az itthoni szerepvállalást.

Önök egymillió új munkahelyet ígértek a gazdaságban. A gazdaságban! Ehelyett nagyjából az a helyzetkép tárulkozik elénk, hogy hamis statisztikákon keresztül próbálják meg alátámasztani azt, hogy mi történik. Gyakorlatilag 150-200 ezerrel több ‑ attól függ, hogy milyen időszakot nézünk - közfoglal­koz­tatott volt az országban. Nem tekinthetjük elsődleges munkaerőpiaci alanyúaknak azokat, akik közfoglalkoztatásban végeztek munkatevékenységet, nem lebecsülve ennek a fontosságát szociális szempontból, de abból a szempontból viszont számonkérve nyugodt lelkülettel önöket, hogy még azt sem biztosították, hogy ezek az emberek mind kivétel nélkül értékteremtő munkatevékenységet tudjanak végezni.

De ebben a hamis statisztikában benne szerepel az is, hogy mintegy 140 ezer fő az, aki külföldön végez munkatevékenységet, és a számítási metódusok alapján úgy van beszámítva, mintha itthon végezne, mintha itthon lenne munkavállaló, holott pontosan abból az ádáz történetből fakadóan, amit önök elkövettek, külföldön kell munkatevékenységet végezni és megszerezni az anyagi javakat.

De a diákfoglalkoztatás kérdésköre kapcsán ‑ amiről Z. Kárpát Dániel is szólt ‑, ami 8 évvel ezelőtt nem volt beszámítva a statisztikába, ma be van számítva a statisztikába, összességében oda jutunk, hogy nagyjából félmillió embert belehazudnak a statisztikákba mint foglalkoztatási többletet, és igazából semmit nem tettek azért, hogy Magyarországon az önök által tett ígéretek alapján egymillió fővel nőjön a gazdaságban a munkavállalók száma.

Gyakorlatilag azt viszont megtették, hogy ebben az országban a bérszakadék, a bérkülönbség kialakítása elmélyült. Nem mondom azt, hogy 8 évvel ezelőtt nem volt különbség, mondjuk, a budapesti és kelet-magyarországi fizetések, javadalmak viszonylatában. De volt! Volt! 40-50 százalékos mértékben magasabbak voltak a budapesti bérek akkor is, mint például a Borsod-Abaúj-Zemplén megyeieké vagy a szabolcsiaké. Ma ez 90-95 százalékos különbséget jelent. Önök még olyan törvénytervezetet is Czomba képviselőtársunk ‑ államtitkár volt akkor - vezényle­tével a Ház falai elé hoztak, ahol a fiatal munkavállalókat érintően még a minimálbér tekintetében is csökkentett minimálbért akartak adni a pályakezdő fiataloknak. Szóval, annyi torzót csináltak e tekintetben, ami nem véletlenszerű, hogy azt hozta magával, mint ami következményként elénk tárul.

S itt ennek a törvénytervezetnek a tárgyalásánál azért azt is el kell mondanom, hogy a társadalmi vagy épp a szakmai egyeztetések nélkülözése, mellőzése nem biztos, hogy eredményre vezet, az meg végképp, hogy mondjuk, az érdekképviseletek, a szakszervezetek kezdeményezéseit figyelmen kívül hagyják, hiszen ők is azt mondják, alapból azt mondják, hogy a személyi jövedelemadót kellene csökkenteni a vonatkozásban, amiről egyébként Orbántól Vargáig mindenki mondta a 9 százalékot; tudják, ismerik az egy számjegyű, a 9 százalékos szja-t, abból semmi nincs, helyette van egy ilyen munka­adói­teher-csökkentési törvénytervezet, de a 9 százalékos szja-ból semmi nincs.

Szóval akkor, amikor társaságiadó- vagy szoc­ho­csökkentésről beszélünk, még egyszer hangsúlyozom, nem elítélendő a történet, de ez a munkaadók, a multik javát szolgálja. Önök gyakorlatilag egy új adóparadicsom életre hívását teszik meg, mi meg azt mondjuk, hogy a munkavállalók érdekeit kell elsődlegesen szem előtt tartani, az ő terheiket kell csökkenteni, a minimálbér, a garantált bérminimum nettójának a mértékadó növelését kell megtenni ‑ mondom, a nettójának, nem a járulékbevételeken keresztül a bruttójának, nem, a nettójának a növelését kell megtenni ‑, valahogy úgy, hogy az ma 100 ezer forint felett kellene legyen, meg úgy általában vetten az átlagkereset 60 százalékát érje el. Egy szó, mint száz: ezt kellene tenni e helyett a törvénytervezet helyett. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(14.30)