Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcso­portja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából felhasználnám az alkalmat itt a vitában, hogy államtitkár úrtól esetleg kapjunk néhány olyan információt, ami sok kérdést vetett föl az előterjesz­tés kapcsán a frakciónkban, és a médiában is több kérdés merült föl.

Az első az, hogy képviselő asszony egy sokkal ki­sebb összegről beszélt, de ha mi az összes számot összeadjuk, akkor majdnem 700 milliárd forintos beruházásról beszélünk összességében, a kamatok­kal, önrésszel, mindennel együtt. Ez egy akkora mér­tékű beruházás, ami nagyon jelentősen megterheli a magyar költségvetést, a magyar adófizetőket, és egy­előre nem látjuk, hogy ez a nagyságrendű beruházás, de még ha egy alacsonyabb számnál maradunk is, akkor sem jön ki, hogy ez a beruházás miből és mi­korra fog megtérülni.

(12.30)

A mi számításaink és különböző szakértők kal­kulációi alapján ez egy soha meg nem térülő beruhá­zása lesz a magyar kormánynak. Az teljesen világos, hogy ez a vasútvonal az első helyen és szinte kizáró­lag a kínai partnernek az érdeke, hiszen ahogy állam­titkár úr is elmondta, az egy teljesen világos kínai gazdasági és politikai érdek, hogy a pireuszi kikötő­ből Európába tudjanak fölszállítani kínai terméket. De nem pontosan értem, nem pontosan értjük, hogy Magyarország számára ez milyen előnyökkel jár, különösen úgy egyébként, hogy a Belgrád-Pireusz közötti vonal fejlesztéséről még egyelőre nem nagyon vannak hírek.

Tehát ha azt látjuk, hogy ez egy 700 milliárdos beruházás, azt látjuk, hogy ez szinte kizárólagosan csak a kínai félnek az érdeke, és azt látjuk, hogy mi­lyen titkolózás övezi ezt a mostani államközi szerző­dés alapján megvalósuló beruházást, akkor felmerül a kérdés, hogy ez miért érdeke Magyarországnak, hiszen az szerepel az előterjesztésben, hogy ez egy 160 kilométer/órás sebességre képes vasútvonal lesz. Tehervonatoknál nem szokott 160 kilométer/óra ‑ hogy mondjam ‑ a követelmény lenni, sokkal in­kább a 120 kilométer/óra. Miközben a kínai fél egyébként nem vállalja, nem vállal kötelezettséget arra, hogy rakományokkal töltse föl ezt a vonalat Bu­da­pest-Belgrád között, emellett, ha a személyi for­galmat nézzük, akkor szakértői és a statisztikai ada­tok alapján nagyjából 70-80 fő az, akik közlekednek ezen a vasútvonalon. Tehát magyarul, mivel elkerüli, ha jól értettem Kecskemétet, Szegedet is, tehát a nagyobb városokat ez a vasútvonal, nagyjából azok használhatják majd személyforgalomra, akik Buda­pestről Belgrádba akarnak menni vagy Belgrádból Budapestre. Ebből szerintem nem lesz olyan túl sok jegyet váltó utas, aki meg tudná finanszírozni ezzel a jeggyel egyébként ennek a vasútvonalnak a 700 mil­liárdos költségét.

De ha a kínai fél se vállalja, és még nem látjuk, hogy Belgrád-Pireusz között mi lesz a szakasszal, akkor egy picit ‑ hogy mondjam ‑ felelőtlen, talán ez a jó megfogalmazás, hogy ebbe a kormány így hirte­len fejest ugrik, és rögtön ilyen szintű kötelezettsé­geket vállal magára.

A másik, hogy az sem derült ki világosan, hogy a MÁV-nak, ha jól értettem, egy 15 százalékos része lesz abban a cégben, amelyik ezt az egészet bonyolít­ja. Az előterjesztésből számomra nem derült ki, hogy ez a 15 százalékos részesedés milyen jogosítványok­kal jár, mert azt értem, hogy az önrészt ebben a 15 százalék nagyságrendben Magyarországnak kell be­letennie, de hogy a MÁV-nak van‑e bármilyen olyan jogosultsága ennek alapján, ami vétójog vagy a me­nedzsmentjogokba való beleszólás, vagy csak pusz­tán van 15 százalék, a kínai félnek így összességében 85 százaléka, és tulajdonképpen azzal a 85 százalék­kal minden fontos kérdést el is tud dönteni.

Tehát magyarul, a számításaink szerint ez egy olyan beruházás, ami nem a magyar nemzeti érdek, legalábbis nem első számú prioritás, rendkívül sok pénzbe kerül megint csak, kormányközi szerződés alapján valósul meg. Nem pontosan értem, hogy mi milyen európai uniós projektet valósítunk meg ez alapján, hiszen az Európai Unió éppen vitatta azt, hogy egy nem nemzetközi tenderen kiválasztott sze­replő építi ezt a vasútvonalat, hanem egy államközi megállapodás alapján történik. Ha jól emlékszem, talán valamilyen eljárás is indult Magyarországgal szemben emiatt. Azt gondolom, hogy Magyarország számára, még egyszer mondom, nem ez az első szá­mú prioritás, hogyha közlekedésről és ilyen nemzet­közi közlekedési útvonalak fejlesztéséről beszélünk. És még egyszer mondom, a mi számításaink szerint soha nem fog megtérülni ez a beruházás, az egészen biztos.

Azt sem pontosan értjük, hogy a kormány a meg­valósíthatósági tanulmányt miért titkosította tíz évre, tehát miért nem hozzáférhetőek ezek az információk. Az is furcsa, hogy a kormány nem hajlandó érdemi részleteket közölni arról, hogy mekkora áruforga­lommal számolnak és ‑ ahogy az imént is mond­tam ‑ mennyi idő alatt térülne meg a beruházás. Így viszont nagyon nehéz bármilyen felelős döntést meg­hozni képviselőként, hiszen az általunk rendelkezésre álló adatok alapján, még egyszer mondom, soha nem fog megtérülni ez a mostani beruházás.

Még egy olyan pontja van ennek, ami kérdéseket vet föl. Azt rögzíti ez a megállapodás, hogy a Kínából érkező munkavállalók, tehát akik részt vesznek eb­ben az építkezésben, ezeknek a száma korlátlan, és a magyar kormány pedig biztosítja azt, hogy az ő szá­mukra minden tartózkodási engedélyhez és egyébhez gyorsan és zökkenőmentesen juttatjuk hozzá a kínai fővállalkozót. Most a kérdés, hogy itt most 50-500-5 ezer-50 ezer kínairól van szó, akik majd jönnek Ma­gyarországra dolgozni, vagy hogy mi a kormánynak ebben az elképzelése. Fideszes képviselőtársam mondja, hogy 200 ezer, az is egy érdekes szám, ak­kor meg még magasabb számról beszélünk, ezek sze­rint ő pontosabban ismeri a számokat.

De számunkra azért érdekes volna, hogy akkor ebben hol jelennek meg a magyar alvállalkozók, te­hát hol vannak a magyar emberek, akik tudnak dol­gozni, részt venni alvállalkozóként, munkavállaló­ként, vagy adott esetben ők csak a lapátnyelet fog­hatják, és kubikosmunkát végezhetnek majd, meg kalapáccsal verhetik a síneket. Tehát azért érdemes lenne tisztázni, hogy a nagy nemzeti gazdaságépítő programba hogyan illenek bele a kínai alvállalkozók, hol fogjuk őket elszállásolni, ki fogja finanszírozni a szállásukat, az ittlétüket, a multikulturalizmusba majd mennyire illeszkednek bele ezek a kínai mun­kavállalók Magyarországon ott azokon a területeken, ahol ők majd elszállásolásra kerülnek.

Csak mert folyamatosan ezeket az érveket hall­gattuk nem is olyan rég a fideszes képviselőktől, hogy migránsokat azért nem lehet Magyarországra beengedni, mert itt magyar munkavállalókkal kell ezeket a kérdéseket és problémákat kezelni, nincs szüksége a magyar gazdaságnak külföldi munkavál­lalókra, különösen nem eltérő kulturális háttérrel rendelkező külföldi munkavállalókra nincs szükség. Most meg azt olvasom az előterjesztésben, hogy csak eltérő kulturális háttérrel rendelkező munkavállaló­kat akarunk Magyarországra behozni, de nemcsak behozni meg nemcsak hogy majd küzdjenek meg a jelenlegi apparátusbeli meg adminisztrációs akadá­lyokkal, hanem azt is vállaljuk, hogy lebontjuk ezeket az adminisztrációs akadályokat, és ők minden zök­kenő nélkül tudnak Magyarországra érkezni.

Milyen lesz a nemzetbiztonsági átvilágítása ezek­nek az embereknek? Hogyan tudjuk szűrni adott esetben azokat, akik Magyarországra jönnek? A meg­álla­podásnak milyen része vonatkozik arra, hogy ahol magyarországi munkaerő el tudja látni ugyanezt a munkát, oda nem engedünk be harmadik ország­beli munkavállalót, hiszen mégiscsak nem az európai uniós tagállamokról beszélünk, hanem Kínáról.

Még egyszer mondom, semmi gondom nincs Kínával, semmi problémánk nincs azzal, hogyha a kínai tőke akar jönni Magyarországra. Semmi gond nincs azzal, ha kínai vállalatok akarnak Magyaror­szágon tevékenységet folytatni. De például hogyan van rendezve, államtitkár úr, az, hogy akik itt alvál­lalkozóként dolgoznak, azok hova fizetnek adót? Tehát magyar vállalkozó, magyar cég Magyarország­ra fizet adót, a magyar munkavállaló Magyarorszá­gon fizet adót, itt költi el a forrását. Ugyanez igaz lesz‑e adott esetben ezekre a kínai munkavállalókra, vagy ők egy kínai cégnek Magyarországon a külföldi munkavállalói lesznek, és akkor mondjuk, Kínában fizetik hasonlóképpen ezeket az adókat.

Tehát azért mondom, hogy számtalan olyan kérdés van, ami egészen biztosan kérdések tömkele­gét veti föl ennek az előterjesztésnek a kapcsán. Egy kicsit úgy tűnik, mintha a kormány így a sötétbe egy jó nagy fejest ugrana. Semmilyen olyan hatástanul­mány nincs, ami igazolná ‑ még egyszer ‑ a projekt gazdasági életképességét.

A mi megítélésünk szerint ‑ hadd ismétel­jem ‑ soha nem fog megtérülni ez a pénz. Ráadásul ez a forrás, ez az összeg egy hihetetlenül nagy összeg, ráadásul a kínaiak ezt hitel formájában biztosítják a projekthez, tehát vissza kell fizetni ezt a hitelt kama­tostul. Maga az, hogy nem tenderen választottak ki senkit sem, semmilyen vállalkozót ebben a tekintet­ben, talán ez is aggályos, és az is aggályos, hogy nem látjuk azt, hogy a magyar gazdaság hogyan fog ebből profitálni, mert valószínűleg az a pár száz ember, aki egy évben Belgrádba akar utazni személyként, turis­taként, egészen biztosan nem fogja eltartani ezt a vasútvonalat.

Tehát úgy látjuk, nem is tudom, régen hogy szokták mondani, ez egy ilyen oroszlán típusú szer­ződés, ahol az egyik fél számára minden rendben van, tehát én értem, hogy a kínai fél számára ez egy teljesen jó és a projekt szempontjából előnyös szer­ződés, csak nem látom a nemzeti érdeket, nem látom a nemzeti gazdasági érdeket, hol valósul meg és hol jelenik meg ebben az előterjesztésben.

(12.40)

Éppen ezért, mivel nem látjuk a nemzeti szuve­renitás megjelenését ebben a projektben, nem látjuk a nemzeti gazdasági érdek megjelenését, nem látjuk a magyar munkavállalók jelenlétét és alvállalkozóit ebben, ezért egészen biztosan egy ilyen előterjesztést a nemzeti kormánytól tévesnek és szégyenletesnek tartunk. Ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója nem fogja támogatni az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)