Dr. Kiss László (MSZP)

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 2013 a csökkenő reálkeresetek, a növekvő adók, a brutális megszorítások, a növekvő államadósság, a gyengülő forint, a kapkodó, kiszámíthatatlan gazdaságpolitika éve volt. Az emberektől egyre több pénzt szedtek be, de alig adtak vissza belőle valamit. Egy picit úgy működött, tisztelt Ház, a kormány, mint valami fordított Robin Hood: a gazdagoknak ad, a szegényektől elvesz.

A költségvetés tehát maga volt az állam pilótajátéka, amelyből csak a piramis csúcsán lévők kaszáltak busásan. Ez jól látszott a nemzetpolitika területén is.

(17.30)

Mielőtt azonban rátérnék ezekre a fejezetekre, szeretném megköszönni a nemzetiségi szószóló termékeny részvételét ebben a vitában. Egy olyan kerületből, egy olyan településről jövök, a III. kerületből, ahol a nemzetiségi önkormányzatoknak, a nemzetiségi egyesületeknek nagyon fontos szerepük van a kerület kulturális és politikai életében, és nemzetpolitikusként is azt gondolom, hogy nem lehet sikeres Magyarország olyan nemzetiségek nélkül, amelyek büszkék, öntudatosak és szervezettek. Ezért azt gondolom, hogy nagyon termékeny volt ebben a vitában a szószóló jelenléte és kiváló észrevételei. Ezt ezúton is szeretném önnek megköszönni.

Ha megnézzük az egyes fejezeteket, akkor azt látjuk a nemzetpolitikában is, hogy kicsit a klasszikus régi magyar mondás szerint a sok bába között a gyermek veszett el. Ezért egy kicsit hosszan lehetne sorolni azokat az előirányzatokat, ahol némi pénz el volt rejtve ezen a területen.

Az első ilyen előirányzat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezete. Nemzetpolitikai tevékenység támogatása cím alatt 3,5 milliárd forint előirányzat mellett körülbelül 5,7 milliárd forint kiadásról ad számot a törvényjavaslat. Érdekes ez a kettősség, ez jól mutatja, hogy tervezési probléma történt, egy elég jelentős tervezési probléma. Tehát inkább többet költsünk, mint kevesebbet, mondhatja itt bárki.

Azt lehet mondani, hogy ezt az előirányzatot növelte a kormányzati tartalék terhére nyújtott többlettámogatás mintegy 1,7 milliárd forint értékben. De mik vannak ebben az előirányzatban? 500 millió forint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, 200 millió forint az erdélyi magyar középiskolai oktatási intézmények fejlesztésére, 140 millió forint a Nagyberegi Református Líceum építési munkálatainak befejezésére, 100 millió forint a határon túli magyar cserkészszövetségek kapacitásfejlesztésére, 365 millió forint a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt programjainak megvalósítására és 418 millió forint az Erdélyi Református Egyházkerület és a Sapientia Magyar Tudományegyetem támogatására.

Felvetődhet azért az a kérdés, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatásai mellett indokolt-e egyáltalán, hogy a minisztérium ilyen előirányzatot fenntartson, és az indokolt-e, hogy rendkívüli kormányzati tartalék terhére növeljék ezeket a pénzeket. Azért merül fel ez a kérdés, mert minden olyan átláthatatlanság, amely nem tisztázott intézményrendszerbe vezeti be a központi forrásokat, egyúttal lehetőséget teremt a visszaélésre, és lehetőséget teremt arra is, hogy ezek a pénzek kézen-közön eltűnjenek.

A Szocialista Párt azt gondolja, hogy helyesebb lenne az, hogy ha már a Bethlen Gábor Alap támogatási rendszere egyébként képes arra, hogy ezeket a pénzeket felhasználja, akkor annak terhére történjenek meg ezek a kifizetések. Hiányzott a transzparencia, az átláthatóság tehát ebben az intézményrendszerben.

Nézzünk egy újabb fejezetet, a Miniszterelnökség fejezetét! Ebben rögtön az első a Nemzetstratégiai Kutatóintézet. Ez egy roppant érdekes kutatóintézet. Hatalmas támadások kereszttüzébe került az intézet a megalapítása pillanatában. Amikor én a parlamenti mandátumomat átvettem ebben az évben, akkor ennek a kutatóintézetnek még honlapja sem volt. Én a tudomány világából is jöttem egy kicsit. Elég fura az, hogy egy kutatóintézet, amely elvben 1,3 milliárd magyar forintból működik, nem rendelkezett ekkor még honlappal, majd’ egy éve működött, de ilyen neki nem volt.

Amikor megkérdeztük a bizottsági ülésen, hogy vajon miként jutnak el az ilyen drágán megvásárolt kutatások a határon túli magyarokhoz vagy egyáltalán bárkihez, akik szeretnének a közpénzből végzett kutatásokhoz hozzájutni, akkor az volt a válasza Szász Jenőnek, ezen kutatóintézet igazgatójának, hogy hát a dolog természete olyan, hogy szájhagyomány nyomán terjednek ezek a kutatások, és nem kell ide honlap.

Bármennyire is hegyeztem a fülemet az elmúlt évek során a békásmegyeri HÉV aluljárójában, bárhányszor is vettem részt az óbudai emberek közösségeiben, amikor meghívtak engem tanácskozni, még senki nem mutatott nekem egy ilyen szájhagyomány nyomán terjedő dokumentációt, amely egyébként csak azért nem került 1,3 milliárd forintjába az adófizetőknek, mert a kutatóintézet még arra is képtelen volt, hogy a számolatlan magyar forintot elköltse. (Szávay István: Több száz millió forint, 300-400 millió.)

Elég érdekes az, gondoljanak bele, hogy van egy olyan kutatóintézet, amely annyira inkompetens, hogy még ilyen feltételek mellett se tud pénzt költeni, de az inkompetencia ebben az esetben viszont szerencse, hiszen bármennyire is adott volna a kormányzat pénzt a nem létező kutatásokra, egy nem létező kutatóintézetre, de hála a jó istennek, Szász Jenő e téren mutatott alkalmatlansága okán nem volt módja elkölteni, és így a magyar adófizetőknek némi pénzét azért sikerült megspórolni. Már csak a többi a kérdés, amit eleve nem kellett volna odaadni ilyen tisztázatlan körülmények között.

Magával a kutatóintézet alapításával kapcsolatos feladatra előbb 100 millió forintot költöttek el. Nyilván roppant drága lehet. Annak, hogy kutatóintézetet alapítunk, olyan sok minden költsége van, ha belegondolok, hogy 100 millió simán eljön erre. Ha most jobban belegondolok, mégse tudok mondani ilyen költséget, hogy mi került ebben 100 millió forintba, de hát biztos annyira érdekes volt ez a kutatóintézet, amely alapítás után fél évvel még honlappal sem rendelkezett, hogy feltétlenül szükség volt ezt a 100 millió forintot más tevékenységekre elkölteni.

A működtetésre 1,3 milliárd forintot irányoztak elő. Ha az önök által fölöslegesen felépített stadionok árához viszonyítjuk, akkor ez valóban nem nagy pénz, de szerintem azért ebből a forrásból roppant sok szegény sorban élő magyar embernek a sorsát lehetne könnyíteni abból a négymillióból, ami a szegénységi küszöb alatt él ebben az országban az önök tevékenységének köszönhetően. Már említettem önöknek, hogy a teljesítés minden esetben elmaradt a módosított előirányzattól. Megbeszéltük, hogy ez ebben az esetben szerencse.

2013-ban a kormányhatározat túlzott hiány eljárás megszüntetése érdekében a szükséges forrásokat a kutatóintézetből is elő kívánta teremteni, és mintegy 460 millió forint dologi kiadás zárolását rendelte el. Erre utaltam akkor, amikor azt mondtuk, hogy hála a jó istennek, hogy azért minden pénzt az akkor még nem létező kutatóintézet nem tudott elkölteni, „csak” durván 850 millió forintba került az akkor még nem létező kutatóintézet a magyar adófizetőknek.

Hogy mennyire abszurd a szituáció, hogy ezt át lehessen érezni, például december 31-ére a kutatói létszám feltöltése érte el az 56 százalékot. Itt nem arról beszélünk, hogy több ezer felkészült kutatót kellett alkalmazni, akik nemzetpolitikai színtéren új kutatásokat tudnak létrehozni, hiszen ennyi nyilván nem lenne. Száz darab kutatóból sikerült 56-ot december 31-ig alkalmazni. Ezt azért ne érezzük nagy sikernek, egyértelmű pazarlásnak tartjuk, és egyértelmű pazarlásnak tartjuk azt, hogy ilyen jelentős mennyiségű kormányzati forrás ebbe a kutatóintézetbe belement. Semmiféle ésszerű oka nincs ennek, semmiféle ésszerű tevékenységet ez az intézet nem végzett.

2012. december 11-i hatállyal hozzák létre Szász Jenő intézetét. Az alapító okirata nagyon sok mindent elárul. Azt mondja, hogy a miniszterelnök irányítása alatt működő központi hivatal, alkalmazottai pedig fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek, akiknek a legmagasabb fokú titkosszolgálati átvilágításon kell átesniük. Ez azért jó egyébként, megjegyzem, mert azt már biztosan el lehet mondani, hogy a Fradi-stadionokba minden további nélkül be tudnak lépni ezek a személyek, amit szintén önök hatalmas kormányzati pénzek felhasználásával modernizáltak úgy, hogy épeszű szurkoló nem tudja betenni a lábát az átvilágító rendszer használatával, de a kutatóintézet munkatársai be tudják tenni a lábukat. Ugyan nem tudom, hogy miért kell a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben ilyen fokú redundancia, ilyen fokú pazarlás, de hát biztos önök tudják.

Deklarált célja a kutatóintézetnek a magyarság kiemelkedő szellemi, kulturális és tudományos ered­ményeinek, hagyományainak, valamint társadalmi-gazdasági helyzetének elemzése, kutatása, koordinációja. Kérdés, hogy ez a rendkívül drágán működő intézet vajon alkalmas-e erre.

Már az alapítás pillanatában problémát, gondot és feszültséget okozott Szász Jenő úr kinevezése, aki a Magyar Polgári Párt korábbi elnökeként biztosan nem alkalmas arra, hogy az erdélyi magyarság nemzeti egységét fémjelezze. Itt nem arról van szó, hogy probléma lenne Szász Jenő úr politikai elkötelezettsége, de szerintem joggal elvárható, és ez a Magyar Szocialista Párt szerint is joggal elvárható, hogy egy nemzeti egység intézményrendszerének részeként lévő nemzeti kutatóintézet élére olyan hatalmas tudományos ismerettel, tapasztalattal és múlttal rendelkező személyt nevezzenek ki, aki személyében is a magyarság egységének, nemzetünk egységének a kialakítására, megjelenítésére alkalmas; Szász Jenő úr korábbi politikai tevékenysége miatt biztos, hogy erre nem, sajnos nem.

(17.40)

Többen azt mondták, hogy egy politikai komisszár került kinevezésre. Már ez a megbélyegzés is jól mutatja azt, hogy a határon túli közéletben mekkora az elfogadottsága vagy annak hiánya a Nemzetstratégiai Intézetnek és annak vezetőjének.

Már az alapítás pillanatában hatalmas viták voltak, hiszen az intézet vezetőjének bemutatkozása is szerencsétlenre sikerült, és ezt a bemutatkozást Kelemen Hunor úr is több alkalommal ? mondjuk úgy, hogy ? negatívan minősítette. Az elmúlt közel két évben ez a kutatóintézet gyakorlatilag szinte fantomintézetként működött, elmondható, hogy semmiféle Kárpát-medencei kutatóintézettel és kutatásokkal nem tart fenn értelmes kapcsolatot, a beharangozott projektjei elég középszerűek, csendben feledésbe merültek, a munkatársai között pedig elvétve sem találni olyan szakembereket, akikről beszéltünk, akik magasan kvalifikált, ezen a területen mozgó emberek lennének. Vannak olyanok, akik igen, de ez az intézmény munkatársainak a többségére biztosan nem igaz.

Sokat mond az intézet beszámolója is, amely szerint külföldi kiküldetésekre, reklámkiadásokra, reprezentációra 37 milliót, üdülési hozzájárulásra 4,3 milliót, míg könyvek beszerzésére csupán 42 ezer forintot költöttek. 42 ezer forintot! Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim érzik, hogy van egy kutatóintézet, amelyik összegyűjti a tudományos élet ismereteit nemzetstratégiai értelemben, ezt feldolgozza és kiadja szájhagyomány nyomán, ugye, mert a magyar tudományos kutatásnak az az alapvetése, hogy szájhagyomány nyomán adunk ki ilyeneket, és ennek a kutatóintézetnek 42 ezer forintra van szüksége, hogy könyvet vásároljon. Ha én pozitív akarok lenni a kutatóintézettel kapcsolatban, azt tudom mondani önöknek, hogy bizonyára akkora elmék dolgoznak itt, hogy semmire nincs szükségük, csak egy kis magányra, hogy üdüljenek, 4,3 millió forintból elvonultan elmélkedjenek a nemzetstratégia mindennapjairól, és 37 millió forintért reprezentáljanak. Ez a közpénzek felhasználása a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben.

Azonban nem szeretnék önökkel igazságtalan lenni, tisztelt Ház. Szeretnék bejelenteni ezen a fórumon egy hatalmas előretörést, amely azt gondolom, hogy nagy büszkeségre adhat okot: van honlapja az intézetnek.

Innen szeretném majd folytatni a továbbiakban. Köszönöm.