Szávay István (Jobbik)

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozott itt engem Kiss László képviselő úr a Szocialista Párt padsoraiból, ugyanis abban, amit a kormány nemzetpolitikájának kritikájaként előadott, sajnos körülbelül 90 százalékban egyet kell hogy értsek. De ez talán nem is nekem kényelmetlen igazából, hanem önöknek és a kormánypártoknak kell hogy kényelmetlen legyen.

Néhány témáról szeretnék én is szólni a költségvetés nemzetpolitikai fejezeteit illetően. Egyébként némileg kénytelen vagyok kapcsolódni a már elhangzottakhoz.

Ami a Nemzetstratégiai Kutatóintézet 1,2 milliárd forintos támogatását érinti: kétségkívül igaz, hogy a tavalyi évben is ebből több száz millió forint megmaradt. Azért az kérdéseket vet fel, hogy egyáltalán van-e a költségvetésnek olyan fejezete, ahol ilyen összegű pénzek megmaradnak, van-e a költségvetésnek olyan fejezete, ahol annyira bőségesen állunk a kiadásokkal, hogy az oda szánt források 20-30 százalékát nem tudjuk elkölteni. Azért ez nyilván egy elgondolkodtató összeg. De ahogy tudom, az idei évben sem állunk jobban, tehát arányosan a Nemzetstratégiai Kutató Intézet 2014-ben sem költötte még el eddig a neki szánt költségvetési támogatás arányos részét, mondjuk, kilenc hónapra való összeget. Nem tud az intézet ekkora mennyiségű pénzzel mit tenni.

Arról nem is beszélve egyébként ? némileg azért hadd korrigáljam Kiss képviselő úr számait ?, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben jelenleg az állások közel egyharmada továbbra sincs betöltve, ez kétségkívül igaz. Nem tudunk egyébként semmit a Székelyudvarhelyre kihelyezett tagozatnak és annak a húsz munkatársnak a munkájáról, és nem nagyon tudunk ezekről a kutatásokról sem semmit. Azt tudjuk például, hogy az intézetnek két főállású munkatársa van, akinek elvileg az a dolga, hogy a külhoni magyar tudományos műhelyekkel tartsa a kapcsolatot. Amikor én megkérdeztem Szász elnök urat, hogy ezek a kollégák pontosan mit csinálnak és mely külhoni magyar tudományos műhelyekkel milyen kapcsolatot tartanak és milyen tudományos tevékenységet végeznek, akkor erre sajnos nem tudtam választ kapni magam sem.

Ami a konkrét tevékenységet illeti: nagyon köszönöm ezúttal is, rendszeresen szoktam kapni az intézet meghívóit, méghozzá olyan nemzetstratégiai tudományos projektekre, mint a mangalicafesztivál vagy például egy kárpátaljai, kétségkívül nagyon tehetséges és elismerésre méltó festő kiállításai, amit a Nemzetstratégiai Kutatóintézet székházában végeznek. Nem azt mondjuk, hogy nincs szükség erre az intézetre, nem azt mondjuk, hogy nincs szükség nemzetstratégiai tevékenységre, mert természetesen van, de azért ezt a dolgot ideje lenne átgondolni.

A Jobbik a maga részéről meglehetős türelemmel és konstruktivitással állt ehhez a kérdéshez. Mi az elmúlt egy-másfél évben nem tettük különösebb kritika tárgyává az intézet munkáját és tevékenységét, pontosabban ennek a hiányát, éppen azért, mert úgy gondoltuk, úgy illik, konstruktív ellenzék módjára, hogy várjuk meg, hogy egy felálló új struktúrából, egy új szervezetből mi lesz, milyen munkát fog végezni. Nem is gondoltuk volna helyesnek, elegánsnak és etikusnak, hogy néhány hónap munkája elteltével kritikával illessük ezt az intézetet. Azonban azt gondolom, most már eljött annak az ideje, hogy mégis szóvá tegyük azt a fajta munkát vagy annak a hiányát, ami ott történik, illetve ami nem történik, arról nem is beszélve, hogy ez mennyi pénzbe kerül.

Miközben százmillió forintokon ül a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, aközben a kormány már második éve nem fizeti ki a gyermeküket magyar iskolába járató, határon túli magyar szülők számára a nevelési-oktatási támogatást. Tartottam erről egy sajtótájékoztatót nemrégiben, túl sok hatása nem lett, formálisan biztos nem, de informálisan sem tudok erről.

Miről van szó? Nagyon sok alkalommal az elmúlt években tettük már komoly kritika tárgyává, hogy önök, miközben a kormánypártok nemzetpolitikai fordulatról beszélnek ? már hogy 2010-ben az történt, meg azóta folyamatosan nemzetpolitikai fordulat van, ugye ?, azóta egyetlenegy fillérrel sem emelték meg az egyébként 2001 óta, tehát lassan másfél évtizede változatlan összegű nevelési-oktatási támogatást, amelyet azok a külhoni magyar szülők kaphatnak meg, akik adott esetben vállalva ennek a hátrányait is, de ragaszkodnak magyarságukhoz, magyar iskolába adják a gyermekeiket, ezzel is erősítve a magyar közösséget, erősítve a magyar intézményeket, biztosítva a magyar közösségek fennmaradását. Ehhez annak idején, egyébként szintén az önök korábbi kormányzásának egy elismerésre méltó kiváló kezdeményezéseként, 20 ezer forintot biztosított a magyar állam. Ez egy értékálló kezdeményezés volt a maga nemében, hiszen ezt a szocialisták nyolcéves kormányzása sem merte megszüntetni, számos más külhoni támogatási formával ellentétben. Azonban ez a 20 ezer forint ? a taneszköz-támogatással együtt 22 400 forintról beszélünk ? ma már messze nem annyit ér természetesen, mint ért 15 évvel ezelőtt. Négy éve kérjük, négy éve minden költségvetés vitájához benyújtottuk, mint ahogy most is be fogjuk nyújtani a jövő évihez azt a javaslatunkat, hogy legyenek kedvesek ezt az összeget jelentősen megemelni. Ez nem történt meg. Sőt, most már odáig eljutottunk, hogy a tavalyi évben 5 ezer forintot visszatartottak ebből az összegből. Tehát nemhogy 15 év után végre megemelnék ezt az összeget, hogy az tényleg valóban vonzó legyen és érdemi segítséget tudjon nyújtani a magyar szülőknek, hanem 5 ezer forinttal lecsökkentették. Tavaly azért, mondván, hogy Magyarországot túlzottdeficit-eljárás sújtja, és megszorításokat kellett alkalmazni. Ez érintette egyébként a Bethlen Gábor Alapot is, és úgy gondolták, hogy ezt az összeget innen fogják lefaragni. Nem a működésből, a több mint 800 millió forintos működésből, amelyben egyébként kocsibérlések vannak. Nagyon köszönöm az ötletet Kiss képviselő úrnak, majd meg fogom nézni, hogy a Bethlen Gábor Alapnál is költenek-e üdülésre, és hogy mennyit költenek könyvekre ? ez kétségkívül jó ötlet.

(17.50)

Szóval, a Bethlen Gábor Alap eltapsikol működésre 800 millió forintot, de amikor 200 millió forintot meg kellett volna fogni a költségvetésből a zárolások miatt, akkor sem az jutott eszükbe, hogy talán ezt a működésből kellene lefaragni. Nem, vegyük el a magyar családoktól meg a magyar szülőktől. Tavaly a parlamentben, ugye, a túlzottdeficit-eljárás alól valahogy május végén, május 29-én, ha jól emlékszem, került ki Magyarország. Néhány héttel később tettem fel kérdést ez ügyben, hogy meg fogják-e kapni a külhoni magyar szülők ezt az 5 ezer forintos elmaradt támogatást. Rétvári Bence államtitkár úr akkor államtitkárként válaszolt, és azt mondta, hogy miután a túlzottdeficit-eljárás megszűnt, ő úgy gondolja, hogy Répás Zsuzsanna akkori helyettes államtitkár asszony szava, úgy fogalmazott, kellő garanciát jelenthet arra, hogy ezeket a támogatásokat, hiányzó támogatásokat később fogják folyósítani.

Na most, nagyjából ennyit ér egyébként a magyar kormány egy helyettes államtitkárának szava, mint amennyit Répás Zsuzsáé, amikor ezt megígérte. Nemhogy a tavalyi elmaradt 5200 forintot nem folyósították, hanem idén is megkurtították ezt a támogatást 5200 forinttal, teszem hozzá, annak ellenére, hogy a pályázati kiírásban továbbra is 22 400 forint szerepel. Én megkértem már jogászainkat, hogy vizsgálják meg egyáltalán, hogy jogilag és költségvetésileg, törvényileg ez tartható-e egyébként, hogy a magyar állam, a Bethlen Gábor Alap pályázatot hirdet, amelyben jelzi a pályázat összegét, majd később a nyertes pályázók számára ezt az összeget nem fizeti ki.

Annyit azért még ehhez a kérdéshez tegyünk hozzá, hogy a pénz tavaly meg tavalyelőtt sem lett elég, csak akkor utólag 700 millió forinttal kipótolták. Most ez nem történt meg. De ha már itt járunk, akkor egy mondatot engedjenek meg még azzal kapcsolatban is, hogy magát az egész rendszert felül kellene vizsgálni. Ezt is nagyon sokszor elmondtuk már. Ugyanis nagyon sokszor arra jogosulatlanok veszik fel a pénzt, tehát ebből a szempontból nyugodtan lehetne spórolni, olyanok, akik bár a támogatást felveszik, de ezt követően mégis többségi, azaz ukrán, szerb, román iskolába íratják be a gyermekeiket. Ezt sokkal hatékonyabban kellene ellenőrizni. Semmi nem történt négy év alatt ezzel kapcsolatban.

Itt is lehetne egyébként forrást megtakarítani, és azt odaadni azoknak, akik ezt tényleg megérdemlik. De ami ennél is rosszabb, főleg a Délvidékre és a Felvidék keleti részére jellemző ez, hogy olyanok özönlik el a magyar iskolát, akiknek nemhogy magyar identitásuk nincs, hanem sokszor még magyarul sem beszélnek normálisan, csak azért, hogy ehhez a támogatáshoz hozzájussanak. Nagyon sokszor elmondtam már ennek a Háznak a falai között, legalább háromszor, de akkor elmondom negyedszerre is, hátha valami végre fog történni: délvidéki magyar iskolákba Koszovóból menekült albán cigány gyerekek járnak, a magyar állam 20 ezer vagy most már 17 ezer forintjáért, aminek az a következménye, hogy a magyar szülők meg átíratják szerb iskolába a gyermekeiket. Még egyszer mondom, ez legalább negyedszer hangzott el ebben a Házban. Addig fogom mondani, amíg nem hajlandóak ezzel a kérdéssel foglalkozni, bár Semjén Zsolt és Répás Zsuzsanna egyébként már több alkalommal megígérte.

Még egy kérdést vagy témát még hadd érintsek röviden: ez pedig a külhoni magyar osztálykirándulások ügye. Ez szintén egy nagyon kiváló javaslat volt még annak idején a Jobbik programjában, nagyon örülünk, hogy ezt önök is szimpatikusnak találták és megvalósították 2010-ben. Azzal együtt, hogy akkor az a kormányzati ígéret hangzott el Semjén Zsolttól, hogy 2014-re, azaz a ciklus végére biztosítani fogják azt, hogy állami támogatással egy teljes korosztálynyi gyermek, hetedikesek lettek egyébként itt kijelölve, állami támogatással egy külhoni magyar területre osztálykirándulás keretében látogathasson el.

Nos, messze nem járunk még a teljes korosztálynál, még annak a felénél sem. Tavaly összesen 14 ezer gyermek utazhatott a százezer helyett. Ezt az összeget most valamennyire megemelték. Most az az ígéret, hogy majd 2018-ra fog ez a program véglegesen kifutni. A finanszírozása azonban botrányos volt az idén is. Azok a gyermekek, azok a csoportok, akik most szeptemberben, illetve októberben szerettek volna utazni, levelet kaptak a KLIK-től még augusztus folyamán, hogy bár a pályázatot megnyerték, amelyben leírták, ugye, hogy mi lenne az indulás időpontja, de sajnos nem tudják folyósítani nekik a pénzt.

Ezért három dolgot javasoltak az osztályfőnököknek, illetve a szülőknek; egy, hogy kérjenek pénzt a KLIK megyei alszámláiról, majd azért zárójelben udvariasan odaírták, hogy ott nem biztos, hogy van elegendő forrás. Amikor fölhívták az illetékest, ott közölték, hogy egyáltalán nincs forrás, csak azért ezt mégis bele kellett írni a levélbe, hogy jobban nézzen ki, hogy onnan lehet előleget kérni ? mint ahogy nem volt egyébként. Halasszák el vagy ütemezzék át az utat, ami nyilván nem lehetséges, hiszen nagyon nagy szervezést igényel. Nem beszélve arról, hogy ugye, a célpontokban, ahová az utazás történik, ez meg volt szervezve, szállás volt foglalva, várták a csoportot, az adott iskola is így igazította a tanrendjét.

A harmadik pedig az volt, ez volt a legkedvesebb egyébként, hogy mennyire elképesztően méltatlan helyzetbe hoztak ezzel önök nagyon sok pedagógust meg szülőt, hogy próbálják leboltolni a vállalkozókkal, az utazásszervezőkkel és mindenkivel, akinél ebben költség van, hogy majd később fognak kapni fizetést, és vigyék oda a pályázati eredményüket, illetve azt az állami igazolást, ami elvileg garantálhatja azt, hogy a programban részt vevő vállalkozók vagy akik felé költséget kell elszámolni, majd valamikor megkapják a pénzüket.

Tehát abba a helyzetbe kényszerítették bele önök osztályfőnökök és tanárok tucatjait, hogy menjenek el és kuncsorogjanak buszsofőröknél, szállásfogadóknál arról, hogy vigyék el őket ingyen, mert majd valamikor az állam ezt az összeget meg fogja nekik téríteni. Arról nem is beszélve, hogy az állami garancialevelet nyugodtan lobogtathatják Székelyföldön, ott sokra nem fognak menni vele. Tehát a források itt sem voltak elegendőek.

Az egész nemzetpolitikai tervezés tekintetében ? és most arról nem is kívánok túl sokat beszélni, hogy a költségvetésben továbbra is 15 különböző fejezetben 30 különböző jogcímen dugdosták el ezeket a pénzeket, miközben 2010-ben egyébként azt vállalták, és az Állami Számvevőszék is több alkalommal megállapította, hogy ez nem teljesült, hogy egységesíteni kívánják a nemzetpolitikai célú költségvetési forrásokat, illetve hogy ezt egységesen kívánják kezelni, pontosan azért, hogy ez átláthatóbb, jobban nyomon követhetőbb legyen, és adott esetben párhuzamosságokat kiküszöböljenek. Hiszen számos alkalommal előfordult egyébként, hogy élelmes szervezetek és személyek ugyanarra a programra vagy ugyanarra a célra különböző minisztériumok különböző kezelésben lévő forrásaira pályáztak és szereztek támogatást, úgy, hogy a legtöbb esetben azt sem tudta a jobb kéz, hogy mit csinál a jobb ? szokták mondani.

Tehát arról volt szó, hogy egységesen fogják a nemzetpolitikai célú támogatásokat kezelni. Ez a mai napig nem derült ki. Még egyszer mondom, ez még a Számvevőszék vonatkozó jelentésében is szerepelt tavaly. Kíváncsi vagyok, hogy az idén mi fog ezzel kapcsolatban szerepelni. Mi elvárnánk azt, hogy legyen világosabb, legyen átláthatóbb, áttekinthetőbb ezeknek a költségeknek a költségvetésben való szerepeltetése. Arról nem is beszélve, hogy legyen normálisan tervezhető, mert az elmúlt három évben egyetlenegy alkalommal sem valósult meg, hogy nagyjából, legalább nagyjából elmondható legyen, hogy a tisztelt kormány tartotta volna magát a költségvetésben meghatározott számokhoz, hanem ilyen kiegészítések vannak. Ezt önmagában feltétlenül nem kifogásoljuk, hogy most 1 meg 1,5 milliárd forintot a kormány átcsoportosít nemes külhoni célokra felsőoktatási intézmények számára. Na de hát az, hogy a beregszászi főiskolának be kell fejezni a tetőcserepezését vagy hogy Kolozsváron új kollégiumot kell építeni a reformátusoknak, ezt valószínűleg fél évvel ezelőtt is lehetett volna már tudni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)