Dr. Kepli Lajos (Jobbik)

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képvi­selőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sajnálatos szerep, legalábbis az államtitkár úrra nézve, hogy egyfajta modern kori szélmalomharcot egyfajta modern kori Don Quijoteként kénytelen felvállalni itt a parlamentben. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Azt gondolom, a Jobbikot nem lehet azzal vádolni, hogy bármelyik irányba is elvakult energiapolitikát folytatna, akár elvakultan atomenergia-párti, akár elvakultan megújulópárti lenne. Mi próbáltuk mindig is egy egészséges konszenzussal megalkotni a saját energiastratégiánkat, amelybe a mi véleményünk szerint mind a kettő belefér. És nem is szabad szembeállítani ezt a két dolgot, ami itt megint megtörtént, és nyilván meg is fog még a vita során történni, amikor azt mondjuk, hogy aki az atomenergiát támogatja, az nem támogatja a megújulókat, és viszont. Mind a kettőnek helye van a rendszerben.

Mint ahogy az is elhangzott már, hogy kellenek alaperőművek, és kellenek a megújulók is. A megújulókat természetesen ki kell szabályozni, és a megfelelő nagyságrendű szabályozókapacitásnak rendelkezésre kell állni, ezt senki nem vitatja. De emellett bizony a megújulók arányának folyamatosan fejlődnie kell. És többek között a napenergia, amit méltatott az államtitkár úr, szintén kiszabályozásra szorul, szintén nem számít alaperőműnek.

E tekintetben tehát a Jobbik, én azt gondolom, mindig is következetes politikát folytatott, sőt még azt is mondtuk, hogy olyan szabályozható erőművi kapacitások is létrehozhatók, a magyar energiamixben jelen pillanatban nem vagy nagyon kis arányban szereplő kapacitások, mint a vízenergia, a vízenergia hasznosítása, ami tipikusan olyan energiaforrás, amely szabályozásra is alkalmas, hiszen szabályozható kapacitások lennének létrehozhatók. Természetesen ezt nem lehet összevetni nagyságrendileg egy 2400 megawattos atomerőművi beruházással vagy akár a mátrai lignites erőművel, de a jövő mindenképpen a megújulóké. És a jövő felé való elmozdulás azt is jelenti, hogy egyetlen olyan megújuló energiaforrást sem zárhatunk ki a körből, amely szóba jöhet jelen pillanatban Magyarországon, és amelynek van még szabad hasznosítási kapacitása, merthogy van a szélenergiának is.

Ezt pontosan egy kormánymegrendelésre készült tanulmány mutatta ki, még talán 2012-ben, amely azt mondta, hogy a jelenlegi kapacitásnak a jelenlegi hálózati feltételek mellett még mintegy 3-4-szerese lehetne beépíthető teljesítményként, anélkül, hogy a magyar villamosenergia-hálózat ennek a kárát látná, és anélkül, hogy ez ne volna kiszabályozható. És ennek ellenére 2010-ben, a második Fidesz-kormány hatalomra jutásakor mégis megállt az engedélyeztetések folyamata, és azóta sem történt szélerőmű-beruházás.

Az államtitkár úr említette - ha jól emlékszem, ő volt vagy a fideszes vezérszónok -, hogy voltak olyan engedélyezett területek, ahol a beruházások később nem történtek meg. És abban egyetértünk, hogy szokás volt régebben területekre megszerezni az engedélyt szélerőmű-kapacitás létrehozására, ahol a beruházás valójában nem történt meg, csak egyfajta területfoglalás volt. Ez valóban nem egy hasznos dolog. És azt még talán támogatni is tudnám egyébként a javaslatban, ami azt mondja, hogy az engedély kézhezvételét követően egy éven belül meg kell valósítani a beruházást. Ne legyenek ilyen területfoglalások; aki valóban szélerőműparkot akar létrehozni, az engedélyeztesse le a területet.

De semmiféle új engedély kiadása nem történt. És ha azt mondja az államtitkár úr, hogy nem éri meg szélerőművet létesíteni Magyarországon, ezért nem valósultak meg már ezek a beruházások, arra én azt mondom, hogy akkor miért van szükség erre a törvényjavaslatra. Miért van szükség arra, hogy egyértelműen kormányzati hatáskörbe vonjuk, hogy ki az, aki a jövőben Magyarországon egyáltalán engedélyt kaphat szélenergia létesítésére, hogy mekkora kapacitásra írnak ki tendert szélerőműparkok létesítésére? Ha a piac egyébként azt mondja, hogy nem éri meg Magyarországon ma szélerőművet létrehozni, akkor ez az egész kérdés felesleges volna, és nem volna itt a parlament előtt. Én azt gondolom ezzel ellentétben, hogy igenis volna beruházói igény Magyarországon szélerőműparkok létrehozására, és ennek volna tere is és volna lehetősége, a jelenlegi teljesítménynek, a jelenlegi kapacitásnak legalább a 4-5-szörösére.

És bizony a kiszabályozás kérdése nagyon fontos, és sokan példálóztak akár Hollandiával, Németországgal, Dániával. Természetesen nem lehet összehasonlítani egy tengerparton felállított szél­erőműparkot, ahol szinte állandó szélteljesítménnyel, -intenzitással lehet számolni - szinte állandó -, és ki lehet használni a lehető legnagyobb mértékben ezeket a berendezéseket. Természetes, hogy mi nem fogunk soha, mint mondjuk, Dánia, 100 százalékosan szélenergiával vagy megújuló energiával üzemelni. Az Északi-tengernél a hosszú tengerpartokra telepített szélerőművek azért jóval más feltételek között működnek, mint mondjuk, Magyarországon akár a Kisalföldön üzemeltetett szélerőműparkok. De továbbra is mondom, ez nem azt jelenti, hogy a kormánynak félnie kellene a szélenergiától.

Az egyik verzió ez volt, hogy azért történik a kormányzati hatáskörbe vonás, mert ezzel akarja biztosítani a kormány, hogy ne létesüljenek szél­erőműparkok a jövőben sem. És a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is ezt erősítette meg, amikor azt mondta, hogy Magyarország energiastratégiáját további szélerőművek létrehozása nélkül is biztosítva látja.

De egy másik verzió, és természetesen az ember fejében felmerül, mert a kisördög ott motoszkál, és ebben az országban élünk, és ennek a kormánynak a tevékenységét figyeljük hat éve, hogy vajon nem a kormányközeli beruházók és oligarchák tenderhez juttatása volna-e a cél. Ez már a másik véglet, én tudom, hiszen az egyik fele azt mondja, az egyik véleményünk az, hogy teljességgel meg akarja akadályozni a kormány, a másik pedig az, hogy esetleg a későbbiekben majd kormányközeli vállalkozóknak juttatni, amikor már meglesznek a feltételek, és valóban nagyobb gazdasági haszonnal lehet majd ezeket a szélkerekeket létrehozni.

Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Mindenesetre most, jelen pillanatban azt látjuk, és már hat éve azt látjuk, hogy nem létesülnek új szélerőművi kapacitások, mint ahogy nem létesülnek például vízenergiával kapcsolatos kapacitások sem. Olyannyira nem, hogy még azokon a helyeken sem, mint a dunakiliti duzzasztó, ahol csupán a turbinákat kellene beépíteni hozzá, és máris villamosenergia-termelés történhetne, tehát semmiféle környezeti beavatkozással nem járna.

(12.00)

Tudomásom szerint az előző ciklusban Illés Zoltán államtitkár úr személyesen járt közben, hogy azt a már kiadott engedélyt visszavonják ezekre a turbinákra, tehát ilyen szinten ment szembe csak azért, mert vízenergiáról van szó, és azért, mert az ő filozófiája az volt, hogy ha van víz, akkor van víz, ha nincs víz, akkor nincs víz, és nem szabad duzzasztani, és nem szabad megújuló energiát termelni. Tudom, hogy Illés Zoltán távozásával némileg változott a kormány hozzáállása, és nagyon remélem, hogy legalább ezeken a helyeken, ahol tényleg nagyobb beruházás nélkül megtehető a villamos energia termelése, hozzá fog járulni a kormány, hogy ez meg is megtörténjen.

Nekünk a vízenergia-termelés kapcsán is ennél nagyobb szabású elképzeléseink vannak, ami sok vitát kiváltott már itt a parlamentben, és amelyek egyébként nem is új keletű tervek, hiszen már lassan egy évszázadosak, természetesen a kor követelményeihez és a környezeti igényekhez alkalmazkodóak. Ez is azt a problémát veti fel, hogy a megújulók irányába kell elmozdulnunk, és az ország energiafüggetlenségét kell növelni. Hiszen arról van szó, hogy jelen pillanatban nagyon nagy arányú és egyre nagyobb arányú az import, hiszen a gázos erőműveink, gázmotoros erőműveink nagy része az év nagy részében nem is üzemel. Hiába épültek ki ezek a kapacitások, nem üzemelnek, merthogy nem éri meg az üzemeltetőjének bekapcsolni azokat.

Valóban a piaci viszonyokat erősen torzítja az a támogatási mechanizmus, amit az Európai Unió a megújuló energiára kidolgozott, és ez elsősorban Németországnak hoz előnyöket, mivel ők gyártanak is és telepítenek is nagy számban szélenergiára alapozó berendezéseket. Ezt az árképzési mechanizmust felül lehetne vizsgálni. Én nem gondolom, hogy ennyire erősen torzítani kéne a villamosenergia-piacot egy ilyen erős támogatási mechanizmussal, és természetesen nem egyoldalúan a szélenergia irányába, viszont a megújuló energiának jelen pillanatban még igenis szüksége van támogatásra, és itt nem szabad teljesen, tisztán piaci körülményeket hagyni, hiszen a környezet védelme, a klímaváltozás elleni harc is mind azt a célt szolgálja, hogy a megújuló energiaforrásokba inkább fektessünk, mint a hagyományos, akár fosszilis alapú, akár gázmotoros erőművekbe. A kettő természetesen egy szükséges szintig megfér egymás mellett, de a cél mégiscsak az, hogy az importfüggőségünket a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük.

A másik kérdés, ami az energiaellátással és a megújuló energiákkal kapcsolatban is felmerül, a háztartási méretű kiserőművek kontra nagy energiatermelő rendszerek kérdése. Ha már ez a kérdés felmerül, akkor a Jobbik már inkább a háztartási méretű és szigetüzemű berendezések irányába mozdulna el hosszú távon. Természetesen ez egy hosszú távú stratégia, mert ehhez az egész hazai villamos­energia-rendszert kellene átalakítani, okos­háló­zatokat kialakítani, és alkalmazkodni ahhoz, hogy nem négy-öt nagy villamosenergia-termelő erőművünk van, hanem egyre többen háztartási szinten saját maguk termelik meg a szükséges villamos­energia-mennyiséget, akár háztartási méretű szélkerekek, napelemek, napkollektorok, földhő és az összes többi - természetesen a biomasszát is ideértve - figyelembevételével.

Komplett cégek élnek meg abból - egyébként magyar cégek is -, hogy Nyugat-Európában kisebb települések számára biomassza-erőműveket építenek, ami egy-egy település villamosenergia- és hőellátását oldja meg úgy, hogy elsősorban a településen mezőgazdasági tevékenységből keletkező mezőgazdasági hulladékokra alapozzák a tüzelést. Ez a biomasszának egy jó hasznosítási válfaja. Az a kevésbé jó, ami Magyarországon az utóbbi években elterjedt, hogy vágásérett erdőket darálnak le és tüzelnek el biomassza megújuló energia címszóval. Ez irányba elindult egy változás, egy folyamat, de én azt gondolom, hogy ha Magyarországon megújuló energiáról beszélünk, túlnyomórészt még mindig azt kell azalatt érteni, hogy erdőket tüzelünk el átalakított, régi, szenes erőművekben, amiknek sem a hatásfoka nem túl jó, sem igazán megújulónak nem lehet nevezni azokat. Tehát a biomassza teszi ki ma a megújuló energia nagy részét, és ez nem feltétlenül dicsekedésre méltó. Az államtitkár úr is említette, hogy körülbelül talán 2 százalék a teljes villamosenergia-termelésben a szélenergia aránya. Ezt azért még lehetne jócskán növelni.

Összefoglalásképpen még egy-két percben azt el tudom mondani, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja a megújuló energiák valamennyi válfaját, támogatjuk a szélenergia-kapacitások létesítését is, és mi magunk kormányra kerülve lehetővé tennénk szélerőművek létesítését és ilyen tenderek újbóli kiírását a villamosenergia-hálózat teherviselő képességének függvényében, hosszabb távon pedig azt fejlesztve lehetne egyre inkább növelni az arányt. S természetesen, ahogy az okoshálózatok, a megújuló energiát termelő berendezések hatékonysága változik és javul, úgy lehetne egyre inkább növelni a részarányt, nem ész nélkül, és nem azonnal mindent, hanem a fokozatosság elvét figyelembe véve. De itt lesz egy elég erőteljes kapacitásigény.

A következő években, egy-két évtizedben nagyon sok régi alaperőmű fog kiesni a rendszerből, és több ezer megawatt villamosenergiatermelő-kapacitásra lesz szükségünk. Ezért is fölösleges azt a harcot folytatni, hogy atomerőmű kontra megújulók, hogy az egyik kiszorítja a másikat a rendszerből, mert még a kettő együtt is kevés, még amellett is további termelőkapacitásokra volna szükség ahhoz, hogy el tudjuk látni Magyarországot villamos energiával, és ahhoz, hogy ne legyen közel 50 százalékos az importarány bizonyos időszakokban, ami egyébként, megjegyzem, hogy lengyel és ukrán szenes erőművekben megtermelt áramból származik, valamint atomerőművekben megtermelt áramból. Tehát ha környezetvédelmi szempontból, klímavédelmi szempontból gondolkodunk, akkor semmiképpen nem számít optimális megoldásnak.

Még sok mindent el lehetne mondani a szélenergiával kapcsolatban, mert problémát okoz az európai energiahálózatban a német, nagy mennyiségben termelt szélenergia, az annak a problémája, illetve azért állhat elő, mert a németek nem építették ki megfelelően az észak-déli villamosenergia-hálózatukat, ezért ez a hurokáramlás nevű probléma lép fel, Lengyelországon és Csehországon keresztül történik ez meg, oda terhelik be ezt a nagy mennyiségű villamos energiát. De ez nem a megújulók problémája, ez inkább szintén egy hálózati probléma, hogy nem alkalmazkodott még a hálózat a meglévő megújulóenergia-intenzitáshoz, -mennyiséghez. Ez a következő évtizedek problémája, és ebbe igenis fejlesztési, kutatási pénzeket kellene beleölni, hogy hogyan lehet minél hatékonyabban egyrészt betárolni, másrészt kiszabályozni a megújulókból származó energiamennyiséget.

A későbbiekben majd a vitában még a további érveimet elmondom. Egyelőre ennyit szerettem volna. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)