Dr. Józsa István (MSZP)

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik az eddig elhangzott beszédekből, különösen az államtitkár úr előadói beszédéből, hogy nem voltak alaptalanok azok az aggodalmak, amelyek azt vetítették előre, hogy ez a törvényjavaslat nem a megújuló energiák iránti kormányzati elköteleződés fokozódásáról szól. Most nagyon szépen fogalmaztam; vannak, akik azt mondják, hogy az Orbán-kormány egyenesen megújulóenergia-ellenes. Ezt azzal próbálta ellensúlyozni az előadó, hogy hivatkozott az Unióval aláírt kötelezettségvállalásra, amelyben az szerepel, hogy 14,65 százalékra emeljük a megújulók részarányát az energiamixben 9,5 százalékról, csakhogy ezért tenni is kellene. A későbbiekben majd kifejtem, hogy nemhogy közeledünk, hanem éppen hogy távolodunk ettől a részaránytól, ennek az elérésétől.

Úgy külön-külön az érvelésük részleteiben van igazság, tehát igazság az, hogy egy országnak, Magyarországnak is szüksége van atomerőműre, szüksége van alaperőműre. A kettő nagy erőművünk, a paksi jelenleg is működő, 2000 megawattos atomerőmű, illetve a szintén közel 2000 megawattos Mátravidéki Erőmű, amely hazai lignitre épül, ezt az alaperőművi funkciót teljesíti. Tehát ha el lehetne hinni azt a megközelítést, amit önök az előterjesztéseik címében szerepeltetnek, hogy „a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartása”, akkor lehet, hogy ezzel nem is lenne olyan probléma. A probléma azzal van, hogy nem biztos, hogy ezt el lehet önöknek hinni, különösen annak fényében, hogy nem tesznek semmit a megújuló energiák bővítése érdekében.

(11.40)

Itt van például a METÁR, a megújulóenergia-termelést támogató rendszer, erre több mint öt éve vár a szakma. Azzal indult, hogy 2011. március 16-án egyetlen szavazással megszüntették Magyarországon a kapcsolt energiatermelést mint iparágat. Egy 1000 milliárdnyi vagyont… - csak, ahogy államtitkár úr említette, 12 000 milliárd beruházási különbség kellene, ha megújulóból akarná valaki fedezni a szükségleteket, hát ott 1000 milliárdnyi vagyont önök egy törvénnyel tönkretettek, leamortizáltak, és körülbelül 1000 megawattnyi kapcsolt energiatermelés-kapacitást, amely évente, mondjuk, átszámítva nem nagy pénz, 50 milliárd forintnyi importgáz, de azért 50 milliárd forintnyi importgázt meg lehetett takarítani éves szinten a kapcsolt energiatermelés által.

Ezekre önök nem nagyon voltak érzékenyek, egy tollvonással megszüntették, noha ez egy európai trend volt, és még azt sem lehet mondani, hogy a szocialisták találmánya, mert az ezt lehetővé tevő törvényt még az első Orbán-kormány idején, 2001-ben fogadta el a parlament, lehet, hogy az volt a baj, hogy széles körű konszenzussal. Nem biztos, hogy önöknek tetszik a konszenzus, mert akkor a primátusukat valami kétségbe vonja, hogyha valaki más is egyetért önökkel, akkor abból valami baj lesz.

A törvényjavaslat legfeljebb azt teszi lehetővé így hosszas tanulmányozás után, hogyha kidolgozzák a rendeleti előírásokat, amelyekből most még semmi nem látszik, hogy bizonyos pályázatnak látszó vagy látszatpályázatok után megvalósított kirakat-szél­erőművi beruházások megvalósulhatnak, de ami elhangzott szóban, ez alapján ez is kérdéses. A törvényjavaslat lényegében újabb példája annak, hogy az Orbán-kormány a megújuló energiaforrásoknak nem támogatója, hanem kifejezetten ellenük van. Az intézkedés illeszkedik a kormány gyakorolt energiapolitikájába; tehát nem a hirdetettbe, mert a hirdetett energiapolitika nagyon szép.

De amit ebből megvalósítanak, az már közel sem ilyen fényes, abban nincs helye a megújulónak, ebben döntő szerepe van az orosz földgázra és atomenergiára épülő energiaellátásnak, illetve, ami ellátásbiztonsági szempontból egyre kritikusabb - a korábbi hozzászólásban is elhangzott -, a korábbi időszakot messze meghaladó egyharmados importhányad. Ez, ha regionális szabályozási rendszerben gondolkodunk, akkor nem olyan nagy probléma. Tehát én azt mondom, hogy a jövő egy legalább a V4-ekre kiterjedő, mondjuk, Ausztriával kibővített, a skandináv villamosenergia-ellátási rendszerhez hasonló regionális szabályozási rendszer, tehát nemcsak a MAVIR-nak lesz a feladata az, hogy kiszabályozza ezeket a hullámzásokat, hanem egy regionális összehangolt működés ezt sokkal gazdaságosabban meg tudja tenni. Én úgy gondolom, hogy ez a jövő. A baj, hogy nem ezzel foglalkoznak a V4 együttműködési megállapodások fejlesztésében, hanem egész más hangulati elemekkel.

Mi úgy látjuk, hogy a szabályozás valódi célja a szélerőművi beruházásokra vonatkozó későbbi pályázatok kormányzati kontrolljának sokkal szorosabbá tétele, egyfajta határozott centralizáció. Mindez azt jelenti, hogy a kormányzat számára kedves szélerőművi beruházók megfelelő pályázat esetén tudnak majd nyerni, tudnak majd építeni szélerőművet, de úgy gondoljuk, hogy ez nem lesz jelentős kapacitás. A kormány esetleg fel tud mutatni majd új szélerőmű-beruházásokat az EU felé, a támogatott klientúrakörből megvalósítva, míg más piaci szereplők számára nagyon kétséges, hogy ez a lehetőség elérhető lesz-e.

Nem segíti az esetleges későbbi szélerőművi beruházásokat az sem, hogy a szabályozás jelentősen csökkenti azokat a területeket, ahol meg lehet valósítani egy ilyen beruházást; magyarul, ahol fúj is a szél, viszonylag kiszámíthatóan, de a terület nem tartozik védett természeti vagy világörökségi területbe. Mondjuk, a világörökség nem olyan jelentős, tehát ha ezt kivesszük az építési területek közül, az tényleg elfogadható. De az, hogy milyen védettség esetén tiltjuk meg, ennek az indoklása nagyon kétséges, ugyanis az hangzott el, hogy a szélerőmű tájidegen. Hát, gondoljunk Hollandia példájára! Ott 500 éve építenek - mai értelemben úgy mondanánk - szélerőműveket, régen úgy mondták, hogy szélkerekeket, szélmalmokat, szélszivattyúkat. Hollandia szimbólumává vált a szélmalom, a jelképévé a találékonyságnak, a szorgalomnak, az embernek abban a képességében, hogy a természeti lehetőségeket a saját javára alakítja. Akkor erre azt lehet mondani, hogy a szélerőmű tájidegen? Én pont fordítva mondom. Ha valaki szélerőművet lát, akkor annak a tanúbizonyságát látja, hogy az ott élő emberek elkötelezettek a megújulóenergia-termelés iránt. Igazából egy jó érzés fogja el az embert, hogy itt nem füstös kémények által a környezetet szennyezve termelik az energiát, hanem látható módon a tiszta erőforrások felhasználásával. Tehát ez megítélésünk szerint pont fordítva van, mint ahogy próbálnak vele érvelni.

(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben Ikotity István váltja fel.)

Az Orbán-kormány 2020-ig az Európai Unióban elvárt 13 százalékos magyar feladat helyett, amint említettem, 14,65-öt vállalt megújulóenergia-arány elérésében a teljes hazai energiafelhasználást tekintve. A megvalósítás elvben még lehetséges, ám nem a nulláról kellett indulni, hiszen már 2013-ban 9,8 százalékos volt a megújulóenergia-arány a teljes energiafelhasználásban, ezen belül a megújuló alapú villamos energia aránya a hazai termelés­fel­hasz­nálásban a 2003. évi 0,8 százalékról 2010-re 7,3 százalékra, tehát közel a tízszeresére emelkedett. 2012-re és ’13-ra azonban a megújuló alapú áram részaránya, miközben akkor még csökkent az országos áramfelhasználás, még ezen belül is 6,3 százalékra csökkent, tehát a 2010. évi 7,3 százalékról a villamos energián belül 2012-re 6,3 százalékra, illetve ’13-ban 6,7 százalékra adódott, mondjuk így, alakult a megújulók részaránya. Ez mindenképpen csökkenés a kitűzött növekedéssel szemben. Így mind a kötelező, mind pedig az önként vállalt célkitűzések teljesítése jelentős kormányzati ösztönzést igényelne a későbbiekben.

Tehát mi arra szeretnénk ösztönözni a kormányt, hogy ha majd kidolgozza ennek a ma még meglehetősen keretjellegű szabályozásnak a részleteit, akkor abba olyan szabályozási elemeket építsen be, amely segíti a megújulóenergia-termelést, ezen belül a szélenergia felhasználását is. Én egyetértek azzal, amit itt mondott államtitkár úr, hogy 23 százalék a tényleges kihasználtsági tényező, merthogy nem fúj annyit a szél, meg néha vissza is kell szabályozni, nem tudja a rendszer felvenni, ezzel együtt itt van egy ilyen mennyiségi gát. Én pont megújuló­energia-konferencián jártam Dublinban, amikor egy szombat délután nekünk mutatták a teherelosztóban, hogy most léptük át a 100 százalékot, az utolsó gázturbinát is le tudtuk kapcsolni. Egy szeles szombat délután volt, olyan kapacitás volt kiépítve a szélkerekekben, amely ezt lehetővé tette, nevezetesen, az országos igény 110 százalékára volt kiépítve a szélerőmű-kapacitás.

(11.50)

Egy szeles szombat délután csak szélenergiával megoldották az ország villamosenergia-ellátását. Tehát van ennek példája az európai hálózatban, és nem elzárkózni kellene, hanem azokat a technológiai fejlesztéseket felhasználni, amelyek révén ez gazdaságosabbá, olcsóbbá tehető.

Nagyon sajnálom, hogy az államtitkár úr a hazai megújulóenergia-lehetőségek között nem említette a földhőben rejlő magyar lehetőségeket. Nagyon helyes, hogy gondolkodik a kormány a napenergia nagyobb kihasználásában, a hulladékok energetikai, tehát a már szelektált és végső állapotban lévő hulladékok energetikai felhasználásában, biztos, hogy a biomassza is rejt még lehetőségeket, de a folyamatosan, napszaktól függetlenül rendelkezésre álló és nagyon jól szabályozható hazai energiaforrás a földhőbányászat lehet. Nem akarom leértékelni ezeket a hőszivattyús megoldásokat, de energetikai méretben a 2500 méternél mélyebbről kibányászott, nagy entalpiatartalmú, villamosenergia-termelésre és távfűtésre egyaránt használható földhőbányászat lenne a cél. Van itt egy 1:5, 1:6 szabály; hogyha itt, Budapest környékén épülne egy 200-300 megawatt villamos teljesítményű földhőerőmű, annak az úgymond hulladékhője vagy mellékesen termelt távfűtési hője a teljes budapesti távfűtést el tudná vinni, rendkívül gazdaságosan.

Én azt hiszem, hogy ezekben kellene gondolkodni. Kérdezte az államtitkár úr, hogy ezt milyen forrásból valósítsuk meg, merthogy ez többe kerül, mint a hagyományos gázerőműves beruházás. Ezekre a célokra lehet kedvező uniós forrásokat találni. És azt is elmondanám, hogy most ismét pénzbőség van a világban, tehát ha most kötnének meg megújulóenergia-termelésre hosszabb, 10-15-20 éves finanszírozási szerződéseket, azzal meglehetősen olcsón lehetne forráshoz jutni. A bankvilág szereti finanszírozni a megújuló energiát, mert ott már elterjedt az a nézet, hogy a megújulóké a jövő. Szeretném erre ismételten felhívni a kormány figyelmét is, hogy a megújulóké a jövő, ennek értelmében hozza meg a szabályozást. Köszönöm, elnök úr.