Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Hosszú leszek, és sokat fogok beszélni, mert jól érzem magam, mert ez a vita tipikusan megmutatja nekem, hogy miért nem szavazok a Fideszre, miért nem szavazok az MSZP-re, és miért nem szavazok a Jobbikra, és ez a megnyugtató érzés, hogy mégiscsak jó helyen ülök itt a patkóban, alapvetően stabilitást ad felszólalásomhoz.

Azt kell mondjam, hogy ez az egész előterjesztés meg a felvezető és a kormánypárti bemutatás, csakúgy, mint a kormánypárti vezérszónok felszólalása két történetet juttat eszembe, amit többször fel fogok emlegetni. Az egyiket mindenki ismeri, ez a következő. Megy az autópályán az ember. Bemondja a rádió, hogy egy őrült szembemegy a forgalommal. Majd kérdezi: Egy? Hát mind! Ez az a momentum, ami az egyik analógiában rendszeresen vissza fog térni.

A másik pedig egy itteni parlamenti történet. Frakcióvezetőm, Schiffer András egyszer egy szónoklatban a tudásalapú társadalomról beszélt, és arról, hogy miért lenne szükség arra, hogy a humán kapacitásokat fejlesszük. Majd Orbán Viktor miniszterelnök úr ezt az egészet elintézte annyival, hogy ó, az LMP azt akarja, hogy fehérköpenyes, szemüveges emberek legyenek az országban, és senki ne dolgozzon, mert ennyit értett meg abból, hogy mi a tudásalapú társadalom. Ez azért volt fontos, mert amikor a vezérszónokuk, László Tamás úr elkezdte a vezérszónoklatát, és annak a szemléletét felfűzte az atomenergiára és a lehetőségekre, akkor eszembe jutott, hogy aki a hetvenes években végzett az Ybl Főiskolán, vajon nyomon követte-e az elmúlt 40 év eseményeit, hogy milyen pluszlehetőségek vannak, és hogy vajon volt-e arra bármilyen törekvése, hogy figyelemmel kísérje, hogy a saját szakterületén milyen változások vannak.

S akkor máris rátérek arra, hogy koncepcionálisan, szemléletileg miért elfogadhatatlan ez az irány, és hogy most miért vagyok abban a helyzetben, hogy ellenzéki képviselőtársaimtól - akikkel akarva-akaratlanul sokszor keveredünk egy platformra - könnyen el tudok határolódni.

(12.10)

Józsa István képviselőtársamnak az első megjegyzése - és emlékszem most már rá, 2010-ben ez hozzájárult ahhoz, hogy ne szavazzak az MSZP-re -, ez pont a védett területekkel való kapcsolat meg az ezzel kapcsolatos megítélés volt. Ugye, azt tetszett volt mondani, hogy a világörökségi területeken azt megérti, hogy lehet, de túl soknak tartja ezeket a védett területeket. Magyarország területének összességében 10 százaléka országos védett terület, amire a jogszabály hivatkozik. Csak azért, hogy világos legyen, hogy mit tilt ki a jogszabály: kitiltja a budai várnegyedet, hogy ne lehessen oda szélkereket építeni, kitiltja az Andrássy utat, hogy ne lehessen oda, a hollókői ófalut kitiltja, kitiltja a Pannonhalmi Bencés Főapátságot, a pécsi ókeresztény sírkamrákat és a tokaji borvidéket. Ezenkívül kettő van, ahol releváns lehet, de ott azért nem releváns, mert az országos védett terület, a Fertő tó és a Hortobágy. Az összes többinél gyakorlatilag olyan nonszensz tiltást csinál, ahol nem igazán hiszem, hogy érdemben felmerülne, de én örülök, hogy benne van.

A védett területeknek is örülök, viszont, ha már ennél a témánál vagyok, akkor Józsa képviselőtársamnak rögtön, mielőtt a kormány szétszedésével próbálkoznék, hadd reagáljak arra, hogy nemzetközi jogban ez a szabályozás - nemzetközi konferenciákon hátha találkozik ilyennel - hogy történik. Először is, amikor meghatározzuk azt, hogy védett terület és világörökségi helyszín, akkor az a minimum, hogy annak a környezetét meghatározom egy kilométerben, öt kilométerben, ahol ennek a képét befolyásolja. De hozom a nemzetközi jogot, hogy mit mond általában - összeszedték-e ezeket? -: országos ökológiai hálózat ezerméteres körzete; országos tájvédelmi terület; megyei tájvédelmi terület; érzékeny természeti terület; Natura 2000-es területek; bioszféra-rezervátumok; kiemelkedő a ramsari vizes élőhelyek, amelyeknek egy része nem országos védett, ezért fontos, ellenben nagyon nagy madárvonulási produktummal rendelkeznek, tehát ezért érdekes; erdőterületek; természetes vízfolyások; tavak; lakóépületek; üzemek, tanyák, tehát konkrétan a lakókörnyezetnek hány száz méteres körzetében; közúthálózatnak, sok helyen 250 méter, van, ahol egy kilométer fölött, ahol nem lehet; vasúthálózatnak ugyanezzel a távval; villamosvezeték-hálózatnak; szénhidrogén­vezető-hálózatnak és repülőtereknek, van, ahol 10 kilométeres szabályozás van. Ez az a lista, amit a nemzetközi tapasztalatok alapján bele szoktak tenni az ilyen szabályozásba, meghatározott keretekkel, hogy mit célszerű kihagyni.

Azért érdekes ez a lista, mert ez az egész, hogyha mindent beleveszünk - és adja egyszer az Úristen, hogy elfogadjon a kormánypárt egy módosító indítványt, amit benyújtok, mondjuk, ez ügyben -, ez kizárja az országnak nagyjából 22 százalékát a létesítendő területekből.

Ugyanakkor az a térinformatikai modellezés, amit térképészek és a témával foglalkozó kutatóműhelyek elkészítettek, azok jelen pillanatban az ország­nak több mint 90 százalékát zárják ki a potenciálisan, racionálisan szóba jöhető szélerőmű-te­lepítés alól. Több mint 90 százalékát! De mondom az érdekességet: ugyanez a kutatás azt is mondja, hogy az ország területének mindössze 7 százalékán 50-60 ezer megawatt lenne megtermelhető csak szélerőművekből. Ez a tény. Tehát minden további nélkül jó szívvel támogathatják a módosító indítványt, amikor ezt benyújtom, mert még mindig megvan a kapacitás.

Tökéletesen igaza van államtitkár úrnak, a potenciális kapacitás azt jelenti, hogy mennyit lehet maximum, és ennek kb. egyharmada vagy még egynegyede az, amit reálisan ki lehet nyerni, de ez azt jelenti, hogy ha 20 ezer megawattról beszélünk mint potenciálisan szóba jöhető teljesítményről, még akkor is a sokszorosát, tízszeresét lehetne, mondjuk, a Paksi Atomerőműnek megtermelni ilyen megoldásokkal. És akkor nyilvánvalóan ez ügyben arra kérem az MSZP-t, és miután nemcsak energetikusa, hanem környezetpolitikusa is van az MSZP-nek, hogy majd győzzék meg a környezetpolitikusok a szakterülettel foglalkozó szakembert, hogy bizony, ezek a kitételek ahhoz, hogy további határozott elvárások legyenek, praktikusak.

És akkor mondom, hogy miért nem szavazok a Jobbikra. És ezt Kepli képviselőtársammal szívesen tenném négyszemközt, de csak a jegyzőkönyv kedvéért: tehát aki azt mondja, hogy nem elvakult, de lehet atomenergiát, ez maga az elvakultság. Tehát aki támogatja az atomenergiát, az nem támogathatja a megújuló energiaforrást, aminek nagyon egyszerű okai vannak, és tudom, hogy Kepli képviselőtársam ezzel nagyjából tisztában van: teljesen más az energiaellátó rendszere, nem lehet kiépíteni párhuzamosan a kettőt, nem lehet energiatárolásban és energiaellátásban, vezetékhálózatban párhuzamosan kiépíteni két rendszert, az ország vagy erre megy, vagy arra megy.

Nem lehet ezermilliárdokat ráfordítani energiahálózati rendszerekre párhuzamosan úgy, hogy mind a kettőt kiépítsük - ez az egyik. A vízi erőművekre már nem is szívesen reagálok, mert tényleg engem is felbőszít, mint ahogy felbőszítené Illés Zoltánt, tehát nonszensz, mert olyan pici hatékonysággal, olyan pici kapacitással lehet a befektetéshez képest energiát termelni, olyan áron, hogy közben tönkreteszi a tájat, a mezőgazdaság vízellátási rendszerét, tönkreteszi a folyóknak a teljes ökológiai hálózati rendszerét, hogy ezt az áldozatot nem lehet meghozni. Így aztán maradok annál, hogy csak azokkal a mondatokkal foglalkozom, amivel egyetértünk, mégpedig azzal, hogy a megújuló energiaforrásokban van komoly potenciál.

Rá is térek erre a jogszabályjavaslatra. Először, amikor megnéztem, mondom, ez semmi más, ez megint a trafiktörvény! Itt azt csinálják, hogy leszabályozzák a kereteket - a világon ilyen nincsen, hogy két miniszter kelljen egy szélkerékhez, tehát alapvetően helyi hatóságok szokták engedélyezni, hogy legyen vagy ne legyen; pályázati úton lehessen hozzájutni… - itt újraosztják a piacot, ez semmi másról nem szól. Ez volt az első benyomás. Utána igyekeztünk ezt szakmailag megnézni, és ezért veszem a fáradtságot, hogy ezen túllépjek, hogy mit jelenthet ez, mert nagyon-nagyon sok olyan dolog van, amiről azt gondolom, hogy a Miniszterelnökséget, állam­titkár urat egyszerűen nem jól készítik fel, vagy nem jó szakembereknek adnak ki feladatot arra, hogy Magyarország energetikai jövőképében realitások között vizsgálják meg a szélenergia lehetőségét.

És akkor mondom a tényeket. Ugye, említette államtitkár úr, hogy fogunk jönni nemzetközi példákkal, akkor el is kezdem ezeket, hogyha megengedi. A kormányzati előterjesztésben, tehát ezzel a T/11901. számú előterjesztésben a szélerőművek térnyerését teljes mértékben összekapcsolják - és ezt megtette a vezérszónokuk is - az ellátásbiztonság romlásával, pedig a valóságban a rendszerben való gondolkozás és a multidiszciplináris megközelítés lenne az, ami lehetőséget teremtene. Ugye, erre nemzetközi példák: sokat szokták emlegetni Dániát, amelynek a földrajzi adottságai mások, de ott a szélerőművek által megtermelt áram részaránya a teljes termelésből folyamatosan növekszik, 2000-ben 12 százalék volt, 2015-ben már elérte a 42 százalékot. Ez azért érdekes, mert rögtön jönnek a tengerparttal meg a földrajzi viszonyokkal, ami azért érdekes, mert Németországról a felvezetésben átlagolt arányokat hallottunk, pedig ez úgy működik, hogy a tengerparti övezeteiben 87 százalék a szélerőművek adta arány, és a tengertől távolabb eső nagyalföldi részeken is elérheti a 62-64 százalékot, ami ezen rendszerek kiépítésének a racionalitását jelenti. Tehát Magyarországon - államtitkár úr jól mondta - 1-2 százalék, 2006 óta nincs benne előrelépés. Ez az elmúlt kormányoknak - teljesen mindegy, hogy Gyurcsány Ferencnek, Bajnainak, Orbán Viktornak hívták a miniszterelnököt - egy olyan felróható bűne, amit hosszú távon fog az ország megsínyleni, hogy nem kezdtünk el időben abba az irányba menni, mint amerre egyébként egész Európa tartott, és egész Európának a civilizált része meg, aki gondolkozni tudott, az megtette ezt.

A szélenergetika helyzete a világon és az EU-ban. Ez azért fontos, mert a szélenergia a vezető, a leggyorsabb növekedést mutatja mindenütt, mind technológiailag, mind a kinyerhető energia vonatkozásában. Ez azért fontos - bocsássanak meg, nem emlékszem, melyikőjük mondta -, mert szélkerekenként nagyjából a 2 megawattos kinyerhető energiát szokták emlegetni, amennyire lehet ezt látni, a világon már egyre jobban elterjedtek azok, amelyek 60-70 méteresen tudják a szél kinetikus energiáját hasznosítani, és akár a 6-7 megawattot is elérik potenciálisan. Ebben ugye, nincs benne az, hogy milyen tájolással és milyen helyszínen van. Tehát nyilvánvalóan az egyik legnagyobb kapacitásbővülő technológia a világban, és ez nem véletlen. 2015-ben - minden más megoldást megelőzve, tehát elsőként - 63 ezer megawattnyi új szélturbina-kapacitást helyeztek üzembe a világban, az összesített kapacitás 17 százalékos növekedését felmutatva. Ezt csak azért mondom, mert mikor jön az a sofőr, aki egymaga megy szembe a forgalommal… - tehát az atomenergiában a 2015. évi növekedés 3,3 százalékos volt, a világon ennyien gondolták azt, hogy ebbe kell fektetni az energia-jövőképet. Napenergiában 33 százalékos volt, amivel a kapacitások növekedtek. Még egyszer elmondom, a szélenergiában az egyedüli, ahol ezt a magas számot elérték. És mindez szintén nem véletlen.

És nyilvánvalóan ez a „mindenki szembejön” effektus mindig visszajön. Mondom azt, hogy hol növekedtek legjobban: Kínában, az Egyesült Államokban, Németországban, Indiában, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Kanadában és Franciaországban, Olaszországban és Brazíliában. Ezek az országok azok, amelyek az önök véleménye szerint mind rossz irányba mennek, pedig mehetnének az atomenergia irányába is, ezek, amelyek buták és energetikai jövőképben a szélenergiára helyezték a legnagyobb hangsúlyt. Az elmúlt években a legnagyobb szélerőmű-kapacitást Kína telepítette, 2014-ben már átlépte a 100 ezer megawattos bűvös határt, csak a tavalyi, 2015-ös esztendőben 30 800 megawattal gyarapította a rendelkezésre álló teljesítményét, és ez a világon átadott kapacitás 48 százalékát hozzátette az energia termeléséhez.

(12.20)

2020-ra az előterjesztések szerint a szélerőművi kapacitás meghaladja majd a 250 ezer megawattot.

Hogy ezek az állítások ne csak pusztába kiáltott szóként hangozzanak el, talán nem haragszik meg államtitkár úr, ha elárulom, hogy a saját felkészítő anyagomat átadtam, hogy mindegyiknek meglegyen az a nemzetközi publikációs háttere, hogy honnan, milyen statisztikákból vesszük az adatokat, és hogy nem az ujjunkból nyertük ki ezeket, hanem gyakorlatilag a világ tudományos életének a publikációs hátterét használtuk fel a véleményünk megalapozásához.

A nettó áramtermelési kapacitás változása technológiánként: csak az EU-ban 1995 és 2015 között is a szél hozta a legnagyobb fejleményt, 137 ezer megawattal bővült ebben a húsz évben a kapacitás. Csupán a harmadik helyen van a nap, az atomenergia pedig visszafelé fejlődött, ugyanis 11 ezer megawattal csökkent az Európai Unió atomenergia-termelése. Ez az, amit vissza kell építeni. Ez az, amit egy normálisan gondolkodó állam, amelynek van valamilyen energetikai jövőképe, abba az irányba megy el, hogy ezt hogyan tudja megszüntetni és eltüntetni. Ez az, amit kérek a Jobbik Magyarországtól is, hogy az energetikai jövőképét újragondolva ezt az atomenergiás irányt teljes mértékben kigyomlálva tegye meg, mert egyértelműen látható, hogy nemcsak a világ, hanem az Európai Unió nálunk bölcsebb államai is ebbe az irányba mennek.

A legtöbb kormányzat már célként tűzte ki a százszázalékosan megújuló részarány elérését. Skócia az áramtermelésében már 2020-ig bevállalta ezt, Costa Rica 2021-re vállalta a száz százalékot, Dánia 2025-re, Norvégia 2030-ra, Svédország pedig 2045-re vállalta azt, hogy száz százalékban megújuló energiaforrásokra tér át. Ez a jogszabály ezt gátolja. Ez a jogszabály ennek a térnyerését akadályozza meg. Ez a jogszabály-módosítás, ami most bejött, azt teremti meg, hogy a továbbiakban se lehessen szélenergiával kapcsolatos fejlesztéseket tenni Magyarországon.

Miután az időm fogytán van a vezérszónokiban, a társadalmi hatásokról majd később szeretnék szólni. De egy nagyon fontos kérdésre hadd reagáljak, amit államtitkár úr elsőként is felvetett, hogy majd a kiépítési kapacitások forrásai miként alakulnak ki. A társadalmi vonatkozásokban fogok erről részletesen beszélni, de egyvalamit tudnia kell, azt, hogy ez az az energiafajta, ahol sorban állnak a befektetők, akik megtennék, hogy Magyarországon energiatermelési befektetéseket csináljanak. Nem közpénzből, nem orosz hitelből, nem az adófizetők hátteréből, hanem olyan helyi közösségek bevonásával, ahol meglenne a lehetősége annak, hogy teljesen független, áramellátási rendszerektől független, külföldtől független kisellátó rendszerek jöjjenek létre. Ez az egy, amiben érdemi potenciál van, és ez az egy, ami érdemben hozzájárulhat Magyarország energetikai jövőképének pozitív alakulásához.

Ha megengedik, innen folytatom a társadalmi hatásokkal, hogyha szót fogok kapni. Köszönöm a szót, elnök úr.