Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képvi­selő­cso­port­ja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kicsit tréfás, hogy akkor, amikor az idei költségvetés ilyen nagy mér­tékben, 400 milliárdos összeggel módosul, még mindig arról beszélnek, hogy változatlanul a kiszá­mít­hatóság és a tervezhetőség jellemzi az idei költ­ség­vetést. A kiszámíthatóság a mi álláspontunk szerint azt jelenti, hogy a folyamatok, a szabályok és a keretek olyanok, mint amilyennek egy éve elter­vezték. Ez akkor is így van, ha az eltérés most pozitív irányú az állam szempontjából.

Mi azt gondoljuk, hogy nem lehetnek büszkék erre a teljesítményre, ha jobban megnézzük, hogy miből származik ez a többlet. Mi úgy látjuk, hogy ez egyszeri és részben káros tevékenységből származó többlet, ezért sokkal felelősebben kellene az elköl­té­sükről gondoskodni, mint ahogyan ezt a mostani törvény teszi. Szóval, a pluszbevétel túlnyomó része, a társasági adó 200 milliárd forintos növekménye abból származik, hogy Magyarország az adócsaló multik szálláscsinálójává vált. Orbán Viktor kor­má­nya elvtelenül kiszolgálja a globális nagytőke játékát, amivel országokat játszik ki egymás ellen, meg­rö­vidíti őket.

A kulcsszó a növekedési adóhitel. A tavaly bevezetett konstrukcióval globális multik tudják úgymond optimalizálni az adózásukat. Van is egy amerikai kötődésű multinacionális vállalatcsoport, aminek magyarországi leánya jelentős összegű jog­díj­bevétel után adózik Magyarországon. Itt neki 500 mil­liárd forintos nagyságrendű adófizetési köte­le­zett­sége jelentkezik, amit három évre elosztva fizet be a magyar költségvetésbe. Az ő nyeresége így mint­egy 1500 milliárd forint lesz ahhoz képest, mintha rendesen, a működési országokban adózna.

A növekedési adóhitel bevezetésével és a 10 szá­za­lékos alacsony társaságiadó-kulccsal Magyar­or­szág is pont olyan adóparadicsommá vált, mint ami ellen fel kellene lépni világszerte, és ez a fellépés egyre erősödik is egyébként. Legutóbb néhány napja 300 neves közgazdász, köztük Nobel-díjasok és mások tettek közzé egy nyílt levelet, amiben leszö­gezték, hogy a cégek vagy magánszemélyek számára alacsony adókulcsokat alkalmazó országok, vagyis az adóparadicsomok nem szolgálnak hasznos gazdasági célt, ugyanakkor egyesek számára hasznot hoznak mások költségére, így az egyenlőtlenség növekedését szolgálják.

A szegény országok ‑ köztük Magyar­ország, teszem hozzá ‑ arányaiban a legnagyobb vesztesek. Évente legalább 170 milliárd dollár, azaz 47 600 mil­liárd forint adóbevételtől esnek el, ez a magyar GDP 130 százaléka. Az adóparadicsomok léte persze olyan őket védő nagyhatalmak bűne, mint az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia, ám Magyarország úgy látszik, lelkesen asszisztál ehhez a rendszerhez.

Az egyes bevételek ‑ szja, járulékok és áfa ‑ sze­rény növekedéséhez pedig a 2015. év végén kiszórt EU-s támogatások járultak hozzá nagymértékben. A bevételek kapcsán pedig nagy kérdés a következő. A mintegy 300 milliárd forintra rúgó állami föld­ela­dások bevételei nem jelennek meg sem a 2015. évi, sem a 2016. évi költségvetésben. Ez elég aggasztó, hiszen ezeket a forrásokat csakis a földvagyon gyara­pí­tására lehetne felhasználni. Ha csak úgy egy­sze­rűen eltüntetik, akkor törvényt szegnek.

A bevételek után nézzük, mire költi el a kor­mány ezeket a forrásokat. Először is 90 milliárd fo­rint­tal támogatja a KLIK-et, amit aztán nagyon helyesen fel is számol. Évek óta mondjuk, hogy a közoktatásból kivont évi 200 milliárd hiányzik, a kor­mány mindig csak lohol az események után, né­hány havonta pótolja a kifosztott oktatási rend­szer­ben fellépő hiányokat. A kormány egy életképes rend­szer helyett az esztelen államosítást folytatja. Palkovics László államtitkár szerint azért nem adják vissza a településeknek az iskolákat, mert az önkor­mány­zatoknál nincsenek megfelelő szakemberek, akik irányítani tudnák az oktatási intézmények mű­ködtetését. De vajon a KLIK csődbe jutása és az állami fenntartás kudarca milyen kormányzati szak­értelemre vall?

A Fidesz-KDNP-kormány kritizálja a tele­pü­lé­se­ket, amikor az önkormányzati fenntartású iskola­rendszer összességében minden problémája ellenére jobban működött, mint a csődbe jutott KLIK. Csak a települések kisebb részének, jellemzően a legkisebb falvaknak, községeknek okozhat valóban gondot az iskolák fenntartása, azért is, mert folyamatosan el­von­tak tőlük minden forrást. Tévedés ne essék, az eddigi vegyes rendszer is egy rendkívül szerencsétlen megoldás volt, amikor is szétválasztották az iskolák fenn­tartását és működtetését. De most egy rossz megoldást váltanak fel egy másik, rosszabb meg­oldással.

Az LMP évek óta mondja, hogy teljesen új fenn­tartói modellre van szükség: amelyik önkormányzat kéri és képes a fenntartásra, az a megfelelő állami támogatásokkal együtt kaphassa vissza az iskolát. Amelyik önkormányzat ezt nem kéri vagy nem képes rá, ott maradjon meg valamilyen állami fele­lős­ség­vállalás. Ez egy okos kompromisszum és hatékony köztes megoldás.

A pluszforrások további felhasználása is két­sé­ges, különösen a „Modern városok” programnak ne­ve­zett kampánykörút 50 milliárdja. A szakképzésre és a nem eladósodott településekre adott tíz­milli­ár­dok akár még hasznosak is lehetnek. Az otthon­te­rem­tés, azaz a CSOK 50 milliárdja egy nem hatékony program túlzott finanszírozása, de láttunk már rosszabbat is.

Mire kellene ehelyett költeni? Olyan beru­há­zá­sok­ra a lakhatás, energiahatékonyság és megújulók területén, amelyek a jövőt építenék, és a kevesebbet keresőknek is hasznos lenne. Az oktatás és egész­ség­ügy forrásainak visszapótlására nagy szükség lenne. És mindig eszünkbe kell hogy jusson, ez egy egyszeri ajándék, amit jól kellene befektetni.

Mai hír, hogy beomlott a magyar növekedés az első negyedévben, miközben a 2016-os költségvetést 2,5 százalékos növekedéssel tervezték. Azt gon­dol­juk, ez önöknek is figyelmeztető jel kell hogy legyen. Köszönöm a fi­gyelmet.