Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogyha sportoló koromban az edzőim nem emelték volna ki a monotóniatűrésemet, akkor most elveszteném a reményt a tekintetben, hogy a Csillagkapu túloldaláról vissza tudom rángatni kormánypárti képviselőtársaimat, és egy kicsit bemutatni a magyar rögvalóságot. De a monotóniatűrésem volt talán az egyetlen kiemelkedő képességem az érintett sportévekben, tehát ugyanazzal az elszántsággal fogok erre egy rövid kísérletet tenni a rendelkezésemre álló időkeret tekintetében, mint ahogy azt eddig tettem, hiszen el vagyok képedve azon, amiket itt hallhattunk az iméntiekben.

Van egy szerencsés helyzet, tehát az, hogy több mint 400 milliárd forintnyi többletet fel lehet mutatni, és ezt nem osztogató jelleggel, de tisztességesen be lehet csatornázni rendes célokra, ez egy kiváló lehetőség, itt a helyzet komolyságát megillető hozzáállással kellene erről tárgyalni, és valóban arról, hogy milyen irányba lehetne ezt a becsatornázást elkövetni. Ezzel szemben itt hallhattunk indoklást arról, hogy mennyire jó a korábban benyújtott költségvetés, de ennek szakmai érve és indoka továbbra sincsen. Tehát ennek egyetlen valódi oka van ‑ és legyenek őszinték e tekintetben ‑, önök kedveskedni akartak azon nemzetközi hitelminősítő társaságoknak, amelyektől felminősítést reméltek.

Ezt nem kapták meg, sajnos nem kapták meg, mert én is azt szeretném, hogy ez meglegyen, továbbra is, álláspontom szerint, legalább egy kategóriával lejjebb kezelik Magyarországot, mint ami kijárna nekünk, tehát közös érdekünk lenne ezen változtatni. De önmagában ezért a majd’ másfél évszázados hagyományt és szakmai érveket sutba dobni, n-2 szabályt megint csak nem bevezetni, nemzeti vagyonleltárt nem készíteni, tehát egy csomó mindent elmulasztottak, ami alapfeltétele lenne egy tisztességes költségvetési tervezetnek, ez bizony komoly hiba.

Azt látjuk ugyanakkor, hogy nyilvánvaló módon itt az adó- és járulékbevételek megemelését, a gazdaság folyamatos növekedésének köszönhető kedvező bevételi adatok átvezetését jelölik meg az indoklásban, miszerint ezért kell nekünk most ezt a költségvetési módosító csomagot tárgyalni, és megnyugtatnak bennünket, hogy ezek a módosítások bizony nem növelik az államadósságot. Van egy másik tétel, ami viszont potenciálisan korrigálja az államadóssággal kapcsolatos várakozásokat, kimutatásokat, ez pedig a Magyar Nemzeti Bank alapítványain keresztül történt állampapír-vásárlási tömeg, ami ugye egyes feltételezések szerint a 200 milliárdos nagyságrendet is meghaladja.

Ha ez vizsgálati időszakban következett be, és az általunk feltételezett módon következett be, bizony mérhető mértékben korrigálja ‑ önök számára pozitív irányba ‑ Magyarország eladósodottságának viszonyszámait is. Aztán ‑ nyilvánvaló ‑ majd a vizsgálati időszakot követően megint trükközhetnek a másik irányba ugyanezzel a tömeggel, de ha már itt megnyugtatnak bennünket azzal, hogy az államadósságot nem változtatja meg az, amit önök ebben a csomagban szeretnének, megtehetnék ezt más irányban is, tehát mondjuk, a Magyar Nemzeti Bank alapítványain keresztül történő állampapír-vá­sár­lások körülményeinek a tisztázásával.

Nagyon örülünk annak, hogy azért végre itt egyfajta hiba beismerése is megtörténik a kormány részéről, ugye itt a KLIK és a szakképző centrumok számára többletforrást bocsátanak rendelkezésre, a rendszer adósságmentes és folyamatos feladatellátása érdekében. Hagyjuk annak szakmai indokait, hogy hogyan lehetne más irányba még hatékonyabban csatornázni forrásokat, itt legalább megpróbálják plasztikázni a saját hibájukat, és ez azért mindenképpen elismerésre méltó.

Meg kell hogy jegyezzük ugyanakkor, a „Modern városok” programja mellé nagyon fontos lenne csatolni egy olyan, a vidék elnéptelenedését megakadályozó stratégiai csomagot is, ahol én tökéletesen el tudom fogadni, hogy a nagyvárosok megerősítése nélkül nem megy, és nyilván ez a vonzáskörzetre is ki kell hogy hasson valamilyen szinten, de nem hiszem, hogy ne találkoztak volna a KSH azon előrejelzéseivel, amely a magyar járások és régiók többségére vonatkozóan 2050-60-ig akár 30 százalékos elnéptelenedést is előrevetít, és teljesen nyilvánvaló, hogy ha ez a katasztrofális forgatókönyv valósággá válik, ezek a folyamatok valóban bekövetkeznek, akkor bizony semmilyen fenntartható gazdasági tevékenység nem képzelhető el ezeken a vidékeken. Tehát itt be kell avatkozni, a vidék elnéptelenedését ilyen fokon is meg kellene próbálni megállítani.

Azt is látjuk, hogy a terrorellenes intézkedések talán össznépi támogatást élvezhetnek. Tehát találhatunk egy olyan kérdéskört, ahol a beavatkozást akár még a balliberális oldal is el fogja ismerni egy idő után, hiszen látszik az a szükség, ami ezt az egészet szüli. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a rendelkezésre álló forrásokból igenis hozzá lehetne látni egy önálló határőrség felállításához, hiszen önök jogosan jelölik meg a problémát, magának a terrorveszély elhárításának a szükségességét, csak azt nem értjük, hogy az önök által hermetikusan lezárt határon hogy a fenébe jöttek át 12 ezren.

Tehát ha valóban a terrorveszélyt akarják csökkenteni, nem lehet, hogy egy önálló határőrséggel sokkal hatékonyabban kellene a határvédelmet foganatosítani? És nyilvánvaló módon ez is egy össztársadalmi érdek és igény lenne, ezt nem lehet megoldani azzal, hogy a rendőrségen belül egységeket átkeresztelnek adott esetben határvadászokká, mert a rendőreinkre, a honvédeinkre a saját területükön van szükség.

Ez ugyanolyan, mint hogy tisztelünk minden orvost, de gyomorfájdalommal mégsem a szemészetre megyünk, attól függetlenül, hogy tiszteljük a belgyógyászt és tiszteljük a szemészorvost is. Jelen esetben a honvédeinkre, rendőreinkre máshol van, máshol lenne szükség, és egy önálló határőrség kialakításával elejét lehetne venni a terrorveszély további fokozódásának is.

Iparstratégiai terv kapcsán elismerésemnek kell hogy hangot adjak, hogy egyáltalán felmerült ennek a szükségessége, hogy igen, a régi magyar termelőkapacitás helyreállításához hasonló nyomvonalon valamit kialakítsanak. De a javaslat szerint idecsoportosított nagyjából 2 milliárd forint csepp a tengerben, édeskevés, tehát itt valódi stratégia mentén gondolkodva sokkal nagyobb összegre lenne szükség, és egy olyan termeléstámogató adórendszerre, amely a kulcságazatainkba csatornázza az adókedvezményeket, mérhető gazdasági pozitív hatásokat kiváltva.

A CSOK tekintetében azt látjuk, hogy bár üdvözlendő a program ‑ üdvözöltük is ‑, annak körülményei, kidolgozottsága, amelyek aggályokra adnak okot. És bármennyi költségvetési forrást csatornázhatnak ide, attól a társadalom és a lehetséges érdeklődők 90 százaléka a CSOK-ot, a 10+10-et biztos, hogy nem fogja tudni igénybe venni, az erősen nyomott, fékezett habzású kedvezménytömeg, ami használt ingatlan vásárlásakor rendelkezésre áll, pedig olyan alacsony, hogy nem nyújt érdemi segítséget. Tehát a kettő között kellene valahol megtalálni azt a középutat, hogy széles társadalmi osztályok számára ki kellene nyitni a CSOK-nak legalább a teljes kedvezményes hiteltömegét albetét nélküli bővítésre és energetikai korszerűsítésre és használt ingatlan vásárlására is, és talán az új építésű felé való nyomulásból kellene visszavenni egy kicsit, hiszen ez jó lehet a lakóparképítő cégeknek, jó lehet ismerős vállalkozásoknak, de a magyar emberek többsége ezt egyszerűen nem engedheti meg magának.

Ami viszont kicsit idegesítő ezen javaslatcsomaggal kapcsolatban, hogy ha 1400 milliárdnál több pénzből levonjuk azt, ami nagyjából kényszerberuházás vagy kötelező megtenniük, gondolok itt a terrorizmussal kapcsolatos intézkedésekre vagy egy leégett épület és egy új campus tető alá hozására, még akkor is maradna annyi pénz, hogy kettő kulcsfontosságú területen beavatkozzanak. Maradna itt pénz egy olyan kiterjedt áfacsökkentési programra, amely az alapvető élelmiszerek mellett a gyermeknevelési cikkek áfatartalmát is széles körben tudná 5 százalékra csökkenteni, itt lehetne tehát kitermelhető módon az a forrástömeg.

Másrészt pedig, azt kell hogy mondjam, egy állami hátterű bérlakásépítési programot mosolyogva be lehetne indítani ezen összeg töredékéből, tehát nem kellene itt százmilliárdokat felhasználni erre a célra. De megint csak a kormányzat szűklátókörűségét érjük tetten, amikor saját ingatlantulajdont akar adni minél több embernek, ami önmagában jó cél, de nem látják azt, hogy a társadalom 90 százaléka nem engedhet meg magának ilyesmit. Számukra egy bérlakásépítési program jelentené a megoldást, azt, hogy Budapesten ne százezer forint fölött kelljen egy átlagos méretű lakás esetén albérleti díjakban gondolkodni, plusz rezsi természetesen, és a piacon fellépő elképesztő kínálati szűkösséget kellene csillapítani.

(18.10)

Itt tehát meglenne a forrás hozzá, lenne beavatkozási mód, megvannak a szükséges ötletek is, a kormányzat mégis másfelé indul el. Éppen ezért arra szólítjuk fel önöket, hogy gondolják át ezt a csomagot, és ezen két irányba, tehát egy kiterjedt áfa­csök­kentési programon keresztül induljanak el a családok mindennapi terheinek érdemi csökkentése felé; továbbá egy állami hátterű bérlakásépítési programmal teremtsünk életlehetőséget és itthon maradási lehetőségeket azon magyar polgárok számára, akik sok esetben most kényszerből külföldön kell hogy a boldogulásukat keressék. Nem feltétlen jó ez így, ebben az országban kellene hogy tudjon boldogulni mindenki, önöknek tehát kutya kötelességük lenne végiggondolni az efelé vezető utakat. Köszönöm a figyelmet.