Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tulajdonképpen a hozzászólások inspiráltak, hogy megszólaljak. Azt gondolom, hogy sokkal, de sokkal átgondoltabban kellene törvé­nyeket ide behozni. Konkrétan ennek a ma tárgyalt törvénynek a vonatkozásában nem tudom eldönteni, hogy most tulajdonképpen áfakérdésként kezeljük ezt az egészet vagy pedig lakhatási válságként, tehát a lakhatásban akarunk kérdéseket megoldani.

(10.30)

Ha áfakérdésként kezeljük… ‑ márpedig nagyon valószínű, hogy ez így merült fel, mert miniszter úr is az áfacsökkentést emelte ki leginkább, amire büszke ennek a törvénytervezetnek a kapcsán, hogy az Európai Unióban mi leszünk az elsők, 5 százalékos áfa lesz itt. Viszont, ha áfakérdésként kezeljük ezt az egész ügyet, akkor teljesen jogosak azok a felszólalások, hogy ha áfát csökkentünk ‑ amiről tudjuk, hogy a 27 százalék nagyon-nagyon magas, nemcsak az Európai Unióban, hanem a világban is ‑, akkor meg kellene gondolni, hogy az áfacsökkentésnél vajon az új építésű lakások áfájának a csökkentése 27 százalékról 5 százalékra, ez‑e az első, vagy pedig netalántán az alapvető élelmiszerekhez kell hozzányúlni, mert az országban nő a szegénység, nagyon sok az olyan ember, az olyan kereső, aki a minimálbér alatt keres bőven, és bizony nekik nagyon-nagyon fontos, hogy mennyiért jutnak hozzá a napi élelmiszerhez, a napi betevő falathoz. Tehát ezt el kellett volna dönteni előtte.

Úgy gondolom, hogy ezt az egész kérdéskört sokkal inkább lakhatási válságként kellett volna kezelni, és ilyen módon kellett volna behozni az Országgyűlés elé. Ehhez viszont előtte kellene egy átfogó felmérés, hatástanulmány a kormány részéről, hogy vajon a lakhatási válságnak melyek a legsúlyosabb problémái, melyek azok a rétegek, akik nem jutnak lakáshoz, akik albérletben küszködnek, akiknek az albérleti díj elviszi a fizetésük kétharmadát, vagy netalántán itt az elmúlt napokban szintén eléggé felszínre jött, hogy talán 40 ezren élnek az utcán, tehát sok embernek nem jut fedél a feje fölé. Tehát ilyen szempontból ezt végig kellene gondolni, hogy ha a lakhatási válságot akarjuk kezelni, akkor mik a legfontosabb problémák.

Miniszter úr azt is mondta, hogy a kormánynak kiemelt prioritása, hogy ma Magyarországon mindenkinek saját tulajdonú háza, lakása legyen. Lehet, hogy a változó körülmények függvényében ezt is végig kellene gondolni, mert a saját lakás, tehát ha valaki valahová épít, akkor az a mobilitását jelentősen lecsökkenti. Márpedig a mai világban Magyar­országon is előfordul, hogy bizony az egyik térségből a másikba kell elmenni, hogy valaki munkahelyet kapjon, munkája legyen, dolgozhasson. Ehhez viszont szükség lenne olyan rendszerre, mint ami számos nyugati országban is megtalálható, hogy a lakóhelyén túl máshol átmenetileg x évre könnyen tud lakást bérelni. Tehát ezt a koncepciót végig kellene gondolni, hogy megváltoztak a körülmények, vajon az‑e az első, hogy mindenkinek saját építésű lakása legyen vagy sem.

A kérdés az is, ami majdnem biztos, hogy bérlakásra szükség van. De a bérlakásnál nem feltétlenül csak azokra az elemekre kell gondolni, hogy valaki rászorult szociális bérlakás… ‑ olyan típusú bérlakás is lehet, ami megközelíti majdnem a piaci albérleti díjat, hogy mobilabbá lehessen tenni az embereket. Tehát ezt az egészet végig kellett volna gondolni, és először egyfajta koncepciót kellene, azt gondolom, ha érdemi lépést akarunk tenni, az Országgyűléssel megvitatni, és akkor biztos sokkal kevesebb problémánk lenne bizonyos törvények beterjesztésével, ha megfelelő előkészítés után készülnek ezek a tervezetek. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)