Hegedűs Lorántné (Jobbik)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a magam részéről az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán két pontról szeretnék beszélni. Az első ilyen téma, amit most szeretnék felhozni, ez az egyszerű bejelentéshez kötött építési tevékenység kérdése.

Valójában azt, hogy mit jelent ez az egyébként nem kis horderejű kérdés, illetve probléma, hogy ez mit fog okozni a magyar építőiparban, a magyar építési tevékenységekben, nem tudhatjuk, hiszen maga a lelke ennek az egész javaslatnak a bejelentés, ami majd kormányrendeletben lesz szabályozva, ott lesz részletezve, hogy mivel kell dokumentálni a bejelentést, mi az eljárásrendje ennek az egész történetnek, de mivel erről a kormányzat semmifajta tájékoztatást nekünk nem adott, így igazából nem is nagyon tudom, hogy miről tudunk ebben a kérdésben vitatkozni.

Pontosabban: annyit lehet tudni, amennyit Lázár miniszter úr nemrégiben elárult, nevezetesen, hogy olyan módon akarják drasztikusan egyszerűsíteni az építési engedélyezési eljárásokat, hogy bizonyosfajta mintatervek lesznek, amiből majd az építtető választhat, mint egy palettából vagy mint egy étlapról, és annak kapcsán azt a bizonyos mintatervet kell majd valamilyen módon adaptálni az adott telekre, az adott domborzati viszonyokhoz, és így tovább, és ez lesz maga az a bejelentési eljárás, ami alapján majd építkezni lehet.

Megmondom őszintén, nem tudom, mennyire jutott el a kormányzat jelen lévő és rendkívül tisztelt képviselői számára, de az építésztársadalom eszméletlenül fel van háborodva ebben a kérdésben, nevezetesen azért, mert teljes joggal úgy gondolják, hogy egyszerű művezetőnek lesznek ledegradálva azok az építészkollégák, akik nem kevés időt, energiát fektetve a szaktudásuk elnyerésébe, sok éven át tanulták egyetemen azt, amit önök majd most mintatervekbe akarnak csak egyszerűen lebutítani, leegyszerűsíteni, és egyszerű művezetővé degradálni az egyébként egyetemi diplomával rendelkező építészeket. A mintatervek kérdése nem fogja megoldani azt a problémát, hogy épülnek ma Magyarországon olyan építmények, amik a közízlésnek ‑ mert bármilyen furcsa, meglepő és elgondolkodtató, de még mindig van ilyen, hogy közízlés Magyarországon ‑ nem felel­nek meg.

Elég csak a Városliget leendő építményeire gondolni, azokra a múzeumokra, amelyek durván leegyszerűsítve egy nagy radiátorra emlékeztetnek vagy egy ronda kockára, és így tovább, tehát sok minden fölmerülhet az emberben, hogy mire hasonlítanak ezek az egyébként tervpályázatokon nyertes művek. Mindenesetre az biztos, hogy a közízlésnek mint olyannak, nem felelnek meg.

Ezért tehát én nem gondolom, hogy a mintatervek gondolata minden problémát, ami ma a magyar építészetet jelenti, meg fog oldani és orvosolni fog, az viszont biztos, hogy a jelenlegi, mondjuk, 12 ezer, kamarai tagsággal rendelkező építész jelentős része egy másodperc alatt munkanélkülivé lett téve ezáltal, tehát ezáltal biztosan nem fog majd felpörögni a magyar gazdaság.

De ezen túl is számtalan tisztázatlanság van. Itt az előbb a képviselőtársaim már vetettek fel olyan gondolatokat, amelyeket nagyon remélem, hogy valamilyen módon majd ez a bizonyos kormányrendelet tisztázni fog, mert még egyszer mondom, számtalan probléma merülhet fel. Ami azonban egyértelmű, az az, hogy durván lebutítják a helyi építési szabályzatot, illetve annak mellékletét képező szabályozási terveket azáltal, hogy azokat… ‑ az OTÉK, a jegyzőkönyv számára mondom, hogy ez a 253/1997. számú kormányrendelet tartalmaz mint egyébként kötelező elem, amit a helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell egy‑egy telekre vonatkoztatva.

Felsorolom, hogy miket kell tehát kötelezően a helyi építési szabályzatban, illetve szabályozási tervben rögzíteni. Így például a kialakítható telek legkisebb területét, a beépítési módot, a beépítés legnagyobb mértékét – magyarul, a beépítési százalékot ‑, a beépítési magasság legnagyobb mértékét, a közműellátottság módját és mértékét, a zöldfelület legkisebb mértékét, az építménynek, amit oda elhelyeznek az adott telekre, a rendeltetését, illetve azt a rendeltetést, amit biztosan nem lehet az adott telken elhelyezni, továbbá a terepszint alatti építés mértékét és helyét, és ez azért fontos, mert ez összefüggésben van a szintterületi mutatóval, amit szintén az OTÉK egyébként bizonyos építési övezetekhez konkrétan meghatároz. Tehát a megengedett legnagyobb építési sűrűség tulajdonképpen a szintterületi mutató.

(10.40)

Továbbá lehetőségként még biztosítja a törvény, hogy a helyi értékvédelmi rendelet bizonyos előírásait, például így a hagyományos formák, színek, hagyományos építőanyagok, a hagyományos növénykultúrák előírását adott esetben egy‑egy építés során, illetve annak környezete kialakítása során figyelembe kell venni. De ugyanígy a helyi értékvédelmi rendeletek meghatározhatják a kilátás- és rálátásvédelmet is. Önöket ez abszolút nem érdekli, a jelenlegi törvényjavaslat szerint az ilyen egyszerű bejelentéshez kötött építési tevékenység során csak és kizárólag az előbb felsorolt sok-sok szempontból csak az építési módot kell majd figyelembe venni, a beépítés legnagyobb mértékét és a beépítés magasságát. Ennyi.

És bocsánat, még egy dolog: a szabályozási vonal. Ez a dolog azért vicces ‑ mert a szabályozási vonal mit jelent? A laikus testvérek kedvéért egy kis ismétlés, tisztelt miniszter úr: a közterület és a nem közterület határát jelentő vonal. Még jó, hogy ezt önök beleírják, hogy ezt figyelembe kell venni, mert képzeljük el, hogy az egyszerű bejelentési eljárás alapján ezek szerint lehetne adott esetben a közterületre is építkezni? Tehát ez egy tautológia, teljesen felesleges előírás, hiszen teljesen nyilvánvaló és egyértelmű, hogy másnak a telkére, adott esetben a közterületre, tehát a közösség által birtokolt területre nem építkezünk.

A másik pedig, továbbra is azt kell mondjam, hogy rendkívül szakszerűtlen megfogalmazás ‑ és aki ezt a törvényjavaslatot szövegezte, valószínűleg életében nem beszélt építésszel vagy nem kérte ki a szakma véleményét ‑, hogy vagylagosan van megfogalmazva: beépítési mód vagy építési hely, amit figyelembe kell venni majd az egyszerű bejelentés során, illetve annak az elbírálásakor. A beépítési mód például lehet ‑ megint csak a laikus testvérek kedvéért, ismétlésképpen elmondanám - oldal­ha­táron álló beépítés, szabadon álló, zárt sorú, ikres és így tovább. Viszont az építési hely fogalma azt jelenti, hogy be kell tartani kötelezően az elő-, oldal-, illetve hátsókertet, bizonyos védőtávolságokat, illetve egyéb jogszabályi előírásokat, illetve a szabályozási terv további előírásait, és ott helyezhető el az épület. Tehát két, egymást abszolút nem fedő fogalom, és mégis vagylagosan van megfogalmazva a törvényben. Én úgy gondolom, hogy ez egy komoly hiba, nem ártana javítani, legalább egy „és”-t betenni a kettő közé, mert mind a kettőt figyelembe kell venni adott esetben. Mert összességében, azt kell hogy mondjuk, az, ami jelenleg a törvényben van, nem old meg semmit, nem rendez semmit, kizárólag csak ellentmondásokat fog tartalmazni, illetve ellentmondásos jövőképet vetít elénk, egy rendkívül hevenyészett normaszöveg, ami összességében káoszt fog okozni. És valljuk be, ahogy Schmuck Erzsébet képviselőtársam is elmondta, durván csorbítja a helyi közösségek önrendelkezési jogát, rendeletalkotási szabadságát. Tehát ezt a részt én javaslom átgondolni, illetve kivenni, mert így, ebben a formában értelmezhetetlen.

A másik dolog, amire nagyon röviden szeretnék még kitérni, ez a BKV finanszírozása. Önök arról beszéltek eddig, a szlogenek nagy része arról szólt, hogy Magyarország jobban teljesít. Na, akkor lássuk most, Magyarország hogyan teljesít jobban számok tekintetében, például a BKV helyzetén. Villamosok átlagéletkora: 35 év, de vannak 48 éves villamosaink. A HÉV-nél 39 év az átlagéletkor, de vannak 49 éves HÉV-jeink is. A metrónál ‑ az Alstomokat leszámítva ‑ 32 év az átlagéletkor. 671 kilométer sín van, aminek egy jelentős része kritikus állapotban van, azért kell egy csomó helyre kitenni a lassújel táblát, tehát gyakorlatilag nem mehetnek olyan gyorsan a villamosok, ahogy tudnának, mert kisiklanának egyébként. Kritikus állapotban van műszaki értelemben jelenleg a BKV, és azt kell hogy mondjuk, hogy a szükséges karbantartások, beruházások elmaradásának az üzemeltetésre gyakorolt kockázata igen jelentős.

Folyamatos a vagyonvesztés jelenleg a BKV-nál, s mivel ez nem pótlódik, tehát évről évre halmozódik ez a vagyonvesztés.

A műszakilag indokolt beruházás költsége éves szinten 76 milliárd forint lenne. Ehhez képest, amit most önök adnak úgymond ‑ ezt csupa idézőjelbe mondom ‑, ez 1,5 milliárd forint, ami szintén nem egy plusz-, pótlólagos forrás, hanem a kerületektől elvont forrás, mert körülbelül százmilliárd forintból gazdálkodhat IPA szinten Budapest. Ennek egyébként jelentős részét, gyakorlatilag 8 milliárd forintot ebből éves szinten egyébként is a BKV-ra, illetve a közösségi közlekedésre fordított. Tehát ebben semmi újdonság nincs. Nem beszélve arról a kis ellentmondásról, hogy nem köteles egyébként ezt a részét, a további forrást, amit most úgymond biztosítanak önök, a közösségi közlekedésre fordítani a főváros, csak különösen, így van leírva a törvényjavaslatban. Tehát itt is egy komoly ellentmondást érzünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)