Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Itt most még azt sem tudom mondani, hogy az ellenzék jóval árnyaltabban látja a képet, teljesen másképpen látjuk mi ezt a képet, úgy gondolom. Először beszéljünk arról, hogy hogyan és miért és miért most került ide ez a jogszabály elénk.

(20.40)

Március 9-én dőlt össze a Quaestor-csoport, egész egyszerűen beszakadt. A gazdasági bizottsági ülésen együtt ültünk és hallgattuk, Windisch Lászlónak még a hangja is szürke volt, nemcsak az arca, mégis december 14-én vagyunk itt, a mai estén, az utolsó olyan napon, amikor még a parlament elé be tudott kerülni ez a törvény, méghozzá úgy, hogy sürgősséget kértek a kormánypártok és házszabálytól eltérést, különeljárást azért, hogy még idén ezt megtehessük. Hogy március 9. óta önöknek még mennyi idejük volt, hogy még idén megtehessék, azt nyugodtan ki tudja számolni, akinek egy Gergely-naptár van a kezében, de még egy dolgot azért emellé hozzá szeretnék tenni. Azért mindannyian tudjuk, hogy a házbizottsági ülésen, a múlt héten még úgy volt, hogy ez a vita még napvilágnál, amikor még híradások is történhetnének róla, holnap reggel jött volna be, majd a Fidesz-kongresszuson egy sokkal nagyobb súlyú bejelentést tett nyilvánvalóan a miniszterelnök, ahol áfát csökkent majd a kormány, és ezért ez a vita átkerült a napvilágból az éjszakába. Úgy gondolom, önöktől megszokhattuk már ezt a fajta cinizmust, ezen még fönn se akadna senki sem.

Igen, túl vagyunk egy vitán a Törvényalkotási bizottságban, ahol sajnos folytatódott ugyanaz a párhuzamos világokban, egymás mellett történő elbeszélés, ami eddig is volt ebben a történetben. Önök sokkal határozottabban, karakteresebben és keményebben nyilatkoztak még tavasszal. Akkor önök még az évszázad bűncselekményének titulálták ezt az esetet, ami most azért ‑ hogyan mondjam? ‑ finomodott ebben a megfogalmazásban; akkor önök még egyébként a károsultak megmentőiként tetszelegtek, és azért ne felejtsük el, hogy a filozófiájában ennek a törvénynek szinte, nem szinte, teljesen, de azért sok mindenben ellentmond a jogszabály, azért csak önök terjesztették be ide!

Akkor de nagyon egyetértettek azzal, hogy mindenki egy emelt összegben, azok alapján a szabályok szerint tudja megkapni a kártalanításra szánt összeget, ne csak kiválasztott kevesek, mint mondjuk, Győr megyei jogú város önkormányzata vagy éppen Újpest önkormányzata, akik természetesen megkapják a hozamot, és hála a Jóistennek sikerült találni hosszas vergődés után egy olyan jogszabályt, ami alapján egyébként ezt ki is lehetett fizetni; 2007-ben született ez a jogszabály, úgy látszik, akkor sem volt minden jogszabály teljesen rossz, ami akkor született meg.

Én kettő módosító javaslatot nyújtottam be. Az egyik módosító javaslat az lenne, hogy az ebben a törvényben szereplő 2008. január 1-jét írjuk át 2015. április 22-ére. Itt jogi indokom is van és természetesen politikai indokom is van. A jogi indoklással kezdeném. Amikor államtitkár úr vagy éppen Répássy képviselőtársam arról beszél, hogy az Alkotmánybíróság a káronszerzés tilalmát írta elő, akkor én úgy gondolom, hogy a káronszerzés tilalmát nem kell nekünk, jogászoknak bemutatni, egészen pontosan tudjuk, hogy mi az, és a magyar jogrendben ez egy egészen jól értelmezhető valami. Amikor káron­szerzésről beszélünk, akkor nem arról beszélünk, államtitkár úr, hogy azonnal vissza kell szaladni az idők kezdetéig, amikor az első ilyen kötvényt eladták, hiszen ehhez lőtték be ezt a 2008. január 1-jét, amikor az első kötvényt eladták, és utána minden hozamtól megszabadítjuk azokat az embereket, akik vagy kivették a hozamot, vagy nem. És a végrehajtás során kívánok önöknek majd nagyon sok szerencsét, hogy a Quaestor-károsultak alapjával történő tárgyalások során tudják majd értelmezni a saját maguk által megalkotott szabályokat, hogy mi van azokkal a szerződésekkel, amiket újrakötöttek, mi van azzal a szerződéssel, aki eddig többet vett ki a Quaestorból, mint amennyi kamatot jóváírtak neki ‑ ő befizető lesz? Vagy ha kevesebb maradt bent, mint amennyi kamatot jóváírtak, azt most majd beperelik, és akkor majd őneki fizetni kell?

Nem rendelkezik erről a szabály, tisztelt államtitkár úr, és én úgy gondolom, hogy a 2015. április 22‑e, mint a felszámolási eljárás indulónapja, úgy gondolom, hogy jogilag egy sokkal kezelhetőbb, sokkal foghatóbb időpont, és én ezért kértem, ezért kérem most is a tisztelt Házat, hogy ezt a módosító javaslatot fogadja el. Ne alkossanak egy végrehajthatatlan, alapvetően feldolgozhatatlan adat­mennyiségű olyan szabályt, amit vagy már megint azzal a tudattal terjesztenek ide be, hogy nem kívánják betartani, vagy ha ennél egy kicsikét jobb a helyzet, akkor valamennyire be akarják tartani, tehát ez azt jelenti, hogy 60-65 milliárdot abból az eltűnt 150 milliárdból hajlandóak megelőlegezni.

Még egy dolgot szeretnék itt mondani, ami még alátámasztja az én érvelésemet, miért április 22. Március 10-én függesztette föl ennek a társaságnak a működését a Magyar Nemzeti Bank mint a pénzügyi szervezetek állami felügyeletét is ellátó szerv. Tehát ide március 9-én még lehetett pénzt bevinni, nem 2008. január 1-jén, akkor is, de 2015. március 9-én ide még lehetett pénzt bevinni. Kivenni már csak megint a kiváltságos keveseknek lehetett, mint például a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, az minden további nélkül március 9-én kivehette, picikét kalandos módon, de a mai magyar közéletben ez már szinte fel sem tűnik senkinek, ami szinte mindenkinek elmegy a lába alatt, hogy értékpapírszámlára készpénz vagy éppen fordítva, készpénzszámlára értékpapír érkezik. Ezt majd egyszer kibogozza a nyomozó hatóság, én ebben egészen biztos vagyok, de március 9-én még ki lehetett venni innen pénzt, tehát ez a cég akkor még működött. Ha akkor nem függesztik föl, és a felszámolási eljárás, mondjuk, április 22-én nem indul el, addig a pillanatig kellett volna ennek a cégnek hozamokat fizetni. Önök beszedték az adót, és beszedik április 22-éig is, be fogják szedni az ehót is, államtitkár úr, a költségvetés be fogja szedni a saját bevételeit. Nem fog ezzel korrigálni az ég egy adta világon semmit sem, és önök nem törekszenek arra, hogy a jogosan kivett összegek után hozzájuthassanak ahhoz az ügyfelek, ami nekik valójában jár.

Önök meghatározták az önrészt is. Államtitkár úr, én biztos vagyok benne, hogy a 11 százalékos önrész egy sokkal felelősebb befektetői magatartásra fogja majd ‑ hogyan mondjam? ‑ indítani azokat a kisbefektetőket, mint akiket eddig a 10 százalékos önrész nem tartott vissza, én ebben teljesen biztos vagyok. Elnézést kérek a pici viccért vagy talán szarkazmusért, de ez a kettő dolog egy dolgot mutat, és errefelé mutat az erővektor: önök fordítva alkották meg a törvényt, megnézték, mennyi pénz van rá, aztán utána csináltak olyan szabályrendszert, amely szabályrendszer alapján ez a pénz elegendő. A gombhoz hozzávarrták a kabátot, mert ennyi pénzt most kifizetünk, még gyorsan karácsony előtt hozunk egy ilyen törvényt. Aki nem megy bele, arról majd kiderül, hogy mi ‑ olvastuk a múlt heti közleményüket ‑, és még gyorsan karácsony előtt hozunk egy ilyen jogszabályt, de két nap alatt, nehogy bárki is fel tudjon erre készülni! Na, ennyit most gyorsan kiadunk, aztán utána mindenki hallgasson el!

Ez ennek a jogszabálynak a célja, és semmi más célja nincs, én úgy gondolom, mert hogyha lenne ennek más célja, akkor önök nem mondanának olyat, hogy alapvetően a törvényhozás méltányosságát kell itt látni; éppen azt nem mondták, hogy kegy az, amit mi itt most gyakorolunk. Ha kegy lenne, ha méltányosságot gyakorolnának, és ismernék azt a jogrendszert, amelyikben nekünk még megtanították, hogy a jog az igazságosság és a méltányosság ötvözete, a jogászat művészete, akkor önök nem tennék azt meg, amiről az én második módosítóm szól, hogy ugyan most valamennyi pénzt valamennyi károsultnak elutalnak, de utána ezeket a károsultakat egytől egyig lemondatják önök az összes további követelésükről.

Lemondatják őket arról a jogról, hogy ha véletlenül nem kapta meg az összes pénzét, annak az összespórolt pénzösszegnek, amit odaadott ennek a csaló cégnek, ha véletlenül nem kapja meg az összes pénzt, márpedig nem fogja megkapni, legalább 11 százalékkal kevesebbet fog kapni, még akkor is, hogyha kevés pénze volt bent, és legalább annyival kevesebbet fog kapni, mint amennyi adót eddig megfizetett, akkor önök nem adják meg a lehetőséget, sőt elveszik a lehetőséget, hogy bármikor, bármilyen későn és bármilyen konstrukcióban jogi szempontból elégtételt vegyenek; még a büntetőeljárásban előterjesztett polgári jogi igényre is az önök által létrehozott alap az, ami igényt tart. Én ezt végtelenül méltánytalannak tartom.

(20.50)

Egyfelől koherenciazavaros, mert a Beva-törvény másképpen rendelkezik. Másfelől úgy gondolom, hogy az egészséges jogérzettel és a jogrendszer egységével ugyancsak ellenkezik, no pláne azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket önöktől hallottunk márciustól júniusig, mert azután már faroltak ki ebből a hatalmas megmentőszerepből, hogy ez becsületbeli ügy, ez erkölcsi, morális kötelezettség. Államtitkár úr, ha valakinek, mondjuk, bent volt ‑ és direkt sarkított példát mondok ‑ 2015 áprilisában 7 éve a pénze, akkor mondjuk, 6 százaléknál kevesebb kamatot úgy nem nagyon ajánlott a Quaestor; kamatos kamatot fejben nem tudok számolni, mert csak jogász vagyok, de ha gyorsan kiszorzom, az 42 százalék. Ehhez még hozzájön az önök 11 százaléka, ez 53 százalék. Ennyivel fog kevesebbet kapni.

De akkor mondok egy másik arányszámot. Ha ezt az 53 százalékot veszi alapul, 150 milliárd forintot keresünk most, önök 60-at ígérnek. Szerintem még így is kijön ez az 53 százalék. Önök ezt kiszámolták. Végtelen cinikus módon kiszámolták, ennyi pénz van, varrjunk hozzá egy olyan szabályrendszert, ami alapján nem feltétlenül kell mindent kifizetni. A követeléseket majd utána mi behajtjuk, természetesen, azt majd behajtják azok a szervezetek, amelyeket mi itt létrehozunk, abban a struktúrában, amit képviselőtársam szépen elmondott, amit a törvény elő is ír, utána pedig mindenki fogadja el, hogy ez így van.

Úgy gondolom, hogy ezért kellett ezt a két javaslatot előterjesztenem. Az egyik kezelhetővé, no pláne jogszerűvé teszi. A káronszerzés nem azt jelenti, hogy rögtön in integrum restitutio, tehát az eredeti állapot visszaállítását kell megvalósítani. Nem azt jelenti, mint hogyha úgy kellett volna tenni, mintha most 2008. január 1-je lenne, vagy bármikor is mentek be az ügyfelek a Quaestor irodájába. Értem azt, ha ki akarják zárni azokat a nyerészkedőket, akik most megfaktorálnák ezeket a követeléseket, azt értem. Akkor ezt kellett volna leírni államtitkár úr, mert most a jogosultat is kizárja.

Ne, ne zárja ki a jogosultat! A jogosult most a közül választhat, hogy bemegy‑e egy fekete szobába, ahol önök két-három hét múlva fölkapcsolják majd a villanyt, és megmondják neki, hogy mennyi jár ‑ vagy ezt választja, vagy azt választja, hogy pereskedik. Ez a másik lehetősége, hogy pereskedik, és akkor egy végeláthatatlan szövevényes ügyben majd egyszer valamikor talán hozzájut ahhoz, ami neki járna.

Államtitkár úr, ez az a méltányosság, ami miatt szerintem a magyar közélet ma itt tart. Inkább ne lennének méltányosak, csak tartanák be a jogszabályokat! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)