Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy megint csak egy pártpolitikai érdekeken felül álló, azt meghaladó kérdésről van szó, és bizony be kell ismernem, hogy az ellenzéki képviselőtársak előttem elhangzó véleményével nagyjából azonosulni tudok, észrevételeik, kritikáik jogosságának egy részével is. Hozzáteszem mindamellett, hogy nagyon örülök annak, hogy a kormány ekkora tötymörgés után azért letett egy megszavazható törvényjavaslatot az asztalra.

Bár hozzáteszem, hogy ha az Alkotmánybíróság határozata nem kívánja ezt befolyásolni, akkor a kormányzat most még ezt az elképesztő csomagot sem tenné le elénk az asztalra, mert lehet, hogy a nulla helyzethez képest itt a károsultaknak nagyságrendileg a fele jobban jár, vagy mondjuk úgy, hogy kevésbé rosszul, de azért ne gondolja senki, hogy ez a megoldási csomag korrekt lenne, hiszen nagyon szűk azoknak a köre, akiket teljes mértékben kártalanít, és elveszi a jogot vagy elvenné a jogot azoktól, akiket teljes körben nem sikerül kártalanítani, hogy a jövőben igényt tarthassanak arra, ami egyébként jár nekik.

Elmondható tehát, hogy már maga az indoklás, amely szerint a Magyar Nemzeti Bank új jogkörében eljárva, hatékony vizsgálati rendjének következtében a törvény elfogadása után is tárt fel különböző visszaéléseket, melyek szintén a szabályozás tárgyát kell hogy képezzék, de hát mindez a Buda-Cash és a Hungária esetében nem áll fenn, hiszen már akkor felfedezték a visszásságok többségét, amikor az alapjavaslatot és csomagot letették az asztalra.

Azt is látni kell, hogy elképesztő szűkítésekkel találkozhatunk ebben a csomagban. Példának okáért az, hogy a felszámolást a bíróság a törvény hatálybalépését megelőző évben, tehát még 2015. évben el kell hogy rendelje, az adott esetben most valószínűnek tekinthető ‑ gondoljunk csak arra, hogy a Quaestor Pénzügyi Tanácsadótól kötvényt vásárló ügyfelek kártalanításának érdekében ez alapfeltétel ‑, de ezt nem szavatolhatjuk.

Éppen ezért a Jobbik egyik módosító javaslata ezt a feltételes módot próbálja feloldani, és elérni azt, hogy egészen biztosan ez a szűkítő feltétel és az értelmetlen szűkítések ne jellemezzék ezt a rendszert, hiszen semmi szükség arra. És valóban, itt felmerül a gyanú, hogy ezek a szűkítések azért kerültek ebbe az egészbe, mert önök felmérték, hogy mekkora keretük áll rendelkezésre a problémakör rendezésére, ehhez aztán meghatároztak egy százalékos arányt, és igen, azonosulnom kell azzal a gondolattal, hogy messzemenőkig inkorrekt az, hogy 89 százalékig tudják fedezni vagy adott esetben másokkal fedeztetni azt a kárt, ami ezeket az embereket érte. A többiről pedig vagy gondoskodjanak maguk polgári peres úton, vagy ha elfogadják ezt a diktátumot, akkor mondjanak le minden későbbi jogorvoslati lehetőségről, vagy legalábbis feltételezhessük ezt.

És látható, hogy adott esetben csak a Quaestor Pénzügyi Tanácsadótól kötvényt vásárló ügyfelek tekintetében több száz károsultat érint az az értelmetlen szűkítés, amit önök ebbe beleraktak. És ha itt azt látjuk, hogy nemcsak legfeljebb 30 millió forintig jár a kártalanítás, de a visszajáró összegből le kell vonni a 2008-tól számított és kifizetett hozam összegét is, akkor itt jegyezzük meg, hogy jelesül a Magyar Bankszövetség elvárásait veszi figyelembe a kormányzat, tehát nem biztos, hogy saját maga saját jogán cselekedne így. Itt a Bankszövetség egy újabb ajánlása, egy újabb, a bankok irányába nyújtott kedvezmény érhető tetten, és adott esetben a kis­alfold.hu-ról idézzük már azt a hírt, hogy kamataival kapta vissza Győr az 1 milliárdnyi államkötvényét. Itt tehát újfent tisztázandó lesz, addig fogjuk nyilván többször elmondani, míg államtitkár úr nem tisztázza, hogy Győr esetében mi merül fel ebben a kérdéskörben. Látható az is, hogy a 30 ezer károsultnak csak kevesebb, mint felét érinti az, hogy maradéktalanul visszakapják azt az összeget, ami jár nekik.

És az, hogy egy 3 hónapos futamidejű áthidaló kölcsönt vesznek fel, aztán a visszafizetésért egy 12 éves futamidejű fix kamatozású kötvényt bocsátanak ki, egy olyan lépcsőzetes rendszer alakul ki, aminek a vége az, hogy tulajdonképpen a terhek jó részét az adófizetők vállalják. És itt megint csak azt érjük tetten, hogy egy, a bankok számára nyújtott kis kedvezmény van ebben a csomagban elrejtve. Ez egy kedvezménycsomag egyébként a Magyar Bankszövetség igényei alapján, és egy újabb kis engedmény, hogy a Beva-tagok befizetéseinek éves összegét 7 milliárdban maximálják, a befizetett összeg viszont a társasági adóból, a bankadóból, amit egyébként emellett csökkentettek és majd kivezetnek, valamint a fizetett tranzakciós illetékekből is visszaigényelhető.

Tehát látható, hogy szépen csordogálnak vissza a csatornákon ezek az összegek, és a rendszer vége az, hogy a magyar adófizetők fogják fedezni azon bajok számláit, amelyet nem a magyar adófizetők okoztak, hanem egy nagyon jól behatárolható cégkör, és látjuk azt is, hogy az, amit önök elénk letettek, a Quaestor és a Hungária károsultjaira nagyrészt vonatkozhatna; a Buda-Cashre és a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó ügyfeleire pedig adott esetben nem.

És azt is látjuk, hogy van itt olyan kft. előttünk, amely engedély nélkül végezte a pénzügyi szolgáltatást, tehát az MNB felügyelete alá sem tartozott, tehát önök most nem kívánják a károsultjait visszahozni legalább az alaphelyzetbe vagy valamilyen szinten rendezni a helyzetüket. És úgy indokolják a hozam visszafizetésére vonatkozó előírásukat, hogy a Quaestor gyakorlatilag egy piramisjáték volt. Államtitkár úr, az volt! Igen.

Adódik a kérdés, hogy hogyan lehetett egy piramisjátékba tenni sok önkormányzat pénzét, hogyan lehetett a külügy pénzét egy piramisjátékba tenni, mi lesz ezek hozamaival, és azt is látjuk, hogy ha lemondatják az összes érintettet a többi követeléséről, tehát fogadja el ezt a 89 százaléknyi összeget, de mondjon le a többiről, mit csinálnak önök, ha valami varázslatos módon, amiben én nem hiszek, de tegyük fel, vissza tudják szedni az érintett cégkörből vagy máshonnan a teljes kárösszeget. Önöknél marad a kártérítési alapban vagy kárrendezési alapban? Mi lesz akkor ezzel az összeggel? Mi lesz ezzel a hatalmas szakadékkal? És azt is elmondhatjuk, hogy ez a csomag kedvező helyzetbe hozhat bizonyos károsultakat. Még azt is mondhatjuk, hogy jó, nagyon-nagyon nehezen, egy izzadságszagú igen szavazattal lehetne élni mellette, de hogyan gondolják önök, hogy a terhek nagy része az adófizetők vállán marad?

Ugyanazt a hibát követik el, nevezhetjük bűnnek is egyébként, amit az úgynevezett devizahitelek úgynevezett rendezésénél elkövettek. Ott is először egy hármas felosztásról beszéltek, ami eleve inkorrekt volt, hiszen az érintett bankok sokkal inkább felelőssé tehetők ezért a helyzetért, mint azok az ügyfelek, akik álláspontom szerint egyáltalán nem. A csomag vége mégis az lett, hogy a károsultak szenvedték el ezen terhek jó nagy részét, döntő többségét, jóval kétharmad fölötti részét az egyik számlának. Elmondhatjuk tehát, hogy önök nem tanultak az akkori hibából vagy bűnből, most tetéznék ugyanezt. Ne legyünk igazságtalanok, örüljünk annak, hogy bizonyos embereket könnyebb helyzetbe lehet hozni. Ne legyünk ellendrukkerek semmiképpen; nem lenne szép dolog.

(21.00)

De azt látni kell, hogy ez itt nem arról a teljes körű kártalanításról szól, amit önök ígértek. Azt is elmondhatjuk, hogy Alkotmánybíróság, Magyar Bankszövetség és más külső erők nyilván befolyásolták az önök cselekvési tervét, hiszen itt egy erőteljesen módosított csomag van előttünk. Azt is mondhatjuk, kijelenthetjük, hogy tökéletesen igazságtalan az adófizetőkön leverni azt az elképesztő kártömeget, amit az érintett cégek okoztak, tehát önök most saját ígéretükkel mennek szembe.

Adott esetben nem ellendrukkerként lehet támogatni ezt a csomagot, még egyszer mondom, nagyon-nagyon nehezen, de ezeket a kérdőjeleket igenis fel kell oldani és el kell érni azt a helyzetet, érjék el azt a helyzetet, hogy ne a magyar adófizetők fizessék a számlát azok helyett, akik minősített bűnöket követtek el a magyar pénzügyi piacon. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiból.)