Simon Róbert Balázs (Fidesz)

SIMON RÓBERT BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A választókörzetemben, Győrben élőket talán még érzékenyebben érintette az úgynevezett Quaestor-botrány, illetve annak negatív hatásai, hiszen a cégcsoport több mint egy évtizeden keresztül aktív tevékenységet fejtett ki a győri régióban. A cég bukása, túl a magánszemélyek megkárosításán, még a korábban első osztályú labdarúgócsapatot is magával rántotta, jelenleg a harmadosztályban játszanak, de természetesen a céljuk a visszajutás a bajnokság első osztályába.

Szeretnék itt egy apró pontosítást azért elmondani. Ugyanis Győr megyei jogú város, illetve az állami hivatalok nem pénzt helyeztek el a Quaestornál, hanem államkötvényt vásároltak, és éppen a múlt héten pénteken jelentette be a győri polgármester, hogy ennek az ellenértékét kamatokkal ‑ ez Győr esetében 1 milliárd 40 millió forint ‑ vissza is kapta a város önkormányzata.

Győri képviselőként tehát a károsultak jelzéseit is meghallgatva fontosnak érzem, hogy az általunk most tárgyalt T/8157. számon benyújtott törvényjavaslathoz hozzászóljak. Mielőtt a törvényjavaslat rendelkezéseire rátérnék, röviden, egy mondatban szeretnék szólni a törvényalkotási folyamatot kiváltó előzményekről. Mert tény az, hogy a Magyar Nemzeti Bank által a közelmúltban feltárt durva szabálytalanságok mindegyike a korábbi kormányzás idején vette kezdetét, és ezek rendezése, sok más adóssághoz hasonlóan a jelenlegi kormányzatra hárul.

Az elmúlt időszak visszaélései tehát ráirányították a figyelmet a befektetési szolgáltatásokra, illetve azok jogi környezetére. Az egyes törvényeknek a pénzügyi közvetítőrendszer fejlesztésének előmozdítása érdekében történő módosításáról szóló 2015. évi LXXXV. törvény, amelyet az Országgyűlésben 2015. június 23-án fogadtunk el, átfogóan kezelte a tőkepiaci szektoron belül tapasztalt hiányosságokat a jövőre nézve.

(20.30)

A jövőbeli intézkedések azonban nem tudják orvosolni a tőkepiaci szektorban tapasztalt visszaélések eredményeként korábban keletkezett károkat. Ezenfelül nehezen állítható vissza a tőkepiaci szektor vonatkozásában fennálló korábbi bizalom is. Ezt a bizalmat a jogalkotási feladatokon túl egyedi intézkedéssel lehet csak visszaállítani. André Kostolany óta tudjuk: minél valószínűbbek az ígéretek, annál nagyobb a követőik száma. Mégis a kormány a pénzügyi szektorba vetett bizalom visszaállítása érdekében és a méltányosság elvét a lehető legszélesebb körben értelmezve úgy döntött, hogy kártalanítja a brókerbotrányok áldozatait. Ezért már nyáron megalkottuk a Quaster-kártalanítási törvényt, amely általános kártérítést biztosított, és lehetővé tette, hogy a hatmillió forint alatti kisbefektetők kártalanítása megtörténjen. A bankok azonban ezt a törvényt az Alkotmánybíróságon megtámadták, és a céljukat részben el is érték, hiszen megakasztották a kártalanítás folyamatát.

A kormány az Alkotmánybíróság döntését tudomásul véve december 9-én benyújtotta az úgynevezett új Quaestor-törvényt, amely véleményem szerint még megnyugtatóbban rendezheti a károsultak helyzetét. Az Alkotmánybíróság rávilágított arra, hogy a pénzügyi intézményrendszer akár törvényes, akár jogszabálysértő működéséből adódó kockázatok mérséklése érdekében az állam sajátos intézményrendszert hozhat létre, amelynek során a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg a jogosulti kör meghatározásakor. Egyedüli korlát azonban, hogy a jogosulti kör nem határozható meg önkényes módon, mivel a kártalanításra az érintetteknek nincs alanyi joguk, a kártalanítás intézményrendszerének létrehozása és működésének szabályozása méltányossági alapú, azaz ex gratia jellegű megoldás.

Jelen törvényjavaslat az elhangzottakra tekintettel homogén csoportként azon károsultakra vonatkozóan biztosítja a kárrendezés lehetőségét, akik olyan befektetési vállalkozásokkal álltak kapcsolatban, akik a brókerjelleget, a szabályozott piaci szereplői státust kihasználva a cégcsoport tagja által kibocsátott, tehát mintegy saját kötvénnyel okoztak kárt a befektetőknek, csorbítva ezzel a pénzügyi szektorral szemben fennálló közbizalmat. Hozzáteszem, hogy a befektetési szolgáltatók által okozott kár ott a legjelentősebb, ahol a befektetési szolgáltató kapcsolt vállalkozása által kibocsátott kötvény értékesítésére került sor, mivel a befektetési szolgáltatók befektetési szolgáltatói minőségüket felhasználva értékesítették ezeket a kötvényeket, megtévesztve a befektetőket, akik a szabályozott piaci szereplői minőségben, a cégcsoport prosperáló működésében bízva fektették be a pénzüket.

Továbbá szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni arra is, hogy az idézett korrekcióval a cégek köre bővülni fog. Így a Hungária-értékpapírral rendelkező károsultak is a pénzükhöz juthatnak. Vannak azonban esetek, amikor a jogszabály szándékosan kizárja a kártalanítás lehetőségét. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a kárrendezésre irányuló igényt maga a jogosult érvényesítheti. Nem jogosultak tehát kárrendezésre azok, akik akár a Quaestor-károsultak Quaestor Alappal szemben fennálló követeléseit, akár Hungária-kötvényeket vásároltak fel annak reményében, hogy igényeiket az alappal vagy az állammal szemben jelentős haszon mellett érvényesíthetik. Vannak ugyanis olyan helyzetek, amikor a spekulációnak különösen nincsen helye, és ez egy olyan helyzet.

A törvényjavaslat továbbá kizárja annak a lehetőségét is, hogy a 30 millió forint feletti követeléssel rendelkező kárrendezésre jogosultak feldarabolva engedményezzék követelésüket annak reményében, hogy így ki tudjanak bújni a törvényjavaslatban szereplő 30 millió forintos maximum értékhatár alól. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánom, hogy az előttünk fekvő jogszabálytervezet arra is tesz javaslatot, hogy azok a károsultak, akik értékpapírszámlával nem tudják igazolni jogosultságukat, ne legyenek kizárva a kárrendezésből, ezért bírósági ítélet megállapíthatja a kárrendezésre való jogosultságukat. Ezen rendelkezés alapján a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. ügyfelei is jogos követelésükhöz juthatnak. A törvényjavaslat tárgyalása során az Alkotmánybíróság döntésének azon részére is utalni kell, amely kimondja, aggályosnak tartja azt, hogy a károsultak kárrendezése a korábban realizált előnyök figyelmen kívül hagyásával történik. Ennek fényében a most benyújtott törvényjavaslat az ellenérték kiszámításakor a káronszerzés tilalmának érvényre juttatásával a realizált hozamot levonja. Ezenfelül a kárrendezésre jogosultnak egyfajta sávos önrészt is vállalnia kell, amely tulajdonképpen a befektetési kockázatot jeleníti meg az ellenérték számítása során. Ennek mértéke 3 millió forintig nulla százalék, az afölötti összegnél 11 százalék. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a 32 ezer károsultból 17 ezernek nem kell önrészt fizetnie.

Hozzáteszem, hogy a jogosult követelésből le kell vonni a Beva-kártalanítást is, így lesz a kárrendezés felső határa a Beva-kártalanítással együtt 30 millió forint. A törvényjavaslat meghatározza a kérelem vizsgálatára rendelkezésre álló határidőt is, amely a kérelem benyújtására nyitva álló határidő lejártát követő 45 nap. Ha az alap azt állapítja meg, hogy a kérelmező megfelel a kárrendezés feltételeinek, a törvényjavaslat alapján kiszámolja a kárrendezésre jogosultnak fizetendő ellenérték összegét. Az alap a kárrendezésre jogosultat értesíti a kárrendezésre való jogosultság fennállásáról és a kár rendezése során fizetendő ellenérték összegéről. Az értesítés kézhezvételét követően pedig 30 napon belül a kárrendezésre jogosult visszavonhatja kérelmét, ha a kárrendezés során fizetendő ellenértéket nem tartja megfelelőnek, és inkább a felszámolási eljárásban és egyéb igényérvényesítési eljárásokban kívánja követelését érvényesíteni. Az alap a kérelem visszavonására nyitva álló határidő lejártát követő 30 napon belül megfizeti az ellenértéket a jogosult által megadott számlára.

Végezetül szeretnék szólni az új alap gazdálkodásáról és szervezetéről. Az Alkotmánybíróság a már hivatkozott ítéletében a Beva-tagok előlegfizetési kötelezettségével kapcsolatban megállapította, hogy azok pontatlanul kerültek a törvényben meghatározásra, valamint a jogalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt a Beva-tagok számára. Az Alkotmánybíróság döntésére is tekintettel az alapnak gazdálkodása során a kárrendezésből származó befektetői igények kielégítéséhez saját forrás az MNB-től, hitelintézettől felvett kölcsön, kötvénykibocsátás, valamint a Beva-tagok éves befizetése áll rendelkezésére. A befizetések a javaslatban az arányosság figyelembevételével kerültek kialakításra.

A törvényjavaslat a Beva tagjai részére előírt befizetési kötelezettséget, a jogbiztonság követelményének való megfelelés érdekében rögzíti: a befizetésre kötelezettek befizetési kötelezettségének esedékességét, a befizetés gyakoriságát, időtartamát és mértékét. A törvényjavaslat rendelkezik az alap szervezetéről és jogállásáról is. Az alap igazgatóságának feladatait a Beva igazgatósága látja el. Az alap önálló munkaszervezettel nem rendelkezik, az operatív feladatokat pedig az OBA munkaszervezete látja el. Az alapnál a Quaestor-károsultak Kárrendezési Alapjával ellentétben ellenőrzési bizottság nem működik, a gazdálkodás ellenőrzését az Állami Számvevőszék látja el. A kártalanítások zökkenőmentes folyósítása mellett tehát az alap takarékos működése is szempont volt annak felállításánál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan a berni jogászegylet anno megfogalmazta: „a jogot méltányosságnak kell uralnia”. Éppen ezért a javaslat egyszeri alkalommal kívánja méltányosságon alapuló juttatásban részesíteni a kárrendezésre jogosultakat, mindez pedig az előttünk fekvő jogszabály alapján gyorsan és kiszámítható módon megtörténhet. A Fidesz-frakció vezérszónokaként ehhez kérem a támogatásukat.

Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel. (Taps a kormánypártok soraiból.)