Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy kicsit messzebbről kezdeném ebben a vitában a hozzászólásomat, ugyanis jómagam részese voltam annak a vitának, amikor megszűnt a Gyurcsány-kormány idején a Sportminisztérium, és akkor én voltam az a szerencsés, aki ezt bejelenthettem a kormányunk részéről ‑ mindenki pontosan tudta, hogy én akkor nem értettem egyet ezzel a döntéssel, ettől függetlenül mégis engem ért ez a megtisztelő feladat ‑, és akkor a fideszes képviselők nagyon erősen tiltakoztak az ellen, hogy ez a minisztérium megszűnik, és hogy mostantól kezdődően nem minisztériumi státusban képviselik a sport ügyét Magyarországon. Aztán azóta nagyon sok idő eltelt, mert ahogy nézem, a sport képviselete államigazgatási szinten egyre inkább csúszik lefelé.

Én sok sikert kívánok az államtitkár asszonynak a működéséhez, nehéz feladata lesz, mert ma már szinte csak egy titkársága van, amelynek segítségével kellene ellátnia a sportszakmai irányítást, és egyébként minden fontos kérdést a fejlesztésektől kezdve a támogatásokon át kivettek ennek az államtitkárságnak a kezéből ‑ ezért természetesen nem az államtitkár asszony a felelős, hanem az a politika, amelyik teljesen más okokból, más magyarázattal, de folyamatosan gyengítette ennek az államtitkárságnak a működését. Úgyhogy szerintem, amikor sportról beszélünk, akkor érdemes egy mondatot annak is szentelni, hogy vissza kellene állítani a magyar sport méltó képviseletét az államigazgatáson belül, ez nem feltétlenül jelentene minisztériumot, hiszen anélkül is sokszor tudott kiválóan működni különböző kormányok idején a sportszakmai irányítás, de ami most van, az egészen biztosan eszköztelenné teszi sok esetben az államtitkárságot, és így talán a feladatukat is egy kicsit nehezebben tudják ellátni. És azt is látom, hogy így most úgy tűnik, hogy a Fidesznek ez már nem okoz olyan nagy problémát, mint korábban.

A másik ‑ és ezért akartam hozzászólni ‑, hogy ez a vita talán egy kicsit elcsúszott csak a foci irányába, miközben azért vannak más olyan kiemelt események is, amelyek adott esetben biztonsági kockázatot hordozhatnak. Ebben természetesen ‑ ahogy képviselőtársaim is helyesen elmondták már ‑ a futball az, amely a leginkább érintett, de azért számos más olyan nagy esemény lehet, ahol hasonló problémára lehet számítani, magyarul tehát nem csak a futball szempontjából érdemes értékelni ezt a helyzetet.

Valóban, én is szeretném osztani azt az aggályt, hogy Magyarországon a mi megítélésünk szerint van egy erőltetett stadionépítési program. Ahogy itt jobbikos képviselőtársam elmondta, talán mondjuk, egy-két-három buszmegállóval juthatunk el újabb és újabb nagy stadionokhoz, amelyek tíz- meg százmilliárdos nagyságrendekbe kerülnek, és ez mind Budapesten, mondjuk egy viszonylag jól körülhatárolható területen van, miközben adott esetben vidéken stratégiai szempontból fontos helyeken nem feltétlenül épül stadion, míg olyan helyeken, ahol meg fideszes barátok, fontos képviselők vannak, oda viszont adnak több százmillió forintot ahhoz, hogy stadionokat vagy ilyen létesítményeket építsenek.

Ettől függetlenül tény és való, amiről a képvi­selőtársak beszélnek, hogy miközben öntik a pénzt a fociba, mind létesítményfejlesztésbe, mind más módon a tao tekintetében, aközben nem látjuk ennek az eredményét, vagy legalábbis csak kevés eredményét látjuk, és így a nézők is el-elmaradoznak ezekről a mérkőzésekről. Ahogy itt valaki talán említette, most már, azt hiszem, 1600 fő/meccs alatt jár a legutóbbi mérés alapján, ahányan kimentek különböző mérkőzésekre. Szerintem az egy jogos felvetés minden ellenzéki képviselő részéről, hogy valahogy a biztonságot ötvözni kellene azzal, hogy tényleg ne legyen bonyolult, ne legyen nehéz azoknak a szurkolóknak a mérkőzéseken való részvétele, akik egyébként szívesen mennének, és költenének is ezekre. Sok esetben, én úgy látom, az ösztönzés, számos esetben a pozitív ösztönzés működőképesebb tud lenni, mint adott esetben a kényszerítés vagy a törvény erejével való szabályozás.

Éppen ezért mi azt gondoljuk, hogy olyan megoldást kell találni, amely valóban lehetővé teszi azt, amit adott esetben Spanyolországban, Olaszországban, de akár Nagy-Britanniában is látunk, hogy gyerekek vattacukorral vagy családok, általános iskolai osztályok mennek el futballmérkőzésekre, és egyetlenegy szülőnek nem fordul meg a fejében az, hogy bármilyen atrocitás érheti azt az adott kisgyermeket, hozzáteszem: verbális inzultus sem.

(16.10)

Én is jártam már úgy a saját kisfiammal, hogy magyaráznom kellett, mit kiabálnak a szurkolók, és talán egy kicsit hamarabb kellett elmagyarázzak neki egy-két dolgot ez alapján, mint ahogy szerettem volna. Tehát magyarul, egészen biztosan vannak azért ennek nemcsak fizikai, hanem szóbeli atrocitásbeli okai is, hogy miért kell rendet teremteni.

Emellett még egy dolgot szeretnék az államtitkár asszony és a vitában részt vevők figyelmébe ajánlani, hogy ez a mai vita, különösen a sportesemények biztonságával kapcsolatban, egy nagyon speciális légkörben zajlik. Hiszen most két olyan futballmérkőzésről is tudunk, mind Franciaországban, mind Né­met­országban, amelyeket terroristák akartak megzavarni ‑ és most a megzavarni egy nagyon óvatos fogalmazás ‑, effektíve felrobbantani embereket ezeken a rendezvényeken. Tehát igazából kérdezném az államtitkár asszonyt, hogy miközben készült ez a javaslat, gondolom, ez nem erre a helyzetre volt szabva, hiszen nem lehetett előre látni ezeket a tragédiákat, de azért ezek a tragédiák már megtörténtek, vagy legalább a kísérlet Németországban már megtörtént, hogy akkor ez hogyan reflektál, milyen viszonyban van ezzel a terrorfenyegetettséggel.

Éppen mai hír, ami nem futballeseményhez, nem sportlétesítményhez kötődik, de a szófiai repülőtér mellett is vizsgálják, hogy bombát találtak-e vagy nem, éppen egy belga rendszámú autóban. Tehát magyarul: erre a fenyegetettségre egy ilyen törvényjavaslatban, módosításban kell-e, akarnak-e rea­gálni, milyen olyan speciális helyzetek képzelhetők el, amikor adott esetben másképpen kell ezeket a helyzeteket szabályozni? Tehát magyarul: ezzel a terrorfenyegetettséggel, amivel sajnos a közeljövőben együtt kell éljünk Európában, milyen viszonyban van ez a mostani törvényjavaslat?

Tehát igazából csak két új elemre szerettem volna a vitában részt vevők figyelmét felhívni; az egyik az, hogy nem csak futballmérkőzések esetén fontos a biztonság. A második az, hogy bizony a terrorizmus a sporteseményeket is fenyegeti. Magyarország készül nagy világeseményre is úszásban és egyéb más területeken, tehát talán erre is érdemes odafigyelni, hogy itt hogyan lehet a biztonságot kiemelt prioritásként kezelni. Ezzel is egészen biztosan növelni lehet a nézőszámot. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)